Tolnai Népújság, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-23 / 224. szám
1995. szeptember 23., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Hamarosan hét nyelven beszél Változások a pécsi rádiónál Olvasóink nap mint nap hallhatják a pécsi rádió műsorát a Kossuth-URH sávban, illetve Petőfi Rádió pécsi középhullámú adóján. A napokban - pályázat útján - új vezetőt bíztak meg a stúdió vezetésével. A harminchat éves Kovács Zoltán öt jelölt közül került a stúdió élére, ahol tizenegy esztendeje dolgozik. Lapunk interjút kért az október 1-jén hivatalba lépő vezetőtől. — Milyen „örökséggel" vette át a stúdió irányítását? —; A pécsi rádiónál harmincnyolc munkatárs dolgozik, négy nyelven - a magyaron kívül németül, szerbül és horvátul - készítünk műsorokat. Hallhatók vagyunk Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyében, valamint Észak-Bácskában, és Újvidéken éppúgy, mint Zágrábban. Nemzetiségi műsoraink nemcsak ebben a régióban, hanem az egész országban hallhatók. No és persze „örököltem” egy felújítás alatt álló épületet. A több, mint százmilliós beruházás eredményeként az év végére korszerű berendezésekkel, a korábbinál lényegesen jobb körülmények között végezhetjük a munkánkat. Négy stúdió áll majd a rendelkezésünkre, lehetővé válik a nonstop műsorkészítés. — Milyen koncepcióval vállalkozott a megmérettetésre? — A pályázatomban körvonalaztam az ezredfordulóig terjedő időszak fejlesztési lehetőségeit. Ebben kiemelt helyen szerepel az első vidéki regionális hanghírügynökség létrehozása. Ennek lényege a fővárosi műsorkészítőkkel történő kapcsolattartáson túl együttműködés más regionális szerkesztőségekkel, illetve a frekvencia- pályázaton engedélyt szerzett városi rádiókkal. Fontosnak tartom még a határokon túl működő magyar nyelven sugárzó állomásokkal történő műsorcserét, valamint a nemzetiségi szekciók esetében az anyaországokkal való kapcsolattartást. — Van-e létjogosultsága ma a regionális rádiózásnak? — Meggyőződésem, hogy igen, hiszen ezek a rádiók ellátják a hallgatókat az őket érdeklő helyi információkkal ugyanúgy, mint az ország és a nagyvilág híreivel. Ennek a feladatnak szeretnénk minél jobban megfelelni. Nagyon fontos nekünk a Zala megyei hallgató éppúgy mint a tolnai, ezért a jelenlegi egyszemélyes megyei irodáinkat fejleszteni fogjuk. Erre az adásidő várható növelése miatt is szükség van, másrészt ezekben a megyei irodákban hirdetésszervezéssel is foglalkozunk majd. — Említette az műsoridőt. Mikortól növelik a jelenleg 12 órányi adás idejét? — Első lépésben a délelőtt kilenc és tizenkettő közötti „lyukat” töltjük ki, és akkor már reggel hattól este kilencig hallgathatnak bennünket. Ez a jövő év elejétől várható. A szombati és vasárnap délelőtti műsoridő bővítése mellett fontos lesz, hogy valamennyi délutáni műsornak napi meghatározott jellege, témája legyen. Reményeim szerint a jelenleg négy nyelven sugárzott műsort angol, olasz, francia nyelvűvel bővíthetjük, és a sztereó adásra alkalmas stúdiókból jó minőségben az úgynevezett „nyugati” URH sávon is adhatunk, ha frekvencia-kérelmünket kedvezően bírálják el. — Marad-e rádió délutáni kereskedelmi adása? — Tengerentúli és nyugateurópai személyes tapasztalataim alapján úgy látom, hogy az állandó időhiánnyal küszködő rádióhallgatóknak - akiknek kifejezetten információra van szükségük - ma már egyáltalán nem elég, hogy 98 százalékban zene szóljon, a rejtvény és a reklám mellett. Mivel a médiatörvény-tervezet a közszolgálati rádióknak egyébként is megtiltaná a hatálybalépés után egy éven belül a kereskedelmi rádiózást, mi időben lépünk. A pécsi rádióban jelenleg az archívumban - 42 év alatt és négy nyelven - folyamatában több, mint kilenc hónap, azaz kettőszázhetven nap terjedelmű zenei és prózai hangfelvétel van. így attól nem félek, hogy nem lesz mit sugároznunk, és ma már mindez az újonnan induló versenytársakkal szemben is szinte behozhatatlan előnyt jelent. Éppen ezért szeretnénk a Dél-Dunántúli régióban is felajánlani az együttműködést a magánrádióknak: az információ áru, tehát lehet eladni és venni is. Hangyái Rejtett értékeink Emlékeink Bartók Béláról „Hagyjuk a szamarakat szamaraknak lenni, és menjünk minden komoly szellemi produkcióval külföldre. Fúljanak az itteniek a jánosvitézbe (!), meg a vígözvegybe (!), semmi közöm hozzá...” - írja Bartók Béla édesanyjának 1907 elején, de üzente látnokként a következő évtizedek magyar zenei szakértelmének és közönségének is. Éppen két Tolna megyei gyűjtése között nem véletlenül érezhet ilyesmit: az egyelőre több mint száz, majd háromszáznál is több itt gyűjtött népdal végleg megsejteti a huszonhatéves fiatalemberrel, az igazi gyökerek a mélyben vannak, s létezik az addig oly hiába keresett-vágyott tiszta forrás, a valódi magyar népzene. Az útkeresés számára sem volt könnyű, hiszen tulajdonképpen 1903-as Kossuth-szimfóniája, 1905-ös I. Szvitje révén már híres zeneszerző, de a döntő fordulatot életében a következő év hozza meg, amikor Kodály tanácsára népdalgyűjtésbe kezd. Vésztő közelébe, Elza húgához látogat el először, majd sógora testvér- nénjéhez Huber Lajosnéhoz és féijéhez utazik 1906 szeptemberében a ma Iregszemcséhez tartozó Csehi-pusztára, az utat a következő év március-áprilisában megismétli, s - ahogy maga írja az 1924-ben megjelent A magyar népdal bevezetőjében - „1906 és 1907-ban Fel- sőiregben (Tolna m.) kétszeri (összesen kb. 2 hétig tartó) alapos gyűjtés 307 dallamot eredményezett.” „Első gyűjtéseit egy kis primitív fonográffal kezdte, mely a Bartók Archívumban található” - írja róla szekszárdi származású felesége, Ziegler Márta, - „hátizsákban vitte magával..., sárgaréztölcsérét kívül a hátizsákra erősítette (igen élvezte, mikor valaki a vonaton megkérdezte tőle: „Kérem, ez az a híres magyar tárogató? (...) Gyűjtéseinél sok nehézséggel kellett megküzdenie, a parasztok bizalmatlanok voltak iránta, mint minden „úriember” iránt. .. Nehéz volt rátalálni olyan férfiakra és asszonyokra, akik még romlatlan, eredeti népdalokat énekeltek, nehéz volt szégyenkezésüket legyőzni s éneklésre bírni őket; a feloldódást rendszerint az hozta meg, mikor az első felvételt vissZaját- szotta a fonográfon s az énekes vagy énekesnő, nagy boldogságára meghallotta a saját hangját”. Valószínűleg így lehetett megyénkben is, annak ellenére, hogy a kasznár úr, Huber rendeletére örömest hagyhatta ott a munkát a cselédség ap- raja-nagyja. Az itteni gyűjtés életkori szempontból is érdekes: suttyó gyerek, 12-13 éves fiú volt az a Tamás Feri bácsi, aki 1982-ben utolsóként halt meg a fonográfra éneklők közül ... Az eredmény azonban tényleg nagyszerű volt: a világhírűvé vált Ürögi kanásztánctól kezdve a Ludasjátékon át a Kis kece lányomig meg Ne hagyj el angyalomig és az Elmész ru- zsámig megannyi nemzetközileg is ismert darab gyűlik egybe, s az eredmény Bartók számára önigazolást jelent. Három év múlva, 1909 őszén feleségül veszi Ziegler Mártát, ifjabb Bartók Béla majdani édesanyját, akihez 1926-ban el is látogat s a helyi hagyomány szerint Szekszárdon is próbál népdalt gyűjteni. (Minden részletre kitűnően emlékező fia nem tud erről a próbálkozásról.) Az első feleség visszaemlékezései páratlan dokumentumok, de azzá lettek egy másik feleség, Babitsné Török Sophie röntgenfotókra és lakklemezre készített magánfelvételei is, mert ezek képezik a ma meglévő Bartók-felvételek legjavát. Babits és Bartók szellemi társként is tisztelte egymást: együtt kapták meg a francia becsület- rendet, közös lemezükön Bartók a szarvassá változott fiúk történetét, Babits az Esti kérdést mondta. Ugyanebben az időszakban Bartókéknak paksi származású szolgálója, Karszt Lencsi ringatja Péterkét, a zeneszerző második fiát, tőle jegyzi föl az egyik altatódalt a húszas években. (Később vele levelezésben állt a család, a megejtő történetet Czakó Sándor közölte a levelekkel együtt a Dunatájban.) Bartók hatása lépten-nyo- mon tapasztalható a Tolna megyei alkotók műveiben. „Illyés Gyula büszkén ^mutogatja a Bartók-gyűjtés szülőföldjéről, Ozoráról származó népdalait” - írja Gál István, de ki ne ismerné az 1955-ben írt Bartók című verset, amely a világhírű zeneszerző 1945. szeptember 26-án bekövetkezett halála után tíz évvel tesz korának és jövőnk- nek szóló tanúságot? Iregszem- csén szobor is őrzi az egykori emlékeket, csak Szekszárdon nem - pedig itt annyi mindenre jutott márvány az utóbbi időben - a Bezerédj utcai ház falán. Unokáink talán még ezt is megérhetik... Dr. Töttős Gábor Isten fűszálaként Baka István emlékére Sosem beszélgettünk, pedig adót) volt a lehetőség, hiszen egy középiskolába jártunk Szekszárdon. Baka István egy évfolyammal előbb volt diák a Garayban. Piros egyensap- káját ma is látom. Akkor zavart a mássága. Ma már így divatos mondani, de akkor azt éreztem, hogy ő sokkal többet tud a világról, mint kortársai. Ez a többlet éppen az irodalom iránti érzékenység, fogékonyság talajában gyökerezett. Innentől közvetlenebb hangon szeretném folytatni. Talán a közös iskola ad jogot erre. Bevallhatom immár utólag, mennyire sajnálom, hogy nem kerestem időt, alkalmat az egykori másság tisztázására és abból nem kerekíthettünk valami újabb másságot. A szülőhely vállalása, a szek- szárdiság hangsúlyozása az itt élőknek mindig is szimpátia-nyerő volt, maradt. Ha ritkán adatott meg egy-egy költészetnapi találkozáskor nagyobb számú olvasóközönséget magad mellett látni, tudni, azért a legérdeklődőb- bek pontosan tudják sorolni munkásságod állomásait jelző írói s költői tevékenységed eredményeit. Magdolnazápor 1975-ben, Tűzbe veszett evangélium 1981-ben, Szekszárdi mise 1984-ben, Döbling 1985-ben, Égtájak célkeresztjén 1990-ben, Beavatások 1991-ben, Farkasok órája 1992-ben, Stepan Pehotnij testamentuma 1994-ben megjelent köteteid sora. Már az első kiadványnál jelzőként fogalmazták meg rólad szólva a költői érettséget, mívessé- get, a babitsi hagyományok követését, a képalkotókészség kitűnőségét. Tudjuk jól, hogy nem díjakért, dicséretekért dolgozik a költő, de ne hallgassuk el, hogy munkásságod elismeréseként József Attila és Weöres Sándor-díjakat is a magadénak mondhattál. Ezeket mindig elhallgattad ... A munkát, a költői munkálkodást tartottad fontosnak ebben az egész cirkuszi világban, ahol mint írtad: „ ... előttünk az Isten és a Sátán, megunt bohóctréfái zajlanak/ s mi hahotázunk gyáván, míg a mennybolt/ rossz sátora fejünkre nem szakad” (Circus Maximus). Megtörtént hát, rád zuhant az a sátor. Mi meg döbbenten adjuk egymásnak a hírt halálodról, Szekszárdon, Szegeden, szerte az országban. Amikor szülővárosod Pro űrbe díját adták át, ünnepi pillanatokban, akkor kellett felolvasnom a József Attila emlékének szánt versedet, Isten fűszálaként címmel. Akkor az ünnepség szervezői, rendezői tapintatra intettek, kevésbé legyen hangsúlyos az utolsó versszak, amitől mi félünk, de Te pontosan tudtad, megértetted, megfogalmaztad sorsod. Mi a fényből hiába kérdjük kiáltva Tőled, milyen a sötétség? Válasz nélkül marad: milyen az a ringás, amit az éjnek alsó ajkán tettél Isten fűszálaként? Égyáltalán, mit kellene sokkal pontosabban tudnunk arról a teremtő megtartó erőről, ami ,jó volna, hogyha volna valaki,/ s van is tán, mert ha a van kételyünknek tárgya lehet ha n i n c s, miért ne lenne/ (csak hát ez engem egy csöppet sem vígasztal) - írtad! Hirtelen csönd támadt pillanatra ugyan, de minden elnémult, higgyük: hiányod csöndje ez, hogy annál nagyobb lendülettel vérünk ritmusának zajával kapaszkodjunk emlékedet hordozva magunkkal azon az úton, amelyről nagyon mesz- sze mentél. Babitsi esti kérdésre adunk válásit: a fű azért szárad le, hogy újra nőjön! Decsi Kiss János ... Ennyi! A szálkai nyugdíjas csoport kirándult Székesfehérvár, Zirc, Veszprém útvonalon. Városnézés. Ez a fiatalnak természetes, annak viszont nem, aki megélte a 80. életévét is, és csak akkor mozdult ki faluja határából, ha betegség miatt vitték. Szóval nagy izgalommal készültek az idős emberek. Az eső sem riasztotta őket. Amint a föld elnyeli a sok-sok vizet, úgy szívták magukba az élményt a történelmet idéző városrészekben. Szinte fáradhatatlanok voltak. Lépcsőket szeltek botjukra támaszkodva és korukat meghazudtolva jártak, keltek utcákon, tereken, az arborétum óriásfái alatt... Tisztelet valamennyiüknek. Ennyi! A hőgyészi nyugdíjasok évfordulót ünnepeltek a minap. Vendégeket is hívták, pincehelyi kortársaikat. Derű, vidámság, amint az nyugdíjasoknál lenni szokott. A polgármesteri köszöntők után egy fiatalember lépett a színpadra. Olyan kimondhatatlan melegséggel szólt, ami csak rendkívüli pillanatokban adatik. Áldást osztó mozdulattal kívánta az időseknek, hogy fiatalos jókedvüket hosszú ideig őrizzék meg. Taps. A fiatalember meghajolt, hátralépett a színpadi függönyök mögé és összeesett. Tillmann Károlynak hívták. Aki csak ekkor ismerte meg, nehezen felejti szép beszédét. Élt 45 évet. Ennyi! Decsi Kiss János XII. Duna Menti Folklórfesztivál Sajtótájékoztatón jelentik be szombaton, hogy jövőre július 6-tól 14-ig ismét lesz Duna Menti Folklórfesztivál. Baja, Kalocsa, Szekszárd városok, Bács-Kiskun és Tolna megye önkormányzatai, valamint a Magyar Művelődési Intézet együttműködési megállapodásban rögzítette szándékát, miszerint folytatja az 1968-ban megkezdett és három évenként megrendezett Duna Menti Folklórfesztivált. Fesztiválelőzetes is látható a Petőfi Sziget szabadtéri színpadán, ahol fellép többek között a Sióagárdi Népi Együttes. Információt Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Házban Bonfig Ágnestől, a fesztivál operatív bizottság elnökétől kaphatnak az érdeklődők. Tférem, tessék egyszer meg- -/Yfigyelni velem az embert. Siker éri - mindig túlzottan éli meg, s főleg megtetézve beszél róla. Kudarcot vall - számításában mindig talál benne eredményt, s beszélni elsősorban erről fog. Nagyon közeli ismerősöm, volt, ügyleteiben akárhányszor csúnyán ráfizetett, szólásmondása azért váltig maradt: „De azért megérte ”, s önmagának és övéinek sorjázta vállalkozásnak pozitív elemeit. A hadvezér csatát veszít, de mindig megtalálja az őt dicsérő háttéri okokat, az ellenséges hadvezér vérveszteségét és a veszteségből folyó előnyös lehetőséget. (Az egész akárhányszor nem más mint taktika és manőver!) Hányszor vígasztal az orvos: jobb, hogy a hozzátartozó meghalt, mert csak nyomorék maradt volna. És a diák? És a pedagógus? És az államférfi?... Jónak tartom, hogy az ember minden helyzetben megtalálja a vigasztalót, a biztatót. Nem lehet azt mondani, hogy a vallás is ebbe kategóriába tartozik? - Kommunista éránk végén Marxnak az ópium-tanát „jóhiszeműen " már így értelmezték. A vallás ópium a népnek, hogy örömtelen földi életében mégis legyen mibe kapaszkodnia. Am magából a vallásból - a Bibliából kiindulva (kereszténységünk elválaszthatatlanul a Biblián alapszik) - más képet nyerünk. Itt vigasztalást kapunk afelől, hogy a legilletékesebb számon tart minket (hajatok szála sérti görbül meg ...); hogy a legnagyobb szeret minket (úgy szerette Isten a világot, hogy egyetlen fiát adta érte); hogy a legigazságosabb, aki mindent tud, az igazság minőségében is szolgálatunkra akar lenni (végítélet); hogy a legtisztább atyánk nekünk. És ezért, mert az Isten eny- nyire oldalunkon áll, az első akar lenni számunkra (az első és az utolsó). Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, lel- kedből, elmédből, erődből (mint Ábrahám, mint a vértanúk). És ő az egyetlen. Mert senki két úrnak nem szolgálhat. \Jem tudtok Istennek - s 1V ugyanakkor a mammon- nak szolgálni (Lk. 16,13.). Mimm Ede plébános Jó hír
