Tolnai Népújság, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-18 / 193. szám

4. oldal Megyei Körkép 1995. augusztus 18., péntek Konyhád Es Környéke Jövőre kezdődhet meg a munka a BONY Szolgáltató Szövetkezet épülő csarnokában. Az üzem többi részéhez hasonlóan a szövetkezet ezt is bérbe adja a BONSA Kft.-nek, amely a Sa­lamander cég számára végez bérmunkát. A 2088 négyzetméteres csarnokot a bonyhádi Quinter Kft. építi luxemburgi Astron könnyűszerkezetes technológiával. A cég októberre átadja csarno­kot, utána a belső munkák és a gépek üzembehelyezése következik. A bővítés nyomán a jövő év elejétől ötven új munkatársat vehetnek fel. A cég napi termelését - 2400-2500 pár cipő - ezer párral tudják majd növelni. fotó: bakó Az utolsó út Bukovinába A székelyek a régi hazában VÖLGYSÉG JÁRÓ A Leonardo című művé­szettel, tudománnyal és technikával foglalkozó ran­gos amerikai folyóirat leg­utóbbi száma egy oldalnyi terjedelemben és illusztrá­cióval közli a bonyhádi Máté Gyula Drótkefegrafika című írását. Beiskolázási segély. A cikói önkormányzat minden iskolásnak - alsó- közép- és felsőfokú oktatásban részt­vevőnek - kétezer forint támogatást nyújt a tanév­kezdéshez. Pályázaton nyert pénzt a bonyhádvarasdi önkor­mányzat a helyi úthálózat fejlesztésére. A község fő­utcáját a Táncsics utcával összekötő szakaszra 2,4 mil­lió forintot nyert el központi forrásból a falu. Sörfesztivál Bonyhádon. Augusztus 19-én délután háromkor sörfesztivál kez­dődik Bonyhádon, a műve­lődési központ kertmozijá­ban. HB és Dreher söröket csapolnak a két napon át a Nagykanizsai Sörgyár Rt. termékeiből. Délután négy­kor Báb buli címmel kezdő­dik a pécsi Bábovi együttes gyermekműsora. Este kilenc órakor lesz Nagy Bandó András: Magamat adom! című kabaréműsora. Tíz órától Toto disco várja a fia­talokat. 20-án a sörkert dél­után háromtól az ünnepi program végéig várja a ven­dégeket. Utcabál lesz Nagymányo- kon a Katona és a Perczel utcában, a lakótelep felépü­lésének 10. évfordulója al­kalmából. A szabadtéri bál augusztus 19-én este nyolc­kor kezdődik. Kiszler Jakab emlék- tornát rendeznek Cikón augusztus húszadikán. A he­lyi sportkör néhai „minde­nesének” tiszteletére tar­tandó tornán a házigazdák a bátaapáti, a börzsönyi és a bonyhádvarasdi focistákat látják vendégül. A döntőre délután ötkor kerül sor. A vándorserleget özvegy Kisz­ler Jakabné adja át a győztes csapat kapitányának. A Völgység több telepü­léséről utaznak vasárnap Csátaljára, ahol székely na­pot tartanak és egy kopjafát, illetve Garára, ahol székely­kaput szentelnek fel. Ez utóbbi helyen a székelyek együtt ünnepelnek a helyi németekkel és bunyevácok- kal. A napokban érkeztek haza Bukovinából azok a széke­lyek, akik meglátogatták az egykori hazájukat. A sors úgy hozta, hogy volt, akinek ez volt az utolsó útja a szülőfa­luba, mert az úton visszafelé meghalt. Az útról - amelyen öt autóbusszal, több, mint kétszázan vettek részt - an­nak szervezőjét Fábián Ger­gelyt, a Székely Szövetség el­nökét kérdeztük. — Az utazás előtt is beszél­gettünk, akkor elmondta, hogy több helyen fel fognak lépni. — Igen Csíkmadarason és Madéfalván fellépett a Hargita Székely Táncegyüttes, a csátal- jai vegyeskórus négy kakasdi lány énekkel és Dimén Gáspár teveli anekdotázó. Nagy örö­münkre szolgált, hogy mindkét helyen szívesen láttak bennün­ket, tetszett a műsorunk. Mada­rason táncház is volt, Madéfal­ván pedig a csoportunk minden tagjának egy egész kürtös ka­láccsal kedveskedtek. A madarasi együttes járt már nálunk, úgy tűnik, a madéfalvi- akkal is erősíteni fogjuk a kap­csolatot. — Ezúttal néhány csángó fa­lut is felkerestek. — Madéfalváról menekülve a székelyek a csángóknál talál­tak menedéket. Régi tervem volt, hogy megkeresem őket örülök, hogy most sikerült ellá­togatni Klézsébe és Pusztyi­nába. Klézséből való volt Demse Péter bácsi, a bukovina­iak papja, Zombán élt, nemrég halt meg. Megnéztük a katoli­kus templomot, ahol magyar mise sajnos nincs. Ez egyéb­ként egy új templom, négy éve kezdték építeni. Az ottaniaknak vittünk egy kis adományt, főleg ruhaneműt, nagyon örültek neki. — Bukovinában hol jártak? — Augusztus nyolcadikán érkeztünk oda, meglehetősen viszontagságos út után, több­ször kellett kereket cserélni, emiatt sajnos változott is a program. Meglátogattuk Istensegítset, Andrásfalvát, Hadikfalvát. Nagy meglepetés fogadta a csapatot Andrásfalván. Az ot­tani pap az iskola-igazgatónő és a falu lakossága - valameny- nyien románok - mindenkit meghívott ebédre. Az iskola udvarán főztek és ott is szolgál­ták fel a finom levest levest, sülthúst és az egyéb finomsá­gokat. A helybéli gyerekek mű­sorral kedveskedtek: énekeltek, verset mondtak, táncoltak. A felnőttek pedig ottani szokás szerint kenyérrel, kaláccsal és sóval fogadtak bennünket. Na­gyon örülnek, hogy felvettük velük a kapcsolatot, ők is itt jár­tak a székelykapu avatásán Bonyhádon. Ugyancsak nyolcadikán Ha- dikfalván közös magyar isten­tiszteletet tartottunk: a hímes­házi plébános celebrálta a mi­sét. Ezen részt vett a hadikfalvi ortodox pap is, aki köszöntötte a magyarokat. A temetőkben babérkoszorúkat helyeztünk el a tavaly felavatott kopjafáknál. Andrásfalván és Istensegítsen az ottaniak kerítést vontak az emlékoszlopok köré, ezek a többi helyen is rövidesen elké­szülnek. — Már a hazaérkezésük előtt tudtuk, hogy egy tragikus esemény, az egyik hazalátogató halála nagyon megviselte az utazókat. — Igen, egy hetvenkét éves férfi, a garai Papp Gyuri bácsi útban hazafelé meghalt az au­tóbuszon. Még mondta is sze­gény, hogy utoljára jön Buko­vinába, talán érezte a közelgő halált. Körülnézett az egykori házában, az udvarán álló kútból vizet is hozott magával, de már nem ért vele haza. A radóci or­vos szívelégtelenséget állapított meg. El kell mondanom, hogy az ottani hatóságok ebben a nagy bajunkban igen készsé­gesnek mutatkoztak és segítet­tek, hogy a bácsi holttestét mi­hamarabb haza lehessen szállí­tani. Gyuri bácsit Garán kedden el is temették. Nagyon megvi­selte az úton lévőket az eset. Úgy tudom, hogy a bácsi az idetelepítés óta nem járt Buko­vinában. Azzal vigasztalódom, hogy legalább teljesülhetett a vágya, még egyszer láthatta hajdani otthonát. Hangyái • • Unnepsoroló A Völgységben igen sok helyen megemlékeznek Szent István és az új kenyér ünnepéről. Mi közreadjuk azokat a programo­kat, amelyekről tudomást szereztünk. Aparhant: szabadtéri istentisztelet Augusztus 20-án Aparhanton este hat órától a szászvári bá­nyász zenekar ad koncertet. Hét órakor lépnek fel a helyi iskola diszkótáncosai. A faluban vendégeskedő cikói népiegyüttes is színpadra lép, majd az aparhanti székely csoport műsora követ­kezik. A katolikus istentisztelet negyed kilenckor kezdődik a szabadtéri színpadon. Fél tízkor tábortüzet gyújtanak és kezde­tét veszi az utcabál. Ezen a napon közös babgulyás-főzés is lesz a faluban. Bonyhád: menettánc Bonyhádon a hagyományoknak megfelelően utcai felvonu­lással veszi kezdetét az ünnep. A városi könyvtártól a művelő­dési központ szabadtéri színpadáig vonulnak a környék hagyo­mányőrző együttesei: a Bonyhádi Német Nemzetiségi Tánc­csoport, az Alsónyéki Hagyományőrző Együttes, a Mözsi Táncegyüttes és az Ifjú Szív Német Nemzetiségi táncegyüttes. Ezt követően Oroszki István polgármester mond ünnepi kö­szöntőt, majd kezdetét veszi az ünnepi műsor a felvonuló együt­tesek közreműködésével. Az Ex együttes zenéjére este nyolc­kor bál kezdődik. Bonyhádvarasd: kenyér és szőlő Bonyhádvarasdon már ma ünnepelnek. Este 7 órakor a műve­lődési házban az óvodások és a helyi hagyományőrző együttes műsorával kezdődik a program, majd Csaba Józsefné polgár- mester mond ünnepi köszöntőt és szegi meg az új kenyeret. A helyi hagyomány szerint az új kenyeret a most érő szőlővel eszik. Cikó: ki- és betelepítettek találkozója Ezekben a napokban Cikón nemcsak államalapító Szent Ist­vánra, hanem a németajkúak ki-, illetve a székelyek betelepíté­sére közösen emlékeznek. A rendezvényre mintegy százhúsz egykori cikóit, illetve azok leszármazottait várják Németor­szágból. Ma délután kiállítás nyílik az általános iskolában két népi iparművész munkáiból. Fábián Mártonná szőttesei és Tusa János fafaragásai mellett a helyi alkotók munkáit is láthatja a közönség. A tárlatot Szőts Zoltán, a Völgységi Múzeum igazga­tója nyitja meg. Berendeztek egy székely és egy sváb szobát korhű használati tárgyakkal, amelyeket a falu népe adott össze. Holnap délután két órakor kerül sor a kitelepített németek és a betelepített székelyek találkozójára, majd négy órakor megem­lékezés lesz az ötven évvel ezelőtti eseményekről. Este hétkor hagyományőrző együttesek műsora kezdődik a művelődési házban, amelyet bál követ, ezen a Coctaile együttes muzsikál. Nagymányok: német vendégek Holnap, augusztus 19-én, délután 4 órakor kezdődik a nagymá- nyoki műsor. Ezt követően a katolikus plébános megszenteli az új kenyeret, a polgármester pedig megszegi azt. Az ünnepségre a németországi Teunzból is érkeznek, akikkel közös családi es­ten vesznek részt a helyiek. Tevel: tűzijáték Tevelen szintén holnap ünnepelnek. Már reggel kilenc órától családi szabadidős programok lesznek a sportpályán: kispályás foci, kerékpár és kismotor ügyességi versenyek, célbadobás és még számos program várja a falu népét. Este tűzijáték és utca­bál zárja a programot. Zomba: folklórműsor Zombán az ünnep napján délután háromkor menettánc indul az iskolától a templomig. Ott kerül sor új kenyér megszentelésére. 17 órakor folklórműsor kezdődik a művelődési házban, ahol a helyi és a kakasdi hagyományőrzők lépnek fel. Az eseményre a németországi Quarendorfból is érkeznek vendégek. Este kilenc órától hajnalig tartó bál kezdődik a Prizma együttes zenéjére. Jegyzet ______________ írta: Hangyái János • • Ünnepi találkozások M ai számunkban olvashatják: Cikón a napokban találkoznak az egykor kitelepített németek és a helyükre telepített bukovinai székelyek. A Bács-Kiskun megyei Garán együtt ünnepelnek bunye- vácok, németek és székelyek. Kakasdon tudományos konferenciát tartanak a tolerancia, az identitás és a szabadság jegyében. Csupa szívet melengető hír, melyeknek üzenete számomra: emberként, sőt Emberként közeledünk egymáshoz, legalább a jeles napokon. Mindannyian tudjuk azonban, hogy e híreknek éppen azért van hírértékük, mert sokan szomjúhozzák, hogy Emberként kezeljék. Rengetegen vannak, akiknek tán sosem adatik meg. Merész ötlet volt a cikóiaktól, hogy közös ünneplésre hívták az ötven éve kitelepítetteket, s az azóta a lakóhelyükön élőket. Merész volt, de ma már ezt meg lehet tenni, hiszen ha fel-felszakadnak is az emlékezés során a sebek, talán mindkét oldal érzi: áldozatok voltak valamennyien, nem ellenségek, inkább a hatalmasok játékszerei. Tföntosak ezek az alkalmak, és a toleranciáról nem elég be- í szélni. Illik elfogadni, hogy az ünnep kinek-kinek mást jelent. Persze - épp a tolerancia jegyében - nem kötelező. Aliz, aki szereti a verseket Fűz völgyi Aliz Győré­ben él. Halk szavú, sze­rény kislány. Kevesen tud­ják róla, hogy vers- mondásból országos ösz- szehasonií- tásban is megállja a helyét. Tanára, Ko­vács Józsefné lelkesen be­szél arról, Aliznak mi­csoda érzéke van a versek­hez. Nem elég azonban a jó ér­zék. A Nyelvi Irodalmi Kom­munikációs program szerint ta­nulnak a györei iskolában is a gyerekek, ennek része a többi között a versmondás. Itt elsajá­títják a szavalás technikáját is, kemény munkával. Akinek pe­dig kedve van hozzá, búvár­kodhat tovább. Azt is a tanárnő idézi fel, hogy Aliz megnyerte a leg­utóbbi rácegrespusztai Illyés Gyula szavalóversenyt. Ez egy fontos momentum volt, Alizt megerősítette abban, hogy amit csinál, az jó. Az út pedig hosz- szú: az osztály- tagozatos és is­kolai versenyek után került sor a megyei, végül pedig a pásztói országos versenyre. Itt a har­madik helyezést sikerült elér­nie. Tompa Mihály A gólyához című versét mondta. Maga vá­lasztja ki a verseket. A tanárnő adja az „étlapot”, megpróbálja megtalálni azokat a költemé­nyeket, amelyekben a kislány jó lehet, Aliz pedig választ. Fő­leg klasszikusokat. Illyést, Kosztolányit, Aranyt, Petőfit. Aliz még nem tudja, mit kezd e kinccsel, ami a birtoká­ban van. Szereti a történelmet is, sok ilyen tárgyú szépirodal­mat is olvas a versek mellett. Még egy éve van az általános iskolában. Valószínű gimnázi­umba megy és talán magyar­történelem szakos tanár lesz be­lőle? Annyit biztosan tud, hogy szereti a verseket. Gazdag em­ber.-háj­Fűzvölgyi Aliz fotó: bakó jenó

Next

/
Thumbnails
Contents