Tolnai Népújság, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-29 / 202. szám

4. oldal Megyei Körkép Tamási, Simontornya Es Környéke 1995. augusztus 29., kedd HIrSorok A Vályit a megyéhez. Is­mét napirenden van Tamá­siban a Vályi Péter Szak­munkásképző Intézet és Szakközépiskola működte­tésének átadása a megyei önkormányzatnak. Az erről szóló határozati javaslatot augusztus 31-én terjeszti a képviselőtestület elé a raci­onalizálási intézkedéseket kidolgozó ad hoc bizottság. A bizottság álláspontja, hogy a városi önkormányzat a jövőben nem lesz képes finanszírozni az intézményt, és javasolja, hogy a polgár- mester kezdjen tárgyaláso­kat a megyei önkormányzat­tal az átadás időpontjáról és feltételeiről, ugyanakkor 1995-ben hat millió forintot javasol elvonni a szakisko­lától. Az iskola igazgatójának szeptember 30-ig kell be­számolnia az intézmény vál­lalkozói jellegű tevékenysé­geiről. Megtörtént a baromfiállo­mány beoltása azokon a te­lepüléseken - Iregszem- csén, Nagyszokolyban, Ma- gyarkeszin ahol az állatok pusztulása nagyobb mérete­ket öltött. Magyarkesziben tizenhárom helyen kellett megsemmisíteni a baromfi­állományt. A szárnyasok ér­tékének nyolcvan százalékát a gazdák kártérítésként megkapták. Még egy hétig nyitva van a nyári iregszemcsei kép­zőművészeti alkotótábor munkáit bemutató kiállítás az iregszemcsei Takarék- szövetkezet emeleti termé­ben, az általános iskolások részére. A város első újszülöttje. Az 1995. július 11-én szüle­tett Kovács Zsanett szülei vehették át a vasárnapi si- montornyai városavató ün­nepségen a város első újszü­löttjének járó ajándékot. Kommunális feladatok ellátására ajánlott kilencven napos munkát a tolnané- medi önkormányzat a köz­ség tizenöt jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélküli ' lakosának. Az önkormányzati alkalma­zottak segítségévéi helyreál­lítják a telefonhálózat fej­lesztése nyomán keletkezett károkat is. Nyit a könyvtár. Szep­tember 1 -jén a nyári két he­tes raktárrendezés után is­mét rendes nyitvatartással várja olvasóit a tamási vá­rosi könyvtár. „Le lehet jönni a gyökerekhez” Kisgazdák: fenn és lenn (Folytatás az 1. oldalról.) Ezek az információk érintik a falvakban élő tagjainkat is.- Mekkora a létszámuk a volt tamási járásban?- Becslés alapján 600-800 fő között van az aktív tagság, akiket adott esetben mozgósí­tani lehet -, bár erre ne kerül­jön sor. Tamásiban 101 tagunk van. Három idős tagunk nem­rég hunyt el, közülük ketten kaptak elismerő oklevelet a végzett munkájukért.- Milyen információkat hi­ányolnak: a párt politikai dön­téseinek előkészítéséről, vagy a döntések utólagos indoklá­sáról szólókat?- Is-is. Még egyet: az FKGP-nek önálló újságja volt, amelynek kiadása jelenleg szünetel. Ebből a lapból arány­lag részletes ismeretet szerez­tünk a törvényhozói munkáról. G. Nagyné Maczó Ágnestől és Torgyán Józseftől ott kaptuk meg a hiteles információkat. Elképzelhető, hogy a törvény­hozói munka előkészítésében is szeretnénk részt venni. Nem biztos az, hogy az országos központban, ahol beton beton hátán van, úgy látják a dolgo­kat, mint azok, akik kétkezi munkájukkal keresik a kenye­rüket.- Tehát a vidék hangja szó­laljon meg a politikában...- Igen.- Hallottak-e az állítóla­gos, a pártot megújító mozga­lomról?- Erről a sajtóból értesül­tünk. Hozzánk sajnos későn, és egyáltalán nem jutottak el információk az utóbbi időben. Amit az emberek hallottak az ország másik csücskében, azt hallottuk mi is.- A Független Kisgazda- párt egyértelműén alternatí­vaként, sikeres pártként jele­nik meg a nyilvánosság eló'tt. Tamásiból is így látszik?- Innen nézve mindez any- nyira nem egyértelmű. Tamá­siban nincsen kisgazdapárti képviselőnk, aki közvetlenül tájékoztatna bennünket. Na­gyon sok emberrel találkozom a munkám során, egyértel­műen látom, hogy az emberek többségének a mostani kor­mányból elege van. Van, aki azt mondja, hogy kellene egy keményebb kezű kormány, és a Torgyán úrban látják a ve­zéregyéniséget. Elképzelhető­nek tartom, hogy ez a jó szó­noki képességekkel megáldott ember meggyőzte őket arról, hogy ha nem is ő az egyetlen ember, aki újítani tudna, de meg kellene adni neki a lehe­tőséget.- Említette, hogy találkozót kémek Torgyán Józseftől. Mit mondanak, vagy mondanának neki?- A találkozó időpontja még nincs tisztázva. Először is azt mondanánk neki, hogy nyugodtan le lehet jönni a gyökerekhez információkért. Sokan azt mondják, hogy alulképzett a tagságunk nagy része, de ha a józan ész diktál, és aszerint cselekszünk, az emberek megértik, hogy mi­lyen változásokra lenne szük­ség ahhoz, hogy eljussunk egy olyan szintre, amelyen az em­berek jövedelme nem az éhenhaláshoz elég.-tf­Ezüst Érdemkereszt Nagyszékely jegyzőjének A gazdalajstromtól a jegyzői státuszig Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet vehetett állami ünnepünk alkalmából a közigazgatásban végzett eredmé­nyes munkájáért Juhász Ottóné, Nagyszékely jegyzője, aki több, mint negyven éve dolgozik a közigazgatásban. Juhász Ottóné Békés me­gyei születésű, családja 1946- ban került Tolnába. „A szüléimét választás elé állították: vagy elmennek bá­nyába dolgozni, vagy, ha föl­det akarnak, eljönnek a Du­nántúlra. Én már Nagyszé­kelyt tekintem szülőfalum­nak.” 1952-ben kezdett dolgozni szinte gyerekként Nagyszé­kelyben. 1971-től Pincehelyen vébétitkár lett, majd 1990-től Tolnanémedi jegyzője. Nyug­díjazása után Nagyszékelyre jött vissza.- A közigazgatás kényszer- helyzet volt, vagy a választá­sán múlt?- Eredetileg zenei pályára akartam menni.- Ehhez képest elég távoli a jegyzői munka.. .- Nyolcadik osztály után felvettek zeneiskolába, de a papa nem engedett el. Féltet­tek, itt pedig nem volt más le­hetőség. Eljártam két nyáron át az állami gazdaságba dol­gozni, és onnan kerültem a ta­nácshoz, mert értékelték a szorgalmamat. Örültem, hogy elhelyezkedtem. Gazdalajst­romot készítettünk, tulajdon­képpen a begyűjtésnél dolgoz­tam. Ez 1956 decemberig tar­tott.- Nem lehetett hálás fel­adat.- Nehéz volt akkor, mi is ugyanilyen helyzetben vol­tunk, és ott segített az ember, ahol tudott. Én úgy gondolom, hogy megtaláltam az embe­rekkel a hangot.- Aztán ment eló're a rang­létrán. ..- 1956-ban megszűnt az ál­lásom. 1958-ban az adóosz­tályra kerültem, hát, ez sem volt egy népszerű dolog, sok volt a hátralék, a megváltási ár. 1971-ben a közös tanácsot szervezték Pincehelyen, úgy volt, hogy a pénzügyi csoport vezetője leszek, de amikor a nagyközség vébétitkárját ke­resték, rám esett a választás. 1990 decemberig töltöttem be azt a posztot.- .. .és jött a rendszervál­tás.- A változás azt hozta, hogy meg kellett pályázni a jegyzői állást. Én is pályáz­tam, de nem sikerült. 1991-től Tolnanémediben dolgoztam jegyzőként. Nehéz volt ez az időszak. Én Pincehelyen éhem húsz évig, és nem változtam semmit, ugyanolyan lelkiis­merettel dolgoztam akkor is, mint most. Az volt az érzé­sem, hogy az emberek egy ki­csit akkor haraggal csináltak mindent. Azt feltételezték, hogy aki azelőtt ott volt, csak rossz lehet. Az elején nem bíz­tak bennünk, de valahogy túl tettem magam rajta. A néme- diek, azt hiszem, örültek, hogy oda pályáztam. Később oldó­dott a légkör, és most már egyáltalán nincsenek ellenér­zések.- Mennyiben volt más vé- bétitkárnak lenni, mint jegy­zőnek?- Nem mondanám, hogy más a két feladat. Ma egy ki­csit azért könnyebb.- Mi az, amit pályája leg­nagyobb sikerének könyvel el?- Úgy éreztem, erkölcsileg mindig elismertek. Sikerként említhetem, hogy mellettem sok fiatal pályakezdő elindult, és megszerettettem velük a közigazgatást. Én mindig azt tartottam, hogy a legfontosabb az embereken segíteni.-h -c Ahogy Tetszik írta: Tóth Ferenc Gyerekek A nyolc éves Zolcsi nemrég izgatottan tért haza a szomszédból, ahol rendszeres nyári csibészségeiben fungált nála két évvel idősebb haverjával, és kijelentette, hogy, „ha kijárom az iskolát, beállók a horvát békehadseregbe, és megölöm a szerbeket. A Vik­tor apukája azt mondta, hogy ezer dollárt kapunk, és lézergránát­tal is lőhetünk”. Az anyuka megszeppenve annyit mondott csak, hogy „jól van, majd ha elvégzed az iskolát”. Magában arra gon­dolt, hogy ezt tudja meg a nagyapja. A srác tétován támasztotta egy ideig az ajtófélfát, aztán bement a szobájába, és a kompjúteres játékon kilőtt néhány ejtőernyős egeret. A Téhány kilométerrel arrébb még éppen kiskorú fiú ballag lefelé a város utcáján, öltözéke a legújabb divat szerint bőfarmer, a feneke valahol térdmagasságban, baseballpóló, sapó, cipőfűzője lóg. Meg a haja is. Már egészen jól pogózik. Ez azt jelenti, hogy a rockkoncerten öles léptekkel hadonászik a többiekkel, miközben fi­gyelik a lányok. Még suliba is rendesen jár. Ő áityja, István, már kinőtt ebből a korból. Tavaly hagyta el az is­kolát, a zsebpénzét a papától kapja. Ingén angol nyelvű fel­irat:,, No school, no job, no problem”, azaz: se iskola, se munka, se baj. A francia idegenlégióba készül. Már egy éve. n: 'em érdemes meglepődni rajtuk, gyerekek mindannyian. Itt él­nek Európa szívében, 1995-ben. Ahogy a szomszédok látják A simontomyai városavató előtt néhány közeli település polgármesterét szólaltattuk meg: mit várnak attól, hogy községük immár egy város környékén fekszik. Kovács László, Cece pol­gármestere:- Simontornya nőtt fel eh­hez a naphoz, de nem tudom, hogy ennyivel több is jut-e majd Simontomyának attól, hogy város lett. Korábban Fejér megyei településeknek, így Ce- cének volt Simontomyával kö­zös térségi beruházási terve, és voltak közös elképzeléseink az iskolai oktatás terén, ezek most talonban vannak, de talán a jö­vőben valóra válnak. Én min­denesetre gratulálok Simontor- nyának. Elvárásaink nincsenek, remélem, a korábbi jó kapcsolat nem fog megromlani. Balogh László, Pálfa:- Azzal, hogy Simontornya város lett, sem előny sem hát­rány nem sugároz ki Pálfára, de a pálfaiak nagy örömmel fogad­ták, hogy környezetében egy önkormányzat meg tud felelni a városi rangnak. Vagyunk olyan lokálpatrióták, hogy a simon- tomyaiak örömét magunkénak érezzük. Hisszük, hogy a jövő­ben együtt fogunk működni az infrastruktúra fejlesztése és a kultúra terén. Ha a Bőrgyár talpra áll, és esetleg a Szőrme­gyár is újra indul, pezsgést in­díthat el, amelynek Pálfára is hatással lesz. Miklós Lajos, Tolnanémedi:- Mi abban hiszünk, hogy Simontornya vonzóbb lesz mint város, a befektetőknek. Nagy eredmény lenne, ha újabb mun­kahelyek létesülnének. Jelenleg is közösen üzemeltetjük a víz­müvet Simontomyával, és je­lentős létszámban foglalkoztat­nak tolnanémedieket simontor- nyai üzemek. Mindig jó kap­csolatunk volt Simontomyával, amelynek azonban nincs olyan szerepköre, mint Tamásinak, hiszen itt vannak azok az in­tézmények, amelyek a közsé­günknek fontosak. Hogy mi­lyen fejlődést indít el a városi cím megszerzése, a jövő titka, elképzelhető, hogy fejlődik a közigazgatás, az oktatás, de ez mind pénzkérdés. Rendőrségi Hírek Késelés Nagyszokolyon. Szúrt sebbel szállítottak kór­házba augusztus 17-én egy fér­fit Nagyszokolyból. Aznap este nyolc órakor a falu italboltja előtt szóváltásba keveredett a sértett, L. J. enyingi lakos és az eddig ismeretlen tettes, aki ezt követően késsel hátba szúrta L. J.-t. A késszúrás nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérülést okozott. A nyomozás az ügy­ben még folyik. Betörtek a Munkaügyi Központ Tamási Kirendeltsé­gének irodájába augusztus 19- én, fél tizenegy körül. Az isme­retlen tettes leszerelte az ablak­rácsot, behatolt az épületbe, majd a folyosóról eltulajdoní­tott egy darab Hitachi típusú videokészüléket. Velük nő fel a város - vagy ők nőnek fel a várossal. Si- montornyai óvodások a városavatón. Hw Telefónia: vonalra várva Augusztus 29. az iregszemcsei digitális telefonközpont üzembe­helyezésének hivatalos időpontja. Az iregszemcseiek kénytelenek lesznek érzékeny búcsút venni a Magyar Királyi Posta feliratot viselő segélykérő készüléktől, amely - a telefonközpontosok jó­indulatával együtt - nyilvános ál­lomásként működik a háromezer lelket számláló faluban. A kom­munikáció forradalma, amely néhol még az üdvösség iránti vá­rakozás állapotában leledzik - Tamásiban egyelőre kicsit balul sült el: vasárnap a telefonok szép hányada megsüketült, a város nyilvános állomásai közül egy működött az áramkörök hangula­tának függvényében, így a hiba- bejelentőt sem lehetett felhívni. Nincs mit tenni: bízzunk a jobb folytatásban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents