Tolnai Népújság, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-13 / 11. szám
1996. január 13., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék Állandó, szombat: 17.00 Újváros. 18.00 Belváros. Vasárnap: 7.30 Újváros. 9.00 Belváros. 10.00 Újváros. 11.00 Belváros. 18.00 Belváros. Református istentiszteletek Állandó, vasárnap: 10.00 Kálvin tér (gyermekistentisztelet). 10.00 Kálvin tér. 18.00 Kálvin tér. Rendkívüli: 13-án 16.30 órakor szombat Kálvin tér keresztény jótékonysági koncert. Evangélikus istentiszteletek Állandó: vasárnap: 10.00 Luther-tér. Metodista istentiszteletek Állandó, vasárnap: 10.00 Munkácsy 1. (gyermekistentisztelet). 17.30: istentisztelet. * Imahét a Krisztushívők Egységéért! Január 14-21. Hétfő: „Ismerem a tetteidet” Jel. 3,15. Igét hirdet: Johann Gyula ev. lelkész. 17.00: Belvárosi Katolikus templom. Kedd: Nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen. Jel. 3,17. Igét hirdet: Farkas Béla plébános. 17.00: Metodista templom, Munkácsy 1. Szerda: „Tanácsolom neked, végy tőlem . .. fehér ruhát” Jel. 3,18. Igét hirdet: Gyurkó József metodista lelkész. 17.00 Evangélikus templom, Luther tér. Csütörtök: Ajtónyitás. Jel. 3,20. Igét hirdet: Matits Géza káplán. 17.00 Evangélikus templom, Luther tér. Péntek: Veletek fogok vacsoráim. Jel. 3,20. Igét hirdet: Szilvássy Géza református lelkész. 17.00 Újvárosi Katolikus templom. 1 Szombat: Én veled és te velem. Jel. 3,20. Igét hirdet: Johannes Erlbruch ev. segédlelkész. 17.00: Református templom, Kálvin tér. Vasárnap: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a lélek az Egyházaknak”. Jel. 3,22. Igét hirdet: Antal Géza plébános. A z Úr ereje arra indította őt, hogy gyógyítson”. Lukács 5,17: Különös módon került egy magatehetetlen béna Jézus elé. Ereje fogytán ágyastól viszik oda jó erőben levőférfiak, hiszen át kell emelni a háztetőn, hogy Jézus elé ereszthessék, mert képtelenség a tömegen átvergődni vele. A béna ott fekszik ágyában Jézus előtt, nem csekély erőfeszítés és megindítóan körültekintő, a beteget féltve óvó figyelmesség árán. E nagyra értékelendőfizikai és pszichikai erőfeszítés azonban - természetesen - nem elegendő, de a bénaság meggyógyításához nem is nélkülözhető. Ezek által lesz nyilvánvalóvá az a bizalom, hit, melyet Jézus látva - adja az Úr erejét a beteg meggyó- gyítására. Bárkivel előfordulhat, hogy Jó hír látva az előtte álló feladatot, a feltornyosuló akadályokat, vagy egy nehéz napot, talán egy egész esztendőt - azt mondja: Erre már nincs energiám! Lehetünk mi is úgy, mint az ágyban fekvő béna, akit a háztetőn át kell cipelve emelni.. . Ilyen esetben legelőszöris azt kell tudnunk, hogyha személy szerint nincs is „energiánk” valamire, azért az nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem létezik erő! Az „Úr ereje” megvan, elkészítve „rendelkezésre áll”, mint egykor a Jézus elé leeresztett bénának. - A gépjárműből kifogyott üzemanyagot nem az utazó fizikai ereje hivatott pótolni .— a töltőállomáson fel kell tölteni, hogy az utat folytatni lehessen. - A hit bizalmával és nyitottságával kell Jézushoz fordulni, hogy legyen erőnk az erőfeletti út, a magunk puszta erejét meghaladó út folytatásához. Jfétfelé ágazik a történet A. vége a Bibliában: Egyesek ámulva azt mondták: „Hihetetlen dolgokat láttunk ma! ” Mások - ugyancsak ámulva - a távozó gyógyultál is beleértve - dicsőítették Istent. *- Lehet tehát egy elméleti megállapítás „fedezéke ” mögé húzódni, a kipróbálás gyakorlatától elhatárolódni. Ne ez legyen! Jézustól nem kellett szégyenszemre ágyon vinni a bénát! Az maga vitte haza az ágyát - Istent dicsőítve. Ez legyen a mi álláspontunk: Az újból és újból lehetséges alkalmazás! Szilvássy Géza református lelkész Rejtett értékeink Rajka Ödön munkássága A hétköznapokban aligha juthatunk tudatába annak, mennyit köszönhetünk egy- egy szinte kortársnak mondható tudós tevékenységének: a korszakos jelentőségű alkotók, kutatók és szervezők eredményei ma már természetesek, a mögöttük álló ember alakja pedig elhalványult. Amikor 1890. július 21-én Rajka Ödön megszületett Bonyhádon, majd a helyi és a budapesti Barcsay utcai gimnázium után orvosnak készült, az általa híressé tett szakterület még szinte alig létezett. A főváros és Strassburg egyetemén már harmadéves korától leginkább a bakteriológia és az immunológia érdekelte, &z utóbbit éppen Paul Uhlenhuthtól, a tudományág egyik megalapítójától hallgatta: 1913-ban, friss diplomával az egyetem bakteriológiai intézetében fogadják szívesen a gyakornokok sorába. A világháború első időszakában a lembergi csapatkórház, majd a város eleste után az I. közös huszárezred orvosa lett, 1916-tól laboratórium-vezető főorvos a hadtestnél. Tevékenységének elismerését a Signum Laudis, Vöröskereszt díszérem, Károly csapatkereszt jelzik. A háború után a forradalmakban is tevékenyen részt vesz régi posztján, de az első orvosszakszervezet jegyzője is volt. Nyílt kiállása miatt 1920-ban vizsgálati fogságot szenvedett, de még ez évben előbb az Apponyi poliklinikára, s - mintegy negyedszázados tevékenységre - a Teleia rendelőbe kerül főorvosként. (Ez utóbbi intézetben már akkor felismerték, hogy az emberek szégyenérzete miatt célszerű egy cégér alatt tartani a bőrés nemibeteggondozást, mert így mindenki bátrabban fordul orvoshoz . . .) Ekkorra már jelentős szak- irodalmi tevékenységet mondhat magáénak Rajka Ödön, s ez alapját képezi az 1927-ben Lehner professzorral közösen írt és Halléban megjelentetett Az allergiás bőrjelenségekről című nagy munkának. Ebben a szép elismerést aratott műben először kapcsolták össze sikerrel a laboratóriumi vizsgálatokat, kísérleteket, valamint a betegeken észlelt tüneteket e területen. Nem minden ellenkezés nélkül állították - az évtizedekkel később beigazolódott és új távlatokat nyitó tényt -, hogy a mindenhatónak hitt gyógyszerek alkalmazása újabb tüneteket hozhat, ráadásul a szervezet maga is képes megfelelő gyógyszereléssel dereagint (betegségmegszüntető ellenanyagot) termelni. Másfél évtized múlva - a háborús körülmények ellenére az Asthma, ekzema és rokon kórképek az allergia tanának tükrében címmel két év alatt valóságos gyakorlati enciklopédiát hoznak létre szerzőtársával, Hajós professzorral, amit negyedszázad múlva is „példamutató szintézisként” említ a szakiroda- lom. Az elismerés, amely régóta váratott magára, 1946- tól előbb egyetemi tanári címben, 1947-ben a Balassa- díjban és az István Kórház osztályvezetői főorvosi megbízatásában, 1949-ben pedig már akadémiai levelező tagságban és osztálytitkári megválasztásában nyilvánul meg. Külföldi méltatására jellemző, hogy az argentin, csehszlovák, dán, finn, francia, német, lengyel és svéd szaktársaságok is tiszteletbeli tagul választották az idők során, számos nemzetközi kongresszuson előadó, hazai és külföldi szakcikkeinek száma megközelíti a kétszázat. Több jelentős könyve közül is kiemelkedik kettő. A Szodoray Lajossal írt Bőr- és nemibetegségek tankönyve, alapmű, húsz év alatt négy kiadást ért meg. Allergia és allergiás megbetegedések című munkája német, orosz és angol nyelven is megjelent, bár az utóbbi kiadást már nem érte meg a tudós. Hetvenhét évesen ment hivatalosan nyugdíjba, de élete végéig napi munkája kötötte a kórházhoz, ahol betegek tízezrei lehettek hálásak neki. Öt évvel 1971. január 19-én bekövetkezett halála után is érezték hiányát kollégái, s ezért a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság emlékérmet alapított, amely Nowotarszky István éremművész alkotásaként kétévenként a vándorgyűlés őt legjobban idéző előadójának elismerése. Nem kétséges, hogy szinte felmérhetetlen Rajka Ödön jelentősége, s annál meglepőbb, hogy szülővárosában névtelen a kórház, emléktábla sem hirdeti honnét indult az egész világon megismert bonyhádi orvos. Dr. Tott ős Gábor Ramszesz mauzóleuma II. Ramszesz mauzóleuma, amelyet májusban fedeztek fel a Királyok Völgyében, nagyobb, mintsem gondolták volna. A régészek először 67 termet fedeztek fel, de most újabb két folyosóra bukkantak, alighanem további 26 teremmel! II. Ramszesz valószínűleg ide temettette 52 fia közül 50- nek a múmiáját. Az új folyosók, amelyeket törmelék borít, lefelé lejtenek. Amennyiben még 30-35 méterig folytatódnak, akkor II. Ramszesz sírjába torkollnak, ellenkező esetben a sír alatt sem érnek még véget. Megtalálták Hódító Vilmos hajóját A délnyugat-angliai partoknál több, mint 700 éves hajót emeltek ki az iszapból. A hajóra a Severn folyó torkolatánál, hídépítés közben bukkantak. A tölgygerendák vizsgálata megmutatta, hogy a hajó 1220-1230 között épülhetett és igencsak hasonlít azokhoz a társaihoz, amelyeken Hódító Vilmos a szigetország elfoglalására indult. Sőt jelek szerint egy ideig maga az uralkodó is ezen a hajón utazhatott. A 12,5 méter hosszú és 3 méter széles, .szép kidolgozású hajón egy árboc volt, állandó kiszolgáló személyzete 3-4 fő lehetett. Az épen maradt hajótörzsben vasércet találtak. Több óriáskotróval vették körül a területet, ahonnan azután gondos munkával kiemelték a hajó épen maradt részét, a teljes hajótestnek mintegy a felét. A szakértők úgy becsülik, hogy négy év munkájára lesz szükség, amíg a kellő tisztítás, konzerválás és a kiegészítő, restauráló munkálatok után a középkori bárka elfoglalhatja helyét Cardiff múzeumában. Római aranykincsek Oxfordban Nagy-Britanniában még nem találtak annyi római aranypénzt, mint amennyire most bukkant egy névtelenségbe burkolódzó oxfordi kincskutató. Detektora segítségével 126 aranypénzre bukkant egy oxfordshirei mezőn. Az érmék a Kr.u. 100-200 közti időszakból származnak, s röviddel Antoninus Pius halála előtt (161) ásták el őket. Az egyik pénzérme 2 centi átmérőjű, s ilyet korábban még nem találtak. A szerencsés megtaláló, aki nem volt tisztában a lelet értékével, az érmeket benevezte egy árverésre, de az illetékesek felhívták a British Múzeumot. A bíróságnak dönt majd, hogy a lelet az államot illeti meg, vagy a megtaláló rendelkezhet vele. Az érmék értékét még nem határozták meg, de ha a megtaláló maga értékesítheti, aligha lesz többé anyagi gondja. A stonehengei kövek titka Tudósok évtizedek óta próbálnak választ adni a kérdésre, hogy miképp kerültek a délangliai Stonehengebe a köralakban felállított óriási sziklák, a híres menhirek? Egy angol búvárcsoport most választ akar adni erre a kérdésre: ki akarják emelni azokat a sziklákat, amelyeket a tudósok 25 évvel ezelőtt a tengerfenéken fedeztek fel a walesi Milford Haven mellett. Az egyik elmélet szerint a sziklák egy szállító tutajról eshettek a tengerbe, vagyis a menhireket a Bristol-csatomán át szállították Stonehengebe. Más geológusok viszont úgy vélik, hogy a 400 ezer év előtti jégkorszak átgyúrta a Föld felszínét és kiformálta ezeket a sziklákat. Arra azonban ők sem tudnak választ adni, miként kerültek ezek a rejtélyes sziklák a tenger fenekére? Keresztény királyság a Nílusnál Brit régészek megtalálták Szudánban a négy afrikai korai keresztény királyság egyikének a maradványait. Ezek a királyságok Etiópia kivételével mind elpusztultak. Ezúttal a 6. század végén létrehozott, a mai Olaszország területéhez hasonló nagyságú Alva királyság fővárosára bukkantak, amely távoli fekvése révén túlélte az Egyiptom felől terjeszkedő iszlám rohamát és csak 1504-ban szűnt meg. A másik két letűnt nílusi királyság Makuria és Dotava volt. A kelet-afrikai brit régészeti intézet kutatói Khartumtól délkeletre, Szobában, Alva fővárosában találták meg öt nagy templom és egy palota maradványait. A leletek között van egy márvány síremlék, amelyet Dávidnak, Alva 11. századi uralkodójának szenteltek. Szobának a 9. században, a királyság virágzása idején 30 ezer lakosa volt, s 25 templommal, köztük egy 30 méter hosszú bazilikával büszkélkedhetett. Művész és tárlatok Húsz év egy katalógusban Egy szoborportré a kiállítottak közül. Würtz Ádám emlékműve a tamási temetőben áll. fotó: gottvai.d Akinek van miért emlékezni a simontor- nyai Vármúzeumban rendezett képzőművészeti kiállításokra, tudja, milyen gyorsan röppent el az a két évtized, a húsz esztendő, melynek eredményességét jelezte az elmúlt év őszén rendezett retrospektív, az említett időszakot felölelő kiállítás. Ami így - látszatra - utólag még is szót kér, érdemel az annak a munkának a dicsérete legyen, ami koncepciózusán, ötletesen útnak indította 1975-ben ezt a sorozatot. Még továbblépve, hagyományt teremtve, ezáltal rangot adott a községnek, ma már városnak és ha fokozni akarjuk, akkor állíthatjuk, hogy kialakított egyfajta igényességet is a képzőművészet által teremtett értékek iránt. Az emlékezők friss eseményként idézhetik a húsz évvel ezelőtti nyári nap alkonyu- latát, amikor megnyílt a Vármúzeum. Azóta lapunk is számtalanszor volt jelen egy- egy tudományos tanácskozás, előadás, irodalmi est, hangverseny alkalmával és lehetőségeink szerint tudósítottunk is ezekről, hírül adva az utókornak is a követendő példa történéseit. A Vármúzeum dolgozóinak hamarosan rá kellett jönniük, hogy nem kimondottan a helyben lakók érdeklődéséhez kell alkalmazkodniuk, hanem - és talán helytálló ez is - inkább az ide látogató idegenekéhez. A Vármúzeum léte lendületet adott a település idegenforgalmának. Ne legyen ünneprontó, hogy ez sokkal több lehetőséget rejt magában, mint amivel a község, város él. Sokkal nagyobb odafigyeléssel, áldozattal is, de kamatoztatni lehet, kell az adottságokat, melyek a puszta földrajzi fekvésből is következnek. Ezt nagyon jól tudják az illetékesek is. Ismerve törekvéseiket, e sorok ne a bántó kritika hangjai legyenek, inkább a türelmetlen biztatásé. Szóval a restrospektív kiállítás önmagában is hirdeti nagyszerűségét, hiszen felsorakoztatta kortárs képzőművészetünk ma már klasszikusnak is számító alakjaitól kezdve a fiatalabb nemzedék jeles képviselőit. Olyanokat elsősorban, akik kötődnek születésükkel, vagy munkahelyükkel Tolna megyéhez, de olyanok is bemutatkozhattak, akik vonzódása éppen e lehetőség által nőtt a festői környezetben található tolnai városhoz. A jövőbe tekintés tudatosságára mi sem jellemzőbb jobban, mint e kiállítás alkalmából kiadott katalógus megjelentetése. A félszáznál több alkotó fotóval illusztrált életrajzi adatainak ilyetén egybegyűjtése olyan kortörténeti dokumentum, melyre unokáink is büszkék lehetnek. Amint napjainkban mondani' szokás: nem jöhetett volna létre, ha a kiadáshoz szükséges anyagi eszközök oroszlánrészét nem vállalta volna a Simovill Ipari Szövetkezet és ha a Nemzeti Kulturális Alap nem támogatta volna. Azok a névtelen segítők is érezzenek köszönetét, akik fáradságos munkával a háttérben szorgoskodva voltak jelen egy-egy kiállítás megrendezésekor, vagy éppen a katalógus elkészítésénél. A katalógus utószavában Takács Mária, a Vármúzeum igazgatója legnagyobb köszönetét mond a művészeken kívül a közönségnek, hiszen az ő szerető figyelmük adott erőt mindehhez, amelyhez „utólag” is gratulálunk. Decsi Kiss János
