Tolnai Népújság, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-03 / 153. szám

1995. július 3., hétfő 3. oldal Megyei Körkép Ott vagyunk a felső harmadban? Borok között Bordeauxban (Folytatás az 1■ oldalról.) állam bemutatkozik a láto­gatóknak. Ha valahol, úgy itt lehet igazán megtudni, hogy mi jellemzi valójában a világ ízlését. Jóleső érzés­sel vehettük tudomásul, hogy a borok nagy része abba az irányzatba illik, amit Magyarország is kép­visel. Véleményem szerint nagy lehetőségeink lenné­nek például a Szekszárdi Bikavér estében, az már persze más kérdés, hogy mi­lyen a martketing-mun- kánk. — A Bikavér mellett ta­lán még a Kadarkával is lennének esélyeink - vette át a szót Módos Ernő. — S hadd tegyem hozzá az el­hangzottakhoz: azt nem mondanám, hogy nem ittam jobb borokat a hazaiaknál, de hogy íz, zamat, minőség tekintetében ott vagyunk a felső harmadban, azt itt és most ki merem jelenteni. — Visszatérve a reklám és marketing munkára: bár­hova is mentünk, mármint szőlőtermelő vidékre, ott komoly figyelemfelkeltő, turisztikai és gazdasági je­lentősége volt a bornak - húzta alá Ferenc Vilmos. — A tanulmányút zárásaként Spanyolországba, Lograno városába is eljutottunk. A település közepén, a téren nem szobor állt, hanem egy szőlőprés. Valamennyi üzlet kirakatában - lehetett az bú­torbolt vagy ruhásbutik - ott volt a városra jellemző bor. Ezt hiányolom Szekszár- don: ha idejön valaki, érezze azt, hogy egy jelentős bor­vidékre érkezett.-szá­Narancsillatú riasztás Nem volt a megyében a hét vé­gén - lapzártáig - jelentős tűz­eset. Pénteken 21 óra 23 perc­kor Bonyhádon a Majosi út mellett gyulladt ki néhány szé­naboglya, amit a helyi önkéntes tűzoltók oltottak el. Szombaton 23 óra 7 perckor a bonyhádi új posta épületéből - ami lehet, hogy az új telefonközpont volt - jeleztek élénk narancsillatot. A műszaki mentés során kide­rült, hogy a jellegzetes illat a technológia során keletkezik, s nincs szó mérgező anyagról. Pakson vasárnap 1 óra 50 perc­kor egy újságospavilon égett, amit három perc alatt eloltottak a tűzoltók. A két tűz okának ki­derítésére a vizsgálat indult. Egy régi lengyeli diák ajándéka Mint arról lapunkban már beszámoltunk, a Németor­szágban élő Asztalos Keresz- tély (ottani nevén Krisztián), aki egykor a lengyeli iskola padjait koptatta, saját készí­tésű emléktáblával lepte meg az ünneplőket, akik a lengyeli oktatás kezdeteinek 250. év­fordulójára emlékeztek. Az avatóünnepség után rövid be­szélgetésre kértük a mestert. — Mikor járt itt iskolába? — 1931 és 1937 között. Utána kőműves inas lettem, a nagypapám mellett tanultam itt Lengyelen. Amikor felszaba­dultam, 1942-ben Budapestre mentem, majd visszajöttem és a Mecsekben dolgoztam mint kőműves. Aztán elvittek kato­nának, majd ismét itt a környé­ken építettem. A volt menyasszonyom csa­ládját 1948-ban kitelepítették Németországba. Én 1951-ben mentem utána. Pimában - ez egy Drezda környéki város - házasodtunk össze. Ott kezd­tem, mint kőfaragó, az ottani legnagyobb cégnél üzemvezető voltam. Később alkalmam nyílt arra, hogy magánvállalkozásba Asztalos Keresztéin fotó: g. k. kezdjek, kőfaragást és épületta­tarozást vállaltam. — Honnan jött az ötlet, hogy Ön készítse el az emléktáblát? — Küldtek nekem egy leve­let, amelyben megírták, hogy ünnepség lesz, volt benne egy kép is az iskoláról. Arra gon­doltam, hogy a kétszázötven éves iskolai évfordulót vala­hogy kapcsolni kellene az okta­táshoz, a kultúrához. Ezért egy könyvformába írtam bele ma­gyarul és németül: 250 éve is­kola. — Miért vállalta el a mun­kát? — Mint egykori lengyeli diák én ezt szívesen tettem, örü­lök, hogy az én munkám állít emléket az oktatás elindításá­nak. Természetesen nem kérek egy fillért se érte. — Milyen gyakran jön Ma­gyarországra? — Minden második évben. Főleg Harkányba járunk, jót tesz nekem az ottani víz. — Most is sokan jöttek az ünnepségre Németországból. — Igen, mikor ott kint meg­tudtuk mire készülnek Lengye­len, mondtuk, hogy feltétlenül el kell menni. Körülbelül olyan kilencvenen jöhettünk, vala­mennyien egykori kitelepítet­tek, illetve azok gyermekei. Nem mindenki a mi vidékünk­ről jött, vannak itt a nyugati tar­tományokból is. — Aktívan dolgozik még? — Épp az idén adtam át a gyerekeimnek az üzletet, én már csak akkor faragok, amikor kedvem tartja, meg persze, ha ilyen évforduló van, mint most itt Lengyelen. Hangyái A bátaszékiek örülnek, de fenntartásokkal Városi cím, várakozással (Folytatás az 1. oldalról.) gyermekét tolta, a másikat ké­zenfogva vezette - úgy véli, hogy a várostól még nagyon messze vannak. Más városok­ban is akad szemét bőségesen, s úgy ítélte meg, hogy e területen Bátaszék az elsők között áll. A nagyságát, a lélekszámát te­kintve inkább megfelelő a nagyközség szóhasználat, mint a város. Vannak ugyan oktatási intézmények, van kulturális élet, egészségügyi ellátás, de kevés ahhoz, hogy egyik napról a másikra város legyen. Ez bi­zonyára nem is lesz így, sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy igazán azzá váljon. Minden­esetre optimista, s örül annak, hogy itt élhet, s nevelheti gye­rekeit. Háromgyermekes nagycsa­ládos anyuka már az anyagi­akra is kitért, amikor Bátaszék várossá válásról kérdeztük:- Annak, hogy Bátaszék vá­ros lett, nagyon örülök, de van­nak fenntartásaim. Hogy mik ezek? Azt például nem tudjuk, hogy a továbbiakban hogyan alakulnak, vagy változnak-e a közüzemi díjak. Ezek változása ugyanis újabb kalkulációt je­lenthet számunkra, ami már megnehezítheti a család anyagi helyzetét. Azzal, hogy város lett, megváltozik-e a helyzete, vagy a képe, nem tudom, de ——-wir­.... na gyon bízom benne, hogy így lesz. Az édesanyával hazafelé tartó, vakációzó kislánytól is érdeklődtünk. Elmondta, hogy a helyi iskolában tanul, s csupa kitűnő jegyeket írtak az ötödik osztályról kapott bizonyítvá­nyába. Örül, hogy iskolája vá­rosi iskola lesz, de számára ez nem jelent válto­zást, mert tanulni kell, és iskolába is el kell járni. Találkoztunk olyan bátaszéki- vel is, aki az új­ságból tudta meg, hogy a nagyközségből város lesz. — A hírre rá­csodálkoztam, amikor olvastam a Népújságban, mert azt gondo­lom, ha egy nagyközség vá­ros lesz, ott az infrastruktúra is teljes. A sáros utcák, a nyaktörő utak nem ezt iga­zolják. Elítéljük a fiatalokat a vi­selkedésük miatt, de nincs mozi, nincs egy szóra­kozóhely, ahol a fiatalok eltölthetnék a szabad­időt. Felvetődik a kérdés, mit tud tenni az önkormányzat ak­kor, ha nincs pénz. Semmit. A válasz önmagáért beszél. Senki nem az önkormányza­tot hibáztatja, mert még nem született olyan ember, aki a semmiből csodát tudott volna csinálni. - p. téri ­Hírek A Megyéből Eladó a hőgyészi Lichtenstein kastély Eladó a Hőgyész központjá­ban található Lichtenstein kastély. A helybeliek által csak „kis-kastélyként” emle­getett -, a „nagy” az Appo- nyi-kastély -, épület együttes a rendszerváltást követően került a hőgyészi önkormány­zat tulajdonába. Korábban a helyi állami gazdaság hasz­nálta a kastélyt szolgálati la­kások céljára. Mivel az ön- kormányzat nem tudja hasz­nosítani a leromlott állagú, mintegy tíz éve lakatlan mű­emlék jellegű épületet, ezért az elmúlt héten egy ingatlan- közvetítő cég segítségével meghirdette eladásra a kas­télyt a hozzá tartozó mellék- épületekkel és a megmaradt park egy részével. A hírek szerint az egykori tulajdono­sok utódai, a lichtensteini hercegi család tagjai is érdek­lődnek az eladó ingatlan iránt. „Karcsúsítás” a városházán Létszámleépítés lesz a szek­szárdi polgármesteri hivatal­nál. A városi közgyűlés dön­tése értelmében tizenkét dol­gozó állását szüntetik meg rövidesen. A közgyűlés hoz­zájárulása nyomán a takarí­tást, őrzést a jövőben vállal­kozásba adja a hivatal. Jobb hídfeljáró Dunaföldváron A megyei közúti igazgatóság illetékesének tájékoztatása alapján még jó két hétig eltar­tanak a dunaföldvári hídfeljá­rón végzett karbantartási munkálatok. A tél folyamán megsérült szigetelést és az út­burkolatot cserélik ki a szak­emberek. Mint megtudtuk, garanciában javítja a feljárót a fehérvári Arbau, valamint a budapesti Hídépítő Rt. Lakások az az iskola épületében Lakásokat kíván kialakíttatni a szekszárdi önkormányzat a József-pusztai egykori iskola épületében. A terv megvalósí­tása érdekében az ingatlant átadták a Szekszárdi Városi Ingatlankezelési Intézmény­nek. Korszerűsödik a városháza A városi avató ünnepély előtt kerül sor több, a költségve­tésben elhatározott fejlesz­tésre Simontomyán. Augusz­tusig befejeződik a szekszárdi Dom Rt. kivitelezésében a vá­rosháza tetőszerkezetének felújítása, és a Bőrgyár Rt. ál­tal végzett fűtéskorszerűsítés. A telefonhálózat fejlesztésé­nek a függvényében építenek járdát a város közlekedési csomópontjától a művelődési házig, és befejezés előtt áll a védőnői lakás kialakítása is. Az avató ünnepség időpontja még nem nincs kijelölve, elő­reláthatóan augusztus utolsó hétvégéjén lesz. Nyári szüneten a városatyák Nyári szünetet tartanak a vá­rosatyák. A szekszárdi képvi­selők jól megérdemelt pihe­nése augusztus közepéig tart. Az „utolsó” közgyűlés július 27-én, kedden volt és több mint hat órán át tartott. A gázfűtésről Hőgyészen Gázfűtéssel szeretnék megol­dani Hőgyészen is sokan la­kásuk téli temperálását. Az igények nyomán a polgármes­teri hivatal felvette a kapcso­latot az ügyben érdekelt cé­gekkel. Mint a tárgyalások során ki­derült, a vezetékes földgáz bevezetése túl nagy terhet róna a falusi háztartásokra. A jelenlegi elképzelések szerint amennyiben igény lesz rá, ut­cánként egy-egy gáztartályt helyeznének el, amire házan­ként lehet rácsatlakozni. Ez­zel a megoldással mintegy öt­ven százalékkal olcsóbban le­hetne megoldani a lakások fű­tés-korszerűsítését. * Áthelyezéssel távozik a jegyző Július 15-től Alsónána község jelenlegi jegyzője, Margruber János elköszön a községtől. A már említett időponttól - át­helyezéssel - Vajtára kerül. Az alsónánai önkormányzat a közeljövőben megüresedett jegyzői állásra pályázatot ír ki. Nevelési támogatás Koppányszántón Egy önkormányzati döntés ér­telmében az óvodás gyerme­kek után egységesen három­ezer forintot kapnak a kop- pányszántói családok, az álta­lános iskolásoknak pedig az önkormányzat téríti a tan­könyvek költségét. A községben a középiskolá­sok ötezer, a felsőoktatási in­tézményekben tanulók pedig hétezer forint beiskolázási támogatásban részesülnek idén. A klasszikus formák bűvöletében. Letisztult, klasszikusan hagyományos formák, térkompozíciók, egy­szerű, határozott expresszivitás - ez Szabó Iván életműve. A Munkácsy-díjas szobrászművész a század nagymestere, Medgyessy Ferenc nyomdokain haladva vált a realizmus maradandó képviselőjévé. Aktokat, lovaskompozíciókat mintázó kisplasztikái, érmei, domborművei a simontomyai Vármúzeumban szombaton nyüt tárlaton várják az érdek­lődőket szeptemberig. Szpkszárd városfejlesztési koncepciójához (5.) Eletközeli, rugalmas kapocsolatok A képviselőtestület megrendelésére, a MTA Regionális Kutatá­sok Központja 2400 oldalas tanulmány-gyűjteményt készített a városról. A száz oldalas zárótanulmányból szemelgetünk. Meg­lehet szubjektiven, de szándékaink szerint érdekesen. Hogy milyen lesz a város jö­vője, az külső és belső folyama­toktól is függ. Az élelmiszer- gazdaságról már esett szó, arról még nem, hogy a város fejlődé­sére a déli határainknál folyó háború, illetve annak vége is hatással lehet. Különösen pozi­tív lesz ez a hatás akkor, ha megépül a déli autópálya, és a Duna-híd, kikötővel együtt. Ezzel kikerül a város az elzárt­ságból és közvetlen kapcso­latba kerülne a nagy európai átmenő, nyersanyag és áruszál­lító forgalommal. Ha ez így lesz, akkor az idegenforgalom is alapozhat erre. A város ide­genforgalmában ma sem játszik jelentőségéhez mért szerepet a gemenci erdő, ami a fenti eset­ben szintén felértékelődik. A tanulmány azt is bizo­nyítja, hogy a helyi erőforrások feltárása és dinamizálása, egy a jelenleginél aktívabb városfej­lesztési politika nélkülözhetet­len, nemcsak a fejlődéshez, de a lecsúszás megakadályozásá­hoz is. A tanulmány persze még nem számol azzal a pénzügyi helyzettel, nevezetesen az el­adósodással, ami az utóbbi két évben következett be. Mindez nem azt jelenti, hogy fel kellene adni, éppen ellenkezőleg, a helyzet felértékeli a szekszárdi polgárok szerepét, egyéni akti­vitását, illetve ezek bekapcsolá­sát a város fejlesztésébe. Mindig is jelentős erő volt, s a jövőben még nagyobb sze­repe lehet a lokálpatriotizmus­nak szubjektív oldalról, illetve a „szekszárdiságnak”, akár pi­aci megjelenítésében is. A ta­nulmány javasolja például, hogy a speciális termékeket, termékcsaládokat - más kül­földi, főleg német mintára - egységes névvel, aliscai-ként forgalmazzák. A várospolitika további demokratizálásában, a karitatív szervezettekkel, a civil szférával való kooperáció bőví­tésében még vannak lehetősé­gek. Jó példa lehet a mezőgaz­dasági kerekasztal munkája. A tanulmány szerint az aktí­vabb várospolitikának feltétele a testületi munka célirányosabb szervezése, valamint a hivatal és a testület együttműködésé­nek a korszerűsítése is. Az hi­vatalban dolgozók szakértelme nélkülözhetetlen a döntések előkészítésében majd a végre­hajtásban. Jelentős szerepük nélkül elképzelhetetlen bármi­lyen jó várospolitika megvaló­sítása. (Vége.) Ihárosi Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents