Tolnai Népújság, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-27 / 227. szám

6. oldal 1995. szeptember 27., szerda Hírmondó Önkéntes véradást tartanak a Vöröskereszt szervezésé­ben, holnap reggel nyolctól délután kettőig a dombóvári kórház véradó állomásán. Kocsolán szüreti felvonu­lás kezdődik október 7-én, 14 órakor. A benzinkúttól induló, díszes fogatok és az őket vezető csikós az általá­nos iskola udvarán fejezik be díszkapuk alatt elvezető útjukat. A felvonulást pedig zenés, táncos szüreti mulat­ság követi este hét órától az iskola tornatermében. Erre jegyek kaphatók az iskola gondnokságán Szűcs Bélá- nénál, valamint az eseményt szervező önkormányzati bi­zottság két tagjánál, Hoch- ner Imrénénél a Tsz-ben, il­letve Lerich Juditnál az ön- kiszolgáló boltban. A ha­gyományteremtő szándék­kal megrendezésre kerülő szüreti felvonulást követő bálra a jegyek ára vacsorá­val 600, vacsora nélkül 300 forint. Szentmisét celebrált teg­nap délután a dombóvári Nagytemplomban Mayer Mihály pécsi megyéspüspök Szent László király tisztele­tére. Az egyházközség híre az is, hogy holnap megkez­dődik ismét a felnőtt hitok­tatás a dombóvári művelő­dési házban este hét órától. Az idei előadássorozat az egyházról szól, s elsőként dr. Fodor György tart elő­adást a zsinagógái és újszö­vetségi egyházról. Az érdek­lődőket szeretettel várja dr. Farkasdi András apát, espe­res-plébános. Ma este zenés kabarét ren­deznek Ha én egyszer kinyi­tom a számat címmel Dom­bóváron a művelődési ház színháztermében. A műsor­ban fellép Balázs Péter, Tahi Tóth László, Dömsödi Farkas Bálint és Antal Ist­ván. A természet gyöngysze­mei címmel ásványokat, drágaköveket és kristályo­kat bemutató tárlat nyílik Lakatos Béla dombóvári pedagógus magángyűjte­ményéből, amit az érdeklő­dők október 2-13-ig tekint­hetnek meg a dombóvári művelődési házban. Lengyel László politoló­gus lesz a vendége a dom­bóvári Szabadelvű Kör ok­tóber 9-én, 17 órakor kez­dődő összejövetelének. A rendezvény helyszíne pedig a művelődési ház kiselőa­dója lesz. Lebilincselő A dombóvári rendőrkapitány­ság illetékességi területén meg­lehetősen nagy nyugalomban telt el az elmúlt hét. Ezúttal sze­rencsére még kerékpártolvajlá- sok sem voltak - tudtuk meg a kapitányság illetékesétől. Igaz az immár eléggé nagy számban elkövetett pincebetörési sorozat folytatódott és a múlt héten is három présházba tett hívatlan látogatást az az elkövető, aki ilyen módon szerzi meg min­dennapi betevőjét. Tegnap reggelre virradó-éj­szaka Dombóváron egy Seat Ibiza típusú személygépkocsit törtek fel. Az eleddig ismeret­len elkövető - aki ellen termé­szetesen eljárás indult - a ko­csiból az autómagnót vitte ma­gával. Egy Lada Samarát kísé­reltek meg ellopni a közelmúlt­ban, ám az elkövető nem járt szerencsével. Megyei Körkép — Dombóvár És Környéke Az elsőért sem kapott dorgálást Hetvenhárom éves, boldog öregember vagyok - vallja magáról Reseterits István, akit nagyon sokan csak Resi, vagy Resi bácsi néven emlegetnek Dombóváron. Vele beszélget­tünk.- Hol, mikor ragadt magára neve rövidített változata?- Még Szigetváron dolgoz­tam kereskedő segédként, s a helyi futballcsapatban játszot­tam, amikor ez a név rámra­gadt. Bár nem vagyok túl ma­gas, centerhalf poszton kerget­tem a labdát, s a szurkolók kia­bálták nekem, hogy Hajrá Resi.- Most is nagyon frissnek, életerősnek látszik. Mivel tölti nyugdíjasként idejét?- Úgy gondolom, hogy az egészségért nagyon sokat kell tenni. Természetimádó vagyok, fiatalként méhészkedtem, s már jó ideje horgászom.. Tavasszal csigát szedtem, nyáron tizen­nyolc mázsa bodzabogyót gyűj­töttem. Nem kell nekem igazán a pénz, inkább ezeket is azért csináltam, hogy a szabadban, a természetben lehessek. Nem tudom elviselni a tétlenséget, s frissességemet talán annak kö­szönhetem, hogy minden na­pomat úgy fejezem be, hogy tudom, mit fogok másnap csi­nálni. Például, ha leesik a hó kapom magam, s órákig sétá­lok. A háborúban szembetűnő volt számomra, hogy a sporto­lók mennyivel jobban bírják a fizikai és lelki terhelést. Bolt­vezetőként is mindig a sporto­lásra biztattam tanulóinkat. De a mai fiatalokból valahol elve­szett az a lelkesedés, ami haj­dan engem űzött. A mi időnk­ben még húszán futottunk lab­daszedőként a pálya mellett, mert dicsőség volt visszadobni a labdát a játékosoknak.- Önnek kis verses füzete is megjelent. A versek között pe­dig több is a horgászatról szól. Megihleti a tóparti nyugalom?- Ott sincs nyugalom, ha gondolkodik az ember. Bedo­bom a horgot, s míg kapásra vá­rok megfigyelem, hogy körülöt­tem él, mozog minden. Valójá­ban nem is okoz igazi örömet nekem, ha megfogok egy pon­tyot. Magamban megkérdezem tőle, hogy miért jöttél a hor­gomra. De mert piszkos lélek vagyok hazahozom és halászlét főzünk belőle. Ennek ellenére valóban versírásra késztetnek azok az élmények, amiket a tó­parton élek meg. Valójában be­szélgető horgász vagyok. Sze­retek fél napig is diskurálni más horgászokkal, s nem-bújok el, hogy teljesen magam legyek.- Mióta ír verseket?- Pusztán nevelkedtem, de mindig imádtam olvasni, új is­mereteket szerezni. Gyerekként éjszaka a paplan alatt olvastam zseblámpával, s az iskolában is a legjobbak között voltam. Első versemet a Madarak és fák napi kirándulás után írtam, mert annyira lenyűgözött a természet már akkor is. Hatvan gyerek, hat osztály jutott a tanítómra, aki csendben mögém lopako­dott, mikor órán írtam azt a ver­set. Szerencsére nem kaptam dorgálást, sőt a tanító csapot- papot otthagyva vitte azt a ver­set, hogy megmutassa felesé­gének is. Talán nem volt olyan rossz - gondoltam később -, de sokáig nem írtam újabbakat. Persze aminek ki kell jönnie be­lőlem, azt megírom most is versben, vagy prózában egy­aránt.- Hogyan került Dombó­várra?- Édesapám bognármester volt, engem sokszor ezért Bog­nár Pistinek hívtak. Lévén ki­csit jobban álltunk, mint má­sok, akik tanyán éltek, s végig jeles tanuló voltam, örömmel vettek fel kereskedő inasnak, s egy esztendő múlva, már bolt­vezetőként dolgoztam. Igaz, semmivel sem voltam jobb ke­reskedő, mint mások, de volt bennem egy kis plusz. Az, hogy mindig tiszteltem az embert, a gyereket egyaránt. A kereske­delem pedagógia is, s talán egy kicsit jobb pedagógus voltam, mint mások a pályán. Dombó­várra is kereskedőként kerül­tem, miután Szigetváron egy furcsa félreértés miatt a háború után nem vettek vissza addigi munkahelyemre. Itt aztán bolt­vezetőként dolgoztam egészen nyugdíjazásomig. ' — Biztosan nem könnyű vá­lasztani versei közül, de arra kérem, hogy az Önnek legked­vesebbet nevezze meg.- Egy nőnapi köszöntő ver­semmel arattam a legnagyobb, igazán emlékezetes sikeremet, de inkább a Kis unokám címűt nevezném kedvencemnek, ami - bár rég íródott - máig igaz, s talán összefoglalja azt is, ami­ről eddig beszélgettünk. Életemnek volt értelme? Megkérdőjelezhetem. Életemnek van értelme, Nem kell kérdőjel! Felkiáltójellel jelzem, Van! Van! Van! Igen! Halál figyelj! És kerülj el! Mert számodra én még nem vagyok Nemrég mondta kisunokám: Óh, nagypapa, ha te meghalsz, Én is meghalok! Lejegyezte: Nagy László Nem keltek el a laktanyai lakások Mint arról tegnapi számunkban beszámoltunk, hétfő délután ülésezett Dombóvár Város Ön- kormányzati Képviselő-testü- lete, egyebek mellett elfogadták Dombóvár-Gunaras üdülőterü­let összevont rendezési prog­ramjának koncepcióját, s a vá­ros négyéves városfejlesztési programot is jóváhagyták. Az ülés hátralevő részében tárgyalták volna a városatyák a tandíj bevezetésének kérdését a felnőttoktatásban, illetve a köz- tisztasággal és a település szi­lárd hulladékkal összefüggő te­vékenységről, a szervezett köz- tisztasági szolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló előter­jesztéseket, ám ezeket a jogi és ügyrendi bizottság javaslatára, időközbeni törvényi változások miatt elnapolták. Szóba került azonban a kép­viselő-testületi ülésen a volt szovjet laktanyai lakások érté­kesítésének ügye. A korábban ebben a témában kiírt pályáza­tot a helyi Univerzál Építő- és Szerelőipari Szövetkezet nyerte meg, ám szeptember 7-én kelt levelében közölte, hogy a volt szovjet laktanya területén lévő 108 lakásra az adásvételi szer­ződést nem kívánja megkötni az önkormányzattal. Ennek okát műszaki és jogi hiányos­ságokban jelölte meg a szövet­kezet, s ezzel - lévén egyetlen pályázója volt a kiírásnak - az önkormányzat ismételten pá­lyázatot hirdet a laktanyai laká­sok értékesítésére. A képviselő-testület határo­zatokat hozott önkormányzati ingatlanok értékesítéséről, az 1995. évi költségvetés elő­irányzatának módosításáról, il­letve az önkormányzat tulajdo­nában lévő lakások és helyisé­gek elidegenítéséről szóló ön- kormányzati rendeletet is mó­dosította. A képviselői kérdések, inter­pellációk elhangzása előtt tár­gyalták meg a lakások fűtésé­hez és melegvízzel való ellátá­sához kapcsolódó tüzelőolaj la­kossági költségeinek kiegészí­téséhez adott állami támogatás igénybevételének feltételeiről szóló helyi rendelet-tervezetet is. A képviselő-testület határo­zatot alkotott arról is, hogy ok­tóber elsejével Dombóvár Vá­ros Önkormányzata belép az elmúlt évben alakult Gyulaji Erdő Körüli Települések Szö­vetségébe. - nagy ­Az olvasó írta Az útszéli tölgyfa végzete Sajnálattal és megdöbbenés­sel vettem tudomásul, hogy Alsóhetényben a Tolna Me­gyei Közúti Igazgatóság em­berei kivágták azt a tölgyfát, mely becslésem szerint 200- 220 éves volt. Hogy miért ra­gadtam tollat? A hetényi em­berek és Tálas József - idő­közben tőle is kaptunk felhá­borodott levelet (A szerk.) - a várongi tsz-elnök kollégám is nagyban befolyásoltak Valamelyik nap ismét arra vitt az utam és újra átéltem azt a szomorú, borzongató ér­zést, mely dühbe csapott át bennem. Elgondolkodtam, ki lehetett az a vezető, aki kiadta az engedélyt a fa kivágására? Talán nem is tudta, hogy me­lyik fáról van szó? Vajon ki- kérték-e az önkormányzat, a terület tulajdonosa vélemé­nyét, mielőtt cselekedtek. A fa ugyanis szerepel a katonai térképeken, mint tájékozódási pont. Már 25-30 éve ismerem (ismertem) ezt a fát, melyet ilyennek láttam meg először is, sem méretében, sem lom­bozatában nem változott. Tu­dom, hogy beteg volt, de még­sem ilyen sorsot érdemelt. Pár öreg, elszáradt ágát le­vágva, még vagy 10-15 évig csodálhattuk volna. A környék legidősebb fája áldozattá vált! Talán a Tisztelt Olvasó nem tudja - de biztos vagyok benne, hogy az engedélyt ki­adó sem e fa mellett haladt el Jellasics horvát bán sere­gével a pákozdi csatába. Lát­hatta a fát Fekete István író, akinek Dombóváron éltek a nagyszülei a század elején. Aztán Sipos Gyula író, aki „Pusztaiak” címen könyvet írt Alsóhetényről. De Kádár Jánost sem hagyhatom ki, aki kezdeményezője volt a Ka- pospula-Alsóhetény kövesút megépítésének. Ezt a fát min­denki megcsodálta. Ez a fa év­tizedeken, évszázadokon át dacolt a múló idővel egészen 1995. szeptember 16-ig, ami­kor „hóhéra" és „gyilkosai" végeztek véle. Egy biztos, soha egyetlen­egy ága sem veszélyeztette az itteni forgalmat, nemúgy, mint a 61-es főúton lévő hárs­fák. Lehetett bármekkora vi­har, a mi tölgyfánk büszkén dacolt az idővel. E fát három ember kamyújtása érte át, te­hát ebből is látható, hogy nem egyhamar dérit volna ki az útra. Emlékszem, amikor 1978-ban építették az Alsó- és Felsőhetény közötti útsza­kaszt, az akkori építők meg­kímélték áfát, s nem egyenesí­tették ki a kanyart. Az az érzé­sem, hogy az eltelt évek alatt csak nőtt a káosz a fejekben és a. szívekben. Felborítottuk a természet örök rendjét, nem törődünk semmivel és senki­vel. Magam bármikor jártam a hetényi úton, mindig felnéz­tem erre a szép tölgyfára, las­sítottam kocsimmal - nem­csak a kanyar íve miatt, ha­nem a tiszteletadás miatt is, mert úgy tiszteltem, mint egy útszéli keresztet, mint egy ereklyét, melyet a jó Isten ha­gyott itt örökségül nekünk és a felnövekvő ifjú nemzedék­nek. Bodó Imre Közhasznú munkások Várongon Pályázatra 2 milliót kapott az önkormányzat Még élesen a várongiak em­lékezetében élnek a nyári vi­har eseményei. A hatalmas eső okozta károk nyomaival még ma is találkozni lehet. A várongi önkormányzat a hely­reállítási munkákra kalkulá­ciót kért a Kaposvári Vízi Társulattól. A vízi társulat el­végezte az előzetes kalkulá­ciót, amely a károk helyreállí­tására 4 millió 53 ezer forintot állapított meg. Az önkor­mányzatnak természetesen ekkora összeg nem áll rendel­kezésére, de részben az árkok tisztítását, lebetonozását, a vízelvezetést szükséges meg­oldani. Az önkormányzat 2 millió forintot nyert pályázaton, s ebből a pénzből - amire jut - végzik el még ebben az évben a már említett munkákat. A községben végzendő munkákra eddig három köz­hasznú munkás volt, s most, hogy az önkormányzatnak a jövedelempótló támogatás 70 százalékát téríti a munkaügyi központ, lehetőség van még két közhasznú munkás felvé­telére. Úgy tervezik, hogy két kőművest vesznek föl. A köz­hasznú munkásokat alkal­mazzák a községháza hátra­lévő munkáinál, a buszváró építésénél, valamint - ha pénz is lesz - a kultúrház felújítá­sánál. (péteri) A nyereségből műszert vesznek A múlt héten három napos szakmai tanácskozást rende­zett a dombóvári kórház uro­lógiai osztálya. Az esemény apropóját az osztály fennállá­sának 20. évfordulója adta. A valóban rangos, az ország urológusainak színe-javát felsorakoztató, számos szak­mai, kulturális és sport prog­rammal színesített jubileumi emlékülés elnökét, a dombó­vári urológiai osztály vezető főorvosát, dr. Fél Pált kértük arra, hogy vonja meg a ren­dezvény mérlegét.- Nagyon hasznos konfe­renciát sikerült megrendeznünk véleményem szerint - kezdi dr. Fél Pál. Főként a rendezvény szakmai vonatkozását értem ez alatt, tekintettel arra, hogy a prosztatarákkal kapcsolatos, il­letve a rosszindulatú dagana­tokkal kapcsolatos olyan kro­moszóma-vizsgálatokról kap­hattunk képet, amelyekkel ed­dig hazánkban nem foglalkoz­tak még. Egy új téma felvetését tartom hát a konferencia egyik eredményének. Foglalkoztunk még egy új módszerrel is, ami a jóindulatú prosztata daganatok kezelésére hasznosítható. Ez az úgynevezett vakurizációs tech­nika, amely szinte vérzés nélkül megoldja a jóindulatú prosztata megnagyobbodás kérdését. Hasznosnak ítélem a konferen­ciát azért is, mert 37 céggel tar­tott kapcsolatunk szorosabbá fűzi az urológusok és az orvosi műszergyártók, gyógyszergyár­tók közötti kapcsolatot.- Az említett kutatási ered­mények hasznosíthatóak már a hazai orvosi gyakorlatban is?- Az előbbiekben említett kromoszómavizsgálati eredmé­nyek alkalmazása egyelőre kí­sérleti stádiumban van, ám az utóbbi technika már kifejlesz­tette!, azt sikerrel alkalmazzák.- Magyarország népességé­nek hány százalékát érinti az a betegségcsoport, amiről a kon­ferencián szó volt?- A prosztatarák a férfi da­ganatos betegségek közül a leggyakoribb. Általában az ötven év feletti férfiak betegsége, bár fiatalabb korban is előfordul. Az ő kö­rükben tíz százalék körül van a felfedezett daganatok aránya. Sok a felfedezetlen eset is, ezért bekapcsolódtunk a prosztatarák korai szűrésének programjába, ami azt célozza, hogy a dagana­tot felfedezzük még operálható stádiumban.- Anyagi szempontból is si­keres volt a konferencia?- A rendezvényt a Rehab Congrex Kft. szervezte, s a mi jó kapcsolataink is hozzájárul­tak ahhoz, hogy 37 szponzort találjunk. Ez másfél éves mun­kát takar. Most történik a végső elszámolás, s bár hasonló kong­resszusok legjobb esetben vesz­teség nélküliek, úgy tűnik, némi nyereségre is sikerült szert tennünk, amiből osztá­lyunk műszerigényét szeret­nénk kielégíteni.- nagy ­Munkalehetőségek A Tolna Megyei Munkaü­gyi Központ dombóvári munkaügyi kirendeltsége a következő szakmákban kí­nál álláslehetőséget: nehéz- gépkezelő, esztergályos, la­katos, hegesztő, technoló­gus, elletős (nő), varrónő, betanított varrónő, autófé­nyező, biztosítási ügynök, üzletkötő ( vállalkozói iga­zolvánnyal), előrajzoló, konyhai kisegítő, karosszé­ria lakatos, állattenyésztő (férfi), szakképzett pék, kőműves, asztalos, cipő fel­sőrészkészítő (gépi varró), irodavezető. A munkalehe­tőségekről bővebb felvilá­gosítást adnak a kirendelt­ség munkatársai munkana­pokon a Bezerédj utca 14. sz. alatt 8 és 15.30 között, és a 466-338-as telefonon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents