Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-02 / 53. szám

JACKPOT Ez ègyszemen fantasztikus! Hárommillió-négyszáznegy- venegyezer forint. Egy játék alatt. A lámpák kigyúlnak a színpad mögött - ezt a tévénéző nem látja -, a közönség, a tele- mázlisták, akik nem lusták, tap­solnak (ez itt a reklám helye). Lélegzetelállító, valóban. A jóképű, színészből showman- né avanzsált mikrofonos, és kissé molett, eredetileg bemon­dóhölgy társa megnyerő és se­gítőkész. Az a dolguk, hogy a roppant egyszerű játékszabá­lyokat úgy magyarázzák el mindenkinek, hogy véletlenül se téveszthessék el: nemsokára meg kell húzni egy kart az au­tomatán, a többi megy magától. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a delikvens egyszerű ne­bulónak, rosszabb esetben bir­kanyájból kiválasztott gyapjas­nak érezze magát. Játékosunk - legyen Erika - mindent megért. „Most jól fi­gyeljen Erika - szólítja meg spontánul a mikrofonos -, adunk önnek húszezer forintot. Önnek tehát van húsz ezer fo­rintja. Most jól figyeljen. Ha a tüzes golyót, tehát a piros go­lyót húzza ki az üvegből, akkor megmarad önnek ez a húszezer forint. Ha viszont a zöldet, vagy a sárgát húzza, akkor megduplázzuk a pénzét, és lesz negyvenezer forintja! Kezdhet­jük?” Erika bólint. Erika már bemutatkozott. Háztartásbeli, varrónő, vagy el­adó Orosháza mellett egy falu­ban. A sarkon vette az első te- lemázli sorsjegyet, és összesen hat telemázli sorsjegyet vett már. Ha húszezer forint prémi­umot kapna, elégedetten borí­tékolná. Most viszont kihúzza a sárga golyót, és mellette felüvölt két mikrofonos, a szókinccsel, mint láthattuk, van némi bajocska, tehát, ez fantasztikus. Na meg a jackpot, amit nem Erika, hanem Zoltán ütött meg a végén. Nem felejtik el meg­említeni, hogy „ezen az estén hárommillió-négyszáznegy- venegyezer forint nettó össze­get osztottunk ki a Szerencsejá­ték Rt. jóvoltából”. Pongrácz Antalt, az rt. vezér- igazgatóját látom magam előtt, ül papucsban, köntösben a kép­ernyőnél otthon, és elégedetten gondol a kiosztásra, talán visz- szainteget a mikrofonosnak. Csak Erika hatot vett. Mennyit vehettek mások? A Telemázli azért nem előzmény nélkül való kezde­ményezés. Egy polcon volt vele Fodor János utcariportja, a nagy bajuszosé, akinek bárme­lyikünk megállhatott egy mil­lióért. A szebb napokat is látott riporter felcsapott mikulásnak. Járta az utcákat, tereket egy kamerással, és megkérdezte az embertől, van-e nála érvényes ötöslottó szelvény. Mert ha igen, megdobta egy millióval, nettóban, és ment adásba va­sárnap délelőtt az egyesen. Az ember meg csak nézett. Nin­csen. Még soha nem látott egy milliót. Hát, akkor Fodor János nagyon sajnálja, és figyelembe ajánlja, hogy máskor legyen nála egy érvényes ötöslottó, mert különben még az esélye sincs meg, hogy megdobja egy millióval. Már ha legközelebb is megállítja háta mögött a ka­merással. Bejátszás vége. A hölgynél volt épp egy gyűrött papírka, azt mondja a tárcájába tette, de mindig akkor tűnik el, amikor kellene. Keze remeg, kerüli a tekintetet. Fodor meg kínosan kérdezett még. Hogy tetszik lenni nagysád? És mire költi el a milliócskát? Kifizeti az óté- pét, meg a fia építkezik, aztán lecserélik a Ladát. Fodor mik- rofonost azóta lekeverték a té­véről, nem volt elég jó üzlet. Ha már tele, akkor bingó, nem tudom melyik nap, a kette­sen. Szintén egy jobbra érde­mes újságíró feszeng a műsor­vezető szerepében, Dombóvári Gábor. Itt már kérem gondol­kodni kell, legalábbis számokat böngészni. A furfangok az amerikai eredetű játékkal csak ismerkedőknek rejtve marad­nak, bár vélhetően nem hexa- sakk-feladványt kell megfej­teni. Melyik számot hol nézik? És minek lelkendezik most Dombóvári mikrofonos? Cég­létra, hopp, a tetején, egy Ford, a kényelmes családi autó, máris az öné kedves telefonáló, mert jól döntött, csak a nevét diktálja be, pozsálujszta. Egy kereskedelmi rádióban valami versrészletet kell meg­fejtenie a játékosnak. Ady Endre, így a megoldás. Nem, mondja a játékmester, Petőfi Sándor. De nem tévedett na­gyot, a póló az öné. Ne folytassuk. Az illető rádió magánbiznisz, semmi közünk hozzá, a televízió ellenben egy­fajta állami lovarda, ahol a csi­nos műlovarnőnek sem illik sandán kacsingatni, a hajtónak meg kupeckedni. Éppen ve­lünk. , A lottó egykor önkéntes bé­kekölcsön volt, Kádár János is örült a bevételnek, legalábbis az ötkerületben ezt beszélték. Most meg van lottó-plusz, tele- izé, közjegyzővel hitelesített jackpot. Égy re szegényebb em­berek, egyre több szerencsejá­tékos, egyre kisebb remény, és egyre nagyobb nyeremény. Osztódik a csodavárás, hízik az államkassza. Tóth Ferenc Mesterszakácsok készítették az ínyenc falatokat A budai Várban, a Hilton Hotel tő­szomszédságában található Fortuna Étteremben mutatkozott be a szek­szárdi ínyenc Klub az elmúlt hét vé­gén. A Szekszárdi Borvidék Szőlő és Borkultúra Alapítvány és a Tolna Megyei Gasztronómiai Egyesület ál­tal működtetett klub hadat üzent a hamburgereknek és Pizza Hut-oknak, feladatának tekintve a hagyomány- őrzést, a régi, sárközi ételek feleleve­nítését, népszerűsítését. Sárközi népviseletben A mesterszakácsok, Kovács János - aki egyben a Gasztro­nómiai Egyesület elnöke -, va­lamint Balder István és Varga János csodálatos ízekkel káp­ráztatták el a vendégeket. Az egyes fogásokhoz a szekszárdi borvidék válogatott nedűit szolgálták fel. Bemutatásra ke­rültek a nagyobb és kisebb pincészetek - Aliscavin, Aranyfürt, Eurobor, Liszt Pince, Proebus - palackozott fehér és vörösborai mellett egyéni kistermelők, Sági Fe- rencné és Duzsi Tamás palac­kozott italai is. A meghívottakat - köztük Benedek Fülöp államtitkárt és több országgyűlési képviselőt - Bach József, a megyei köz­gyűlés elnöke köszöntötte, majd Cey Bert Róbert Gyula, a nemzetközi gasztronómiai szövetség alelnöke méltatta Tolna megye, ezen belül is a Sárköz gasztronómiáját. A menü jellegzetes sárközi kelttésztával, a „téfölös” bű­tökkel” kezdődött. Ezt faddi kárász követte Varga módra, majd fácánleves Rezéti Ma­riska néni receptje alapján, há­zilag készített csigatésztával. A főétel előtt sárközi szivarí- tott halat szolgáltak fel kapros káposztával. A füstölt pontyot Czikk László készítette, a ká­poszta afrikai harcsa levében párolódott. A gemenci szar­vasborda kadarka mártással igazi, ínyenceknek való étel­nek bizonyult a körte formájú krokettel és a mandulával töl­tött, borban áztatott aszalt szil­vával. Ezt követte a tolnai saj­tokból összeállított sajttál, vé­gül a túrós, meggyes rétes. Minden fogáshoz más, az ételhez illő bort szolgáltak fel, melyet Ferenc Vilmos, a Szek­szárdi Borvidék Szőlő és Bor­kultúra Alapítvány elnöke, il­letve az adott pincészet képvi­selője méltatott. A felszolgált étkeket és borokat a jelenlévő szakemberek szinte egybe­hangzóan kitűnőnek nevezték. Néhány, az est során el­hangzott véleményekből: — Tolna megye elhozta azokat a csodálatos ízeket és népi hagyományokat, melyek nemcsak az országon belül, hanem a határokon túl is öreg­bíthetik hírünket - jelentette ki Benedek Fülöp, a Földműve­lésügyi Minisztérium államtit­kára. - Korábbról ismerem a szekszárdi Cabernet-t, ami a kedvenc borom. Különösen nagy jelentősége van ennek a millecentenárium évében. Remélem, hogy a szekszárdi boroknak módjuk lesz az1 élelmiszeripari kiállításokon bemutatkozni, hogy az ilyen ízletes magyar árukból minél többet vegyenek. ’96-ban több regionális kiállítás is lesz. — Fantasztikus ételek, ki­tűnő italok, ez az, ami a mai összejövetelt jellemzi - mondta Zwack Péter, aki ket­tős minőségben volt jelen az esten, egyrészt, mint meghí­vott országgyűlési képviselő, másrészt, mint az Eurobor Kft. létrehozója, a bátaapáti és mő- csényi borok tengerentúli érté­kesítője. Zwack Péter nagy si­kert aratva mesélt anekdotákat washingtoni nagykövetségé­nek idejéből. - Csak akkor lesz hírneve külföldön a magyar boroknak, ha drágán adjuk - jelentette ki Zwack úr, nem kis sikert aratva a jelenlévő borke­reskedők körében. — Fogadják őszinte elis­merésemet az itt bemutatott- borokért. Nehéz rangsorolni, de ha mégis szükséges, akkor első az egyenlők között, a mő- csényi Tramini 1994-es évjá­rata, Sárosdi Ferencné remek Kékfrankosa, a Proebus Kft. nagy formátumú Kadarkája és Duzsi Tamás bora - mondta dr. Rohály Gábor, a Hét Borbí- rák Rendjének tagja. — Az ínyenc Klub Buda várába hozta el a szekszárdi ízeket. Az itt bemutatott borok fényesen bizonyítják, hogy vö­rösborban a szekszárdi borvi­dék messze meghaladja a vil­lányit - állította Kocsis Imre Antal szekszárdi polgármester. F. Kováts Éva Ön mit szól hozzá? Egy vélemény a prostitúcióról A prostitúció ősi mesterség. Ez a makacs tény bizonyítja szükségességét. Mi lehet az oka? Leegyszerűsítve a válasz talán az, hogy az abban résztvevőknek egyaránt jó. Mégpedig úgy jó, hogy közben senkinek sem árt. Nem értek egyet-országgyűlési képviselőnkkel, Kósáné Kovács Magdával^ aki úgy vélekedik, hogy tönkreteszi az állampolgárok életét. Miért, mivel, hogyan tenné tönkre? Meggyőződésem, hogy az állampolgárok, családokétetét nem ez te­szi tönkre. Legalábbis én nem ettől féltem sem női közérzetemet, sem családi harmóniámat. Első hallásra talán vadnak tűnő véleményemet meg­próbálom indokolni. Jó a kliensnek- ha nem él párkapcsolatban, akkor is ki tudja elégítem természetes szexuális vágyát;- ha párkapcsolatban él, akkor - szükség esetén - kompenzálhatja szexuális hiányérzeteit. Ha nem így lenne, akkor nem lennének prostituál­tak, mert nem lenne rájuk szükség. Jó - a „vállalkozónak”, hiszen nem hal éhen, nem kell a létminimumból, járadékból, segélyből vegetálnia. Viszonylag kevés idő, energia ráfordí­tással olyan megélhetést biztosít magának - ha nem is ideális, de elfogadható „áron” -, amilyet akar, miközben hasznosságát is érzi, hiszen pilla­natnyi örömhöz, jó érzéshez segíti a másikat. Esetenként jó lehet a családnak is; ha a férj sze­xuális ügyessége, tapasztalata növekszik, amelyet netán- otthon is - kiegészítve érzelmekkel - fel­használhat önmaga és társa örömére. Tudva azt, hogy a férfiak szexuális késztetése genetikusán sokkal erősebb, mint a nőké, én nem irigylem tő­lük ezt a lehetőséget. Sőt! Ha mi nők ilyenkor magukra hagyjuk őket, avagy csak „kötclesség- szerűen” adjuk magunkat, akkor ne tartsuk bű­nösnek őket azért, mert ők maguk megkeresik számukra a kiegészítő megoldást. Természetesen más a helyzet a kölcsönös, intenzitásban hasonló, harmonikus párkapcsolat esetén. Ebben az. eset­ben nincs szükség nyilvánosházra. Kérdés, hogy hány ilyen párkapcsolat létezhet? gyetértek az 1950-es nemzetközi egyezménnyel, és szerencsésnek tartom, hogy kapcsolódott ehhez hazánk is. Hiszen minden demokratikus társada­lomban fontos emberi jog a nemi szabadság, amely magában hordja az önkéntes hűség és a kényszerű hűtlenség lehetőségét egyaránt. S ürgetőnek tartom viszont a legalizálást, a jogi szabályozást, az egészségügyi kontroll megteremtését, s nem utolsósorban az ér­zelmi, erkölcsi és szexuális nevelést, amely nö­velni tudná az egyéni és családi harmóniát és a párkapcsolati kultúrát. Dér Miklósáé □ Napjainkban sokat foglalkoznak a politikusok és természetesen a sajtó is^zzel a témával. Arra kérjük olvasóinkat, hogy ha van véleményük ezekről a kényes kérdésekről, írják meg nekünk, s az érdekesebb írásokat közzé tesszük. A 1 4 ♦ I

Next

/
Thumbnails
Contents