Tolnai Népújság, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-09 / 289. szám

4. oldal 1995. december 9., szombat Megyei Körkép — Tolna És Környéke Áprilisban újra kezdik Jelentős időbeni csúszást szenved a tolnai templom res­taurálása, amely idén márci­usban kezdődött és októberre kellett volna befejeződnie. Az új határidő ’96. augusztus 20. Jelenleg nem dolgoznak a templom helyreállításán, a fa­lak ugyanis hidegek, csak ápri­lisban kezdődhet újra a munka. A csúszás egyik oka, hogy az eddig elvégzett mun­kák egy része - amelyeket nem a felújítást vezető Przu- dzik József festőművész-res­taurátor végzett - nem megfe­lelő, bizonyos falrészeket újra kell festeni, így az állványzat a későbbiek folyamán még egy­szer visszakerül majd a szen­télyhez is. A mennyezeten 2 freskó mindenesetre teljesen készen van, (és azok valóban szépek.) A jelentős csúszás előre be nem kalkulált többlet kiadást is okoz, az állványbér például 60 ezer forint havonta. (Még így is olcsóbb azonban, mint az egymillió forintos költség­gel járó lebontás, majd össze­szerelés.) -ht­Egész-ség Hónap: érik a gyümölcs A tanya új gazdát keres Hír-Forrás Falugyűlést tartanak Ten- gelic-Szőlőhegyen decem­ber 11-én, hétfőn, 17 órakor, az Idősek Klubjában. A téma a falugáz-program. Fogadóórát tart Tolnán, a városháza első emelet 9. számú irodájában Herczig Zoltán önkormányzati kép­viselő december 14-én, csü­törtökön, 15 órától. Decem­ber 15-én, pénteken 8-tól 11 óráig ugyanitt Hochsteiger János városatya várja a pol­gárokat problémáikkal, ja­vaslataikkal. Szedresben a héten folyta­tódtak a tárgyalások a helyi önkormányzat és a Matáv között a telefonfejlesztési beruházás késedelmének el­lentételezéséről. Megálla­podás még nem született, az önkormányzat ragaszkodik a szedresi telefonigénylők számára a készpénzes ellen- tételezéshez, míg a Matáv a késedelem „letelefonálását” részesítené előnyben. A tár­gyalások később folytatód­nak. A KÉSZ tolnai csoportja következő összejövetelét december 11-én, hétfőn, 18 órától tartja a tolnai Zeneis­kola épületében. A tolnai keresztény értelmiségiek a csoport - ’96 első félévi - programtervezetét állítják össze. Medinán is javul a telefon- ellátottság, a közelmúltban 50 új telefonvonalat adott át az igénylőknek a Matáv. A késedelem ellentételezésé­ről Medinán is folynak a tárgyalások, a szedresi veze­téshez hasonlóan a medinai önkormányzat is a „kész­pénzes megoldás” híve. A tolnai kijelölt általá­nos iskolába e héten szer­dán a Mikulás - Molnár Olivér vállalkozó képében - ingyen hozta a péksüte­ményt a gyermekek szá­mára. Állás-Ajánló A Tolna Megyei Munkaü­gyi Központ tolnai kiren­deltségén az alábbi két állás betöltésére várják munka- nélküliek jelentkezését:- angol-német nyelven tárgyalóképes üzem­technológus: 1 fő- import kereskedelmi ügyintéző, angol­német tárgyalóképes­séggel: 1 fő (Folytatás az 1. oldalról.) A program egyik jelentős része szemlélet- és tudatformálás előadások segítségével, de emellett a mozgásos és egyéb foglalkozási formák legalább ennyire fontosak. Nagy öröm számomra az Egész-ség Kupák nagy sikere, a rajzverseny szín­vonala is azt tükrözi, hogy az ötévi folyamat, a „vetés” után már az „aratás” is elkezdődött. — Még a nagy neveknél ma­radva: hogyan sikerült őket Tolnára csábítani? — Két oka van. Egyrészt, hogy az országban már hitele van ennek a szakmai körökben tolnai modellként említett prog­ramnak, aminek az első számú szakemberek körében jó a visszhangja, ők azt is látják, hogy a program nemcsak egy hónapig működik, hanem az is­kolavédőnő, Pástiné Marika se­gítségével az iskolákban egész éves kiegészítő tevékenységek kapcsolódnak hozzá, sok egyéb rendezvény mellett. A dolognak van egy másik alapja is, ez pedig a személyes ismeretség. Csakis így lehet meggyőzni a neves előadókat, hogy nekik itt a helyük. — Az első' számú szakembe­rek körében tehát jó a vissz­hangja a sorozatnak. A másik oldalon van a közönség. — Felelőtlenség lenne arról nyilatkoznom, hogy általános­ságban ők miként gondolkod­nak az Egész-ség Hónapról. Azt viszont tudom, hogy akik itt vannak, vevők rá, természe­tesen nem kötelező eljárni a rendezvényekre. Van egy kia­lakult törzsközönség, és az egyes témákhoz kapcsolódóan mindig megjelennek új arcok is. Azt, hogy gyökeret vert a vá­rosban dolog, az is jelzi, hogy már nyáron megállítanak az emberek az utcán, hogy milyen előadók jönnek az Egész-ség Hónapra. — Vannak-e hivatalos visz- szajelzések is? — Hivatalos visszajelzések elsősorban az itt járt előadóktól és intézmények képviselőitől érkeznek, aki leírják az észrevé­teleiket, benyomásaikat. Ezek a pozitív jelzések óriási megerő­sítést jelentenek számunkra. Helyben polgármester úr és jegyző úr mindig megköszöni a tevékenységünket. . — Lehet az Egész-ség Hó­napot szabadegyetemnek ne­vezni, de biztosan vannak olya­nok, akik szórakozni jönnek egy-egy programra. — Örülök neki, hogy ezt a modellt sikerült úgy kitalálni, hogy többféleképpen lehessen hozzá kapcsolódni. Nem sze­retném, ha a szabadegyetemi fogalom erősödne meg a köz­tudatban, inkább olyan min­denki iskolájának számítódik ez. A programok eleve olyanok voltak, hogy aki szórakozni is jött, gazdagabban távozott, ér­demes volt eljönnie. — És Ön? Érdemes-e foly­tatni a szervezést, leSz.-e jövőre is Egész-ség Hónap? — Az ország mentálhigié­nés állapota több, mint szörnyű. Ennek a felelőssége alól kitérni nem szabad. Ha mindössze egy olyan ember lenne, aki ebből építkezik, akkor is csinálni kell. Mert minden egyes megnyert élet, minden egyes megsegített sors fontos. Egy biztos, akár ve­lem, akár nélkülem, az ilyen dolgoknak zajlani kell. Én már el nem tudom képzelni, hogy Tolnán ez a folyamat megállít­ható lesz. Nagyon lényeges megemlí­tenem: ahhoz, hogy ilyen szin­ten tud működni a dolog, ahhoz az a sokirányú összefogás szükséges, amely ezzel kapcso­latban tapasztalható. Nagyra kell értékelni, és meg kell be­csülni azokat a - nemcsak tol­nai - szponzorokat, akik rend­kívül példamutató segítőkész­ségről tettek tanúbizonyságot, sokan közülük immár öt éve. És nem feledkezhetünk meg azok­ról a kollégákról sem, akik a szervezésben részt vesznek. Az előbb említettek és természete­sen az előadók együttes munká­jának gyümölcse az idei sikeres rendezvénysorozat is. -s­A borjádi domboldalon álló ta­nyákon egyre több „Ez a tanya eladó” tábla tudatja az arra já­róval, hogy szívesen látnák jó vevőként. Béla bácsiék is - akik pedig nagyon ragaszkod­tak a 400 négyszögöl földhöz, szőlőhöz és a saját telepítésű gyümölcsfákhoz - hasonló ci­pőben járnak. — Egy kis nyírségi faluból származunk a feleségemmel - kezdte kesergőjét Béla bácsi. — Mint sokaknak, nekünk is keserves életünk volt a há­ború után. Sokat nélkülöztünk, de fiatalok és egészségesek lé­vén mindent kibírtunk. Márit, a feleségemet a szülői házba vit­tem, de sokáig nem volt mara­dásunk, mert még öt fiatalabb testvérem ült megözvegyült édesanyám asztalánál. A Nyír­ségben akkor sem volt munka, így kénytelenek voltunk albér­letbe Pestre menni és a gyári munkát választani. Jött a gyerek és még egy roz­zant fateknőnk sem volt. Sze­rencsére a szomszédoktól, is­merősöktől kaptunk annyi ru­hát, hogy tisztességesen tudtuk járatni a fiunkat. Éreztem, hogy ez így nem mehet tovább, lakás kell mindenáron. — Milyen választási lehető­sége volt? — Megtudtam, hogy Duna­újvárosban keresnek munkáso­kat és rövid idő után lakást is ad a vasgyár. Márival nem sokat haboztunk, mivel lassan érke­zett a második fiam is. Minden úgy lett, ahogy mondták. Lett nehéz, de tisztességesen megfi­zetett munkám, és egy kétszo­bás lakótelepi lakásunk. Ami­kor beköltöztünk, szegényes kis holminkat könnyen elpakoltuk. Este, amikor a gyerekek lefe­küdtek, a fürdőkádat teleenged­tük melegvízzel és órákon át fürödtünk együtt Márival a kádban. Testben és lélekben megtisztulva kerültünk az ágyba. A gyerekek cseperedtek, a lakást kibútoroztuk, kezdtünk szépen éldegélni. Egyszer egyik ismerősünk magával ho­zott bennünket erre a kör­nyékre. A borjádi táj - a Holt- Sió nyár és fűzfákkal övezetten, a domboldal szőlővel és gyü­mölcsfákkal - szépsége levett a lábunkról bennünket. Tudtuk, hogy ide még visszajövünk. Amikor megvettük a Traban­tunkat, első utunk Borjáéra vitt. Erre a telekre egyeztünk meg. Szőlőt pótoltunk, gyümölcsfá­kat telepítettünk és a vityillót is lakhatóvá tettük. —r Akkor révbe értek. A nélkülözés után lakás-, kocsi- és tanyatulajdonosok lettek. — Boldogok voltunk. Majdnem minden hétvégén itt voltunk és élveztük a dunaújvá­rosi füst után az itteni jó leve­gőt. A fiaim szorgalmasan ta­nultak, mindketten egyetemet végeztek. Már az unokáink is nagyok. Fájdalmunkra sem őket, sem a menyeinket nem érdekli a tanya. Az unokák in­kább a szép időben is a számí­tógépet nyüstölik. Ahogy kezdtünk öregedni, egyre nehezebb lett a munka, de azért haladtunk vele. Az igazi baj onnan kezdődött, hogy nyugdíjba kellett mennünk. Amikor elkezdtünk lejárni, ak­kor 3 forint volt egy liter ben­zin, mára 100 forint. Az utóbbi időben nagyon meg kellett gondolnunk, mikor üljünk az autóba. A szőlőt és a fákat pe­dig permetezni kell. A lakás re­zsije és a mindennapi élelem mára elviszi minden nyugdí­junkat. Számot vetettünk Mári­val és együtt hoztuk meg a fáj­dalmas döntésünket, hogy a ta­nyát el kell adnunk. Sokszor megkönnyeztük ezt a döntést, de már nincsen visszaút. Meg­fogadtuk, hogy akármilyen rosszul is megy a sorunk, ha egészségünk engedi, évente egyszer visszajövünk és sze­münkkel megsimogatjuk ezt a szép vidéket. Varga András A tengelici könyvtárban e hét közepéig lehetett megtekin­teni azt a tárlatot, amely szőtteseket mutatott be egy sár- szentlőrinci alapítvány munkáiból. fotó: gottvald re r HIRDETES­FELVEVŐ HELYEI Fadd és Vidéke Takarékszövetkezet Fadd 7133 Kölesdi Takarékszövetkezet Kölesd 7052 Tengelic és Vidéke Takarékszövetkezet Tengelic 7054 Bencze József Tolna, 74/416-211. Agócs Béla Tolna, Arany J. u. 13. Hírfalatok Faddról Téli Torna férfi kézilabda ku­pát rendeznek a faddi sport­csarnokban, ma, szombaton délelőtt 10 órától Barcs, Fadd, Györköny és Kéthely csapatai­nak részvételével. Remélhető­leg az országos gázellátási gondok megoldódnak, és a csa­patokat nem hideg öltöző várja. Idősek napi ünnepséget szer­vez a helyi önkormányzat va­sárnap, 11 órai kezdettel, a mű­velődési házban. A rendezvé­nyen fellép a szekszárdi ha­gyományőrző cigány népi együttes és a faddi néptánccso­port. A rendezvény sikeréhez 20 faddi szponzor is hozzájárul. Vasárnap 17 órakor mutatja be az iskola színjátszócsoportja a Rest Miska című darabot. Az előadás bevételét iskolai közös­ségi célra fordítják. Még mindig rendkívül népszerű a „háromhatvanas” kenyér Tengelicen igen sokan éltek azzal a lehetőséggel, hogy szerdán nyolc helyi élelmi­szerboltban 3,60-ért mérték a kenyér kilóját, míg a péksüte­ményért 40 fillért kellett fi­zetni. Az akciót a helyi Fristen Kft. kezdeményezte. Kászpári Károly, a cég ügyvezető igaz­gatója szerint a Mikulás nap jó ürügyül szolgált arra, hogy cégük megajándékozza vásár­lóit, és arra is, hogy az ajándé­kot el is fogadják tőlük. Az akció „mögöttes szán­déka” az ügyvezető szerint nem elsősorban a reklám volt. A cég tisztában van a vállal­kozások és azok ügyfeleinek kölcsönös egymásra utaltsá­gával. Amíg a lakosság az ő termékeiket veszi, addig van munkájuk, és ez örömmel tölti el az itt dolgozókat. Ebből az örömből szerettek volna át­adni valamit vevőiknek, az anyagiasságot legalább egy napra félretéve. Arra a kérdésre, hogy volt-e valami politikai üzenete is az akciónak (a 3,60-as kenyér köztudomásúlag az „átkos” terméke) az ügyvezető nem­mel felelt. Az árat azért szab­ták éppen ilyenre, mivel ez a sokáig bebetonozott ár az egyetlen, ami a kenyérről mindenkinek „beugrik”. Az ajándékozás meglehető­sen sok fáradsággal is járt a Fristen dolgozóinak. Az ér­deklődés ugyanis meglehető­sen nagy volt: A tengelici boltokban hat­szor annyi kenyér(!) és 8-10- szer annyi sütemény(l) fogyott szerdán, mint máskor. Ebből egyenesen következik, - ami az ügyvezető szerint nem volt jellemző - hogy akadtak bes­pájzolok is. Volt, aki egy­szerre 20 kiló kenyeret vett, mások boltról boltra jártak ke­nyeret és kiflit vásárolni. Ez némileg kellemetlen szájízt okozott az akció kitalálóinak, ám ők úgy vélik, összességé­ben jól sikerült az ajándéko­zás.-s­Készül az új Kézjegy antológia A „Kézjegy” TTK (Tolnai Toliforgatók Köre) alkotói leg­közelebb december 12-én, ked­den találkoznak Tolnán, a szo­kott helyen, a művelődési ház­ban található Kávéházban. A Kézjegy ’96-ban megjelentetni tervezett második antológiájá­nak elkészítése folyamatban van, a szerkesztők - László Kovács Gyula és Drescher At­tila - az általuk összeállított anyagot ezen az összejövetelen adják át tördelésre, nyomdai előkészítésre. (A kötet illusztrá­lására Baky Péter festőművészt kérték fel.) Ugyancsak a keddi összejö­vetelen Darvas Ferenc - a Kéz­jegy tagja - dedikálja közel­múltban megjelent, Csillagté­rítő című, hatodik kötetét. ts

Next

/
Thumbnails
Contents