Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-20 / 67. szám
4. oldal Megyei Körkép 1996. március 20., szerda Az első ipartanoda és a Bethlen kollégium Iskola a Felvidéken és Erdélyben A Szekszárdon, a Garay János Gimnázium által szervezett Kárpát-medencei diáktalálkozó vendégei között volt a kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia igazgatója, Albert Sándor okleveles gépészmérnök, kandidátus és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, Krizbai Jenő, okleveles tanár. A kassai iskolát 1872-ben alapították, Magyarországon ez volt az első „ipartanoda”. A 450 fős intézmény ma a Felvidék legnagyobb magyar nyelven tanító középiskolája, Szlovákia minden részéről érkeznek a diákok, ebből adódóan mintegy 90 százalékuk kollégista. Az iskola állami költségvetésből gazdálkodik, de bizonyos vállalkozói tevékenységet is folytat zavartalan működése érdekében. Gépészeti, elektronikai és közgazdasági szakokon folyik az oktatás, érettségizettek részére pedig 1-2 éves nappali tagozatos tanfolyamokat szerveznek. Emellett 3 éves főiskolai jellegű üzemmérnök- képzés folyik, holland segítséggel, két szakon: számítógépes tervezés és elektronika. (A magyarországi középiskolákhoz hasonlóan itt is működnek világbanki osztályok.) A középiskola ad otthont a sárospataki tanítóképző főiskola kihelyezett konzultációs központjának, ahol a szlovákiai magyar tannyelvű általános iskolákba képeznek pedagógusokat. (Lévén, hogy Szlovákiában nincs magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény.) Tovább színesíti a palettát a pozsonyi műszaki egyetem (szintén kihelyezett) konzultációs központja, ahol mérnök-tanárok képzése folyik, az egyetem elvégzése után posztgraduális képzés keretében itt jszereznek pedagógus képesítést azok, akik a tanítást választják. Mint a felsorolás is mutatja, a kassai középiskola komoly szellemi központja a szlovákiai magyarságnak. Rendszeresen szerveznek találkozókat az itt végzett volt diákok számára, s a város nagy eseménye az úgynevezett iparista bál, amin 6700 vendég vesz részt, összehozva a térség magyarságát. A Garay gimnázium mellett szolnoki és jászberényi középiskolákkal állnak kapcsolatban, valamint egy holland intézménynyel. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium jövőre ünnepli fennállásának 375. évfordulóját. A patinás erdélyi intézmény 1856-tól működik (napjainkig), mint tanítóképző, 1895-ig főiskola, 1848-ig pedig református főgimnázium volt. Világhíres magyarok tanultak Mai között, például Körösi Csorna Sándor, Bolyai Farkas, Barabás Miklós, s itt kezdte tanulmányait Sütő András is. A nagyenyedi iskola elméleti középiskola, szakmát nem ad, középfokon zajlik az óvónői és tanítónői képzés is. Az ország minden részéről érkeznek a diákok, jelenleg több mint 1100-an járnak ide. A diákokat a továbbtanulásra készítik fel, az évente végző 60-70 fő zöme továbbtanul. A Bethlen kollégium is állami költségvetésből gazdálkodik, nehéz körülmények között. Az épület igen régi, lassanként már bizony romos, ám felújításra 50 éve egy fillér nem jutott az állami költségvetésből, bár ígéretekkel teli már a padlás. Abban bíznak, sikerül majd adományokból hozzákezdeni a munkához, s ehhez kérik a segítséget a világ minden tájáról, Magyarországról is, hogy fennmaradhasson ez a régi, neves kollégium. Venter Emese álma Harmadik, befejező fordulójához érkezett a tavalyelőtt indult millecentenáriumi történelmi vetélkedő. A Tolna Megyei Honismereti Egyesület és a Pedagógiai Intézet felhívására a három év alatt 300 középiskolás diák jelentkezett az Émese Alma címet viselő honfoglalás-kori történelmi játékra. A továbbjutottak közül idén 11 iskola 57 tanulója vesz részt az országos vetélkedő megyei zárásán, március 23-án, szombaton 9 órától Szekszárdon, a Gyermekek Házában. A magyarság történetének mondáival induló tudáspróba a honfoglalásról és az államalapításról szóló ismeretek után befejezésül a korszak építészeti és művészeti értékeivel, emlékeivel foglalkozik. Magyar Államkötvény IÔ98/H fix kamatozású Mindig voltak nagy pillanatok A JELEN NAGY PILLANATAIBAN ÖN IS RÉSZT VEHET. 1996. március 21-én kibocsátjuk az 1998/H jelű Magyar Államkötvényt. MAGYAR ALLAMKOTVENY 1998/H 2 év futamidő, évi fix 24% kamat. A kifizetendő kamat mértéke az éves kamat időarányos része, amely a kamatfizetési időpontok között ténylegesen eltelt naptári napok és a 365 napos év alapján (0,01 %-ra kerekí- tetten) kerül meghatározásra. A kötvény kamatozása a kibocsátás napján kezdődik, és a lejárat után tovább nem kamatozik. Értékesítés feltételei: Az államkötvény kibocsátása aukció útján történik. Az aukciót követően az államkötvény újabb mennyiségét jegyzés útján értékesíti a kibocsátó. Az aukciót követő jegyzési időszak: 1998. március 19-26. A jegyzés a jegyzési időszak zárónapja előtt lezárható. . Jegyzési árfolyam: Aukciós átlagár +0,2%+felhalmozott kamat • március 29-i felhalmozott kamat 0,53%. Az elérhető éves hozam közel 25%. A jegyzésen értékesíthető mennyiség: Maximum az aukción értékesített mennyiség 50%-a. A jegyzés pénzügyi teljesítési napja: 1996. március 29. Kamatfizetés félévente: 1996. szeptember 21., 1997. március 21., 1997. szeptember 21., 1998. március 21. ELSŐDLEGES FORGALMAZÓK 1996. január 3-tól létrejött az állampapírok elsődleges forgalmazói hálózata. Ezen a széles forgalmazói hálózaton keresztül a befektetők bármikor hozzájuthatnak az éppen kibocsátott vagy a forgalomban lévő állampapírokhoz és az ország egész területén lehetővé válik az állampapírok lejárat előtti értékesítése. Az elsődleges forgalmazók a befektetőknek teljes körű letéti szolgáltatást nyújtanak és lejáratkor kifizetőhelyi feladatokat látnak el. Befektetése mindig biztonságos - pénze mindig elérhető. AZ ÁLLAM ELSŐDLEGES FORGALMAZÓI: OTP Bank Rt. (1996. március 26-án a jegyzés szünetel) 7101 Szekszárd, Mártírok tere 5-7., Paks, Tamási, Bonyhád, Dombóvár, Tolna • (1996. március 26-án a jegyzés szünetel) Magyar Hitel Bank Rt. 7101 Szekszárd, Arany János u. 23-25., Dombóvár VALAMINT: MNB Tolna Megyei Igazgatósága Szekszárd, Augusz Imre u. 7. A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG Szálkáim Decsi Kiss János Az én hisztériám Mindig háborgásra ingerel a különféle szerencsejátékok nagyösszegű nyereménye. Bosszant, hogy semmilyen tudás, akarat, szorgalom, kitartás nem kell hozzá, csak a pillanatnyi szerencse, és már folyik is olyan nagyságrendű pénz- mennyiség, ami egy-egy község önkormányzatának éves költségvetésével felér. Szóval, morgok, hogy mégis rengeteg pénz van ebben az országban. Némi magamba fordulással rájöttem, hogy ennek elosztásáért nem a kormányt kell felelősségre vonni, és nem az egymást váltó pénzügyminisztereket. A szerencsejátékokhoz önként - hogy ne mondjam, dalolva - rakosgatja nagy reményekkel ki-ki a szándékának megfelelő forintokat. Legyen az totó, lottó vagy a duó hisztéria. Ez most a sláger. Gondolom, lapunk olvasói is találkozhattak az ilyen kezdetű apróhirdetésekkel és más ezt propagáló anyagokkal. Tetszik nekem ez a játék. Az a rokonszenves benne, hogy egyedül nem nyerhet senki. Szükséges hozzá egy másik fél, egy társ! Rég tudott, hogy nem jó az embernek egyedül! (Lásd még a paradicsomi állapotokat.) Ez az én hisztériám. Úgy érzem, ezt a társkereső ösztönt használják ki a játék szervezői! Jó nézni, amint felnőtt és gyerek kopogtat a szomszédhoz, rohan fűhöz-fához „szalad a vargához”, hogy nincs-e ott az ilyen és ilyen számú bal vagy jobb kupakja annak a bizonyos üdítő italos üvegnek! Míg választ kap, már kontaktus teremtődött! Olyan kapcsolat jön létre vadidegen emberek között is, aminek szülője ez a hisztéria. Ha nincs kupak, az sem baj, mert közben jót mosolyognak, hogy bedőltek ennek a játéknak! Napjaink fontos lélektani eszköze, a derűfakasztás. Kérdés, mit kezdünk majd vele, ha rájövünk, talán kissé megkésve is, hogy megtaláltunk életünk duójának másik felét? Kérdések a közért Korunk szomorú felkiáltójelei a guberálók, a szemetes- kukákban turkálók. Ahogyan emelkedik a munka- nélküliek, a létminimum alatt tengődök létszámának statisztikai görbéje, úgy emelkedik ezeknek a társadalom perifériájára szorult embereknek a száma is. Sorsuk megannyi szomorú egyéni tragédia maradhatna, ha nem szórnák szerteszét a szemeteskukák szennyes tartalmát, amit aztán a tavaszi szél rávisz a közeli játszótérre, annak homokozójára. Komoly fertőzési forrás ez, az ott játszadozó apróságokat veszélyezteti. Konkrét helyszín például a szekszárdi Kölcsey lakótelep volt patakparti szeméttárolóinak környéke, de említhetnék számtalan más városban számtalan más helyszínt is. Én egyetértek azzal, hogy társadalmi összefogással segítsük a lakóhelyi közterületi rendteremtésre hivatott szervek, szervezetek munkáját. Ennek az egyetértésemnek nyomatékot is adtam, amikor arra járva szóltam az éppen turkáló szemétszóróknak, hogy „Uraim, ha lehetne hagyják a kukában amit nem tartanak hasznosnak, elvihetőnek. Ne szórják szerteszét, mert... mert...”! Nem sok időm maradt a megokolás kifejtésére. Csak a jóízlésem tiltja, hogy papírra vessem magyar szókincsgyarapító kiosztásomat kukába gyömöszölésem kilátásba helyezése mellett Önkéntelenül adódó kérdésem, vajon ki a felelős e közterületen, kinek a feladata az ilyen közegészségre veszélyes magatartás megfékezése, megakadályozása? S ha már a játszótereket hoztam szóba, mint potenciálisan veszélyeztetett terepet, idekívánkozik a másik kérdésem. Kinek a feladata a játszóterek homokozói agyonszennyezett homokjának friss, tiszta homokkal való kicserélése,, addig is, amikor majd a kutyatartó városlakók nem oda vezetik reggeli megkönnyebbülésre szobakutyáikat. Úgyis elég gond van a pórázon nem tartható kóbormacskákkal. Egymás iránt érzett nagyobb felelősséggel, társadalmi együttérzéssel sok keserves, hasfájós, lázas „gyermeknapot” és méregdrága medicinát takaríthatnánk meg. Szakái László
