Tolnai Népújság, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-07 / 261. szám

4. oldal Megyei Körkép Tamási, Simontornya És Környéke 1995. november 7., kedd Szakály: nem egy malomban őrölnek Az állam elvette, a miniszter odaadta, a VÁB átadta, a bíró­ság odaítélte, a felszámoló meg eladta. Kis magyar történe­lem Szakályban: cseppben a tenger. Szakályban egy malom van, - igaz műemlékjellegű - képle­tesen szólva azonban, ami ezt az épületet illeti, mégsem egy malomban őrölnek. Az ingat­lan a „fordulat évében”, 1948- ban került a magyar állam tu­lajdonába, és az akkori gya­korlatnak megfelelően a helyi tanács kezelésébe. Valójában a szakályi téesz használta. Egy újabb fordulat évében, 1990- ben a Vagyonátadó Bizottság határozatával a falu önkor­mányzatának tulajdonába adta. Az önkormányzat annak rendje és módja szerint kérte a kulcsokat, az azóta már eladó listára került szövetkezet el­lenben felmutatott egy 1963- as miniszteri passzust, amely- lyel a téesz használatába adták a ma már körülbelül tíz éve üresen álló épületet. Azelőtt még kilátásban volt a meg­egyezés a malom eladásából származó bevételről, a téesz azonban bírósághoz fordult, a pert első és másodfokon is megnyerte a községgel szem­ben, ezután már kútba esett a megegyezés. Az önkormány­zat fellebbezett, jelenleg a Legfelső Bíróságon van az ügy. A téesz felszámolója a je­lek szerint úgy látja, hogy le­futott a vita, a Legfelső Bíró­ság hiába kóstol bele ebbe a nézeteltérésbe, nem másítja meg az alsóbb fokon hozott bírósági határozatot - az épü­letet ugyanis eladta. A vevőt, egy szakályi vállalkozót előtte tájékoztatták a vitáról, ő sem hiszi, hogy megfordul a bíró­sági gyakorlat széljárása. Ahol a centrum is periféria Brigitte Bardot-nak, a kutyák nagy barátjának ajánljuk ezt képet, ha megesne a szíve ezen a hűséges állaton. Nem az új simontornyai Sintértelep drótkerítésére szeretnénk felhívni a figyelmet, hanem arra az ismeretlen úrra, aki nagyvonalúan szabadon engedte a négylábút. fotó: g. k Újabb öt év Griesheimmel HírSorok Szakály tiltakozik. Erő­teljes tiltakozást fogalma­zott meg a szakályi képvise­lőtestület múlt heti ülésén az paksi atomerőmű kis- és kö­zepes szennyezettségű ra­dioaktív hulladékainak táro­lója esetleg Diósberényben történő megépítése miatt. A képviselők határozatba fog­lalták, hogy mindent meg­tesznek a tárolónak a közeli faluban történő megépítése ellen. MSZP-küldöttek. Két kül­dött képviseli az MSZP ta­mási körzeti alapszerveze­teit a párt november 24-26- án sorra kerülő miskolci or­szágos kongresszusán: az iregszemcsei Perlaki Imre, és Tamásiból Vargáné Stoll Magdolna. Két baleset történt a hét­végén a váratlan havazás miatt csúszós úttestnek kö­szönhetően Tamási környé­kén. November 4-én, szom­baton 14 óra 20 perckor Pincehely és Keszőhidegkút között csúszott az árokba egy személygépkocsi, melynek utasa nyolc napon belül gyógyuló könnyű sé­rülést szenvedett. Szintén kicsúszott az úttestről egy gépkocsi vasárnap 13 óra 30 perckor Tolnanémedi és Simontomya között, itt azonban személyi sérülés nem történt. Benyújtotta felmondását a Vöröskereszt tamási szerve­zetének vezetője, Bodó Zol­tánná, aki évtizedekig látta el feladatát a városban. Bodó Zoltánná előrelátha­tóan december közepéig marad a segélyszervezetnél. Dr. Benkő András foga­dóórái. November 9-én, csü­törtökön 13 óra 30 perckor Iregszemcsén, 15 óra 30 perckor Nagyszokolyon tart fogadóórát a helyi polgár- mesteri hivatalokban dr. Benkő András, a tamási vá­lasztókörzet országgyűlési képviselője. November 12-ig láthatók három gyönki amatőr al­kotó, Fata Norbert és Strei­cher György festményei, grafikái valamint Szegletes János fafaragásai a gyönki művelődési ház földszinti kiállítótermében. Három hónap múlva ké­szül el előreláthatóan a ta­mási MÓL 2000 töltőállo­más a MÓL jelenlegi ben- zinkútja helyén. A beruhá­zás befejezését eredetileg 1994 végére tervezték. (Folytatás az 1. oldalról.)- Akkor még abban éltem, amit egy ismerősöm mondott a faluról. Annyi volt az összes in­formációm, hogy kicsi, öreg, rozoga, semmi élet nincs benne, és a Donát patak folyik mellette. Amikor Simontor- nyára megérkeztem, - stoppal természetesen - Takaró András megmutatta a Tolna megyei re­formátus gyülekezetek listáját, hol nincs lelkész. Engem nem érdekelt Tamási, Medina. Azt mondta, hogy vagy őrült va­gyok, vagy valami más.- Mi fogta meg Nagyszé­kelyben? A hangulat?- Ez több volt, mint hangu­lat. Annyira több, hogy követ­kező vasárnap két ismerősöm leutazott, és ugyanazt érezték, mint én. Ez egy fantasztikus hely, varázsa van. Nemcsak gyülekezet- Az első év elteltével ho­gyan alakult a kapcsolata a „nyájnak a pásztorával”?- Nehezen, azért, mert nem vagyunk szokványosak, sem ők, sem én. Nem lehet hasonlí­tani Tamásihoz például, ahol nem volt lelkész, és az emberek nem tudtak beletörődni ebbe. Nagy székelyen senki nem re­mélte, hogy lesz itt valaki, húsz éve lakatlan volt a parókia. Az utolsó lelkész is - legalább is utólag így érzem -, keserűen ment el. A kitelepítést átélő lel­kész, Berkes József volt az, akire még a maiak is úgy emlé­keznek, mint egy olyan em­berre, akinek méltósága volt.- Nehéz volt megfelelnie a várakozásnak?- Nem tudom, én eleve nem tudtam semmilyen várakozás­nak megfelelni, mert nő va­gyok, s ez ha akarjuk, ha nem, így van. A másik: én nem va­gyok annyira egyházi ember, hogy csak azért legyek itt, hogy az idős gyülekezetét szeressem, látogassam, és szépen eltemes­sem. Én jobban a jövőért va­gyok itt, mint a múltért, bár ezt nem merném így mondani, mert varázslatos a múlt, tehát nem tudom lesöpörni magam­ról. Az volt a legfőbb gond, hogy az emberek meg voltak döbbenve attól, hogy én má­sokkal is foglalkozom. Nem akartam őket jobban szeretni, mint az összes többi embert a faluban.- Szleng kifejezéssel élve ennek a „minden lében kanál” szerepnek egy része az alapít­vány?- Nem, én inkább kényszer­nek éreztem. Amikor ide jöt­tem, láttam már, hogy fantasz­tikus kutatni, és jelenlévő meg­őrizni való dolgok vannak, és a jövő érdekében iskolában gon­dolkodtam. Egy normális tele­pülés szerintem ma úgy néz ki, hogy van egy egészséges nor­mális közösség, amelyben élni akarnak az emberek, dolgozni, tanulni, ismerik a választás jo­gát. Van lehetőségük arra, hogy beírassák a gyereküket egy má­sik iskolába, elvigyék egy má­sik orvoshoz. Magyarországon teljes jogú emberként tudnak dönteni. Ezen kívül vannak úgymond perifériára szorult emberek, akik elcsúsznak va­lamerre, rosszabb anyagi-szel­lemi helyzetbe kerülnek. Én úgy láttam, hogy Nagyszéke­lyen ez nem így van. Minden szociális támogatás a periféri­ára szorultakat segíti, hogy úgy éljenek, mint a nagy többség. Rájuk pedig inkább a kulturális pályázatok vonatkoznak. Ellenben Nagyszékely- Nagyszékelyen azt láttam, hogy nincs egészséges többség. Eleve a falu földrajzi helyzeté­től, a múlt feldolgozásától, a külső hatásoktól is teljesen hát­rányos helyzetű réteg van csak. Aki más lehetne, az már el­ment. A másik, hogy senki sem úgy jár vissza, mint Hőgyészen, Mórágyon, hogy segítsenek, hanem hogy találkozzanak még utoljára falujukkal. Rögtön ki­derült, hogy itt nincs mód a „kulturális cifrázásra”. Az volt a legdominánsabb az alapít­ványnál, hogy tudtam,, hogy mi a feladata egy önkormányzat­nak, és láttam, hogy sokkal többet tehetnének. Egy alapít­vány nem egyház, nem önkor­mányzat, egy aktív lehetőség.- Mi tud és mit akar tenni a Nagyszékely Alapítvány?- Menet közben derül ki az, hogy mire is van szükség. Itt vi­lágos volt, hogy nincs az embe­reknek kenyér, nincs a gyere­keknek iskolajoguk, nincs vá­lasztási jog. Én nem azon va­gyok, hogy legyen valakinek munkahelye, hanem sokkal jobban izgat az, hogy az ember ember, és jusson el egyszer oda, hogy választhat több mun­kahely között.- Van konkrét „ütemterve" az alapítványnak?- Van egy körülbelül húsz évre szóló tervünk, amelybe be­letartozik az úthálózat, az okta­tási hálózat, foglalkoztatási „menet”. Szeretnénk egy komp­lex felmérést, összefüggő adat­bázist «elérni, hogy ne külső emberek jöjjenek ide, hanem egy nyári táborban kiképez­nénk olyan belső embereket, hogy meg tudják találni a leg­jobb információkat. Egy szociá­lis hálózatot csak úgy tudok felépíteni, ha az igaz szüksége­ket tudom, nekem semmit nem mond, hogy egy családban mennyi az átlagjövedelem. Arra számítok, hogy olyan em­bereket tudok bevonni a do­logba, akik mindegy, hogyan kerülnek ide, valami lángolást hoznak. A köréjük csoportosuló nagyszékelyi emberek átvesz­nek majd valamit ebből az aka­rásból, ami az övék. (tóth) Vasárnap véget ért a mintegy hetven fős griesheimi delegáció négy napos gyönki látogatása, amelyre a két település közti kapcsolat ötödik évfordulóján került sor. Annak idején hatá­rozott időre állapodtak meg Gyönk és Darmstadthoz kap­csolt német kisváros, Gries­heim elöljárói partnerkapcsolat létesítésében, az újabb öt éves megállapodás megkötése most vált időszerűvé. Erre ünnepé­lyes keretek között a gyönki evangélikus templomban került sor szombat délután, amelyet ökumenikus istentisztelet köve­tett. A két település képviselői, Fekete József Gyönk és Nor­bert Leber Griesheim polgár- mestere - Griesheim francia testvérvárosa, Bar Leduc Bert­rand Pancher polgármester ve­zette négy tagú küldöttségének jelenlétében -, közös testületi ülésen tekintette át az eltelt évek munkáját. Mindkét részről hangsúlyozták, hogy a sport-, az egyesületi és az ifjúsági kap­csolatok további folytatásának jelentőségét. Az ülésen jelen volt a gyönki német kisebbségi önkormányzat elnöke is. Az egykor a hegyháti községekből kitelepített darmstadti német­ség kötődései nem kaptak hangsúlyt az ülésen. A talál­kozó ideje alatt több kulturális rendezvény várta az érdeklődő­ket, a művelődési házban há­rom gyönki amatőr alkotó mel­lett kiállította Miszlán, és Var­sádon készült tájképeit Leo Le­onhard festőművész grafikus, a mainz-i Rheinland-Pfalz Szak­főiskola professzora is. Rendőrségi Hírek Hamisítót találtak. A BRFK 4. kerületi kapitány­sága őrizetbe vett egy olyan elkövetőt, akinek kapcsolata lehet a közelmúltban Tamási­ban talált hamis ezer forinto­sokkal. Október 31-én a Vályi Péter Szakmunkásképző Inté­zet és Szakközépiskola büfé­jében is fizettek hamis pénz­zel. A Tamásiban lefoglalt bankjegyek sorszáma egyezik a budapesti rendőrök által le- foglaltéval, valószínű, hogy ugyanazzal a módszerrel állí­tották elő. A nyomozás a fő­városban folytatódik. Pályakocsit loptak október elején a tolnanémedi vasútál­lomásról, ezzel 5.400 forintos kárt okoztak a MÁV-nak. Az elkövetőt azóta megtalálták: M. M. simontornyai lakos. Fényes nappal, pontosab­ban a délelőtti órákban loptak el október 19-én ismeretlen tettesek 150 ezer forint érték­ben gépkocsi-alkatrészeket a tamási Városgazdálkodási Vállalat telepéről. A tettesek személygépkocsival és után­futóval hajtottak be a telepre, ahol az mondták: a vállalat igazgatója engedélyezte; hogy hulladékként elvigyék az alkatrészeket. Október 28-ra virradó éjjel ismeretlen tettesek egy kék színű kombi Ladával négy da­rab gázpalackot loptak el a szakályi benzinkúttól a vas­rács lefeszítése után. A kár húszezer forint. Bronz harangot tulajdoní­tott el ismeretlen tettes szep­tember eleje és október 31 között Ürgevárról, egy ma­gánszemélytől. A tizenöt ki­logramm súlyú harang értéke 30 ezer forint. Heti Interjú - Budapest Bank Igazgatónak fiatal, brókernek öreg A Budapest Bank újonnan kinevezett tamási fiókvezetője, Ju­hász Zoltán készséggel állt rendelkezésünkre, egy kérdést ki­véve: milyen feladatok várnak rá a BB impozáns tamási épüle­tének igazgatói székében. Erről talán majd később. Juhász Zoltán harminckét éves földmérő mérnök és tervező­szervező szakon végzett köz­gazdász. Először földmérő szakmájában, majd a regölyi téesznél helyezkedett el. Az­után vállalkozóként többek közt helyi újságot is kiadott. 1992-ben került a tamási OTP- hez, ahol 1994. január 1-től fiókvezető-helyettes. 1995. no­vember 1-től fiókvezető a Bu­dapest Banknál.- Elég gyors karrier. . .- Nehéz erre mit mondani, mert bizonyos posztokon a 32 éves kor már öregnek számít. Például a brókerek 32 éves ko­ruk után már nem is tudják „el­adni magukat”. Lehet fiatalnak és tapasztalatlannak nevezni az embert, de más szempontból, azt hiszem, van annyi tapaszta­latom, hogy el tudjam látni ezt a feladatot. Ezért is mertem megpályázni a beosztást.- Az elmúlt években volt némi kapcsolata a politikával, a Tamási Újságnak volt egyfajta politikai arculata.- Ez most egy szakmai fel­adat, semmi köze a politikához. Néhány évvel ezelőtt hoztak egy törvényt is, amely úgy szól, hogy a munkahelyen a politi­kának nincs helye, és ezt én is így gondolom. Szakértőként segítettem dr. Dávid Ibolyának. Ez akkor volt, amikor nem vol­tam még OTP-s.- Ön szerint minek köszön­hetőenfogadták el az ön pályá­zatát?- Az enyém tűnt annak, ami a kiírt feltételeknek leginkább megfelelt: banki gyakorlat, számítástechnikai ismeretek, vezetői gyakorlat, a szakmai végzettség terén. A tizenegy pá­lyázóból hat jelöltet hívott be a bizottság meghallgatásra, elbe­szélgetett velük, ki az, aki a leg­inkább alkalmas a fiókvezetői beosztásra. t- A bank a lakosság körében két momentum/ révén vált még ismertebbé: a jelenlegi pénz­ügyminiszter, Bokros Lajos személye és a nevezetes 12 mil­liárd. Hogyan ismeri a lakos­ság ön szerint a bankot?- Nem hiszem, hogy ezek­nek konkrét, egyenes követ­kezménye lenne. A lakossági ügyfélkör bővült az elmúlt idő­ben, az automaták és a folyó­számlák miatt. Szeretnénk, ha olyan kép alakulna ki, hogy egy gyors, pontos kiszolgálást végző pénzintézet vagyunk. Nem tapasztaltam, hogy emiatt bárki másképp tekintene a bankra. Ha van egy jó betétel­helyezési ajánlat, az emberek úgyis ide hozzák a pénzüket.- Éleződni fog a verseny a másik bankkal, az OTP-vel?- Nyilván igen, ami abban fog megjelenni, hogy mind a két bankfiók udvariasságban, pontosságban, szakszerűségben mindent meg fog tenni az ügy­felek megnyeréséért. Ezt egy egészséges versenynek tartom, szükség van rá. Emellett az ed­dig nem létező bankközi kap­csolatokat szeretném felélesz­teni. Valamennyire partnerei is leszünk egymásnak, nemcsak ellenfelei. (tf) A Városi Könyvtár felhívása A tamási Városi Könyvtár 1995. december 4. és 16. között könyvtörténeti kiállí­tást rendez állományában, valamint helyi gyűjtők bir­tokában lévő értékes könyv- ritkaságokból. Az intéz­mény a kiállítás sikere érde­kében azzal a kéréssel for­dul a város könyv- és iroda­lomszeretőihez, a könyvtár pártoló tagságához, hogy a tulajdonában lévő 1945 előtti kiadású, ritkaság számba menő dokumentu­mait elismervény ellenében 1995. november 25-ig szí­veskedjenek a kiállítás idő­tartamára a könyvtár ren­delkezésére bocsátani. A ki­adványok megfelelő védel­méről gondoskodnak, s a ki­állítás után visszajuttatják.

Next

/
Thumbnails
Contents