Tolnai Népújság, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-21 / 195. szám

1995. augusztus 21., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Ertényi aratóünnep Kora reggel takarítással kezdődött a nap fotó: bakó jenó Értényről igazán nem mond­ható el, hogy nem élenjáró a hagyományápolásban, az ara­tóünnep megrendezése már nem hagyható el a falunaptár­ból. Az űj kenyér ez évi ünne­pére szombat délután került sor, a község főterén. Az ünnepi népviseletbe öltözött fiatalok alkotta menet a katolikus temp­lom megkerülésével, búzako- szorúval és az új kenyérrel ért az ünnep helyszínére, áho\Már­ton István plébános végezte a kenyéráldás szertartását, majd az aratási népszokások hagyo­mányához kapcsolódva rövid kulturális műsor hangzott el. Este a község művelődési há­zába jól sikerült aratóbálra hív­ták a falu lakóit. Az értényi felvonulók tegnap este a Tamásiban rendezett fel­vonuláson - a magyarkeszi asz- szonykórus, a hőgyészi Citera- zenekar társaságában - nagysi­kerű, visszatérő résztvevők is voltak. Miniszterelnöki feddés: „Nem foglalkoztat a dolog” Kuncze Gábor fáradhatatlannak bizonyult. A bátaszéki sport- csarnokban tartott méltató beszéde után hősiesen állta a média rohamát, s megfontolt stílusában sorra adta az interjúkat. — Miniszter úr, valahol ol­vastam, hogy nemrég érkezett vissza szabadságáról. — így igaz, a Balaton part­ján nyaraltam. — Ilyenkor is magával viszi a hivatali gondokat, vagy min­dent maga mögött hagy, s meg­próbál a kikapcsolódásra kon­centrálni? — Ez a probléma így soha nem jelentkezik nálam. Ugyanis nem hiszek abban, hogy ember mindentől függet­lenítve magát, képes egysze­rűen kikapcsolni az agyát. Ami személy szerint engem illet, nem tudok úgy pihenni, hogy közben ne gondolkodjam az el­következő időszak feladatairól. — Amint visszaérkezett a szabadságáról, máris egy új, komoly feladat várt önre. Ekkor csúcsosodott ki ugyanis az ön- kormányzatokat érintő', 15 kontra 35 százalék-vita ... — A helyzet az, hogy a Ba­laton partján folyamatosan fi­gyelemmel kísérhettem ezt a vi­tát. A különböző anyagokat, az előterjesztéseket hiánytalanul megkaptam, úgyhogy végig képben voltam. így módomban állt a Belügyminisztérium ál­láspontjának kialakításában közreműködni. — Mi a véleménye általában erről a vitáról? — Egy olyan nagy horderejű kérdésről van szó - s nem csak az önkormányzatok szempont­jából -, amiről valóban érde­mes eszmét cserélni. — Itt talán többről is szó van, hiszen a fentiekkel össze­függésben maga a miniszterel­nök, Horn Gyula részesítette feddésben az egymással egyet nem értó' Bokros Lajos pénz­ügyminisztert, illetve Kuncze Gábor belügyminisztert. — Ez nem baj. Még egyszer mondom, ha az az önkormány­zati elvonások mértékéről be­szélünk, akkor alapvető kérdés­ről van szó. S éppen ezért nem baj, ha a nézeteltérésekről a nyilvánosság is értesül. Már csak azért is, mert valahol min­denki lakik. — Tehát Önt személy sze­rint nem is zavarta a miniszter­elnökifeddés? — Ahogy Bokros Lajos pénzügyminisztert nem foglal­koztatja, úgy engem sem fog­lalkoztat a dolog. -szá­Fotó: Bakó Jenó Kenyér és bor Dombóváron Aki tegnap dél körül a dom­bóvári művelődési ház kör­nyékén járt véletlenül, talán kissé meglepődött, hogy a méltán népszerű rockopera, az István a király messze hangzó dallamai jutnak a fü­lébe. Legalábbis ez volt a kény­szerképzete a tudósítónak, mikor tegnap, az államiság és Szent István ünnepén negyed tizenkettőkor e dallamokkal igyekeztek ünneplő közönsé­get toborozni az augusztus 20-ai városi ünnepségre. A negyed órán keresztül messze halló muzsika azonban nem sokakat késztetett arra, hogy eszméljenek, és érdeklődje­nek. Igaz, hogy a város egyik legismertebb hajléktalanjának felkeltette figyelmét a zene. Az! ünneplés kedvéért annak színhelyétől, ji művelődési ház előtti tértől nem túl mesz- sze lévő kedvenc padjáról felkelvén, közel merészkedett az eseményhez, ám az ő pél­dáját nem sokan követték. Ta­lán negyvenen sem voltak még az ünneplők Dombóvá­ron, mikor a rockoperát fel­váltotta a Himnusz. E lét­számba beleértendő a hango­sítást biztosító technikai sze­mélyzet éppúgy, mint azok, akiknek szinte házi feladat­ként is illik megjelennie egy nemzeti ünnep dombóvári helyszínén. De hagyjuk a lét­számot, hiszen az dicsérete­sen szinte másfélszeresére nőtt a rövid ünnepség befeje­zéséig, a Szózat magnóról le­játszott, szokatlan, de fel­emelő nagyzenekari változa­tának elhangzásáig. Maga az ünnepség vers­mondással kezdődött, majd Szabó Imre, a körzet ország- gyűlési képviselője mondott beszédet, melyben hangsú­lyozta, hogy a nemzet leg­ősibb ünnepén nem elég a múltat vizsgálni, hanem a je­len problémáival szembe nézve fel kell készülni a jö­vőbeni feladatok megoldá­sára. A szónok párhuzamot vont a szent király kora és a jelen között, s mint mondta: az európai csatlakozás most is fontos próbatétel, hiszen a nyugat nem várja tárt karok­kal hazánkat, s kelet felé nincs visszaút. Beszéde után az új kenye­ret dr. Farkasdi András apát, esperes-plébános áldotta, s szentelte meg, majd a cipót Szabó Imre szegte meg. A kis számú ünneplő közönséget pedig ezután a művelődési házba invitálta az országgyű­lési képviselő, hogy ott a jelen lévők fogyaszthassanak az új kenyérből, ami mellé egy-egy pohárka vörös bor is jutott.- nagy ­Lovasverseny és népünnepély Zsolt Csaba és Dravecz István Szekszárd színeiben indultak FOTÓ: BAKÓ JENŐ Többezren látogattak ki a hét­végén a tamási sporttelepre, ahol a város talán legnagyobb fesztiváljának keretében rende­zik meg évről évre augusztus 20-án a meghívásos lovas- és fogathajtó versenyt - amelyre ezúttal harminchatodszor került sor. A versenyen sajnos nem je­lent meg több nagy esélyes, például a tavalyi horvát nemze­tiségű női győztes és Fodor Gábor sem a Határőr Dózsa lo­vasa, ennek ellenére izgalmas küzdelmet hozott a 65 ugrólo­vat, 64 fogatlovat felvonultató megmérettetés, amelyen 21 ha­zai és külföldi klub képvisel­tette magát. Az ugrószámokban a Tolna megyeiek nem reme­keltek, a tamási Zsoldos Attila csak a Dávid Gyula-emlékver­senyen állt esélyesként rajthoz, mindkét számban elvitték vi­szont a serleget szűkebb pátri­ánk fogathajtói. A mostani fo­gatok a színvonal és a mennyi­ség tekintetében is felülmúlták a tavalyiakat, az ugrólovak me­zőnyében viszont nagy szaka­dék választotta el a határőr- és a honvédlovakat a többiektől. Eredmények. Kettesfogat, szombat: Simon László, Döb- rököz. Vasárnap: Hollósi László, Tengelic. Nemzetközi megnyitó verseny: Rózsa István Királynővel, Lajoskomárom. Koppány-díjugratás: Sáli Gá­bor Verdickt-tel, BHSE. Szi­multán verseny: Tuska Pál Nemerével, Határőr Dózsa. Fo­kozatos nehézségű verseny: Rózsa István Királynővel, La­joskomárom. A Tamási Nagy díj végered­ményét keddi számunkban kö­zöljük. Hírek A Megyéből Szekszárdi borbírák, Balatonlellén A szekszárdi kertbarátkor meghívást kapott a a Bala- tonlellei borhét rendezvé­nyeire, ahol a kertbarátok részt vettek a borok bírála­tán is. A magángazdák borai kerültek a kelyhekbe, s minden borról írásban is vé­leményt mondtak. A felvo­nultatott borokról, a borok erényeiről és hibáiról szak­szerű véleményt fogalma­zott meg a négy kertbarát. A borhét rendezvényein igen szoros barátság alakult ki a két borvidék termelői és szakemberei között. Többek között megállapod­tak abban is, hogy az idei szüreti időszakban kölcsö­nösen meglátogatják egy­mást. Gitártábor Iregszemcsén Első ízben kerül sor arra a szünidei gitáriskolára Reg­szemcsén, amely mától egy héten át foglalkozik kezdő és haladó gitárosokkal a községben. A tábor szerve­zője és oktatója az Reg­szemcséi általános iskola ének-zene tanára, aki a ha­gyományt kíván teremteni a nyári gitársuliból. A Vesztergombi pincészet sikere Egy szekszárdi termelő, Vesztergombi Ferenc sző­lősgazda bora képviselte a hazai borászatot Brüsszel­ben, ahol nyolcszáztizenhá- rom indulóval kezdődött a borok versenye. Veszter­gombi Ferenc 1993-as évjá­ratú Cabemet saugvignon bora „Le diplome d’hon- neur” díjazásban részesült, ezzel is öregbítve a szek­szárdi vörösborok külföldi hírnevét. Baleseti statisztika A Tolna Megyei Rendőr­főkapitányság közlekedési osztályától kapott tájékozta­tás szerint az év eddig eltelt időszakában huszonhárom halálos, százhuszonnégy sú­lyos, százhetvenhárom könnyű baleset történt a megyében. Huszonötén meghaltak, sú­lyosan megsebesültek száz- negyvenkilencen, könnyű sérülést pedig kétszáz- nyolcvannégyen szenved­tek. A Sivatagi Vihar nyomában Kalandok a francia idegenlégióban VII. Hősünk - akit saját kérésére nevezünk nemes egyszerűséggel I.-nek - egyáltalán nem Rambo alkat. Ám kisportolt, arányos testalkata egy gramm felesleget sem hordoz: igaz, a francia idegenlégióban különös látvány lenne a túlsúlyos katona. Merthogy a 30 éves, egykor Tolna megyei I. ott szolgál, immár a hatodik éve. Magyarországi szabadsága alatt mesélte el la­punk számára hol érdekfeszítő, hol megdöbbentő kalandjait. — Ha jól emlékszem, Irak valamikor 1990 derekán ro­hanta le Kuvaitot. — Akkor, mert mi alighogy visszaérkeztünk Guyanából Orange-ba, máris nekiállhat- tunk a tankok átfestésének, a fegyverek tisztításának. A ge­neral, azaz a tábornok ugyanis azonnal közölte velünk, hogy indulnunk kell az Öböl-hábo­rúba. Kora ősszel, tehát szep­tember elején emelkedett fel velünk a katonai szállító repü­lőgép, s a szaúd-arábiai Jiddah- ban, a Vörös-tenger partján landoltunk. Ott vártuk meg a tankokat szállító teherhajókat. Kirakodás után rögtön a harci járművekre pattantunk, s neki­vágtunk az előttünk álló, 1250 kilométeres távnak. — At a sivatagon? — Ahogy mondod. Úgy é- reztük magunkat, mintha ke­mencében utaztunk volna. Mi­rana volt a végállomás, ez a te­lepülés az iraki határ közelében található, de még szaúdi terüle­ten. Itt körülbelül négy hónapot töltöttünk, teljes készenléti ál­lapotban. — A légiósok ezek szerint megúszták a bevetést? — Egyáltalán nem. Az igazi harcok 1991 január 17-én kez­dődtek el, s ekkor indultunk el mi is Rak felé. Tény, hogy mire elfoglaltuk a határon túl nem sokkal a kijelölt célállomásun­kat, egy repülőteret, addigra az amerikaiak már mindent szét­bombáztak, letaroltak. Különö­sebb ellenállásba nem is ütköz­tünk, szórványos lövöldözés után minden veszteség nélkül végrehajtottuk a feladatunkat. — A hadművelet - ami a Si­vatagi Vihar fedőnevet viselte - ezzel véget is ért számotokra ? — Ellenőrzést és felderítést végeztünk, s ha ezt a tevékeny­séget befejeztük, a közeli Mili­tary Cityben, az amerikaiak ál­tal telepített konténervárosban múlattuk az időt. Összesen tíz hónapos szaúd-arábiai tartóz­kodás után, 1991 május végén hajóztunk be, s vettük az irányt Európa, Franciaország felé. — Ekkor még nem töltötted be a 27. életévedet, de bejártad már a fél világot, s mellesleg - legalábbis forintban - millio­mos lettél. — Pontosan. Csak közben néha lőttek rám. Szeri Árpád (Folytatjuk.) Megrendelőlevél a Tolnai Népújság előfizetésére egy hónapra negyedévre félévre 425 Ft 1209 Ft 2358 Ft Előfizetési időszak Előfizetés díja Az előfizetési díjban nyújtott kedvezmény: példányszámban 10 33 69 forintban 241 759 1638 Az előfizetéssel tagja leszek a Kedvezményes Vásárlói Klubnak és a kijelölt áruházakban, üzletekben, szolgáltatóhelyeken a gépi számlámmal kedvezménnyel vásárolhatok. Név:, Lakcím:......................................................................................... Kérjük a megrendelőlevelet borítékba helyezve a Kiadó címére beküldeni, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3., vagy a Tolnai Népújság kézbesítőjének átadni.

Next

/
Thumbnails
Contents