Tolnai Népújság, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-24 / 20. szám
4. oldal 1996. január 24., szerda Megyei Körkép — Dombóvár És Környéke Hírmondó Álláskeresőknek, munkanélkülieknek a Tolna Megyei Munkaügyi Központ dombóvári kirendeltsége a kővetkező állásajánlatokat kínáljadakatos, hegesztő, építőipari technikus, gépészmérnök, vasalónő, üzletkötő, csőszerelő, kesztyűvarró, ápolónő, hirdetés szervező, lemezelőrajzoló, varrónő, eladónő, autószerelő műhely főnök, virágkötő, gépkocsivezető, állat- gondozói férfi), felszolgáló nő, bolti eladó. Az állásajánlatokról az érdeklődők bővebb felvilágosítást kapnak a munkaügyi kirendeltségen a Beze- rédj utca 14. szám alatt, illetve telefonon a 466-338- as számon. Még megtekinthető a dombóvári művelődési ház előtér tárlatán a dombóvári festőművész, Csonka Sándor képeiből álló tárlat a művelődési ház nyitvatartási idejében. Önkéntes véradást tartanak e hét csütörtökén a dombóvári Vöröskereszt szervezésében. A véradásra reggel nyolc órától délután kettőig várják az önkénteseket a dombóvári kórház véradó állomására. Holnap kérni sor a dombóvári művelődési házban, délután öttől az Apostolok nyomában című előadás sorozat első két előadására. Dr. Szigeti Jenő A hit az ész vészkijárata, míg Szőllősi Árpád Bizánc, Konstantinápoly és Isztambul címmel tartja előadását, melyre a belépés díjtalan. Január 29-én jár le a hagyományos dombóvári borversenyre a nevezés határideje. Â nevezéseket a művelődési házban fogadják, s az eredményhirdetésre a február 2-án megrendezésre kerülő Kertbarát Farsangon kerül sor. A MATÁV Rt. értesíti dombóvári előfizetőit, hogy a szerződések és a befizetési csekkek megérkeztek. Egyben kérik a telefonnal rendelkező előfizetőiket, akiknél 1995. januárjában kapcsolták be a telefont, hogy szerződéskötés miatt keressék meg a dombóvári az Árpád utca 51. szám alatt található irodát (régi piac tér). Ügyfélfogadást tartanak munkanapokon nyolc órától délután fél négyig. Egy korszak, egy könyv, egy élet Órás távoliét helyett hét év fogság A békési születésű, de Dombóvárra immár több, mint negyven esztendeje nősült Bordi Imre önnön tapasztalatain alapuló könyvet írt A Gulag rabja voltam címmel, ami a közelmúltban látott napvilágot. A szerző azonban hangsúlyozza, hogy - bár a könyv életének egy hét éves szakaszát mutatja be - mégsem magáról, hanem egy korszakról, egy olyan tünetegyüttesről szól, ami általános érvényű. Bordi Imrével a kötetről, irigylésre egyáltalán nem méltó „élményeiről” beszélgettünk.- Melyik hét évet vette el az Ön életéből a Gulág?- 1947 április 12-től 1953 november 25-ig tartott a fogságom.- Sok magyar fogolytársa volt?- Ezt borzasztó nehéz meghatározni, hiszen összesen tizenkét lágert jártam meg, s ezek között volt olyan, amiben egyedüli magyar voltam, míg akadt olyan is, amelyikben több honfitársammal is beszélhettem az anyanyelvemen. Az már más forrás, hogy a Szovjetunió hadbíróságának ítéletei alapján körülbelül húszezer magyart hurcoltak a Gulágra, ahonnan körülbelül háromezren érkeztünk haza, ám a magyarok soha nem voltak egy csokorba szedve a fogságban.- A könyv, mint Ön is említette, nem csak tapasztalatai, a hét esztendő történéseinek elbeszélése, hanem kordokumentum.- Egy történész, aki olvasta a könyvemet, s ismeri a korszakot, azt mondta, hogy kötetemet bárki forrásmunkaként használhatja.- Hogyan sikerült megjelentetni a kötetet?- A székesfehérvári História Klub adta ki a könyvet, s ők támogatták a kötet megjelenését is. Valójában a családom bíztatására írtam meg a történetet házi, szűk baráti körömnek szánva. Kislányom egyik barátnője révén jutott el a kézirat egy történészhez, aki először ódzkodott az elolvasásától, ám amikor végigolvasta a könyvet, akkor úgy gondolta, hogy meg kell jelentetni. Ehhez én hozzájárultam, de hozzátettem, hogy erre egy fillért sem tudok áldozni. Á történész szedte össze a megjelentetéshez szükséges pénzt.- Szolzsenyicin több könyvet is írt a Gulágról. Ön mennyiben látta másként az ottani életet, mint a Nobel díjas író?- Pontosan úgy láttam, ahogyan ő. Bár szégyellem összehasonlítani az Iván Gyenyiszo- vics egy napja című Szolzsenyicin-művet az enyémmel, óhatatlanul van a két könyvben egy közös vonás. Mi is rettentően örültünk annak, ha három napig nem kaptunk kenyeret, s amikor megjött a kenyér véletlenül 43 fok mínusz volt, így az őrség nem vitt ki bennünket a munkára. Akkor megettük a kenyeret, s mivel dolgozni sem kellett, azt mondhattuk: szép napunk van ma. A Szolzsenyi- cin'-könyvnek is ez a lényege, vagyis ott mindent úgy kellett felfogni, hogy rosszabbul is sikerülhetett volna. Nem azon sírtunk, hogy elfagyott a lábujjunk, hanem annak örültünk, hogy nem az egész lábfejünk lett a hideg prédája.- Ezek szerint a Gulágot úgy lehetett túlélni, ha az emberben kialakult egyfajta önvédelmi mechanizmus.- Feltétlenül. Túlélési stratégiát fejlesztettünk ki magunkban, de ezt nem lehetne filozofikusnak mondani.- Számított valaki is az Ön hazatérésére?- Nem. Hét évig rólam semmit nem tudtak. Még '47 január 18-án kicsaltak otthonról és elvittek az oroszok Békéscsabára, majd Szolnokra, ahol öt hétig tartottak fogva. Az első három hétben minden éjjel kihallgattak, majd két hétig egy szót sem szóltak hozzám. Ezután bocsánatot kérve elengedtek, s aláírattak velem néhány papírt. Az egyik papiros szerint minden elkobzott dolgomat visszaadták, a másikban pedig az szerepelt, hogy nem beszélhetek senkinek a velem történtekről. A kihallgatásomat vezető százados nemsokára felkeresett, s mondván, hogy nála ellenőrzés folyik, ám az egyik papírt elvesztette, rendezzük el újra a dolgot. A műegyetemről egy órás kilépőt kértem, de néhány óra múlva közölték velem, hogy letartóztatnak. A Szovjetunió elleni fegyveres szervezkedéssel, szovjetellenes propaganda kifejtésével és a Szovjetunió elleni önkéntes fegy veres harcra való felkészüléssel vádoltak. Tulajdonképpen az ellenem felhozott vádak alapja az volt, hogy 1944. novemberében egy diverzáns csoporttal, ejtőernyővel dobtak le Békés térségében, különböző diverzáns cselekmények elkövetésére. Ez természetesen koholt vád volt. Én ugyanis 1944. október 6-án, amikor a szovjet csapatok megszállták Békést, akkor már ott voltam, majd 20-án iratkoztam be a gimnázium hetedik osztályába, ahonnan egyetlen napot sem hiányoztam. A hazugság mégis elegendő volt ahhoz, hogy ellenem az ítéletet meghozzák, s így az egy órás távollétből hat év nyolc hónap fogság lett.- Milyen érzés volt a hazatérés?- A hazatérés két lépcsős volt. Egy visszatérés, és egy tényleges hazatérés. 1953 júniusában kihívtak bennünket a lágerekből. Attól kezdve az oroszok korrekten bántak velünk. Lembergben augusztustól novemberig a korábbiakhoz képest jó körülmények közé kerültünk. Sóstó fürdőre érkeztünk meg, de a vagonok környéke tele volt az Államvédelmi Hatóság embereivel. Akkor döbbentünk rá, hogy nem hazajöttünk, csak vissza. A fogadóbizottság elnöke közölte velünk, hogy tudják, hogy fasiszta társaság vagyunk. Ezt annak ellenére mondta, hogy nem amnesztiát kaptunk, hanem rehabilitáltak bennünket. Igaz, csak szóban, amit itthon nem vettek komolyan. Végül amikor estefelé hazaértem, csak a szomszédhoz mertem becsöngetni, aki meg sem ismert először. A szomszéd néni ment át szólni a szüleimnek, s amikor velük találkoztam, éreztem csak, hogy tényleg hazaértem.- Önt ezek után is érték atrocitások?- Nem sokáig, csak húsz egynéhány évig. Arról, hogy minden munkakörbe beállítható vagyok, csak 1980-ban kaptam értesítést. Addig például nem tölthettem be édesapám iskolájában orosz tanári munkahelyet, s máshol is eltanácsoltak, mondván a háború után estem fogságba, s akkor csak fasiszta lehetek. A rendőrség is játszott velem. Megtörtént, hogy idézést kaptam a rendőrségtől, s miután kérdezgettek, tudakolták az adataimat, közölték velem, hogy nem is engem akartak beidézni, hiszen az édesanyám neve nem az, amire ők számítottak.- Könyvének kézirata forgott szamizdadként?- Nem, csak néhány barátom olvasta, s a könyvet 1990 tavaszán írtam meg.- Most viszont úgymond közkinccsé lettek élményei, tapasztalatai. Hol juthatnak hozzá A Gulág rabja voltam című könyvhöz az érdeklődők?- A dombóvári művelődési ház könyvtárában, s a Pallas Antikváriumban vásárolható a könyvem. E beszélgetés természetesen nem hivatott pótolni a könyv olvasását, hiszen az számos érdekességet, dokumentumot tartalmaz, s még a történelmet nem különösebben szerető olvasónak is bátran lehet figyelmébe ajánlani. Nagy László Sikeres évet zártak A Vöröskereszt Dombóvár Városi szervezetének 33 tagszervezete van. Ebbe beletartozik 16 városkörnyéki település vöröskeresztes szervezete, illetve a városi szervezetek is. A szervezet vezetője Váradi Margit ehhez sajnálattal teszi hozzá, hogy a korábbi ötezres taglétszám helyett most már 2600 tagot számlálnak jelenleg, ami „köszönhető” a városban jelentkező munka- nélküliségnek is, hiszen sok alapszervezet szűnt meg a munkahelyek megszűnésével. Ennek ellenére nem kevés munkát végeztek a Vöröskereszt aktivistái. Erről a munkáról, az elmúlt évről kérdeztük Váradi Margitot, aki a következőket mondta el. Most szinte kizárólag csak a munkaidőn kívül tevékenykedhetnek, pedig bőven akadna tennivaló. Ezek közé tartozik a munkahelyi elsősegélynyújtási ismereteket adó foglalkozások megszervezése, hiszen az üzemorvosi szolgálat megváltozása ezt szükségessé teszi. Az viszont kedvező, hogy az iskolákban működő Vöröskeresztes csoportok nagyon jól működnek, s működtek az elmúlt évben is. Kiemelkedik ezek közül az Apáczai Csere János Szakközépiskola, ahol kollégiumi tisztasági versenyeket szerveznek, de a József Attila Általános Iskolában is nagyon jól működő csoport tevékenykedik. Ehhez természetesen a munkát szervező, lelkes pedagógusokra is szükség van, akikből szerencsére nincs hiány. A csecsemőgondozói versenyekre is rendszeresen jelentkeznek dombóvári csapatok, s szinte minden évben eljut valamelyik az országos döntőbe is. Ehhez a munkához a védőnők adnak segítséget, s ezt el lehet mondani a vidéki iskolai szervezetekről is. A Vöröskereszt Dombóváron havonta szervezett a rászorulóknak ruhaosztást, de több alkalommal tartottak olcsó élelmiszer, és ruházat árusítást is. Örvendetes az is, hogy a szervezetnek működik- egy nyugdíjas csoportja is, aminek közel 130 tagja van. Ez a csoport rendszeresen tart ösz- szejöveteleket, s a tagok vagy magányos emberek, vagy olyan aktív nyugdíjasok, akik másokon szeretnének segíteni. Látogatják beteg társaikat, s rájuk sok feladat megoldásában lehet számítani. A dombóvári Vöröskereszt szervezet nemrégiben tartott Béres csepp akciót, melynek keretében a rászorulók vagy ingyen, vagy kedvezményesen adhattak a rászorulóknak a körzeti orvosok javaslatai szerint. Tavaly sem maradt el a minden évben megrendezésre kerülő házi betegápolói tanfolyam megszervezése, s az ezt elvégzők közül soknak a szociális otthon ad munkát később. Idén tizenkilencen tettek ezen a tanfolyamon vizsgát. Tavaly közel négyszázan vizsgáztak a jogosítvány megszerzéséhez szükséges elsősegélynyújtó tanfolyamokon. A Vöröskereszt az önkormányzattal összefogva végez szociális munkát, bár sok rászorulót nem tudnak elérni. Ugyanakkor vannak olyanok, akik minden karitatív szervezetet felkeresnek, ami nem kedvező, s talán a szervezetek összefogásával lehetne ezt a problémát megoldani. Szerencsére a polgárok segítőkészsége, adományaik nagysága nem változott. Nagyon sokan viszik el a szervezethez már nem kellő ruháikat, s egyebeket is. így juthatnak közvetítés útján hozzá a rászorulók bútorhoz, műszaki cikkekhez, tolókocsihoz, s egyebekhez. Összességében elmondható a tavalyi vöröskeresztes munkáról, hogy a gondok, megoldásra váró problémák ellenére nem volt eredménytelen, hiszen a segítségnyújtás számos más formájában is tevékenykedett a szervezet. Az idei évre még nem határozták meg a konkrét feladatokat, de -egyebek mellett szeretnének az iskolások bevonásával időseken segíteni. A konkrét feladatok pedig a február közepén megrendezésre kerülő küldöttértekezleten körvonalazódnak majd, ami egyben egy négy éves ciklus zárása is lesz. - nagy Felnőttek hittanja E hét csütörtökén, este hét órától hangzik el a dombóvári művelődési házban a felnőttek hittanja című előadássorozat következő előadása. A téma változatlanul az egyház, s a mostani előadást dr. Tuba Iván, budapesti piarista atya tartja az érdeklődőknek. Perui élményekről Február elsején a dombóvári művelődési házban, este öt órai kezdettel hangzik el a Kalandozások az inkák birodalmában című előadás. A kb. másfél órás élménybeszámolót a nagymá- Ytyoki Tóth Hajnalka tartja, aki turistaként majdnem egy egész évet töltött a messzi tájakon. A videorészletekkel tarkított előadás másik részét, az andoki kultúrák szakmaibb bemutatását Antonio Dante Pariahuamán Herrera, hazánkban tanuló perui régészhallgató tartja. A Peru tengerparti és hegyvidéki tájait, városait bemutató, képzeletbeli utazás végeztével italkóstolóval kedveskednek a hallgatóságnak, amely egy kis kiállítás keretében ismerkedhet az indián népművészet darabjaival, amelyekből egy-egy apró darabot magukkal is vihetnek otthonukba. Nem drágul a távhőszolgáltatás Mint arról tegnapi számunkban beszámoltunk olvasóinknak, hétfőn tartott ülést Dombóvár Város Önkormányzati Képvi- selő-testülete, amin döntés született egyebek mellett a szakmunkásképző intézet épülő tornacsarnokának sorsáról is. Bár lekerült a napirendről a közvilágítás korszerűsítésének témája, mint ahogyan az ön- kormányzat pénzbeni és természetbeni szociális ellátások megállapításának, folyósításának és ellenőrzésének szabályairól sem alkotott rendeletet. Viszont az előzetes terv szerint napirendi pontként nem szereplő ügyben határozatot hozott. Az önkormányzat civil tanácsnokának kezdeményezésére a Dombhő Közhasznú Társaság felügyelő bizottságába delegálták Tilinger Sándort. Az ülésen határoztak arról is, hogy a távhő- és melegvíz szolgáltatás árai a Kht. felügyelő bizottságának felállásáig, vagyis májusig nem változnak a városban. Megállapították viszont az önkormányzati tulajdonú vízművekből szolgáltatott ivóvíz, továbbá a szennyvízelvezetés, tisztítás és kezelés díjait. Az előterjesztés alapján elfogadott változás szerint a lakosság részére 64 forint lesz köbméterenként az ivóvíz ára, míg a csatornadíját 60 forint/köbmé- teres árban állapították meg. Ez a rendelet február elsejei hatállyal lép életbe. À testületi ülésen hoztak döntést arról is, hogy a mille- centenáriumi ünnepségekre készülve emlékbizottságot hoznak létre, amely az oktatási, kulturális és sport bizottság tagjaiból, illetve őket tizenegy fős bizottságra kiegészítendő tagokból áll majd össze, s az így megalakuló emlékbizottság a honfoglalás 1100. évfordulójára készíti elő, illetve koordinálja a munkát. Az ülésen választották meg a képviselők a Dombóvári Tehetséges Fiatalokért Alapítvány kuratóriumi tagjait. Az egyebek mellett a tehetséges dombóvári fiatalok továbbképzésének, felsőoktatási intézményekben történő továbbtanulsának támogatását is célzó alapítvány kuratóriumába több városi iskola pedagógusait kuratóriumi elnöknek pedig dr. Radochay Imrét választották. - nagy Lebilincselő A dombóvári rendőrkapitányság illetékességi területén az elmúlt héten nem történt túl sok bűncselekmény, ám eseménytelennek sem volt mondható ez az időszak, hiszen folytatódott a tanyabetörések sorozata. Éppen egy tucatnyi présházba tett látogatást ugyanis az egyelőre még ismeretlen elkövető január 18-ra virradó éjszaka, Dombóvár-Szőlőhegyen. A présházakba különböző módszerekkel jutott be, hiszen ha kellett, az ajtót törte be, vagy a zsalugáteres ablakot feszítette le, de nem okozott gondot neki az üveges ajtók betörése sem. A tettes a présházakból élelmiszert, használati cikkeket, így plédet, kést s hasonló dolgokat vitt el, s nem is a lopással okozott jelentős kárt, hanem a rongálással. r r r hirdetésfelvevő helyei Döbrököz Takarékszövetkezet Döbrököz 7228 Bognár és Tsa. Bt. Dombóvár Kórház u. 41. Garay Előd, Szekszárd Körösi Cs. S. u. 4. 316-932.
