Tolnai Népújság, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-24 / 146. szám

1995. június 24., szombat Adózó művelődés Ismert, hogy július 1-től negyvennégy százalékos társadalombiztosítási já­rulék terheli a a honorári­umokat, ezzel újabb teher nehezedik a művelődési intézményekre. A jogszabály elsősorban nem a művelődési házaktól kifizetett honoráriumok „megadóztatását” célozta, mégis ezek tudják legke­vésbé kikerülni hátrányait. A járulék fizetése most azt jelenti, hogy egy honorári­ummal fizetett előadó mű­sora csaknem másfélszere­sébe kerül az intézménynek, mint eddig. A tamási műve­lődési házban, - ahol ez év­ben hozzávetőleg harminc rendezvény van tervben - a jövőben biztosan azzal a kérdéssel fog indulni egy műsor szervezése, hogy tud- e számlát adni az előadó a felvett összegről, vagy nem - mondta Kollemé Pálinkás Klára igazgató. A vállalko­zóként működő előadók ese­tében ugyanis a háznak nincs más fizetési kötele­zettsége. Talán könnyít a helyzeten, hogy az így dol­gozó művészekből egyre több van. Azonban ma még néha nem tudni, hogy a már „leszervezett” műsorok fel­lépői milyen státuszban vannak, két nagyobb gyer­mekkoncert előadóiról ez majd a szerződéskötéskor derül ki. Ha egyikük hono­ráriumot kér, elképzelhető, hogy a második koncert el­marad. Honoráriumnak minősül­nek a szellemi tevékenysé­gért fizetett megbízási díjak is, a simontomyai művelő­dési háznak ez jelenti in­kább a gondot. „Nem tud­juk, melyik ujjúnkba harap­junk” - fogalmazott képle­tesen Lacza Attila, a ház ve­zetője. Az intézmény tizen­egy kulturális csoportjából hétnek a vezetője kap ugyanis ilyen címen pénzt munkájáért, a költségvetés pedig „határos”. A szerzői jogdíjak, a járu­lék után tehát itt a harmadik adó jellegű fizetési kötele­zettség. Az új tb-járulékból befolyó négymilliárdos be­vételből hatszázmillió forin­tot a vidéki művelődési há­zak kapnak „kompenzáció­ként” - hogy ebből mennyi jut például a tavalyihoz ké­pest két millió forinttal ke­vesebb pénzből működő tamási művelődési háznak, még nem ismeretes. tf Ha valami 25 éven keresztül működik, fejlődik, és még so­kak számára örömet is szerez, akkor arra érdemes figyelni. A Tolna megyei tehetséggondo­zással két és fél évtizede kez­dett foglalkozni Kovács Ferenc Bonyhádon élő pedagógus fes­tőművész. A tehetség ezúttal a képzőművészetek iránt fogé­kony fiatalokra vonatkozik. Ez a negyedszázadot felölelő évforduló mindenképpen al­kalmas a megállásra, visszapil­lantásra, értékelésre és a jövő­beni feladatok megfogalmazá­sára. A kezdetekben éppen úgy, mint napjainkban, az igény szülte a gondolatot, hogy me­gyénkben is nagyobb gondot kell fordítani azokra a leá­nyokra, fiúkra, akik az általá­nos iskolában eltérnek társaik­tól. Nem a labda után rohannak, hanem rajzlap fölé hajolnak, festőállvány mellé állnak, plasztikát formálnak, fába vé­Hétvégi Magazin Rejtett értékeink Bemát János művészete 11. oldal TévéNéz© írta: Gyuricza Mihály Szomszédok, nagy Sz-szel Nem szeretem a rágógumit. Az íze ugyan jó, izomerősítő sze­repe se lebecsülendő, de attól félek, kiszedi a tömést a fogam­ból. Más a helyzet a szellemi rágógumikkal, a különböző tévé vagy rádiósorozatokkal. Nem tudom, azoknak van-e valami­lyen káros mellékhatásuk, azon kívül, hogy elveszik az időt más, esetleg hasznosabb tevékenységtől, időtöltéstől. Múltkorjában az egyik sok-sok részes magyar sorozat volt főrendezője megyénkben járván kissé restelkedve nyilatkozott szellemi szülöttéről. Pedig szerintem nem restellni valóak ezek a sokrészes teleregények, ha tisztességesen megcsinálják őket. Én például kifejezetten kedvelem a Szomszédokat (így nagy be­tűvel különösen), ha éppen szellemi rágózni van kedvem, csa­ládom többi tagjával végignézem egy-egy epizódját. A helyze­tek, a szerepek egyértelműek, maiak. A történések általában hétköznapjaink történéseinek leskiccelt rajzai, olykor talán túl egyszerűek, vázlatosak, megértésük nem igényel különösebb szellemi erőfeszítést. Ez persze a néző szempontjából lehet elő­nyös is, hátrányos is, attól függ, milyen a szellemi kondíciója, lelki állapota, kedve és egyebe. Azt meg kifejezetten szeretem, hogy a bonyodalmak legtöbbjének legalább a tévében jó vége lesz. (Kivéve, ha az élet közbeszól és a természet törvényei sze­rint ne adj Isten a valóságban is meghal egyik vagy másik sze­replő - sajnos, volt rá példa.) Szóval, kedvelem a Szomszédo­kat. A múltkor az egyik ABC-ben, sorban állás közben azon kaptam magam, hogy mintegy szórakozásképpen elkezdtem a jóságos Lenke nénihez hasonlítgatni a hölgyet, aki rendszerint kiszolgál. Tehettem, hiszen a Szomszédok rólunk szól, vagy legalábbis rólunk akar szólni, nem úgy, mint például a Dallas. Az is mese persze, de egy kicsit távolabbra röpít bennünket - olyan világba, amelyik nem csak a kilométerek számát tekintve van messze a magyar tévénézőtől. A rajta lévő máz se az a ka­ramell, amelyet unokát váró nagymamák készítenek a vasár­napi süteményhez. Inkább színes, szintetikus szirup - de erről majd más alkalommal. MTV: megjósolható az elnök bukása? Alig néhány cikk és adat ma­radt ránk festményei mellett, ráadásul ezek egy része is el­lentmond egymásnak, mégis egy dolog bizonyos: a század derekának egyéni stílusú és ha­tású művésze lehetett a nevét (Bemáth Aurél szignójától megkülönböztetendő) h nélkül író Bemát János. Nakon született 1910-ben. (Simon Károly adata szerint áp­rilis 14-én, felesége közlése szerint éppen 75 éve, június 19- én). Mindössze egy éves, ami­kor családja Dombóvárra köl­tözik, itt apjának jól menő, több segéddel és inassal működő műbútorasztalos-műhelyében ismerkedik a művészettel rajz és intarziák formájában. A helybeli gimnázium után az Iparművészeti Főiskola díszítő festészet szakán kezd, de hama­rosan a Képzőművészeti Főis­kola hallgatója lesz, itáliai ösz­töndíjjal Rómába és Firenzébe megy, s A halász halála című festménye az olasz állam nagy­díját nyeri el. Visszatérve 1938- ban találkozik a főiskolán Martha Miiigennel, akinek édesanyja a zombai születésű Pesthy Júlia, s aki Orbán Antal vezetésével kerámiaszobrásza- tot tanul. Az ismeretségből előbb közös munka lesz: az új­dombóvári plébániatemplom freskóit készíti a jövendő félj, Martha Krisztus-szobrához pe­dig modellt áll. Munkájuk so­rán keresi fel őket a Dombóvá­ron szerkesztett Tolnamegyei Hírlap újságírója, Asztalos Imre, aki elismerő cikket közöl- A tavalyi tábor sikere is ösztönzött bennünket, hogy idén is hasonlót rendezzünk, ám ezúttal - anyagi okok miatt - csak egy hetesre sikeredett a vállalkozás. A célunk pedig az volt, hogy a gyerekeket terelve a művészetek felé, egészséges életmódra neveljük, megismer­tessük velük a tánc, a színját­szás örömét.- Hogyan igyekeztetek eze­ket a célokat elérni?- Elsősorban a gyerekek kreativitására alapoztunk, hagytuk, hogy saját elképzelé­seik alapján mozogjanak, hasz­nálják a fantáziájukat. E mellett sik, faragják mások által is szépnek látott környezetük egy- egy jellegzetes motívumát. Kovács Ferenc rajztanári fel­adatai mellett felfigyelt azokra a nemzetközi sikerekre, melye­ket gyermekek értek el. Valami különösnek is nevezhető ötlet indítása után szakköri tevé­kenységbe kezdett. Innen az út szinte egyenesen vezet napja­inkig. A szakkörök iskolai tan­évhez igazodó rendjét a szüni­dei nyári táborozások követték. Kezdetben Óbánya, Váralja adott helyet. A táji adottságok jó alkalmat kínáltak a pihe­nésre, alkotásra, és a közös­séggé formálódásra. Kollégák is akadtak, akik segítették Ko­vács Ferenc munkáját. A vizuális nevelésről a kész­róluk, majd szomorúan említi meg, hogy az Amerikai Egye­sült Államokba fognak köl­tözni. A háború már javában dúl, amikor 1941. január 1-jén meg­érkeznek. Bemát János - hogy keresethez jusson és a nyelvet is tanulja - három hónapig egy műbútorasztalosnál dolgozik, mígnem lakóhelyükön, az ohioi Toledóban a helyi magyar kö­zösség papja rájuk nem bízza a templom nagy freskójának, a Szent István-ciklusnak a meg­festését. Műteremhez úgy jut­nak, hogy egy elhagyott iskolá­ban oktatják képzőművészetre a gyerekeket, miközben már megszületik 1941-ben János fiuk, 1942-ben Zsuzsanna, 1944-ben Tamás. Portréfestő­ként egyre ismertebb és kedvel­tebb lesz Bemát, aki főleg az Amerikába költözött Taylor műkereskedővel áll kapcsolat­ban, s így festi le 1943-ban a gyermekszínészként sikert arató Elizabeth Taylort. Több kiállításon szerepel sikerrel: számos nagydíj és aranyérem tanúskodik erről, valamint a mansfieldi Szent Péter székes- egyház kifestésére szóló meg­bízatás. A hatalmas térbe más- félszeres életnagyságú alakok­ból is több mint száz került, köztük a festő maga is, vala­mint a feleség az egyik angyal képében. E munkája során jelentkezik először betegsége is: 1952-től többször elájul, majd a City Of Hope kórház kutatóorvosainak lesz állandó páciense és munka­természetesen irányítottuk őket, különböző feladatok el­végeztetésével próbáltuk meg célunkat elérni. A gyerek lét­eleme a mozgás, ám fontos volt, hogy mozgáskoordináció javító gyakorlatokat végeztes­sünk velük. A tábor lényege egyébként a sok mozgás, tény­leges sport mellett két mese dramatizálása, színpadra vitele volt. Móra Ferenc Három bécsi diák és Grimm Rigócsőr ki­rályfi című meséit dolgoztuk fel. Móra Ferenc meséjét meg­próbáltuk némajátékkal szín­padra állítani, a másik darabban a gyerekeknek szövegük is volt. ségtantárgyakról mindig is megoszlottak a vélemények. A többség kevésbé tartotta, tartja fontosnak, mert általában a ta­nulmányi átlagot valamilyen mértékben befolyásolja, de je­lentősége kevés. Mondják azok, akiknek nem jelent örö­möt és közömbös élményt ad csak egy virágzó jázminbokor, a hajnali harmatcseppektől szikrázó füves térség, a csil­lámló víztükör, a júniusi este felkelő holdja, egy viharos dél­után szivárványos égboltja . . . Van, akiben szunnyadni lát­szik ezek iránt a fogékonyság olyan mértékben is, hogy mindezt meg tudja fogalmazni, átírni önmagában, és megjelen­tetni, az érzékenyebben jár-kel a világban. Nos, ők azok, akiket társa. Ez utóbbi nem túlzás, hi­szen mind egyénisége, amellyel egyaránt elbűvölte betegtársait és az őt meghívó egyetemek hallgatóságát, mind művészi tevékenysége nagy hatású, a maga nemében úttörő jellegű. Igen nevezetesek a betegekről készült rajzai, valamint az ope­rációk egyes mozzanatairól al­kotott művei, amelyek több tu­dományos értekezés mellékle­teként láttak napvilágot. (Akkor még ilyesmiről tilos volt az USA-ban fotót készíteni). Súlyos betegen, 1962-ben lá­togatott újra Európába Tamás fiával, akinek megmutatta élete fontosabb színtereit, köztük a szellemi szülőhely Dombóvári is. A halál a Toledo melletti Duarte kórházában érte 1964. szeptember 11-én. Ézután kezdődő kálváriájáról a Dombóvár és Vidéke 1990/4. számában M. Fodor Klára írt magvas cikket. Ebből kiderül, hogy a Magyar Nemzeti Galé­riára testált hagyatékot szétosz­tották az ország számos he­lyére, ezt úgy kellett összegyűj­teni, de a műkritikus az alkotá­sokat aligha érthette meg s így csekély értékűnek mondotta. Dombóvár és a szekszárdi mú­zeum ennek ellenére sokat tett azért, hogy 1985-ben kiállítá­son mutathassák be műveit. Ekkor mondta magnóra élete részleteit az őt még mindig for­rón szerető feleség, Martha. Nem tudom, Nakon áll-e még szülőháza, s ha igen, van-e rajta emléktábla? Dr. Töttős Gábor A szövegeket természetesen nem írtuk le, hanem a mesék felolvasása után a gyerekek le­rajzolták azt, ami megmaradt bennük a meséből, aztán a kü­lönböző jeleneteket átbeszél­tük, s a szereplők automatiku­san választódtak ki.- Ezek szerint a gyerekek fantáziája nem maradt kihasz­nálatlanul.- Sokan saját szövegükkel, ötleteikkel játszották szerepü­ket, így a mese is változott az eredetihez képest, mire a tábo­rozok szüleik előtt eljátszották a tábor zárásaként.- Jövőre?- Szeretnénk hagyomá­nyossá tenni ezt a tanfolyam jellegű napközis tábort, de a költségek a tavalyihoz képest is sokat nőttek, s azért kellet csökkentettük idén a felére az időtartamot, mert a gyerekek szülei nem terhelhetőek a vég­telenségig.- nagy ­Kovács Ferenc maga köré gyűjt, és évről-évre megrendezi számukra azt a seregszemlét, amiről lapunk is tudósított minden alkalommal. Ez a gyermekrajz pályázat, ebben az esztendőben olyan magas fokra tette mércéjét és a beérkezett alkotások számát, amire nem akadt még példa. A szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház adott helyet a bemutatkozás­nak, és ő a fenntartója, támoga­tója annak a táborozásnak is, amelyet immáron harmadik éve a szálkai művésztelepen ren­deznek. A tehetséggondozó tá­borozásnak a tengelici oktatási központ is otthont adott egy időre, ám a rendszerváltást kö­vető években más helyet talál­tak az ifjú művészetbarátok. Ez Peták István, a Hankiss-kor- szakban a Magyar Televízió 2. csatornájának intendánsaként - tehát vezető beosztásban - dol­gozott. Jelenleg az MTV regio­nális hálózatának felügyelete tartozik hozzá, s ebben a minő­ségében járt a hét elején Szek- szárdon, a műsorszórás lehető­ségeit részletező sajtótájékozta­tón. A közismert tévés szemé­lyiséget a vele készített interjú­ban arról a híresztelésről kér­deztük, mely szerint hihetetle­nül drágán működik a Magyar Televízió. — Ellenkezőleg - cáfolta a hírt Peták István. — Ha csak a költségvetési támogatást vesz- szük figyelembe, akkor az eu­rópai összehasonlításban - ará­nyait tekintve - az egyik legke­vesebb. — Tehát nem igaz a pazar­lás vádja sem? — Á pazarlás az más kérdés. A kevés pénzt, amit kapunk, azt sem használjuk fel eléggé gaz­daságosan és spórolósan. Tény, hogy műsorpolitikánk, munka- és gazdálkodási fegyelmünk nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. — Azt is rebesgetik, hogy hihetetlenül magas fizetések, juttatások vannak a televízió­éit Szálka. Ide gyűlnek minden tanév végén a megye legkülön­bözőbb településeiről az általá­nos iskolás diákok. Az eredmé­nyességre jellemző, hogy akad­nak, akik középiskolából is visszatérnek. Ezen a ponton újra érdemes megállni. Mire is képez volta­képpen ez a táborozás? Nem művészképző, hiszen nen min­denkinek adatik meg a tovább­tanulási lehetőség. Viszont mindenki örömteli életet élhet. Másként láthatja az egyre job­ban elanyagiasodó világban embertársát és környezetét. Erre a látásra nevel, ezt a szem­léletet oktatja, tanítja Kovács Ferenc negyedszázada. A tehet­séggondozó rajztáborból min­den évben jelentkeznek szak­nál. Milliós prémiumokról szól a fáma ... — Én egyetlenegy ilyen kiu­talást sem láttam. A Magyar Televízióban dolgozó újságírók jövedelme magasabb a másutt dolgozó újságírók jövedelmé­nél. De ezzel együtt nem indo­kolt kirívó fizetésekről beszélni általánosságban. Egyes embe­reknél természetesen előfor­dulhatnak kiugróan magas, vál- lalhatatlan jövedelmek. Ez saj­nos beletartozik a gazdálkodás előbb említett fegyelmezetlen­ségébe. — Előadásában elhangzott: aki elnök a televízióban, annak lehetetlenség nem megbukni. — A bukást nagy biztonság­gal meg lehet jósolni, mert az elnököknek nem egy kitalált, bejáratott intézményt kell jól- rosszul működtetniük. Itt egy új típusú televíziót kell létrehozni, s ez az intézkedés szükségsze­rűen kemény személyi és poli­tikai érdekeket sérthet. Márpe­dig ha ez így van, akkor mindig összeállnak majd a lobbyik, s mindenkor óriási nyomás fog nehezedni az Magyar Televízió soros elnökére. Tehát még mi­előtt befejezné munkáját, egé­szen biztosan máris távoznia kell. -szá­középiskolákba, Kaposvárra, Pécsre, Székesfehérvárra, ahol jó eredménnyel helytállnak a Tolna megyei diákok. Innen az út felsőbb iskolákba vezet. A negyedszázad során több példa is van, hogy az egykori tábor­lakó felnőve, családot alapítva immár a gyermekét hozza ah­hoz a a Kovács Ferenchez, aki őt is indította a pályán. Van, aki ezekből a szakkörökből, tábo­rokból éppen a rajztanári pályát választva éli a pedagógusok életét. Megnehezül a mindennapok terhe. Nem kivétel ettől ez a kör sem. A támogatók, mecénások szerényebb adományokkal kapcsolódnak, de a remény mindenképpen megmarad és erős. Lehetetlen, hogy a világ a széprevágyó, ahhoz szólni tudó tehetséges emberek öröme nél­kül mozduljon tovább! Decsi Kiss János Sok mozgás, nagy adag fantázia A gyerekek nagy lelkesedéssel „dolgoztak” egy hétig. Az idéző­jel pedig csak félig igaz, hiszen annak ellenére, hogy játékos te­vékenységet végeztek az elmúlt pénteken, a dombóvári műve­lődési házban befejeződött tánc- és mozgástáborban, azért munka volt az. Eredményes munka. Az apróságok Balázs Erik és Szerecz Róbert kaposvári táncpedagógusok irányításával is­merkedtek a táborban a mozgással, tánccal, s egy kicsit a szín­paddal is. A két fiatalembert kérdeztük a tábor céljáról, tar­talmáról, s arról, elérték-e a céljukat. Negyedszázad a tehetségért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents