Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-07 / 57. szám

1996. március 7., csütörtök Megyei Körkép — DUNAFÖLDVÁR, PAKS És KÖRNYÉKE 5. oldal Hír-Rlokk Közgyűlés után IL A Tele- Paks városi televízió vendége ma este fél hattól Kiss Mihály, a legnagyobb atomerőműves szakszervezet, a PADOSZ el­nöke lesz. Az éló' adásban a né­zők kérdéseiket a (75) 310-471 és 312-466 számú telefonon te­hetik fel a PA Rt. átszervezésé­vel kapcsolatban a munkaválla­lói oldal álláspontjáról. Kanada Quebec tartományá­nak küldöttsége látogatott el tegnap Paksra, ahol a város iparfejlesztésének arculatterve­zéséről, esetleges befektetők, gazdasági partnerek közvetíté­séről tárgyaltak Herczeg József polgármesterrel. Csatornázásról kapnak tájé­koztatást Pakson, ma 17 órától az érdeklődők, a városháza nagytermében rendezendő la­kossági fórumon. A gázhálózat építésével együtt mód lesz az eddig még szennyvízvezeték nélküli területeken a csatorna kiépítésére is. Nőnapi Ez+az. A dunaköm- lődi faluház vendégei, nőnapi műsor keretében holnap este 17 órai kezdettel Aradszky László, Madarász Kati énekesek, Ihos József humorista és Harmath Andrea operett primadonna lesznek. Tavaszi napok Dunaföldvá- ron. A héten két rendezvény lesz a Duna-parti városban. Pénteken a Kertbarát kör tartja hagyományos borbírálatát a művelődési házban délelőtt 9 órakor. A zsűri elnöke dr. Janki Ferenc egyetemi tanár lesz. Este héttől zenés, táncos bor­kóstolót tartanak ugyanitt. Va­sárnap 18 órakor ünnepi hang­versenyre kerül sor, ugyancsak a művelődési központban, Itt- zés Gergely fuvolaművész, Nemes Ferenc és Serfőző Hen­rik konzervatóriumi hallgató zongoristák, és a dunaújvárosi zeneiskola kamaraegyüttese közreműködésével. A muzsiká­lást megelőzően Nagy Gábomé polgármester mond köszöntőt Dunaföldvár várossá avatásá­nak évfordulója jegyében. Jótékonysági bál Duna- szentgyörgyön. A Magyar Vö­röskereszt Dunaszentgyörgyi alapszervezete jótékonysági bált szervez. Az eseményre március 16-án, este 7 órai kez­dettel, a művelődési házban ke­rül sor. A rendezvény első ré­szében okleveleket nyújtanak át a többszörös véradóknak. A ze­nét Lacza Ferenc zenekara szolgáltatja majd. A bevételt a helyi rászorulók részére ajánl­ják fel. Minden vendéget szere­tettel várnak. Pónya József Paks városától díszpolgári címet kapott „Nem akarok én itt szent lenni!” A nyugdíjas vezérigazgató, unokájával FOTÓ: GOTTVALD (Folytatás az 1■ oldalról.) Más kérdés, hogy akivel éle­temben sem váltottam szót, annak a véleménye mennyire érdekel. Miért tetszenék én az új embereknek? Ma is azok közé tartozom, akik közé ré­gebben, és az ő véleményüket elfogadom. — Azt senki nem vitatta, hogy a város az Ön vezérigaz­gatói tevékenységének idején jelentó'sen fejlődött, az ellen­zők viszont azt mondták, ez kö­telesség volt, nem érdem. Hogy látja ezt? — Gondolkodásmód kér­dése volt, mit hogyan teszek. Abból indultam ki, nem csak kilowattok, nukleáris folyama­tok vannak, hanem egy kör­nyezet, a maga miliőjével, amiért tenni kell. Tudtam, hogy itt Pakson kell „lea­dózni”, mert ha a pénz Pestre kerül, többé nem jön vissza. A kezdetekkor holt város volt a lakótelep, meg kellett tölteni tartalommal, hogy idekötőd­jenek az emberek. Ezt csak az akkori idők módszereivel le­hetett elérni, hát aszerint cse­lekedtem. Nagy viták voltak annak idején is, sőt nem egy­szer fel is jelentettek, ez már csak emberi tulajdonság. Mindaddig amíg a város érde­kében, közérdekből tettem dolgokat nem volt mitől fél­nem. Bejáratosnak kellett lenni a politikához, vagy ha úgy tetszik a hatalomhoz, mert ez hasznára vált az erőműnek, a városnak. Tévedés azt hinni, hogy ma ez másképp van, bár annak örülök, hogy a helyi adókkal az erőmű városnak nyújtott támogatása tisztává vált. — A sport mindig szívügye volt. — Gyermekkorom óta vonzódtam a sporthoz, első­sorban az ökölvíváshoz. Más iparágakban — például a vas­útnál, a bányászatban — ko­moly hagyományai voltak a sport támogatásának, felismer­ték, hogy a kötődésben milyen nagy jelentősége van. A mi iparágunkban ez nem volt szokás, én úgy gondoltam, hogy elsősorban a gyermekek paksi gyökereit tudjuk megte­remteni a sporttal, ma is úgy látom, érdemes volt pezsgő sportéletet teremtenünk. — Éppen ezért furcsa, hogy nemrégiben a „Nemzet Sportvárosa” kitüntetés al­kalmából rendezett ünnep­ségre elfelejtették meghívni. — Személyesen ez nem sértett, hiszen én már nem va­gyok vezető, az viszont bán­tott, hogy az atomerőmű jelen­legi vezetői néha voltak ott, mert az elvitathatatlan, hogy a cég a paksi sportélet szervezé­sében, finanszírozásában min­denkinél többet tett és tesz ma is. — A díszpolgári cím bizo­nyára felejteti ezt a rossz ér­zést. Mit gondol, a paksi em­berek hogyan fogadják a ki­tüntetését? — Nyilván nem egyönte­tűen ítélik meg, és ez így van jól. Soha nem egy kitüntetés reményében cselekedtem. Én ma már paksinak érzem ma­gam, itt élek, ide tartozom, és meg vagyok elégedve azzal, ahányan nekem köszönnek. Rákosi Gusztáv Ötvenhárom millió forint támogatást kaptak Dunaföldvár az első tíz város között Dunaföldvár nagy összegű fűtéstámogatást - 53 millió forin­tot - kapott az államtól. Ennek részleteiről, felhasználásáról kérdeztük Ráthgéber Lászlóné alpolgármestert. Elmondta, hogy Nagy Gá­bomé polgármester több fó­rumon hangoztatta, hogy a gázolaj támogatás elosztása igazságtalan, nem a tényleges rászorultságot tükrözi. Ez ügyben a köztársasági elnök­kel is beszélt. Valószínűleg ennek is tulajdonítható, hogy a város igen nagy összeget ka­pott. Dunaföldvár az ország 10 legjobban támogatott telepü­lése közé tartozik. Ezt az ösz- szeget csak fűtéstámogatásra lehet fölhasználni, így kétféle rendeltetése lesz. Az egyik a még gázolajjal fűtők támoga­tása. Ez alanyi jogon jár, a la­kás nagysága, és az abban lakó személyek száma alapján. Ezt a 95-96-os fűtési szezonra is meg lehet igényelni március 30-ig. Az összeg másik feléből a gázfűtésre való átállókat tá­mogatják. — pataki— Róhn Mátyás nemzetközi konferencián járt Nem minden múlik a pénzen A Bodeni tó mellett rendezték meg azt a Nemzetközi Terü- leti-és Falufejlesztési Konfe­renciát, melyre Európa min­den országából érkeztek kép­viselők. Magyarországot egy néhány fős delegáció képvi­selte, többek között ott volt Györköny polgármestere, Róhn Mátyás is. — Részt vettünk több szakmai előadáson. Ezek té­mája: a kistelepülések jelene és jövője. Szó volt arról, hogy az egyes országokban a falvak mi­lyen helyzetben vannak. Az Eu­rópából érkezett delegációk bemutatkoztak. Györköny és Tolna megye írásos, feliratos, és fényképes anyagai mellett videofelvételek bemutatásával ismertette helyzetét. Felvázol­tuk problémáinkat, terveinket, eredményeinket és emellett a jövő felé vezető utat is. — Mik a tapasztalatok? — Voltak elméleti és gya­korlati foglalkozások. Ez utób­biak abból álltak, hogy megte­kintettünk több mintatelepülést, melyek a Bodeni tó mellett ta­lálhatóak. Az előadások témái rendkívül aktuálisak és érdeke­sek voltak. Kimondottan biztat­ták a Györkönyhöz hasonló magyar kistelepülések képvise­lőit, hogy ne adják fel a re­ményt a működési problémák miatt. Voltak viszont olyan té­mák is, melyekhez nekünk a szerény anyagiak miatt nem volt hozzászólni valónk, mert számunkra irreálisak voltak a' megemlített számok, feladatok. Például az egyik ilyen települé­sen egy külön tervezőgárda ter­vezte meg a házakat. Ezt kia­jánlották a lakóknak, és aki a terv szerint alakította át, vagy építette a házát, annak 60 ezer (!) márka támogatást adtak. Ehhez hasonló bennünket nem fenyeget. — Egy olyan település, mint Györköny, fejlettség szempont­jából milyen eséllyel indulhat a nyugati falvak nyomába? — Az biztos, hogy tőlük nagy mértékben le vagyunk maradva. Főként anyagiak kor­látozzák a lehetőségeinket. Ám úgy gondolom, hogy sok eset­ben a problémamegoldó képes­ségünkkel van a baj. Nagyobb elszántságot, lelkesedést kel­lene tanúsítaniuk a magyarok­nak. Bizonyos, hogy nem min­den a pénzen múlik. Rengeteg dolog kivitelezhető pénz nél­kül, vagy kevés anyagi ráfordí­tással. Itt gondolok a települési összefogásra. — Miben látja a megoldást? — A községi feladatok ko­ordinálásában és az előbb emlí­tett összefogásban. A helyi kezdeményezésekre, a munka­helyteremtő beruházások bein­dítására, a falusi turizmus fej­lesztésére kellene anyagi for­rást találnunk. Fontos az is, hogy hosszú távon kell gondol­kodni, mert csak így lesz jövője egy magyar kis községnek.-G­Paksaméta írta: Rákosi Gusztáv Mágnás Miska Tfét meghívást is kaptam a héten. Az egyik nem kifejezetten J\. nekem szólt, mindenkinek aki szereti az operettet. Szombaton este a paksi művelődési központban Szirmai Albert klasszikus da­rabját tekinthetik meg az érdeklődők, hirdetik a plakátok város­szerte. Nem is lenne ez különösebben érdekes, ha nem állna ott a következő' szöveg: „Az előadás a Paksi Atomerőmű Rt. támogatá­sával kerül bemutatásra. ” Nem én találtam ki, városszerte mond­ják, stílszerű. A másik meghívás magánjellegű volt, Dobre László, régi barátom invitált, látogatnám meg már egy este, néznék körül a portáján. Nem mintha Mágnás Miska lenne, dehogy. Sosem volt ó gazdag, de szegényember sem, mint ahogy a mostanság megjelent néhány újságcikk sejteni engedi. Kétszintes házban él, mint mondja akkor építette, mikor még lehetett, adtak hozzá kölcsönt is, szeren­csére mára már elfogyott a hitel. Valóban, a szegénységnek nyoma sincs, tisztes, szerény jólétről árulkodik minden, a konyhaasztalon a rántott csirke, innivaló is kerül mellé, a radiátorok jóleső mele­get árasztanak. Tudtam én, hogy ha közszereplést vállalok, nem fog mindenki jót írni rólam — szól a meghívás okáról Dobre László — az azonban mégiscsak túlzás, hogy a zsebemben kotorászik néhány kollégád, hogy nem arról írnak, amit én mondok, hanem amit ők képzelnek. Nem tartoztam én még senkinek, a sörömet mindig ki tudtam fizetni, segélyért sem mentem még soha. r núsíthatom, ez így van. Régóta ismerjük egymást, atomerőmű ügyben voltak is vitáink, ettől a jó viszony nem romlott meg. Úgy van ez, mint a futballmeccs után, állapítjuk meg: aki látta, az­zal vitatkozunk, aki ki sem jött a meccsre, az ebbe ne szóljon bele. Az atomerőművel kapcsolatos vita ilyenképpen a paksiak ügye, aki nem itt fekszik, nem itt ébred, ne osszon igazságot nekünk. ARUHAZAI 32. sz. ■ ■ r j Kölesdi ut i i

Next

/
Thumbnails
Contents