Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-09 / 59. szám
Mözsi németek között §• Öntudattal, tánclépésben Tolnán, a mözsi városrész művelődési házának irodájában, félkörben foglal helyet Kole- szár Ferencné, a Német Nemzetiségi Klub vezetője, Koncz Já- nosné, a tánccsoport vezetője, Csuka Erika és Veress János, az utánpótlás illetve a legkisebb táncosok művészeti vezetői, Glöckner János, a felnőtt táncosok oktatója, koreográfusa, Rikker József, a klub vezetőségi tagja. Beszélgetésük témája a német nemzetiségi örökségről szól. Egymásnak adva a gondolat fonalát nem csupán arra az öt esztendőre tekintenek vissza, amióta a klub megalakulását számítják. Szó esik a történelmi idők sötétjéről, amikor félelemtől szorongva indultak bizonytalan célű vasúti vagonok irányába, hátuk mögött a parancs kérlelhetetlen kiutasító hangjával. A késő délutáni beszélgetés hátterében tánclépések csusz- szanása, dobbanása hangzik harmónikaszóval, a szomszédos nagyteremből. Hétfő lévén az egész délután a német nemzetiségi táncosoké. Kezdtek a kicsik, majd az utánpótlás és a felnőttek. A bevezetőben felsorolt vezetők mindent tudnak a másikról, de azért, ha pontos információra van szükség, akkor Rikker József felé fordulnak. Abban az esetben is, ha a női viselet darabjait kell elővenni a szekrényből, ő mozdul elsőnek. Külön-külön érdemes portrét rajzolni mindegyikükről, hiszen elért eredményeik ezt követelik is. Most mégis maradjunk annál a közös nevezőnél, amelyhez valamennyien kapcsolódnak. Ez utolsó mondathoz kell egy sor jelzőt is fogalmazni. Ilyeneket, hogy jó szívvel, fáradhatatlanul és a többi, és a többi ... A német nemzetiség vállalása ebben a városrészben éppen olyan súllyal van jelen, mint a székelység múltjának őrzése. Az is természetes, hogy egyikükről, másikukról szóló híradás, tudósítás a másikban kérdéseket szül, „miért éppen ők?”, „ezt mi ne tudnánk?” s lehetne folytatni. Ezt az érzékenységet is a történelem élezte, fényesítette. Hangsúlyozni kellene a fényesítést, mert ez a fény, csillogás abból a jó értelmű büszkeségből fakad, ami mögött a múlt értékeinek tisztelete, becsülése, őrzése és továbbadása, éltetése a főszereplő. A mözsi németek öntudatát talán a Németországban élő, Tolna megyéből kitelepítettek találkozói ébresztették föl. Arra gondoltak, hogy miért ne Mö- zsön legyenek ezek. így történt. Akadtak még friss emlékek az egykori női-férfi ruházat darabjairól. Ehhez az a jókedvű adakozó készség is párosult Klei- nostheimben, hogy színpadra kész kosztümök kerekedjenek belőlük. így aztán nagy lépés következett. A németországi kapcsolatok mellé, a hazai társadalmi változásokban fellelhető mecenatúra pályázati lehetőségei olyan látványos sikerekhez juttatták a mözsieket, ami a jövendő biztos alapjának tekinthető. Mindezekről leginkább Koncz Janosné szól majd a közeljövőben. A nagyteremben csak egyetlen hang utasításait lehet követni: Glöckner Jánosét. Közel húsz táncot tudnak bemutatni a mözsiek a dél-magyarországi német nemzetiségiekből leginkább, de osztrák, vagy komáromi is szerepel műsorukon. Mint minden hasonló karakterű csoportot, a mözsieket is a fellépési lehetőségek tartják izgalomban és- feszes figyelemben. Legutóbb a „Ki mit tud”-on kaptak nagyon szép dicséretet a bírálóiktól és tovább is jutottak. Glöckner János úgy tartja számon a mözsieket, mint akik az ő csoportjainak stafétavivői. Legközelebbi fellépésük március 15-én este hét órakor lesz a mözsi művelődési házban. Ennek kicsit sajátos apropója, hogy támogatókat keresnek a helybeli vállalkozók között, akik - mint ismeretes - az adójuk 10 százalékát ilyen jellegű kulturális célokra is fordíthatják. A Német Nemzetiségi Klub táncosainak azért is van szükségük erre, mert ausztriai folklórfesztiválra szóló meghívásnak szeretnének eleget tenni Pünkösd idején. Ez alkalommal most a táncosokról esett szó, de a német nemzetiségi hagyományokban az éneknek is van szerepe Mö- zsön. Az együtt dalolásnak több mint fél évszázados tradíciói vannak. A Bartók Béla Női Kórus messze földre, távoli országokba is elvitte az apáiktól, anyáiktól örökölt és a magyar kórusmozgalomban szerzett jó hírű daloskedvet. Az ebben fellelhető identitás, azonosság, öntudat, most tánclépésben halad tovább Európa útjain. Decsi Kiss János A dombóvári Illyés Gyula Gimnáziumból rendelték a legtöbbet író, kiadó, sót terjesztő: Nógrádi Gábor Nógrádi Gábor író az elmúlt év őszén négy könyvét jelentette meg. Két regényt (Gyerekrablás a Palánk utcában, Hecseki és a kedves betörők) és két gyűjteményt vidám írásokból (Segítség, ember! Hogyan neveljük ...?). Az, hogy egy író saját műveinek kiadója legyen, gyakran előfordult a magyar és a világirodalomban. Az azonban talán soha, hogy az író postai úton maga terjessze könyvét és mindet névre dedikálja. A négy könyvből közel húszezer példányt rendeltek meg az általános és középiskolai diákok, akik kevesebbért kaphatták meg a könyvet, mint a bolti ár fele. — Manapság divat minden akció ürügyén azt kérdezni, hogy mi ebben az üzlet? — Jogos a kérdés, ha az „üzlet" szót nem csak a, pénzbevételen értjük - mondja az író a Duna-parti panelház tizedik emeleti lakásában, ahol él. - Az üzlet: csere. A könyves akció esetében én adok - remélem érdekes és vidám - olvasnivalót a fiataloknak, és tőlük kapok 190 forintot meg a jó érzést, hogy tetszik nekik a könyvem. — És ez a pénz meg az érzés elég egy író megélhetéséhez? — Nem elég, de a könyvek mellett írok hangjátékokat, és filmforgatókönyveket is. A Sose halunk meg című filmet, úgy tudom, a megyében is sokan látták. — Tolnában melyik iskola rendelte a legtöbb könyvet? — Az Illyés Gyula Gimnázium Dombóvárról. De küldtem névre dedikált könyveket Szekszárdra, Tamásiba, Bony- hádra és Madocsára is. — Ennyi könyvet dedikálni egyenlő' az ínhüvelygyulladással. Tervezi az akció megismétlését? — Igen. Már meg is írtam a leveleket az iskolába. Ismét felajánlok négy új kötetet és tavalyi két sikerkönyvet az előző akciónál még jobb feltételekkel. — Csak nem azt akarja mondani, hogy néhány hónap alatt írt négy új könyvet? — Csak kettőt írtam: a Se-, gítség, ember! és a Hogyan neveljük ...? folytatását. A másik kettő már készen volt. A mi Ki- nizsink-et először 1990-ben adták ki. (A regényből egyébként talán hamarosan film készül). A Galamb-nagymama történetei pedig a nyolcvanas években íródtak. — Mikor jelennek meg a könyvek és hogyan lehet megrendelni azokat? — Május közepén készülnek el, de 190 forintért csak az iskolába küldött íveken lehet megrendelni. B. Sz. Emlékfüzet Fekete Istvánról Az író öröksége Dombóváron Mintegy öt éves tudatos gyűjtőmunka eredményeként tavaly Fekete István emlékszoba nyílt Dombóváron, a göllei születésű - ma Dombóváron élő - Bodó Imre jóvoltából. A megnyitást megelőzően már tervezte, hogy az emlékszobába ellátogatok számára tájékoztatásul emlékfüzetet is szerkeszt. A füzet „Fekete István emlékszoba Dombóvár” címmel a napokban látott napvilágot. A szép kivitelben, háromszáz példányban megjelent kiadvány hű képet ad a - kiváltképp a gyerekek, az ifjúság körében - népszerű író életútjáról, munkásságáról. A részletesen közölt életutat a kiadvány szerzője eredeti, korhű fotókkal is illusztrálta. Ilyen például az a felvétel is, amely Fekete Istvánt a kaposvári cserkész-csapat dobosaként örökítette meg. A füzet sok információt nyújt az író munkássága során megalkotott regények létrejöttéről, amelyek két csoportra oszthatók. Az egyik az állatregények, ilyen a Bogáncs, amely német, angol, orosz nyelven is megjelent, valamint a Lutra, amelyet németül is kiadtak, és a Kele, a Vük, amelyet német, orosz, spanyol, dán, és eszperantó nyelven is olvashattak. Az állatregények csoportjába tartozik még a közismert és népszerű Hu, a 21 nap, a Csend című könyvek. A másik csoport az ifjúsági regények. Talán legnagyobb sikere a Tüskevár című regénynek volt, amelyért az írót 1960-ban József Attila díjjal tüntették ki. Legalább ilyen népszerűvé volt a Téli berek ifjúsági regény is. Fekete István vadászati emlékeit a Barangolások és a Köd idézik fel. Legvidámabb gyermekkori emlékeit az „őszi vásár” tartalmazza. Bodó Imre az emlékfüzetben felhasználta Fekete István özvegyének, Edith asszonynak leveleit, az általa írt Emléksorok Fekete Istvánról című füzetet (1975) és az író Ballagó idő című könyvét. A kiadványban az emlékszoba létrejöttének körülményeiről is szó esik, amelyet most nem kívánunk részletezni, hiszen az ötlettől a megvalósításig nyomon követtük Bodó Imre törekvését. Ebben a fejezetben közli a szerző az író özvegye Edith asszony, és fia, ifj. Fekete István Chicagóból küldött elismerő, köszönő sorait. Végezetül pedig részletes tájékoztatást kap az olvasó az emlékszobában elhelyezett emléktárgyakról. (péteri) A Völgységi Múzeum törzsgyűjteményéből ' Perczel relikviák Perczel Béla, olajkép. Mérete 70x61 cm. Perczel Bertalan örökös letétje. „Szabad F.(?) 1946 ” szignóval. A kereten címeres „Ex libris Adalberti” - Perczel Béla ex librisze felirat. A Hííségmozgalom vezetőjét főispáni díszruhában ábrázolta a festő. A szervezet 1943. március 15-én bocsátotta ki felhívását. i X. I % 4
