Tolnai Népújság, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-22 / 196. szám

4. oldal Megyei Körkép — Tamási, Simontornya És Környéke 1995. augusztus 22., kedd Az óhazában jártak a jászok HírSorok Külföldi delegációk Si­montornyán. Két partnerte- lepülésről is érkeznek ven­dégek a simontomyai váro- savatóra, augusztus 27-én. A francia testvérváros, La- nester küldöttségét a város polgármestere vezeti. Régi kapcsolatot ápol Simonto- rya Wemesgrüne delegátu­sának meghívásával, a két település évekkel ezelőtt a sport terén működött közre egymással. Wernesgrünéből három tagú csoport érkezik a vasárnapi ünnepségre. Nincs vérhiány. Minden műtétet el tudnak végezni a pincehelyi Szent Orsolya Kórház orvosai, az országos helyzettel ellentétben Tolna megyében nincs vérhiány. A kórház orvosigazgatójától megtudtuk: még nem for­dult elő, hogy Pincehely nem kapott elegendő vért a szekszárdi kórház vértransz­fúziós állomásától. Védnök: Habsburg Ottó. Habsburg Ottó, az Európai Parlamentáris Unió elnöke vállalta a szakályi általános iskolások jövő évre terve­zett akciójának védnöksé­gét. Mint arról már többször beszámoltunk az iskola ti­zenöt tanulója az Atlantai Olimpiai Játékokra készül váltófutásban eljutni. A fel­kérés után kiderült, a köz­ismert politikus már figye­lemmel kísérte a szakályiak három évvel ezelőtti barce­lonai útját is. Támogatás a tanévkez­déshez. A napközi otthonos ellátás térítésének a felét, valamint a tankönyvek költ­ségét fizeti a keszőhidegkúti önkormányzat az általános iskolás tanulók családjai­nak, és az eddigiekhez ha­sonlóan átvállalja az utazási költségeket. Szárazdon az autóbusz- bérlet árának megtérítése mellett a települési önkor­mányzat minden tanuló után ezer, a a kisebbségi önkor­mányzat pedig a német nemzetiségű tanulók után kétezer forinttal támogatja a családokat a beiskolázás­ban. Átadás előtt a regölyi központ. Augusztus 28-án, hétfőn lesz Regölyben a di­gitális telefonközpont mű­szaki átadása. A regölyi központhoz csatlakoznak majd Keszőhidegkút és Szá­razd új telefonállomásai is. A két községben mintegy nyolcvan készülékkel bővül a telefonhálózat. Jászárokszállásra látogattak az újiregi jász családok a nemrég rendezett Jászok Világtalálko­zója alkalmából. A szülőfölddel való találkozás élményeire Fa­zekas Ferencné írása emlékezik vissza. A jász redemptio 250. évfor­dulója alkalmából a jászkun te­lepülések július 29-től augusz­tus 12-ig ünnepeltek. Mélyre ásnak történelmükben, így kí­vánnak erőt meríteni a múltból. Megőrizték szellemiségüket, védelmezik hagyományaikat, hiszen a múlt ismerete a jelent elviselhetőbbé, a jövőt pedig biztonságosabbá teszi. A talál­kozó gazdag programjának ré­szesei lehettünk, mi újiregi já­szok is. Augusztus 5-re meghí­vást kaptunk egykori szülőföl­dünkre, Jászárokszállásra. Vá­rakozással, nagy örömmel ér­keztünk az óhazába. A főtéren zenekar fogadta az újiregieket. 1930-ban is muzsikaszó csen­dült, de akkor nem az érkezőket köszöntötte, hanem a búcsú­zoknak próbált vigaszt nyúj­tani. A nagy gazdasági világ­válság idején Jászárokszállás nem tudta eltartani népes lakos­ságát, és mintegy nyolcvan csa­lád indult útnak, hogy a dunán­túli Mut pusztán új életbe kezd­jen. Hittel és bizakodással vál­lalták egy szebb, egy jobb világ felépítésének reményében a vi­szontagságokat, s a nincstelen- ség, az egymásrautaltság össze­tartotta ezt a kis jász csoportot. Jászberényben a Jász Napok megnyitóján dr. Seregély István egri érsek azt mondta: „nem az veszít csatát, aki az úton elesik, az, aki nem kel fel, és hagyja, hogy elesetté váljék”. Az úji­regi jászok sem nyugodtak bele sorsukba. Dolgos, szorgalmas munkával a semmiből építették fel kis közösségüket. Nehéz élet, kemény munka, közös sors - ezek a tényezők mindig ösz- szetartották a Dunántúlra sza­kadt jászokat. A meghatottság könnyeivel küszködtünk vala­mennyien, amikor megérkezé­sünkkor nemcsak a város veze­tősége, a jászok Baráti Körének tagjai üdvözöltek bennünket, hanem nagyon sokan a volt is­merősök, rokonok után kutattak sorainkban. Jászos vendéglá­tásban volt részünk, szívélyes­ség, kimondhatatlan kedvesség sugárzott felénk. Gazdag prog­rammal vártak bennünket a já­szok, kiállításokban gyönyör­ködtünk a délelőtt folyamán, az ebéd elfogyasztása után ven­déglátóinkkal együtt a csodála­tos árokszállási templomban együtt énekeltünk és imádkoz­tunk. Megindító érzés volt azon a helyen állni, ahol valamikor őseinket keresztelték és azok a házasságok köttettek, amelyek­ből mi, utódok születtünk. Dél­után megtekintettük a jászhá­zat. Sokan nem mulasztották el meglátogatni szeretteik sírját sem a temetőben. Felejthetetlen nap volt, könnyes szemmel indultunk haza Újiregre. Sokáig csendben utaztunk. Jászárokszállás, At- kár, Budapest - lassan oldódni kezdett a feszültség, amely be­lül szívet szorongató és sajgó emlékképekből állt össze. E csodálatos nap erőt és önbizal­mat adott az újiregieknek, amire napjainkban nagyon rá­szorulunk mi jászok-magya- rok. Párttitkár - társadalmi munkában (Folytatás az 1. oldalról.)- Van „állampárti” múltja?- Nincs.- Hogyan lett egy közis­mert magánvállalkozóból a Munkáspárt titkára?- 1987-ben elvégeztem a marxista egyetemet, ahová csak fellebbezéssel jutottam be, és jelentkeztem a munkás­pártba 1988-ban, a rendszer- váltás előtt egy évvel. Akkor elutasítottak, mert gebines va­gyok, és mert akkor volt egy olyan, hogy mennyi fizikai, mennyi szellemi dolgozónak kell lennie. Azt mondták, hogy megvan a létszámuk, több nem kell. Nem vontam vissza a jelentkezésemet, megkérdeztem egyszer az it­teni pártvezetőt, hogy miért olyan nagy dolog, ha egy ma­szek be akar lépni a pártba, öt­ven forintom még van. 1989- ben akadtam meg, körülbelül két taggyűlés lezajlott, és kö­zölték, hogy lőttek az egész­nek. Később megkértek arra, legyek titkára az alapszerve­zetnek.- Mi indította erre: a „csakazértis”, vagy meggyő­ződés?- Templomba most sem já­rok, nem vagyok meggyőző- déses vallásos, és olyan szót, hogy „kommunista”, nem is­merek, abban az értelemben, ahogyan ma használják a szá­zad gyilkosaira. Én ez alatt a szó alatt azt értem, aki a kö­zösség érdekében, a társada­lom minden egyes tagjáért cselekszik. De a marxista gondolkodás az üzleti életben is kifejezetten jó.- ??!- Nézze, szerintem csak így lehet normálisan gondol­kodni. Az ember, ha oktat, ha fizikai munkát végez, követ­kezetesen végezze, lásson előre két-három, öt-tíz évet, legyen jövőképe, lássa a „ta­gadás tagadásának" törvényét, ami azt mondja, hogy a régi­ből meg kell szüntetni, ami nem kell, és megóvni azt, ami abban jó volt. Utána lehet lét­rehozni az újat, ebből épít­getni. Ha valaki így dolgozik, és így tanul, akkor annak lesz eredménye.- Vállalkozói munkájában ezt a szemléletet követi?- 1972-ben érettségiztem, 74-ben tettem szakmunkás- vizsgát, 78-ban mestervizs­gáztam. Ha én jelenleg azt az elméleti és gyakorlati szintet tudnám, amit akkor tanultam, eláshatnám magam.- Hány tagja van a tamási alapszervezetnek ?- Nem titok, jelenleg 28 a regisztrált tagjaink száma.- Mennyi a párt szimpati­zánsainak száma ?- A keresőképes lakosság körülbelül két és fél-három százaléka. Ezek az emberek támogatták a pártot, de amikor szavazásra került a sor, ez ke­vésnek bizonyult.- A támogatók köre kizáró­lag a régi káderrétegből áll?- Semmi köze sincs hozzá.- Mi az, amiért elvállalta az alapszervezet vezetését?- Ha az embert megbízzák valamivel, általában el szok­tam vállalni, de inkább úgy mondom, én elfogadtam. Nem mindegy. Ha elvállalom, az hatalmas felelősséget jelent. Azt mondták, hogy csináljam én. Dolgozni viszont csak csa­patmunkában lehet.- Említette, hogy nem eléggé aktív az alapszervezet.- Aktív a maga módján, van négy-öt ember, akikre számíthatok. Van köztük ta­nár, rendőr, iskolai végzettség szempontjából politikai főis­kolája mindegyiknek megvan, tehát sokkal mélyebb szinten értenek hozzá, mint én. De öt ember győzzön meg tízezer másikat? A többi huszonöt­harmincra nem lehet számí­tani.- Eredménytelennek érzi a munkáját?- Persze. Ez mind társa­dalmi munka, nekem tíz fillé­rem nincs abból, hogy a párt­nak csinálok valamit, sőt senki nem kérdezte meg, hogy a le­vél, a telefon nekem mennyibe kerül. -tf­Rendőrségi Hírek Malac tol vaj ok. Augusztus 14-én a Fomád Rt. telepveze­tője tett feljelentést ismeretlen elkövető ellen, aki a mező- gazdasági társaság telepéről aznapra virradó éjszaka ello­pott hét darab egyenként ti­zenöt kilogrammos malacot. A jószágok értéke összesen mintegy ötveezer forint. Az elkövetők kiléte már a felje­lentés napján ismertté vált, s az ellopott állatokat a rendőr­ség le is foglalta. A gyanúsí­tottakkal szemben folyik a nyomozás. Hamis kazetták. A MA­HASZ Ellenőrzési Csoportja szintén ismeretlen tettest je­lentett fel a tamási kapitány­ságon, aki a város piacán ha­misított műsoros audiokazet­tát árusított. A tamási kiske­reskedő, akinek személyére azóta fény derült, a szerzői jogok megsértését követte el. Az előzetes szakértői véle­mény szerint a lefoglalt kazet­ták Lengyelországban és Ro­mániában készült hamisítvá­nyok. Az ügyben a vizsgálat még folyik. A nyugdíj nem utalvány, és a szabály, az szabály Egy tamási olvasónk (név és cím a szerkesztőségben) a posta iránti panasszal fordult hozzánk. A nyugdíjas asszony fiókot bérel a tamási postahi­vatalnál, augusztus 7-én azonban arról kapott értesí­tést, hogy nyugdíj utalványát az eddigi gyakorlattal ellen­tétben nem fogják a nyugdíj- fizetés első napján elhelyezni a postafiókban. „Leszázalé­kolt vagyok, anyám öregségi nyugdíjas, s a kedvezőbb csa­ládi pénzbeosztás miatt éltem a posta e szolgáltatásával az előre három hónapra befize­tett fiókbérleti díjért - írja ol­vasónk. - Augusztus 7-én ar­ról értesítettek, hogy járandó­ságomat a nyugdíjfizetés nyolcadik napján vehetem fel. Ezt a 17-én esedékessé váló nyugdíjfizetés előtt 10 nappal közölték. Nálunk egy hónap harminc napból áll, és sajnos esetünkben ez nyugdíjtól nyugdíjig számolandó. A pos­tai rendelkezés közel két hét­tel elhalasztotta a pénz kifize­tését. A posta előre kifizetett három havi bérleti díjért ne­künk szolgáltatást már nem nyújt, holott úgy gondolom, a befizetett 3. negyedévi díjért ezt még kötelessége lenne még szeptember hónapban is biztosítani”. Zakar Sándomé, a tamási hivatal vezetője kérdésünkre közölte: az eddigi gyakorlat szabálytalan volt, és a posta pécsi igazgatóságának utasí­tása szerint járt el, amikor megszüntette azt. Az igazgatóság illetékese, Szalóki Csaba osztályvezető­helyettes az ügyben a követ­kező tájékoztatást adta:- A helyszíni ellenőrzések során megállapítottam, hogy a posták több esetben a fiókbér­lők részére a nyugdíjfizetés első napján kifizetik a nyugel­látási utalvány összegét. A módszer azért szabálytalan, mert a nyugdíjbiztosító a nyugellátások postafiókra tör­ténő feladását nem vállalja, a kifizetési rend a lakcímre tör­ténő feladás alapján kerül meghatározásra. Erről az igazgatóság területén vala­mennyi posta értesítve lett. A fiókbérleti szerződés Szalóki Csaba szerint azért nem érvényes a nyugdíjakra, mert „a szerződés a postai küldeményekre vonatkozik, a nyugellátási postautalványok kezelését külön szerződés alapján végzi a posta, nem pedig a postáról szóló 1992. véi XLV. törvény alapján.” Éppen ezért „az igazgatóság a rendelkezést nem tartja a fiókbérleti szerződés módosí­tásának, csupán a szabályta­lanul megkötött szerződések megszüntetésére történt in­tézkedésnek”. A kérdésre: változtatott-e a nyugdíjbiztosító a nyugdíjak átutalásának időpontján azt a választ kaptuk, hogy „a bizto­sítóval a szerződést a Posta vezérigazgatósága köti meg, s ez tartalmazza az átutalás időpontját. Évente történik meg a szerződés felülvizsgá­lata.” Szalóki Csaba végül kö­zölte, hogy 1995. december 31-ig engedélyezik a fiókbér­leti szerződés szerinti kifize­tést annak érdekében, hogy ügyfeleiknek ne kelljen vál­toztatniuk fizetési szokásai­kon. Mi ebből a tanulság? A nyug­ellátási utalvány a fiókbérleti szerződésben nem minősül postautalványnak, és ha va­lamit nem adnak fel postafiók címre, azt nem is lehet az elő­fizető nevének ismeretében oda betenni. A nyugdíj ez esetben pihen nyolc napot. A szabál, az szabói, és Posta csak egy van ... JEGYZET írta: Tóth Ferenc A „mesterség”próbája P incehelyre kicsit felfigyelhetett ezen a nyáron az ország közvéleménye a falu iskolájában egy még mindig zajló saj­nálatos vita kapcsán. Egy pedagógus tovább szeretett volna vinni hat elsős nebulót, akik a nevelőtestület és az igazgató sze­rint nem ütötték meg a szintet. Az oktatási törvény nem fogal­maz egyértelműen abban a kérdésben: ki jogosult eldönteni a továbbmenetelt. A vitát egyelőre lezárta a minisztérium állás- foglalása, amely a pedagógus mellett teszi le a voksot. Egy­előre. Az iskola igazgatója ugyanis kijelentette, hogy nem nyug­szik bele a döntésbe. A nézetkülönbség keletkezése óta eltelt hó­napokban már több változata van a történteknek, amely a go­nosz, despota igazgatóról, az állását féltő pedagógusról mesél. Mindkét fél mellett szólnak úgynevezett szakmai érvek, hiszen a tanárnő eredményt ért el azzal a tanulóval is, aki harmadszor járta az első osztályt, és idén további fejlődésében reménykedik, az igazgató pedig képtelenségnek tartja, hogy a második évfo­lyam ritmusát fel tudja venni az amúgy is elmaradt gyerek. A legfontosabb érv mindkét részről a „gyerek érdeke", ezt kellene megfelelő, s a másikat is meggyőző szakmai tarta­lommal megtölteni. Ezzel a mesterség állása alapvetően pró­bára tétetne, ha ugyan lehet erről beszélni. Ott, ahol a hivatás szónak lenne helye, ennek a régi, avittas kifejezésnek. Gántra „vándorolt” a Nagydíj Csicska István, a lajosmizsei Bessenyei SE lovasa lett a hét­végi Tamási Lovasnapokon ha­zai férfi mezőny legjobbja. A külföldiek között a Szlovéniá­ból érkezett Kiss Zoltán vitte el a pálmát. A hölgyek legered­ményesebbje a fülei Ruppert Annamária, valamint a zágrábi Petra Musics lett. A versenyen különdíjat kapott jó szereplésé­ért, és a lótenyésztésben felmu­tatott eredményeiért a bajai Pongo Farm lovasa, dr. Pongo Tivadar vállalkozó. A Tamási Nagydíj végeredménye: 1. Herczog Zsolt, a Gánt SE Ván­dor nevű lovával. 2. Papp Ti­bor, BHSE Gibraltárral. 3. Sáli Gábor, BHSE Verdickt-tel. A tamási Zsoldos Attila Izgága hátán a 10. helyet szerezte meg. Mindkét napon a fogatok versenye nyitott. Képünkön a kurdi Győrvarga-Simon kettős fogata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents