Tolnai Népújság, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-01 / 178. szám

5. oldal 1995. augusztus 1., kedd Megyei Körkép — Tamási, Simoxtornya És Környéke A tíz éves kapcso­lat. Tíz éve, 1985-ben járt először Magyarországon Sieg Klemm, nyugatnémet üzletember, utoljára pedig az elmúlt hétvégén ta- podta lába a magyar föl­det. A kettő között kilenc alkalommal látogatott Si- montornyára, és hozta el az urexweileriek és a saját adományait a Vöröske­reszt számára. Németor­szág nyugati határától ezerkétszáz kilométert tett meg húsz óra alatt négy keréken társaival a jó Sieg, akire sok mindent lehet mondani, csak azt nem hogy szürke egyéni­ség. Nyilatkoz(gat)ni ugyan nem szeret, azt azért nevetve elárulja, hogy kommunista, bizo­nyítékként felmutatva vö­rösköves gyűrűjét, amely kiválóan ülik fekete ne­mezkalapjához. FOTÓ: G. K. Elkészült az emlékhely Felállították a Vályi Péter Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet előtt azt a há­rom kopjafából alkotott emlék­helyet, amely Sípos Imre és ta­tabányai fafaragó „különítmé­nye” munkáját dicséri. A kom­pozíció az iskoláé, s Tamásié is, talán a kisváros polgárai még- inkább magukénak éreznék, ha minél több tamási keze nyomát is őrizné a munka. Nos ez vala­hogy nem így sikerült - a kopja­faegyüttes értékéből természe­tesen ez mit sem von le. Nemcsak az érték, az anyag is időt álló, remélhetően a jövő század diákjai is olvashatják a tölgyfába vésett, Vályi Pétertől származó mottót: „Soha nem lehet eleget tanulni”. Bízzunk benne, hogy az ezredfordulón a diákok kételyek nélkül osztják az idézet optimizmusát. FOTÓ: GOTTVALD Nyitott mediterrán, zárt közép-európai Idén nemzetközi az iregszem- csei képzőművészeti alkotótá­bor, két Ciprusról érkezett ke­ramikus-vendégművész jóvol­tából. George és Sotiroulla Georgiades - hangsúlyozzák, hogy ciprusi görögök -, a nap­fény szigetének fővárosában, Paphosban élnek. Közép-Kelet- Európában még sohasem jártak, így kíváncsian, kicsit idegen­kedve tekintenek ránk, magya­rokra.- Azt találták, amit vártak?- Ha őszinte akarok lenni - kezdi George -, magasabb fej­lettségi szintre számítottunk, főleg az életszínvonal alacso­nyabb. De a balkáni országok­nál sokkal jobb viszonyokat lá­tunk itt.- Mennyire más a ciprusi görög, mint a ciprusi török és az anyaországban élő görög?- A törökök egy katonai ál­lamban élnek, jóval alacso­nyabb szinten. Egy csendes há­ború van közöttünk, mi nem tudjuk mit csinálnak ők, és ez fordítva is igaz. De általában mindkettő ugyanaz a mediter­rán kultúra. Mi erősen hisszük, hogy ciprusi görögök külön­böznek a görögországiaktól. A ciprusiaknak görög gyökereik vannak, de saját kultúrájuk, amely az évszázadok alatt önál­lóan alakult.- Milyen erősek a művészeti tradíciók hazájukban?- Mi a saját műhelyünkben nem készítünk hagyományos munkákat - mondja Sotiroulla -, ott élünk, a hagyomány ha­tása alatt vagyunk, de nem ko- pírozzuk a tradíciót. Itt azt lát­tuk, hogy a művészetet nagyon befolyásolja a hagyomány. Cip­Georges: az agyagnak külön „nyelve” van fotó: gottvald ruson egy kicsit nyitottabbak vagyunk. Ezzel nem lebecsülni akarom a magyar művészetet, csak azt mondom, hogy az ő tradíciójuk nagyobb hatással van a művészetükre, mint a mi múltunk a miénkre. Nagyon jók a magyar művészek, nekünk van néhány, de nem olyan jó művészünk, csak talán nagyobb szabadságunk, esélyünk van nyitottabbaknak lenni.- Itt nem könnyű gondolatot cserélni - folytatja George Ciprus „átjáró”, mi mindent be­fogadunk, Ázsia, Európa, Af­rika vagyunk egyszerre. Ne­künk van egy privilégiumunk - nem tudom jó ez, vagy rossz -, kicserélhetjük ideáinkat. Ma­gyarországon alacsony az élet- színvonal, a kulturális szint pe­dig magas. Az embereknek nincs pénze utazni, kapcsolato­kat tartani más művészekkel, talán ezért zártabbak. A saját környezetük határozza meg őket.- Meg tudták érteni egymást magyar művészekkel?- A művészeknek saját be­szédük van. Nem az értelemmel közelítik meg a művet, hanem érzéssel. A kerámiára gon­dolva, az agyagnak külön nyelve van.- Milyen munka kerül ki a kezük alól itt Iregszemcsén?- Olyan cserépedényeket készítünk, amelyekben a mi kultúránkhoz kapcsolunk ma­gyar elemeket is. Különösen magyar szobrok, templomok látványa befolyásolt minket itt­létünk alatt.- h-c A tamási panteon. Gőgös Ignác, a munkásmozgalom már­tírja emlékét nem is olyan régen nagy becsben tartotta Ta­mási. Mára sírját ellepte a gaz. Nem járt jobban a szovjet hősi emlékmű sem, amely lassan eltűnik a szemünk elől. fotó: g. k. Rendőrségi Hírek Az eltűnt birkanyáj nyo­mában. Július 31-én egy szekszárdi lakos telefonon be­jelentette a tamási rendőrsé­gen, hogy a varsádi Rudolf- majorban elhelyezett birkái közül körülbelül 150 darab el­tűnt. A rendőrök a helyszínre vonultak, s a sértettel közösen haladtak az elkötött állatok ki­taposta ösvényen, mintegy tíz kilométerre jutottak, mikor a rendőri szemle-bizottság el­vesztette a nyomot valahol Kalaznó határában. Később a nyomozók tudomására jutott, hogy a környéken többen fog­lalkoznak birkatartással, és leellenőrizték a gyanúba jö­hető személyeket. így jutottak el K. I. teveli lakos kalaznói tanyájához, ahol megtalálták az ellopott 129 darab, az uta­zást békésen tűrő birkát. A nyáj visszakerült jogos tulaj­donosához. Hárman egy ellen. Több szórakozó fiatalba is belekö­tött július 15-én, a nagykónyi Zengő Presszóban rendezett diszkóban az a három nagy­kónyi lakos, akik ellen cso­portosan elkövetett garázda­ság alapos gyanújával folyik eljárás. Nevezett napon éjfél előtt a sértett B. J. miután látta, hogy az urak a presszó udvarán székeket és asztalo­kat rugdosnak fel, szólt nekik, hogy fejezzék be a rendbon­tást. Ezt követően K. I. a sér­tettet szó nélkül orrba vágta, majd barátai is segítettek neki. B. J. nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Simontomyai búcsú: rallye és lóverseny A tavalyihoz hasonlóan idén is autós terepverseny és lóverseny színesíti a simontomyai búcsú programját. Augusztus 5-én, szombaton kerül sor a rallye-ra, amelyre két kategóriában 1000 köbcentiméter alatti, és 1000- 1500 köbcentiméter közötti gépkocsikkal nevezhetnek az érdeklődők a helyszínen, érvé­nyes jogosítvánnyal és forgalmi engedéllyel. A futamok 12 óra­kor a jánosházi lóversenypályá­ról indulnak. Másnap, ugyanitt a négylábúaké a főszerep. Ki­lenc órakor a fogatoké, tíz órá­tól a kezdő lovaké és lovasoké a terep, majd délben zajlik a fo­gathajtók döntője. Délután kez­dődik az ugróverseny, először a 110-120 centiméter magas aka­dályokon, majd a Simontomyai Nagydíjért folyik a verseny. Végül 17 órakor lesz a leglát­ványosabb szám, a magasugra­tás. A számok szünetében a mezőszilasi pusztaötös szóra­koztatja a közönséget. HíkSorok A Vöröskereszt tamási szervezete értesíti a véradó­kat, hogy az előzetesen meghirdetettel ellentétben a véradónap nem augusztus 2- án szerdán, hanem 3-án, csütörtökön lesz a szervezet tamási székházában 9-től 17 óráig. Kinevezte a tamási képvi­selőtestület tegnapi ülésén a Béri Balogh Ádám Gimná­zium igazgatóját, Kurucz Gézát, aki újabb öt évig látja el az intézményvezetői te­endőket. Az igazgató veze­tői megbízatását a gimná­zium alkalmazottainak két­harmada támogatta. Hőgyészen kívánja elhe­lyezni a jövőben a diósberé- nyi önkormányzat a telepü­lés kommunális hulladékát. A szemétszállítást egy diós- berényi munkanélküli lakos vállalta. Jelenleg a község­ben nincs kommunális adó, elképzelhető, hogy a jövő­ben fizetni kell majd a sze­métszállításért. Polgári szolgálat: civil a pályán Három tamási fiatalemer tölti katonai szolgálatát laktanyán kívül, a polgári életben szíve­sen látják őket. Krem Gábor-a tamási Rendelőintézet sebészeti osztályán dolgozik, a másfél éves szolgálatának kétharmada mögötte van.- Világnézeti okok is közre­játszottak abban, hogy nem vo­nultam fegyveres szolgálatra - mondja Gábor. - A másik ok volt a gimnázium. Levelezőn tanulok, és a honvédség nem engedélyezte a szolgálat halasz­tását, közbe esett volna a kato­nai szolgálat. Meg, miért bo­hóckodjak ott benn? Miután hallottam, hogy van egy ilyen lehetőség, végigjártam több he­lyet, iskolákat, szociális intéz­ményeket, végül is itt kötöttem ki, mert ez egy biztos hely. Én szerveztem az egészet. Pincehe­lyen voltam hat hónapig, utána kerültem ide, mint segédápoló.- Vallási háttere nem volt a döntésednek?- Nem. Azt hiszem a tár­saim is hasonló okokból döntöt­tek így, de nem kell olyan mé­lyen megindokolni.- Ezek szerint nem fontol­gattál katonai pályát. . .- Nem, szó sincs róla.- Mit szólt a környezeted?- Mindenki azt mondta, hogy, ha lehetett volna, ezt vá­lasztotta volna, a szüleim is örültek.- Ha leszerelsz, te nem fogsz sztorizni a seregről...- Ez nem zavar különöseb­ben, ez idő alatt megesett velem Nem kell mélyen indokolni annyi jó sztori, ami ott benn nem törént volna meg.- Hogyan fogadtak itt?- Nagyon kedvesen, hamar beilleszkedtem. Azt viszont nem tudom, hogy mi lesz majd leszerelés után, egyelőre nem tevezem, hogy itt maradok.- Sokan úgy vélik, hogy igazi ” katonának, fegyveresnek lenni mégiscsak férfiasabb.- Az én társaságom olyan, hogy nem foglalkozik ilyen dolgokkal, meg a mostani kato­naságról hadd ne mondjak semmit. Szerintem nem az a lé­nyeg, hogy férfias, vagy nem, én örülök, hogy ezt választot­tam, nekem így sokkal jobban jöttek ki a dolgok, folytathat­tam az addigi életem. De én azt hiszem, körülbelül ugyanannyit tudok, mint amit ott benn meg lehet tanulni. Jegyzet________________ írta: Tóth Ferenc Vagy-vagy Cfören Kirkegaard, dán filosz írt a múlt században a fenti cí- kJ men merőben elméleti egzisztencialista fejtegetéseket. Él­vezetes olvasmány, merném ajánlani Tamási döntéshozóinak alapos tanulmányozásra, lévén valóban egzisztenciákat érintő probléma megoldása előtt állnak, és úgy tűnik, nincs harmadik lehetőségük, azaz: vagy-vagy. Mégsem ajánlok semmit, egy­részt mert remélhetően tisztában vannak a helyzet komolyságá­val, másrészt a többszáz oldalas opusz túl sok időt igényelne, el­lapozgathatnák akár karácsonyig. Időpedig nincs. Tamási - ta­lán túlzás nélkül mondhatjuk - rohan a csőd felé. A város má­sodik féléves működéséhez mintegy negyven millió forint hitel kellene, a pótköltségvetési törvény azonban úgy korlátozta a hi­telfelvételi lehetőségeket, hogy ez a forrás elapadt. Már, ha nincs pénz, nincs tüzelő, nincs áram, fizetés et cetera, az iskolá­kat, óvodákat be lehet zárni, a reluxára lakatot tesznek. A váro­sanyáknak és atyáknak olyan döntéseket kell hozni, amelyekkel negyven millió forint megtakarítható - nos, ehhez kisebb fajta csodára lenne szükség. C sodák pedig, tudjuk, nincsenek. Csak várható létszámleépí­tések, mizéria, nadrágszíjpolitika, és ráadásul nem tudni, elegendő lesz-e mindez a talponmaradáshoz. A döntés tétje: ha a kisebb részről nem tudunk lemondani, az egészről kell.

Next

/
Thumbnails
Contents