Tolnai Népújság, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-03 / 180. szám

1995. augusztus 3., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal Történelmi szenzáció Bátaszéken Cikádor előtt „Szék” Komoly tudomány-történeti szenzációra bukkantak Bá­taszéken, a templomkert­ben, a cikádor ásatásakor. Mint azt dr. Valter Ilonától, az ásatás vezetőjétől meg­tudtuk, az északi mellék­hajó keresztház felőli végé­ben igen korai falazott sír került elő, s egyértelműen látszik, hogy a sírt, az 1142- es évben, a román korban készült téglákból falazták. Igen ám, de ez alatt és a ro­mán kori alapozás alatt is sírokat találtak, amiből arra következtettek, hogy a cisz- terek ideérkezése előtt a te­rület már lakott volt. Ez igen fontos tudomány-tör­téneti érdekesség, mivel ki­derült, hogy a Szék telepü­lés, a ciszterek előtt már lé­tezett. — Érdekesség - folytatja dr. Valter Ilona hogy a cisz­terek mindig lakatlan területre telepedtek, s most kiderül, hogy itt mégsem így történt. Megdöbbentő a felfedezés, hogy olyan korai sírokat talál­tunk, amelyekre az apátság ráépült. A sírok az apátságnál korábbiak, s Szék maga már ennek előtte létezett. Ez ko­moly szenzáció, ami mind­össze néhány órával ezelőtt derült ki. — Egy-két nap, s teljesen befejeződik a munka. Mi ke­rült elő még a föld rej tekéből? — Eredményes nyolc he­tet zártunk annak ellenére, hogy az első két-három héten félig meddő árkokat ástunk. A templomkerten belül teljes mértékben tisztázódott, hogy amit tavaly ciszterci főszen­télynek véltünk, az nem az első, hanem egy késő gótikus főszentély, s az 1382-es okle­vélben említettekkel hozható összefüggésbe. Teljes egé­szében előkerült az 1142-es főszentély, a hozzátartozó ke­resztházzal, illetve a kereszt­ház vonalában eredeti román­kori felületeket találtunk. Az 1342-es átépítés padlószintje, illetve ezekből a téglákból jó- néhány egészben is megma­radt. Ezek közül több a 14. század jellegzetes ciszterci motívumait viseli. Megvan a főszentélybe vezető kőlépcső, a keresztház nyugati felét tartó pillér, illetve felleltük az északi mellékhajófalat is. A hajófallal együtt a padlószint is megmaradt. Az átépítés ide­jéből késő gótikus stílusú pad­lószintet, és szintén gótikus falazott sírokat találtunk. Ta­valy még úgy véltük, az oltár a legértelmetlenebb helyen volt, most bebizonyosodott, hogy a legjobb helyen van, mert a kápolnához tartozik, s ez elé építették a falazott sírt. —1 Szóljon a tárgyi leletek­ről is! — Egy kolostorból nin­csenek tárgyi leletek, így a ciszterci életből néhány cse­répen és 15. századi bécsi fa­zékon kívül semmi nem ke­rült elő. Annál több lelet van a török korból. Használati ke­rámiák, mázas, színes talpas­tál, agyag sütőharang, renge­teg szerszám a vas kapától a bárdig, s mindenféle haszná­lati eszközök. — Mi lesz a feltárt anyag további sorsra? — Holnap, pénteken kezd­jük a visszatemetést, a falakat fóliázzuk és homokkal temet­jük vissza. A templomot föl­tártuk, még egy szezonban a nyugati résszel teljes egészé­ben végezhetünk. A feltárt te­rületről készül egy program­terv, illetve költségbecslés. Kertészeti megoldással, temp­lomkerten belüli romkertet lehetne itt csinálni. Az ásatás , folytatása természetesen az anyagiaktól függ. A mostani ségítségért köszönetét mon­dunk azoknak, akik támogat­ták a munkánkat, mert nélkü­lük nem értünk volna el ilyen fantasztikus ered­ményt. (p.teri) Az új tolnai jegyző nem félős ember Elkerülni a szereptévesztést A szekszárdi Csányi László Mőcsény és Grábóc körjegyzősé­gének vezetője június 2-án - egy beruházás kapcsán felmerült törvényességi aggályai miatt - lemondott megbízatásáról. Ezt követően pályázott a megüresedett tolnai jegyzői állásra. Más­fél hónapos „szünet” után ő az új jegyzője Tolnának. — A tolnai képviselőtestüle­tek a szabad választások óta számos jegyzőt elfogyasztottak már. Nem félt Tolnára jönni? — Nekem az a gyanúm, hogy Tolna ilyen tekintetben sem rosszabb város, mint az át­lag. Magyarországon sajnos ki­alakult egy olyan helyzet, hogy az elszegényedett önkormány­zatok gazdasági alapok nélkül próbálnának továbblépni, fej­leszteni. Ennek sajnos nincs itt az ideje. Ebben a helyzetben a jegyző az ütközési pont, hiszen a testü­let üléseit a hivatal előkészíti, a testület ülésezik, bölcs határo­zatokat és hibátlan döntéseket hoz - a végrehajtás ismét a hi­vatali apparátusra marad, amelynek élén a jegyző áll. Te­hát ha valami sikerületlen do­log kerekedik az egészből, ak­kor könnyű bűnbakot találni. Ez nem tolnai specialitás. Egyébként nem vagyok egy fé­lős ember, meggyőződésem, hogy kellő higgadtsággal tu­dunk majd együtt dolgozni. Bí­zom abban, hogy a „jegyzőfa- lás” megszűnik Tolnán. /— Volt-e valamilyen ko­rábbi kapcsolata a várossal? — Rengeteg barátom és egykori munkatársam él itt, nem idegen ez a hely szá­momra. Sőt, középiskolás éve­imben rendszeresen megfordul­tam Tolnán. Élő kapcsolatom volt a várossal, úgyhogy ez most nem ugrás az ismeret­lenbe. — Tisztában volt-e vele, hogy milyen anyagi helyzetben van a város? — Újságolvasó ember va­gyok, a sajtó tudósításai nagy­jából pontosan visszaadták, hogy milyen forráshiánnyal küszködik a település. A képvi­selőtestület mindenesetre na­gyon nehéz helyzetben van. Én azt hiszem, az egy nagyon ter­mészetes igény részükről, hogy szeretnének valami maradandót hagyni maguk után. Építeni, beruházni, fejleszteni, magas színvonalon intézményeket működtetni. De pénzszűke van. Ebben a helyzetben a képvise­lőtestület önfegyelme és mér­téktartása kell, hogy határt szabjon, és nem a jegyzőé. — A szakmai elképzeléseiről mondana valamit? — Az első és legfontosabb dolog, hogy megismerkedjem a hivatali apparátussal és a város intézményeivel. Egy éven belül egy esetleges átszervezési ja­vaslatot le tudok tenni a testület elé - de csak akkor, ha szüksé­gesnek látom. Egyre több fel­adat hárul ugyanis a hivatalra, igaz, ezzel szemben ott áll a lét­számcsökkentésre vonatkozó igény. Elég régi bútordarab va­gyok, tudom, hogy a világ leg­tehetségesebb jegyzője - aki nem én vagyok - sem tud meg­lenni, egy fix, lojális hivatali apparátus nélkül. Én egyébként nem a riogatás híve vagyok, hanem - ha indokolt a változta­tás - a humánus megoldásoké. — Ezek voltak a hivatal ve­zetésével kapcsolatos gondola­tok... — Igen. Én azonban nem hiszek abban, hogy a jegyzőnek a hivatal vezetésén túlmenően, netán a képviselőtestület mű­ködésében - az előkészítésen- végrehajtáson túl - szerepet kéne vállalnia. Amennyiben igénylik, a döntéshozatalhoz korrekt információt, előterjesz­tést, döntési alternatívákat kell adni, ha viszont nem igénylik, akkor szereptévesztés lenne, hogy a jegyző feláll, és felelőt­lenül hinti az igét. — Milyen vezetői módszerek­kel kívánja megvalósítani az el­képzeléseit? — Maximális híve vagyok annak, hogy az elképzelhető legnagyobb önállóságot - ami a közigazgatáson belül megen­gedhető - kapjanak a munka­társaim. A hivatalnokot hagyni kell dolgozni békében, és akkor elvégzi a feladatát. -s­Amit muszáj és ami lehetséges (Folytatás az 1. oldalról.) Úgyis késő estig dolgozni kell, alvásra az a hely megfelel. — Mikor jár majd haza ? — Amikor muszáj és ami­kor lehet. — És meddig tart majd ez az állapot? — Nem vagyok jós. — De ide költözne Tolnára? — Ha meg lehet élni, akkor természetesen. Gyerekeim már nagyok, Kaposváron tanulnak. A feleségemmel - aki népmű­velő, könyvtár szakos, magyar irodalom tanár - együtt kellene valahol állást találnunk. — Eszerint a kérdés, hogy mi vonzotta Tolnára, értelmet­len. — Ez egy álláslehetőség volt, amiről már korábban tud­tam itteni elődömtől. Lett volna más lehetőségem is, de nem a szakmában. így viszont a szakmában maradhattam. — Milyen elképzelései van­nak a munkáját illetően? — Össze kell hangolni az önkormányzat elvárásait - hi­szen ők adják a pénzt -, a la­Lönhárd Ferenc fotó: gk kosság óhajait és a saját szak­mai elképzeléseimet. A mostani idők a rózsaszínű elképzelé­seknek egyáltalán nem kedvez­nek. Folyamatosságot és vállal­hatóságot tudok ígérni, semmi egyebet. — Mennyire ismeri a tolnai helyzetet? — Valamelyest. Kis szakma a miénk, a megyében ismerjük egymás dolgait. Ám hiba lenne, ha prekoncepcióim lennének. Egyelőre szimatolni, tájéko­zódni szeretnék, felmérni az anyagi, tárgyi és a szellemi le­hetőségeket, a városban, az in­tézményeknél, a lehetséges partnereknél. Ki kell érlelni a döntéseket. Egyelőre nincsenek konkrét elképzeléseim, azt fo­gom csinálni, amit kell és amit lehet. Nincsenek illúzióim. — Gondolom, járt már a tolnai mvívházban. Mint épület­ről mi a véleménye? — Ez van. Ez egy adottság. Azt kell megvalósítani benne, amit lehetséges. — A várost ismeri? — Nem különösebben, any- nyira, mint a megye többi ha­sonló városát. Még a régi nagy tolnai ping-pongos csapatot is­mertem, megnéztem például az itteni BEK-döntőjüket. — Megválasztása után azt mondta a képviselők előtt, hogy nemigen bízott abban, hogy Önt nevezik ki. Miért? — Azért, mert ha két pá­lyázó van, akkor az esély csak 50 %. Ilyen praktikus okból.-s­Hírek A Megyéből Bemutatkozik az új káplán Bemutatkozó szent misét tart augusztus 6-án, vasár­nap, a szekszárdi katolikus belvárosi plébánia újmisés káplánja, Matis Géza. Nyári nagytakarítás Nyári nagytakarítást tarta­nak augusztusban Szekszár- don, a Gyermekek Házában. Szeptember elsejéig a ház­ban kötött program nincs, csak szabad foglalkozások a betérő gyerekeknek. Pályázati segítség kisvárosoknak A Kisvárosi Önkormányza­tok Országos Szövetsége - amelynek megyénkbeli yá- rosok is tagjai - pályázati segítséget kíván nyújtani tagjainak a PHARE „Köz- igazgatási Reform Prog­ram” keretében, olyan együttműködések és társu­lások kialakításához, mely­ben az önkormányzatok kö­zösen tudnak innovatív fej­lesztéseket megtervezni és kivitelezni. A szövetség jú­lius 31-i határidővel nyúj­totta be a pályázatot a Mi­niszterelnöki Hivatal, a Bel­ügyminisztérium és a szak­minisztériumok támogatá­sával, egy közösen kialakí­tandó Önkormányzati Tájé­koztató Rendszer támogatá­sára. A rendszer az önkormányzati vonatkozású információhoz jutás leg­gyorsabb és leggazdaságo­sabb eszköze, hiszen az in­formáció szinte a keletke­zése pillanatában juthat el az önkormányzatokhoz. A pályázat elbírálása szep­tember végén várható. Rubin mise Szekszárdon Rubin misét tartott vasárnap Szekszárdon, a Béla téri ka­tolikus templomban Elekes Dénes kalaznói pap, a bu­kovinai székelyek gyámolí- tója, Klein Mihály hőgyészi esperes-plébános segítségé­vel. Az ünnepi szentmise a székely himnusszal zárult. Képviselői fogadóóra Dr. Jánosi György ország- gyűlési képviselő fogadóó­rát tart augusztus 4-én 14—15.30 között Szekszár­don, a Kölcsey ltp. 24. alatti ügyfélszolgálati irodában. Hogyan (ne) lépjünk ki a távfűtésből? A távfűtés és melegvíz-szolgál­tatás Szekszárd lakosságának több, mint a felét érinti - 5600 lakást ha meleg a lakás, ha mindig van melegvíz, akkor kellemesen, ha hozzák a szám­lát, akkor már kevésbé. A témáról Balogh Jánost, a Héliosz önkormányzati Kft. műszaki igazgatóját kérdeztük.- Elismerem, hogy ha a fű­tés végszámláját összehasonlít­juk, akkor ma még valamivel olcsóbb a fa és a széntüzelés, a földgáz-fűtés pedig még ol­csóbb. Valamikor az olajfűtés is mennyivel olcsóbb volt! Az összehasonlításnál viszont haj­lamosak vagyunk megfeled­kezni arról, mennyibe került a gáz bekötése és a berendezések. Távfűtés esetén viszont alapdí­jat kell fizetni, beruházási költ­ség nincs.- Annyit fizet a fogyasztó, amennyi hó't használ?- Összességében minden­képpen, hisz’ mért mennyisé­gért fizet a fogyasztó. Lakáson­ként azonban akkor tudna taka­rékoskodni, s látna tiszta képet a fogyasztó, ha mindenki ter­mosztatikus radiátorszelepet, és költségosztót szereltetne fel, vagy egyedi hőmennyiségmé- rővel mérné a lakás hőfogyasz- tását. A lakóknak először egy­mással kellene megegyezniük. Szekszárdon is volt költségme­gosztással próbálkozás, de saj­nos botrány lett belőle.- Ki lehet egyáltalán lépni?- Természetesen. Ha egy egész ház tenné ezt, annak nincs is semmi feltétele, csak időben be kell jelenteni a szán­dékot. Készítettünk számítást arról, hogy ez esetben az egyedi fűtőrendszer egy százlakásos épületben lakásonként 92 ezer forintba kerülne, s marad a „közös ló”. Az egyedi kilépés­hez kell valamennyi szomszéd hozzájárulása is. A beruházás költsége meghaladja a kétszáz­ezer forintot. Számításaink sze­rint egyik esetben sem térül meg a költség, legfeljebb 5 szá­zalék alatti kamatláb esetén. Kísérletek bizonyítják, hogy a fűtési költség felét mindenkép­pen a többiek fizetik, hiszen a szigeteletlen falakon a hő át- áramlik. Most még olcsóbb a földgázfűtés, de a privatizáció előtt álló energiaszektor nyil­ván a nyugatihoz igazodik. Az meg tény, hogy nyugaton a kis­fogyasztók lényegesen drágáb­ban, Németországban például kétszer annyiért kapják a föld­gázt, mint a nagyok. (X) Az iregszemcsei nevelőotthonból Tamásiba Szertelen távoliét az intézettől (Folytatás az 1. oldalról.) Gyuri és testvére, Imre hetedi­kesek a speciális iskolában, ki­lenc éve kerültek a nevelőott­honba, azóta nem látták a szü­leiket. Gyurit tisztelettudó, „jó-köszönő” fiúnak ismerik a faluban, közepes tanuló, ker­tész, pék, vagy állattenyésztő szeretne lenni. Imre, akinek „Rednex” a beceneve egyből a majsapusztai bentlakásos fog­lalkoztató lakója lesz, ha el­végzi az iskolát. Velük együtt tizenhatan most egy hétre elfe­lejtik a nevelőotthon falait. Szinte minden nyáron voltak nyaralni, tavaly éppen Velen­cén, de ez a mostani azért más.- A régi gyakorlat a csere­üdültetés - mondja Dalmadiné Csiszár Gizella nevelő -, ami azt jelenti, hogy egy másik otthonban vannak elhelyezve néhány hétre, voltak Ireg- szemcséről Debrecenben, Bu­dapesten és Velencén. De ott is intézetben voltak, ahol egész életüket töltik szigorú szabályok között, kiszolgálják őket. Itt teljesen másképp van, ők alakítják ki a szabályokat. Azt vettük észre, hogy az a gyerek, akivel bent állandóan baj van, most sokkal jobban kezelhető. A legkisebb tábor­lakó a nyolc éves Rudolf, akit gyulaji nevelőszülei adtak in­tézetbe, miután kiderült róla, hogy fogyatékos. Ritkán jön­nek érte, de nagyon ragaszko­dik családjához. A táborban szintén kialakult egy család­hoz hasonlatos formáció, a gyerekek együtt főznek, taka­rítanak - számukra ez is új­donság. Egy ilyen tábort per­sze nem könnyű megszervezni - természetesen pénz hiányá­ban. A fogyatékosok nem tar­toznak a jó reklámhordozók közé. A gyerekek saját magu­kat szponzorálták azzal, hogy a elmentek napszámos mun­kára a cukorrépaföldre. Ebből tizenkétezer forint jött össze, és megkapták az élelmiszer­norma összegét az iskolától.- Főleg tamási vállalkozók segítettek, az iregszemcseiek- től nem kaptunk támogatást - mondja erről a nevelőnő. - A faluban talán nem érzik az emberek, hogy odatartozunk, azt mondják, hogy ők állam gyerekei. Azaz senkié.

Next

/
Thumbnails
Contents