Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-14 / 63. szám

Gottvald Károly kapta idén az Urántollat

„Az emberekre emlékszem”

Arannyal bevont, opálkővel ékesített Parker tollat vett át a Népújság fotóriportere, Gottvald Károly tegnap délelőtt Pakson, az atomerőmű látogató központjában Kováts Balázs tájékoztatási főmérnöktől. A díjat a PA Rt. 1992-ben alapította, évente egy újságíró kapja, mégpedig az, aki a cég vezetésének megítélése szerint a nukleáris energia békés célú fel- használásáról, különös tekintettel a paksi atomerőmű működésére, hosszú ideig, tárgyilagosan tájékoztatja a közvéleményt. Eddig hárman kapták meg a kitüntetést: dr. Ormai Péter, az Atomerőmű című üzemi lap tudományos, valamint humor rovatának vezetője, Szepesi László, a Magyar Rádió tudósítója, tavaly pedig' Juhász Árpád, a Magyar Televízió szerkesztője. Most Gottvald Károlyra esett a választás, az indoklás szerint azért, mert már több mint két évtizede folyamatosan fényképezi az erőmű életét, az építés kezdetétől, napjainkig. Nem egyszerűen fotóriporter, több annál, képei pillanatfelvételek, portrék, művészi színvonalon - mondta Kováts Balázs, miközben átadta a tollat, stílszerűen a látogató központ, Gottvald Károly fotóiból készült tablói között.

Gottvald Károly 1949-ben született, régi tolnai családból. Időtlen idők óta a Népújság fotósa, képeinek számát maga sem tudja megbecsülni sem. 1972 és 1989 között a Magyar Távirati Iroda külső munkatársa is volt, így adódott, hogy az atomerőmű építését, üzembehelyezését az ő fényképein keresztül ismerte meg az ország közönsége. Az MTI részére készített képeivel ma már közép- iskolás fizika tankönyvekben is találkozhatunk.

Természetesen elsőként lapunknak állt rendelkezésére

egy interjú erejéig az ünnepelt, aki, mint a fotón is látható, annyira meghatódott a kitüntetéstől - pedig nem az első díjat veszi már át -, hogy az alkalomra, tőle teljesen szokatlan módon öltönyt húzott, és nyakkendőt kötött. Ettől még persze ugyanaz a „fotó Gottvald”, ugyanaz a kolléga maradt, akit egyformán szeretnek az olvasók, a munkatársak.

— Zavart láttam rajtad, mikor a díj átadása közben fényképeztek.

— Nem szeretem, ha fotóznak, és ha én teszem másokkal, együttérzek velük, éppen ezért úgy teszem, hogy ne okozzak fájdalmat.

— Több mint húsz éve követed az atomerőműben történő dolgokat a kameráddal. Bizonyára érdekes dolgokat is láttál. Kérhetek egy sztorit?

— Az első reaktorblokk üzembehelyezésénél, 1982. december 28-án 21 óra 45 perckor Bajsz József ügyeletes mérnök jelentette Méhes Lajos ipari miniszter elvtársnak, hogy a párhuzamos kapcsolás megtörtént. A protokoll eseményre összegyűlt közönség tapsolt, egyedül az akkori kormánybiztos, Szabó Benjámin feje „esett” le, ő ugyanis látta a műszereken, hogy mindez csak másfél percig működött. Másnap délután kettőre helyrehozták a hibát, erről akkor persze a sajtó nem beszélhetett. A jelenetet ma is őrzi egy képem.

— Kire emlékszel szívesen, mi az amire büszke vagy?

— Számtalan rendezvényen vettem részt fotóriporterként, közismert emberekkel, jelentős politikai személyiségekkel találkoztam, mégis inkább a „kis embereket”, a hétköznapok alakítóit őrzöm szívesen emlékezetemben, a róluk készült fotókra vagyok büszke.

Rákosi Gusztáv

A Völgységi Múzeum törzsgyűjteményéből

Perczel relikviák

Perczel Mór, olajkép. Mérete: 100x70 cm. Perczel Bertalan örökös letétje. A szabadsághőst tábornoki egyenruhájában ábrázolja az ismeretlen festő. Valószínű a tábornok halála -1899 - után készülhetett korábbi nyomat alapján.

Mire jó egy kosztümösen újrajátszott csata? Parádé. Mellesleg alkalom a barát- kozásra, a volt haragos népek szimbolikus történelmi kibékülésére.

A több mint tíz éves Történelmi Lovasegyesület ilyen csaták megrendezésén fáradozik. Legnevezetesebb látványossága a Tavaszi Hadjárat újrajátszása Tápióbicskén, Isa- szegen és Vácon. Az egyesület szinte fennállása óta sok szállal és egyre jobban kötődik a megyénkkel határos somogyi kis faluhoz, Tengődhöz, a huszárok már-már hozzátartoznak a falu ünnepeihez.- A dolog úgy kezdődött - mondja Fülöp Tibor, az egyesület tengődi-budapesti tagja -, hogy itt találtunk alkalmas helyet a lovainknak. Meg szerettük volna venni a református papiak romos épületét, cserébe pedig felajánlottuk, hogy helyreállítjuk a református templomot.

Ami azóta meg is történt. Az egyesület itt ünnepelte tíz éves fennállását, 1994-ben huszárok tisztelegtek a község első és második világháborús emlékművének avatása alkalmával, tavaly novemberben pedig az Európai Hadtörténeti Szövetség - melynek a lovasegyesület is tagja -, Közép- Dél Régiójának küldöttei Tengődön adtak egymásnak találkozót. Fülöp Tibor azt is elárulta, hogy az egyesület napját szeptember 21-én Tengődön falunappá szeretnék tere- bélyesíteni.

Hogy a történelmi barátko- zás nem pusztán üres szó, érdemes megemlíteni, hogy tavaly ősszel osztrák katonai hagyományőrzők egyébként főhajtással tisztelegtek a Tengődön nyugvó 1948-as huszár- kapitány, Zsebeházi István sírjánál. Sőt. Április 6-án újra- játsszák az isaszegi ütközetet, az ellenfelek: a szlovákok, az osztrákok, a csehek már jelezték részvételüket. (tf)

A felső kép az 1995-ös Tavaszi Hadjáraton készült, az alsó pedig a váci parádén

Kis emberek, nagy gondolatok

Nemzeti ünnepünkről az egészen kicsik, a szekszárdi I. számú Általános Iskola 2.b. osztályának tanulói fejtik ki gondolataikat az alábbiakban. A korukból fakadóan, sokszor kicsit esetlen bájjal megfogalmazott mondatok azonban azt igazolják, ha fel még nem is fogták 1848. nagyságát és jelentőségét, a szívükben mélyen átérzik azt.

— Március 15-én ünnepeljük az 1848-as forradalom szabadságharcát. Akkor írta Petőfi Sándor a Nemzeti dal költeményt. Mikor elszávalják a verset, nagy csend keletkezik és van, aki meghatódik. Én ilyenkor szomorúságot érzek, mert sajnálom a régi hősöket.

(Bálint Krisztina)

— Március 15-e a magyar nemzeti ünnep. Ilyenkor az emberek kokárdát tűznek ki. Petőfi Sándor verseit nagyon szeretem, az ünnepen rá és Kossuth Lajosra emlékezünk, meg azokra, akik a forradalomban meghaltak. (Kovács Judit)

— A magyar Nemzeti dalt

ha felmondja valaki, akkor a szívemben szomorúságot érzek. Petőfi Sándor verseit nagyon szeretem olvasni, ha a nevét hallom, akkor a szívem nagyon fáj. (Horkai Éva)

— Petőfi Sándor eltűnt a

forradalomban. A régi hősök nagyon bátrak voltak és nemesek. (Hortobágyi Zoltán)

— Amikor Petőfi Sándor

verseit hallgatom, mindig sze- retetet érzek. (Kovács Kitti)

— Ilyenkor azt érzem, Petőfi Sándor újra köztünk van és eljött, hogy harcoljon a szabadságért. (Sipos Kata)

— Március 15-én Petőfi Sándorra emlékezünk és a forradalomra. Én sokszor elmondtam a Nemzeti dalt, mert nagyon tetszett.

(Jendrolovics Zsolt)

— Petőfi Sándornak sok versét olvastam már, mert nagyon tetszettek. Nagyon nagy költő volt és március 15. szerintem a legnagyobb ünnep.

(Kamondi Mátyás)

— Március 15-e, szabadságharc. Mikor meghallottam, hogy régen a magyarok rabok voltak, kicsit meghökkentem. De amikor az apu folytatta, és mondta, hogy a magyarok fellázadtak és visszafoglalták a magyar hírnevet, akkor már örültem. (Moser Miklós)

— Ha meghallom Petőfi

Sándor Nemzeti dal című versét, a szeretet elönti a szívemet. Én úgy érzem, ha még élne Petőfi Sándor, ő lenne maga a csoda, ő volt a magyarok becsülete. De azért szeretem még március 15-ét, mert aznap nincs tanítás. (Ritter Péter)

— A Béla tér sokkal szebb,

mint bármikor. Minden csupa piros-fehér-zöld. A Talpra magyar című vers ehhez a naphoz tartozik. Amikor a zászlókat kitesszük, én úgy érzem, hogy Petőfi Sándor most mondja a verset. (Szabó Ildikó)

— Március 15-én kokárdát csinálunk és szép ruhában visz- szük a zászlót. Én mindig el- szomorodok ilyenkor.

(Illés Adél Kincső)

— Petőfi Sándor a forradalomban elhunyt. Legnagyobb bánatom volt. (

Feri Mariann)

— Ilyenkor azt érzem, hogy

ott vagyok Petőfi Sándorral és a többiekkel és ünnepelek. Nagyon szeretem a forradalomról írt verseket és meséket. Szeretem azokat, akik harcolnak értünk, magyarokért. (Bakó Zsófia)

— Március 15-én nemzeti ünnep van. Én ilyenkor azt érzem, hogy ott vagyok köztük, és hallgatom a verseket.

(Király Anna)

— Petőfi Sándor rengeteg verset írt. De a legjobban a Nemzeti dal tetszik.

(Fazekas Enikő)

— A szabadságharc mikor véget ért, sokan meghaltak. Őket ünnepeljük.

(Lengyel Zsolt)

— Ez az ünnep mindenkinek öröm. Ott állok a tömegben, hallgatom a szép verset és kitárom a szívem. (Sárközi Gábor)

Venter Marianna

1

i

*

*

i

*

Újrajátszott történelem