Tolnai Népújság, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-16 / 191. szám

4. oldal Dombóvár És Környéke 1995. augusztus 16., szerda Megyei Körkép — Hírmondó A Dombóvári Vízmű Kft. felügyelő bizottsága tartott ülést a közelmúltban. Ezen a bizottsági tagok megtárgyal­ták az 1995-ös első félév vízkitermelési mutatóit, va­lamint a Kft. eredményessé­gét. Megtárgyalták a bér, létszám, javadalmazási mu­tatókat, valamint a Kft. tele­pülésenkénti fedezetorien­tált vízfelhasználási muta­tókat is. A felügyelő bizott­ság megtekintette a leendő szennyvíziszap komposz­táló telephelyet is, ugyanis a Vízmű Kft. már aláírta egy céggel azt a szerződést, aminek alapján elkészül a telephely kivitelezési, enge­délyezési terve. Holnap délután ülésezik Dombóvár Város Önkor­mányzati Képviselő-testüle­tének gazdasági bizottsága. A bizottsági ülés fő napi­rendi pontja lesz az augusz­tus 28-ai önkormányzati ülésre előkészíteni a villa­mos energia ésszerűsítési program keretében a város közvilágításának korszerűsí­tését. A polgármesteri hivatal­ban egyébként elkészült az a befektetési kiadvány, amit a bizottság tagjai megkapnak, hogy tájékozódhassanak ar­ról, milyen célokra milyen területeket, ingatlanokat, bérleményeket lehet fel­használni. Önkéntes véradást tarta­nak a dombóvári Vöröske­reszt helyi csoportjának szervezésében, csütörtökön, azaz holnap reggel nyolc órától délután kettő óráig a városi kórház véradó állo­másán, ahová a szervezők szeretettel várják a véradó­kat. Munkanélkülieknek, ál­láskeresőknek a Tolna Me­gyei Munkaügyi Központ Dombóvári Kirendeltsége a következő állásajánlatokat kínálja: karosszéria lakatos, lakatos, hegesztő, autófé­nyező, marós, esztergályos, gázvezeték szerelő, mű- anyagipari gépkezelő, tég­lagyártó—villanyszerelő, ál­lattenyésztő üzemmérnök, növénytermesztő üzemmér­nök, közgazdász (felsőfokú végzettséggel), vendéglátó­ipari eladó, ostyasütő (nő), férfi segédmunkás zsáko­lásra, ellető (nő). A munkahelyekről bő­vebb felvilágosítást adnak a munkaügyi kirendeltségen munkanapokon 8-tól 15.30- ig Dombóvár Bezerédj utca 14.SZ. alatt, vagy telefonon a 436-338-as számon. Langyos fesztivál, hideg sör Az elmúlt hét végén, egészen pontosan pénteken kezdődött - valljuk be egészen jó hangulat­ban - az Adler Sörfesztivál Dombóváron, a DFC pályáján. A három napos rendezvényen különböző programokat láto­gattak, illetve látogathattak volna a helybéli sörivók, vagy azok, akik csak egy kis kikap­csolódásra vágytak. A pénteki Beatrice és a helyi Flash együt­tes koncertjére azonban többen kíváncsiak voltak - elsősorban fiatalok -, mint a szombati és vasárnapi kispályás focimecs- csekre, az egypalánkos utcai kosárlabdára, meg egyebekre együttvéve. Persze, aki jól akarta magát érezni a hétvégi hepeningen, annak sikerülhetett az is, s mint azt Bakó Jenő szombat este ké­szült felvételei bizonyítják, vol­tak akik sikerrel jártak. A fesz­tivál azonban mindennel együtt kicsit langyosra sikeredett. Sze­rencsére a sör - ha az ember nem is kapott tőle sasszár­nyakra - mindvégig hideg volt. „Csendesen átölelt az Isten” Szebényi Sándor volt tamási esperes-plébános celebrálta aranymiséjét az elmúlt hét végén a dombóvári Nagy­templomban. Az ötven évvel ezelőtt, Pécsen pappá szen­telt, dombóvári születésű Szebényi Sándorral az ünnepi szertartás végeztével beszél­gettünk.- Milyen indíttatást kapott ahhoz, hogy a papi hivatást vá­lassza magának?- Szüleim mélyen valláso­sak voltak, így hat testvérem­mel együtt vallásos neveltetést kaptunk. Végül közülünk én kaptam meg a papi hivatás ke­gyelmét. Igaz rendesen jártam templomba, de nem gondoltam, hogy pap lesz belőlem. Nyol­cadikos gimnazista voltam, amikor csendesen átölelt Isten, mint a mesében. Egy három napos egyházi szertartás hangu­lata fogott meg, akkor éreztem, hogy hív az Isten. Bár barátaim próbáltak lebeszélni a papi hi­vatásról, megmaradtam elhatá­rozásomnál.- Bizonyára nagyon moz­galmas ötven esztendőt tudhat maga mögött, hiszen 1945-ben szentelték fel, s akkor nem ép­pen erősödőben volt az egyház.- Ez valóban így van. A má­sodik világháború alatt végez­tem a teológiát, majd a német megszállás alatt 1944 novem­berében ki kellett költöznünk a szemináriumból, majd csak áp­rilistól folytathattuk tanulmá- nyinkat. így végül a szokásos rendtől eltérően egy hónappal később, júliusban szentel csak fel Virág Ferenc, akkori pécsi megyéspüspök.- Úgy tudom szülőhelyén nem szolgált. Hová került a fel­szentelés után?- Első szolgálati helyem Regöly volt, ahol 1945 augusz­tusában kezdtem el hivatásomat gyakorolni. Ezután jöttek a kü­lönböző kápláni stációk, majd elkerültem Baranyába, Mária- gyűdre, ahol két évet töltöttem. Ezután Mohács következett, majd visszakerültem Tolna megyébe, Nagyszokolyra. Ké­sőbb Tengődön, Magyarkeszin, Ozorán és Tamásiban tevé­kenykedtem. Harmincöt évig ezt a területet jártam, s a tamási egyházkerület esperese lettem. Összefoglalva talán annyit mondhatok, hogy eléggé küz­delmes volt az elmúlt ötven esztendő.- Ön két rendszerváltást is papként élt meg.- Bár megromlott egészsé­gem miatt 1980 óta nyugdíjas vagyok, s jelenleg a székesfe­hérvári papi otthonban élek, azért sokszor helyettesítek, így hallok a második rendszervál­tás hatásairól is. De maradjunk az elsőnél. Sok nézeteltérésem volt vezető emberekkel, de hála Istennek engem sem börtönbe nem vetettek, sem más komoly bajom nem esett. Szívem, lel­kem szerint megtettem min­dent, amit tehettem, és sokat foglalkoztam az ifjúság nevelé­sével. Ahogy néhány kollégám­tól hallom - lévén nyugdíjazá­som óta 64 templomban jártam különböző feladatokat végezve - most sem jobb a helyzet, mint régen. Az emberek sajnos most is félnek, nem mernek megnyi­latkozni. Nem mondják el őszintén a gondolataikat, s talán nem is azokra a személyekre szavaznak, akikre igazán sze­retnének. Szerintem mindenki­ben kellene annyi tartásnak lennie, hogy kiálljon saját néze­tei, hite, egyháza mellett.- Azt veszem ki szavaiból, hogy egyáltalán nem nyugal­mas Önnek a nyugdíjas élet.- Hála Istennek nem. Na­gyon sokszor betegség, váratlan haláleset, vagy éppen szabad­ságolás miatt járok helyettesí­teni sokfelé. A régi kerüle­tembe mindig visszajártam húsvétkor, karácsonykor.- A szíve gyakorta vissza­húzza ide Dombóvárra?- Dombóváron valójában sosem működtem, de a város szülötteként a mostani meghí­vásnak nagyon örültem, s szí­vesen fogadtam Farkasdi And­rás apát úr felkérését. Az külön öröm volt számomra, hogy az aranymisémen valóban sokan vettek részt, s azt is fontosnak tartom, hogy Dombóváron vannak olyan fiatalok, akik a papi hivatást választották ma­guknak, s így nem szakad meg az a lánc, amit mi ötven évvel ezelőtt megkezdtünk.- nagy ­Még egyszer megfenném- Ő sírógörcsöt kapott, Mint arról múlt hét pénteki számunkban hírt adtunk, Vörös András rendőr zász­lós, körzeti megbízott au­gusztus 10-én vehette át a megyében elsőként a Bátor­ság Erdemjelet, amiért az emlékezetes június 12-ei, Lápafőt elborító árvíz, és jégeső idején a megáradt patakból egy 14 esztendős fiút mentett ki saját életé­nek kockáztatásával. A bel­ügyminiszter által neki adományozott kitüntetés átvétele után kértük őt be­szélgetésre.- Hogyan került a rendőr­ség kötelékébe?- Mielőtt rendőr lettem a várongi Tsz. marhatelepének főnöke voltam. Összevesztem az elnökkel, s otthagytam azt a munkahelyet. Sosem gon­doltam volna, hogy rendőr le­szek. Egész egyszerűen nem volt munkám. Először a men­tősökhöz mentem, de ott csak sofőrre volt szükség, majd a rendőrséget is felkerestem és felvettek az állományba.- Ennek ellent mondani látszik az a hivatástudat, amit június 12-én tanúsított.- Valóban. Most már ko­molyan mondhatom, hogy rendőr a hivatásom. Már nem tudnék mást csinálni.- Hogyan látja most azo­kat az emlékezetes, árvízben lejátszódott eseményeket?- Most annyiban más, hogy rájöttem, mi is történt akkor gyakorlatilag. Ehhez kellett az is, hogy június 12-e éjszakáján szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Amikor a vízbe ugrottam a kisfiú után nem gondolkodtam. Lévén magam sem gondoltam, hogy olyan mély a víz, amilyen volt. A víz majdnem engem is elragadott, s ugyanúgy ka­paszkodnom kellett, mint a megszeppent fiúnak. Én csak közvetítettem a tűzoltók által bedobott kötelet feléje, s or­dítva voltam kénytelen biz­tatni, hogy magára kösse azt. Azt hiszem ennek a bátorítás­nak volt fontos szerepe a si­kerben.- Családos?- Igen, öt éve vagyok nős, s egy három éves kisfiúnk van.- Mit szólt a felesége a tör­téntekhez? úgyhogy még nekem kellett őt is vigasztalnom. Nem kérte számon rajtam vakmerősé­gemet, de a hangsúlyából éreztem, hogy nem örült iga­zán az eseményeknek. Szerin­tem bárki más lett volna ott a helyemben megteszi, amit én tettem.- Augusztus elsejétől Lá- pafőnek már nem körzeti megbízottja. Milyen érzés el­szakadni innen ?- Mindenképpen fogok erre járni, hiszen Várong to­vábbra is szolgálati helyem, s oda csak Lápafőn keresztül juthatok el. Egyébként ezen a környéken nőttem fel, itt is dolgoztam. Itt ismerek min­denkit, s teljesen nem szaka­dok el az itt élő emberektől.- Mennyiben változott meg az életmentés után a viszonya a falu lakóival?- Amikor kijöttem a víz­ből, s tiszta iszap voltam, az eső még szakadt, de olyan jó érzést még nem tapasztaltam, mint akkor. Volt aki átölelt, volt, aki megcsókolt, vagy in­vitált magához, hogy meg­mosdhassam, és száraz ruhát adjon. Akkor éreztem, hogy azt a gondoskodást, megbe­csülést, amit előtte ilyen in­tenzíven még nem tapasztal­tam. Talán akkor jöttek rá ők is, hogy jó a rendőr, ha van.- Kitől, vagy kiktől kapta a nagyobb kitüntetést. A bel­ügyminisztertől, vagy az itt élőktől?- Egyértelműen az utóbbi, a lápafőiek megbecsülése a nagyobb kitüntetés szá­momra, hiszen egyáltalán nem is vártam ennél többet. Csak a munkámat végeztem, én ezért kapom a fizetésemet. Ha ilyet kell csinálni, akkor ezt csinálom, mint ahogy a kollégáim is. Lehet, hogy legközelebb valakiért az er­dőt, mezőt kell átkutatnunk, s el kell fogadni, hogy ez is a munkánkhoz tartozik.- A kitüntetést mégis átve­hette, s elsőként kapott ilyet a megyében.- Ez valóban nagyon jó érzés. Főként az, hogy első­ként kaptam meg.- Szükség esetén még egy­szer bemenne a vízbe?- Igen.- nagy ­Döbröközi-Nap elnevezéssel tartanak egész napos rendez­vényt a döbröközi sportpályán, augusztus 19-én. Délelőtt a ha­gyományos országos állat- és kirakodóvásár mellett az első íz­ben megrendezésre kerülő Országos CAC műkotorék verseny jelent majd látványosságot. Délután pénzdíjas kötélhúzóver­senyre, kerékpáros akadályversenyre, nősök-nőtlenek foci­meccsre, népzenei és néptáncbemutatóra kerül sor, majd a tá­bortűz fényeinél 20 órától utcabálra várják az érdeklődőket. Csalás az egész. Egészen pontosan csak a látszat csal, hiszen a gyönyörű autó tulajdonosa, nem a romos épület­ben keresi a gyógyulást, vagy a fizetését. A kocsi másik ol­daláról ugyanis jól látszik a szép újdombóvári egészségház. Mindenesetre a volt orvosi rendelőre is ráférne a „gyógyí­tás”. FOTÓ: GOTTVALD Lebilincselő A dombóvári rendőrkapitány­ság illetékességi területén az elmúlt héten az azt megelőző­nél több bűncselekmény tör­tént. Akadt köztük rablás, betö­rés, s „természetesen” ezúttal sem maradtak el a szokásos, de nehezen megszokható kerék­párlopások sem. Rabolt a postavonaton, majd „hazautazott” Augusztus 12-én, azaz a múlt hét szombatján hajnalban Bu­dapestről induló és Pécsnek tartó postavonaton egy három­fai férfit ütött le a váraljai K.S., aki a sértettől elvette bőrdzsekijét. A tett elkövetője éppen rablás miatt tölti bör­tönbüntetését, ám szabadságot kapott, s így került a vonatra. A sértett személyleírása és a rendőrök nyilvántartásának összevetése hamar eredményre vezetett, hiszen a tettes előző­leg elmondta a vonaton, hogy honnan kapott szabadságot. K.S. még aznap reggel ismét rendőrkézre került, s idő előtt volt kénytelen a rövid szabiról „hazautazni”. Négy nyaralót egy nap alatt Bár az elmúlt időszakban el­maradt a korábban szokásos gunarasi nyaralófosztogatás, a múlt héten ismét négy nyara­lóba tettek látogatást hívatlan vendégek. Két nap leforgása alatt különböző módszerekkel - így hengerzártöréssel, ál­kulccsal, és az ablakon be­mászva - történtek meg az ese­tek. Ezúttal is német állampol­gárok sérelmére követték el a bűncselekményeket. Volt olyan nyaraló, ahonnan 500, a másikból 450 márka készpénzt vittek el, s a betörőknek még a parabola antenna beltéri egy­sége is zsákmányukká vált. Éz utóbbit természetesen a nya­raló magyar tulajdonosa fáj­lalja. Négy járgányban nyolc kerék A dombóvári Bezerédj utca 10. szám alatti ház kerékpártá­rolójából egyszerre négy darab Mountain Bike kerékpárt lop­tak el. A kerékpárok tulajdonosai éppen nyaralni voltak, így a cselekmény elkövetésének napját nem lehet pontosan meghatározni, ám az bizonyos, hogy a négy járgányban nyolc kerék volt, s hogy a biciklik együttes értéke 80-90 ezer fo­rintra tehető. Ruhát vettek volna, de a pénzt lopták Augusztus 10-én a délelőtti órákban egy dombóvári férfi háza melletti fészerénél ügy­ködött, s egyszer csak arra lett figyelmes, hogy három asz- szony jön ki a nyitva hagyott konyha ajtón. Amikor megszó­lította a „hölgyeket”, azok rögvest elmondták, hogy hasz­nált ruhát szerettek volna vásá­rolni. Üzlet nem köttetett, ám a férfi később vette csak észre, hogy lakásából eltűnt 35 ezer forint készpénz. A dombóvári rendőrkapi­tányság a sértett bejelentése alapján ismeretlen tettesek el­len indított eljárást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents