Tolnai Népújság, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-24 / 249. szám

2. oldal Világtükör — Hazai Tükör 1995. október 24., kedd Amerikai-orosz csúcstalálkozó volt New Yorkban Válságról értekeztek Amerikai-orosz csúcstalál­kozót tartottak tegnap, ma­gyar idő szerint késő este New Yorkban. Az ENSZ fél évszázados jubileumán a hamarosan egyaránt válasz­tási kampányba induló Bili Clinton és Borisz Jelcin el­sősorban a délszláv háború lezárásának kérdéseiről folytatott megbeszéléseket. Ez év májusában a győzelem napja alkalmából találkozott Bili Clinton Moszkvában Bo­risz Jelcinnel. A két nagyhata­lom államfőjének az újabb ta­lálkozón nemigen volt módja az egész orosz-amerikai vi­szonyrendszer áttekintésére. A háromórás eszmecserén, amely magyar idő szerint késő délután zajlott le, a fő téma a boszniai rendezésben való orosz részvétel volt. A csúcsot megelőző napon vilá­gos megbízást sürgetett a Biz­tonsági Tanács részéről Bo­risz Jelcin a boszniai béke­megállapodás ellenőrzésére hivatott nemzetközi kötelék­ben való orosz részvétel érde­kében. Az ENSZ-emlékülé- sen elhangzott beszédében az orosz elnök veszélyes prece­densnek nevezte, hogy a tes­tület a perifériára szorul a boszniai rendezés ügyében. A NATO-ra célozva megenged­hetetlennek mondta, hogy egy regionális szervezet a világ- szervezet megkerülésével egyedül határozzon a nagy je­lentőségű katonai vállalko­zásról. Göncz Árpád köztársasági elnök az amerikai magyarok körében mondott vasárnapi New York-i ünnepi beszédé­ben az ENSZ évfordulóját érintve kijelentette, hogy a második világháborúból vesz­tesen kikerült Magyarország számára az ENSZ-hez való csatlakozás jelentette az egyenjogúság megteremtését. A köztársasági elnök va­sárnap este részt vett azon a fogadáson, amelyet Bili Clin­ton amerikai elnök és felesége adott az ENSZ-emlékülésen részt vevő állam- és kormány­fők tiszteletére New York vá­rosi könyvtárában. Elmaradt francia-algériai csúcs Nem a terroristák sikere A párizsi és az algíri vezetés éles vitájába torkollott a két ország államfőjének elmaradt New York-i találkozója. Ez­zel átmenetileg elérték célju­kat azok a.szélsőségesek, akik bombarobbantásokkal igye­keztek megakadályozni a tár­gyalásokat. Az eseményre azért nem került sor, mert Li- amine Zerual algériai államfő szeretett volna minél nagyobb médiabeli nyilvánosságot, amire Chirac nem volt haj­landó. Feltehetően azért, mert így közvetve segítette volna Liamine Zerual elnökválasz­tási kampányát. Ötvenhat idézése ünnepelve, tüntetve Tömegdemonstrációk a demokrácia játékszabályainak megtartásával \ Az ’56-os forradalom emlé­keit, a köztársaság kikiáltá­sának jelentőségét idézték, s a 39 évyel ezelőtti történelmi események mai tanulságait körvonalazták a hét végi há­romnapos ünnep rendezvény- sorozatán a különböző állami, párt- és civil szervezetek. Hétfőn az állami zászló felvo­nását követően a Rákoskeresz­túri új köztemetőben az ’56-os hősök és mártírok emléke előtt tisztelgett az állami vezetés. Kovács László külügyminiszter beszédében egyebek közt kije­lentette: ,,Nem öröksége 1956 azoknak, akik az ünnep kapcsán veszélybe sodotják a demokrá­ciát, a jogállamiságot, és szélső­séges eszmékkel bemocskolják az emlékezést.” Mécs Imre, a parlament honvédelmi bizott­ságának elnöke arról szólt, hogy a forradalom nem sértett jogokat, nem rekesztett ki sen­kit - s ez 1956 igazi üzenete. Az önkény áldozatainak em­léke előtt Horn Gyula minisz­terelnök, Gál Zoltán házelnök és Kovács László tisztelgett. A Parlamentben magas ki­tüntetésekkel honorálták a kü­lönböző területeken kimagasló teljesítményt nyújtó személyi­ségeket. Gál Zoltán köszöntő szavaiban kitért arra: a kor­mány úgy döntött, hogy kiegé­szíti a forradalomban igazoltan részt vettek nyugdíját 25 000 forintra. A MIÉP Őszi Nyitány címmel meghirdetett vasárnapi kor­mányellenes tüntetésén, a buda­pesti Szabadság téren Csurka István pártelnök mintegy 25 000 ember előtt mondott beszédében a kormányzattal szembeni nem­zeti ellenállásra és polgári enge­detlenségre buzdított. Mint mondta, a kormánynak mennie kell. Magyarországon pénzügyi FOTÓ: FEB/DIÓS1 IMRE mány mondjon le, távozzon a pénzügyminiszter és az MNB elnöke, vonják felelősségre a privatizációs csalárdságok vét­keseit. A demonstráció után a tömeg egy része a televízió elé, egy kisebb csoport pedig a rádióhoz vonult, követelve, hogy a 12 pont hangozzék el adásban. Ezt a tévé elnöke megtagadta, a rá­dió előtt rendőrkordon állta a tüntetők útját. Für Lajos, az MDF elnöke Győrött kijelentette: a jelenlegi kormány megbukott, az ország érdeke az lenne, ha mihama­rabb távozna. Ezt a Demokrata Fórum kizárólag alkotmányos keretek között képzeli el. G. Nagyné Maczó Agnes, a parlament kisgazda-párti alel- nöke - egyes radikális meg­mozdulásokra utalva - kijelen­tette: a hatalom, amely ilyen szélsőséges nézeteknek teret enged, saját szélsőségeseiről akaija elterelni a figyelmet. Orbán Viktor, a Fidesz el­nöke hangoztatta: a polgári pár­tok összefogására van szükség, hogy a csalódott ország ne a mindent felforgató radikalizmus, hanem az újrakezdés sikert ígérő lehetősége felé forduljon. Giczy György, a KDNP el­nöke arra figyelmeztetett: küzd- jünk azért, hogy a közöny baci- lusa ne roncsolhassa szét ’56 ha­gyományát. * * * Csurka nemzeti ellenállásra, polgári engedetlenségre szólított fel fotó: feb/hajdu ANDRáS Hétfőn a fővárosban a Kom­munizmus Üldözöttéinek Szö­vetsége rendezésében a Bem téren volt gyűlés - mintegy 1000-1500 fő, jórészt a Magyar Népjóléti Szövetség fiataljai­nak részvételével. A tüntetők radikális jelszavakat sakndálva vonultak a térre, ahol elhang­zott: a KÜSZ rendkívüli állapot bevezetését követeli. Tisztelgés a 301-es parcellánál a mártírok emléke előtt diktatúra működik; a hatalomnak az a célja, hogy megtörje a nép tudatát, amely így bármilyen uralmat elfogadna és kiszolgálná az idegeneket, a „betelepítendő- ket”. Szabó Lukács, a párt alel- nöke a külföldön tartózkodó Göncz Árpádról szólva kijelen­tette: „világíttassa át magát és maradjon ott, ahol van”. A tö­meg átvonult a Parlament elé, ahol közfelkiáltással elfogadta a MIÉP 12 pontba foglalt követe­léseit,- köztük azt, hogy a kor­A Corvin közi tüntetők egy csoportja FOTÓ: FEB/HAJDU ANDRÁS Göncz Árpád köztársasági elnök tévéinterjúja Az ország békességet akar 1956 szellemiségéről, a mai ünneplők megosztottságá­nak okairól beszélt Göncz Árpád köztársasági elnök szombat este a televízióban. A forradalom 39. évfordulója kapcsán Göncz Árpád hang­súlyozta: 1956 annyiféle volt, mint ahányan részt vettek benne. Iskolázottságától, la­kóhelyétől, pillanatnyi státu­sától függően mindenki más­ként élte meg. A majdnem két hét csodálatos ereje éppen az volt, hogy egységbe tudta ol­vasztani érzelmileg, indulati- lag az országot. Ez az időszak elmúlt, a résztvevők nagy há­nyada börtönbe került, a töb­biekre rákényszerítették a fe­ledést, ’56-ról nem lehetett beszélni. Az elmúlt öt évben az ’56- os szervezetek gomba mód szaporodtak, sokuk részt vett a napi politika alakításában, s látni lehetett, nincs egység. Eszközzé vált ’56, megosz­lottak a vélemények, rárakó­dott az évek terhe, ettől meg­tisztítani gyakorlatilag nem lehet. Az a nemzedék, ame­lyik végigcsinálta, a pátoszára emlékszik, de ezt a pátoszt feltámasztani lehetetlen. Az utcai démonstrációkkal kapcsolatban az elnök kiemel­te: bármilyen rosszkedvű az ország, békességet akar. Ter­mészetesen érdeket védeni, gyülekezni bárkinek joga van, ez a demokrácia joga. A ren­det megbontani, az országot nyugtalanságban tartani fele­lőtlenség. Röviden A nemzetiségi politika vezérlő elve nem lehet a kölcsönösség - fejtette ki a pozsonyi Pravda hétfői számában megjelent inter­júban Horn Gyula. A kelet-szlavóniai rende­zésről folyó horvát-szerb tárgyalások harmadik fordu­lója kezdődött tegnap Eszé­ken. A svájci parlamenti vá­lasztások végeredményét még nem tudták közzétenni, mert összeomlott a számító- gépes rendszer. Közönséges politikai dinoszaurusznak nevezte Fidel Castro kubai államfőt Egyesült Államokban élő lánya. Szerinte Washing­tonnak semmi oka arrq,, hogy bármiféle enyhítő in­tézkedést hozzon. C. Soldier: A montanai szörnyeteg Elsőfejezet: A Fantom munkába kezd 1. A hold halvány korongja sá­padtan világított a felhőtlen, sötétkék égen. A hetek óta tartó tikkadt szárazságtól eler- nyedt fák levelei, a megsárgult fűszálak meg sem mozdultak a szélcsendben. Nyomasztó, fül­ledt éjszaka borult a prérire. . Austin közelében húzódik meg Lakewood City. A város határában alig jár ember. Néha vágtatott végig a kihalt or­szágúton egy-egy lovas, aztán megint halálos, fojtó csend ne­hezedett a vidékre. Lakewood City határában elhagyottan, magányosan áll a Pokol-kastély. Amióta létezik, ez a neve. Nem tudni hogyan ragadt rá, de nagyon találó név. Magas, barátságtalan épületek állnak, kőfallal körülvéve, s a kerítés hatalmas kovácsoltvas kapuja állandóan zárva. Mikor valaki a Pokol-kastély köze­lébe ér, furcsa szorongás ül az arcára. Ösztönszerűen áttérnek az út másik felére és meggyor­sítják lépteiket. A környék népe babonás tisztelettel és fé­lelemmel, de egyben megma­gyarázhatatlan irtózattal beszél a Pokol-kastélyról és titokza­tos lakóiról. Ha valaki éjszaka vetődik arrafelé, aggódó arc­cal, rövid fohászt mormolva siet tovább, mert a kerítés tö­vében hat-nyolc hatalmas véreb vonít panaszosan, feltar­tott orral. A környék lakói igen keveset tudnak a Pokol-kas­télyról. Inkább azt mondhat­nák, hogy semmit. Csak az a homályos, bizonytalan érzé­sük, hogy a komor épületben szörnyű események játszódnak le. Hogy mi történik a falak mögött, senki sem tudta, mert aki bejutott a kapun, az soha többé nem jutott ki onnan. A Pokol-kastély magába zárta titkát. 2. Az egész dolog úgy kezdődött, hogy James Werger, a Pacific Railway austini kirendeltségé­nek igazgatója titokzatos kö­rülmények között, nyomtala­nul eltűnt. Az idős, jó humorú, szélesvállú férfit mindenki is­merte és szerette Austinban Texas állam fővárosában. Werger agglegény volt, egye­dül élt gyönyörűen berendezett villájában. Minden örömét bé­lyeggyűjtésben és pipázásban lelte. Mindennap korán reggel bement az irodába és késő es­tig nem mozdult ki onnan. Szorgalmasan dolgozott és gyarapította a Pacific Railway vagyonát. James Werger népszerűsé­gére vallott, hogy titokzatos el­tűnésének híre Austinban, amely még amerikai értelem­ben is elég nagy város, már a kora délelőtti órákban szélse­besen elterjedt. Reggel nyolc órakor nem jött be az irodába. Amikor ké­sőbb felhívták telefonon a la­kását, a takarítónő azt mondta, hogy Mr. Werger szokás sze­rint kora reggel indult a hiva­talba. Délután két órakor beje­lentették az esetet a rendőrsé­gen. John Gray, a bűnügyi osz­tály egyik csoportvezetője nagy apparátussal kezdte meg a nyomozást, de még másnap reggel sem tudott eredményt elérni. Az esti órákban John Graynél egy fiatal farmer je­lentkezett. — Mit óhajt? - kérdezte Gray. — Fontos közlendőim van­nak. Tegnap reggel láttam Ja­mes Wergert... Az újságok­ban közölt fényképekről felis­mertem ... A nyomozótiszt felugrott. — Beszéljen, ember! . . . Hol látta Mr. Wergert? — Kint a határban, egy gyönyörű szőkehajú hölgy tár­saságában autóba ült. — Merre ment a kocsi? — Dél felé . .. John Gray lecsapott a tele­fonra. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents