Tolnai Népújság, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-24 / 146. szám

Fazekaskemencét találtak Mórágyon Ifj. Nagy Sándor mórágyi la­kos telkén lakóház alapozása közben emelt ki cserépdarabo­kat egy földmunkagép. Azon­nal hozzákezdtek a cserepek kiszedéséhez és értesítették Szabó Géza régészt is, aki Bölcskén ásott és onnan rohant Mórágyra. — Kuriózum ez a kemence - mondja a fiatal szakember. A lelet a múlt század közepéről maradt fenn, a mórágyi kerá­mia legkésőbbi szakaszában készült edénydarabok és ke­mence került elő. A Kolep-csa- lád telkén állott. Érdekessége a kemencének, hogy formája öt­vözte a német hagyományt, keverve a magyar kemence formájával, hiszen ez nem egy hosszú, a németre jellemző alakú építmény, hanem egy hordóformájú égető alkalma­tosság volt. Mórágyon úgyne­vezett parasztfazekasok éltek szép számban, nem voltak fa­zekas céhek tagjai, hiszen ők a mai szóhasználattal kontárnak számítottak, mivel ezt a szak­mát a földművelés mellett, ki­egészítésképpen művelték. Az itt talált cserépdarabok Német hagyomány, ötvözve a magyar formával -ez a mórágyi kemence különlegessége nagyon változatos használati tárgyak darabjai, melyekkel magukat és szőkébb környeze­tüket látták el, de került belő­lük a Duna túlsó oldalára is, hiszen például Hartán kizáró­lag mórágyi kerámiát vásárol­tak. Tehát a lelet nem az úgy­nevezett dísztárgy kategória, melyet nagyrészt a sárközi fal­vakban lakók vásároltak, hogy lakásukat díszítsék velük. Egy 1851-es összeírás szerint majd harminc család foglalkozott fazekassággal ebben a faluban. Tudományukat még Németor­szágból, betelepülésükkor hoz­ták magukkal. A lelet tisztítás, válogatás után került a szek­szárdi múzeumba és egyszer majd bizonyára egy kiállítás részeként látható lesz min­denki számára. Bakó Jenő Deutsche Bühne: nyíltszíni kritika Bach József „vendégszereplését” a publikum hosszas tapssal jutalmazta A közgyűlés elnöke, Frigyesi András és Görgei Gábor Fotóötós (Folytatás az 1. oldalról.) Sok gond volt az intézmény gazdálkodásával - folytatódott tovább a kritikus értékelés. A színházban az átlagosnál jóval nagyobb arányú a dolgozók cserélődése, ilyen váltások mel­lett nem garantálható a haté­kony működés. Nem is be­szélve arról, hogy akik marad­nak - s nemcsak a színészekről, hanem a munkáját tisztességgel végző technikai személyzetről is szó van - nagyobb megbe­csülést érdemelnének. Bach Jó­zsef végezetül a megyei köz­gyűlés elvárásait, sőt utasításait tolmácsolta. A következő évad programját részletező műsor­tervre - mert a kötelezettség el­lenére ilyet sem látott a kulturá­lis bizottság - június 30-ig tart igényt az önkormányzat. Ugyancsak benyújtandó az épü­let- és eszközhasználati, vala­mint a tájolási terv. Azonnali - hétfői - jelentést vár az önkor­mányzat a személyzeti munká­ról. Augusztus 30-ig stabili­zálni kell a gazdasági és művé­szeti vezetést. Az itt dolgozók­kal szemben is vannak köve­telmények - tette hozzá mon­dandójához Bach József: tart­sanak ki, végezzék továbbra is magas színvonalú munkájukat. Az első döbbenet - valamint a szűnni nem akaró taps - után Görgei Gábor művészeti ta­nácsadó emelkedett szólásra. Cáfolta, hogy ekkora problé­mahalmaz jellemezné a kedé­lyes dilettantizmus állapotából a profi színházi színvonalat el­ért intézményt: a gondok gaz­dasági vonalon következtek be, ezt időben fel is ismerte Fri­gyesi András, s határozottan lé­pett is ezügyben. Szimbólum értékű az is, hogy a Deutsche Bűimétől egy pártállam-kora­beli faluszínház funkcióját ké­rik számon - utalt a tájolásra Görgei Gábor, majd szenvedé­lyes tónusban kijelentette: olyan színházra van szükség - s ehhez ragaszkodnia kell -, ahova a busszal érkező közön­ség mint szentélybe, áhítattal lép be. Böszörményi Jenő gaz­dasági igazgató azt üzente az informátoroknak - a színház munkatársainak 90 (!) száza­léka még az ülés előtt felkereste panaszaival Bach Józsefet -, hogy az átgondolt tevékenység sokaknak nem tetszik, ennek el­lenére le kellett építeni az al­kalmatlan munkatársakat. Frigyesi András röviden rea­gált az elhangzottakra: köszö­netét mondott a vele tartó 10 százaléknak, akikkel együtt megy tovább - emberi és mű­vészi hitvallását, szakmai fele­lősségét szem előtt tartva - az úton. Két ismert művésznő, Hadzsikosztova Gabriella és Angelika Lippe mindenesetre másfelé veszi az irányt, munká­jukra a Deutsche Bühne veze­tése nem tartott igényt az új évadban.-szá­Major úrnak mennie kell ? A Szekszárdhoz közeli Kese­lyűsben van egy épület. Van ott persze több is, de ez a bizonyos objektum mondhatni vita tár­gyát képezi. Amúgy ’91 óta ki­adták rá a bontási engedélyt, az ÁNTSZ pedig lakhatatlanná nyilvánította. Nem egy palota tehát, és soha nem is volt az. Most valószínűleg büfét ren­deznek be egyik részében, ott, ahol Major István keselyűsi la­kos - állítása szerint - 1985 óta kisebb megszakításokkal la­kott. Az idén, április 30-án tették ki Major urat ebből a lakásból. Holmijait kipakolták egy mel­léképületbe, ahol egykor nyu- lakat és csirkéket tartott. Major úr azóta - lassan két hónapja - barátoknál húzza meg magát. A kérdéses épület egykoron szolgálati lakásként „műkö­dött” a Gemenci Erdő- és Vad­gazdaság tulajdonában. A gaz­daság azonban idén márciusban csereszerződéssel eladta többek között ezt az épületet is, Major Istvánnak pedig - a gazdaság egykori dolgozójának - mennie kellett. Major úr ’75 óta dolgozott a gazdaságnál, villanyszerelő­ként, majd fakitermelőként. A kérdéses szolgálati lakást a fe­leségének - aki szintén az er­dőgazdaságnál dolgozott - utal­ták ki, még ’79-ben. A házas­ságuk azonban megromlott, el­váltak, a feleség kapott egy má­sik lakást, Major úr pedig ma­radt. Ez ’85-ben volt, Major úr azóta fizeti - azt mondja, a be­fizetési csekkekkel bizonyítani tudja - a havi 144 forint bérleti díjat a gazdaság központjának. Major úr egészsége is meg­romlott időközben. Mint mondja, életében eddig vagy 20-szor tört el a keze, lába. Rengeteget volt táppénzen, kórházban, nem tudta ellátni a feladatát, ezért kérte cégét, hogy mondjanak fel neki. Vég- kielégítést kért, valamint egy akkora lakást, mint amelyben eddig lakott. ’93-ban meg is szűnt a munkaviszonya, a mun­kakönyvét kiadták, végkielégí­tést és másik lakást azonban nem kapott. Idén márciusban leszázalékolták Major urat, aki most 43 éves, gyerektartást is fizet, így jelenleg 6480 forint­ból él. Az új tulajdonos, Horváth Dénes április 30-án pakolta ki Major úr ruháit és egyéb holmi­ját a lakásból, ahol Major úr addig élt. Horváth Dénes megmutatta a gazdasággal kötött csereszer­ződést, amelynek egyik pontjá­ban az áll, hogy „harmadik személynek az ingatlanokon semmilyen jogosultsága nem áll fenn.” A gazdaság egyéb­ként nem hallgatta el Horváth úr előtt, hogy van egy lakó az általa megvásárolt épületben. Mint Horváth úr beszámolt róla, ők felszólították Major urat, hogy hagyja el az épületet, de aztán megsajnálták. — Munkát ajánlottunk neki, de ő közölte, hogy nem tud dolgozni, le van százalékolva. Ez után mondtuk, hogy az épü­let egyik szobája nem ázik be, ép falak vannak, ezer forintért adunk neki ott egy albérletet, de mivel nincs jövedelme, nem kell kifizetnie, ad a kutyáknak inni, elgereblyézget, és ezzel le van tudva a lakbér. Egy nap gondolkodás után azt mondta, hogy ő nem megy ki a saját la­kásából egy kisebbe. Na, ezek után nem ajánlottunk neki semmit, hanem kipakoltuk a cuccait. Major úr azt mondja, hogy az eredeti lakása 46 négyzetméte­res volt, amit ajánlottak neki, az meg 18. így hát nem fogadta el az ajánlatot. Az új tulajdonosra mellesleg Major úr nem neheztel, annál inkább a gazdaságra. A ge­menci erdőgazdaságnál sokan ismerik Major úr ügyét általá­nosságban, a részletekről azon­ban hiányosak az ismeretek. A gazdaság az ügyet legjobban ismerő munkatársa - aki hivata­losan nem kívánt nyilatkozni - azt mondta, hogy megszánták Major urat, amikor elvált, és időszakosan kiutaltak neki egy lakást, amiben lakhatott. Más vélemény szerint a lakásra semmiféle kiutalást nem kapott. Major úr viszont azt mondja, hogy az egykori (1985-ről van szó) igazgató, Papp László hi­vatalos engedélyével lakott ott a válás után. Az erről szóló pa­pírt azonban ’94 április 15-én- minden iratával együtt - ellop­ták tőle. Major István most azt nem érti, hogy ha neki - a gazdaság szerint - semmi köze nincs a lakáshoz, akkor vajon miért nem szólt neki senki a tíz év alatt, hogy ne tessen már kül­dözgetni nekünk a havi 144 fo­rintokat? Major úr elszánta magát, hogy harcolni fog a lakásért. Az új tulajdonost, Horváth Dénest perli, az első tárgyalásra e héten hétfőn került sor.-es­Szakmát tanulni, de hol és miként? Az érettségi vizsgát tett diákok közül nem mindegyik megy egyetemre, főiskolára. Vannak és nem is kevesen, akik vala­milyen szakmát szeretnének tanulni. A tovább nem tanuló fiatalok közül sokan választják a szakmunkásképzés külön­böző ágazatait. A kamarák megalakulása óta a törvényho­zók a gazdasági kamarák szak­képzéssel kapcsolatos felada­tait is szabályozták. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési veze­tőjével, Horváth Gyulával. — Milyen feladatokat ruhá­zott át a törvény a gazdasági kamarákra? — A legfontosabb jogosít­ványokat e téren a kamara a ta­nulószerződések, a vizsgázta­tás és a mesterképzés területén kapta. — Felkészült-e a Tolna Megyei Kereskedelmi és Ipar­kamara a a rendeletek által biztosított jogok gyakorlására? — Igen. Ami a tanulószer­ződéseket illeti, ha az iskola- rendszerű szakképzés gyakor­lati oktatása részben vagy egészben a kamarai tagok gya­korló helyein történik, akkor a törvények folyamatos életbe lépését követően a tanulók gyakorlati oktatása csak tanu­lószerződés alapján történhet. — Ki köthet tanulószerző­dést? — Tanulószerződést a ka­marai tag és a tanuló vagy tör­vényes képviselője köthet a szakképzési törvényben meg­határozott feltételekkel. Tanu­lóknál a feltétel, hogy az illető a közoktatási törvényben előírt tankötelezettségének eleget te­gyen és megfeleljen a szakké­pesítésre előírt előképzettségi és egészségügyi feltételeknek. Kamarai tagnak a tanulószer­ződés kötési szándékát az isko­lai felvételt megelőző naptári év végéig a tagság szerint ille­tékes gazdasági kamaránál kell bejelentenie. A bejelentést kö­vetően a gazdasági kamara mi­nősíti a gyakorlati munkahe­lyeket, megvizsgálja, hogy rendelkezik-e a szakmai gya­korlati oktatáshoz előírt szemé­lyi, tárgyi feltételekkel. A tanu­lószerződés csak akkor érvé­nyes, ha azt a tagság szerint il­letékes kamara egyetértésével kötötték meg, azokat ugyanis a kamara ellenjegyzi, megőrzi és betartását ellenőrzi. — Igenám, csakhogy míg a törvényt 1994-ben már megal­kották, a területi gazdasági kamarák csak ez év elején ala­kultak meg. így aztán azok a gazdálkodó szervezetek illetve vállalkozók, akik az 1995/96- os tanévben gyakorlati szakok­tatással kívánnak foglalkozni, ez irányú igényeiket nem tud­ták bejelenteni, ezért a törvényt szigorúan értelmezve nem foly­tathatnak gyakorlati szakokta­tást. — Ez így van, nem volt ki­nek bejelenteni a tanuló-szer­ződés kötési szándékot, így a soron következő 1995/96-os tanévben tanulószerződés alap­ján nem folyhat gyakorlati képzés. Jövőre viszont a 16. életévüket betöltött első éves tanulók gyakorlati oktatása csak tanulószerződés alapján lehetséges. Ezt a szándékot kamaránknál 1995. december 31-ig kell bejelenteni. — A leendő ipari tanuló te­hát tanulószerződést fog kötni a gyakorlati oktatást végző céggel még mielőtt felvették volna a szakmunkásképzőbe. Mi van, ha olyan alacsony a tanulmányi eredménye, hogy mégsem veszik fel? — A tanulószerződéssel je­lentkező diákot az elméleti ok­tatást végző iskolának fel kell vennie. Mi csak javasolni tud­juk a gyakorlati képzést foly­tató cégeknek, hogy lehetőleg vegyék figyelembe a jelentke­zők tanulmányi eredményét, hiszen az számukra is fontos. — A vizsgáztatás területén mi a kamara feladata? — Tagokat delegálunk a vizsgabizottságba és felügyel­jük a munkájukat. — Említette a felnőttkép­zést, átképzést is. — Itt a szakmai vizsgát megelőző 15 nappal a vizsgát szervező intézmény vezetője köteles megküldeni részünkre a vizsga előkészítéséről szóló jelentést. Ezt követően a ka­mara megbízza képviselőjét a vizsgabizottságban való rész­vételre. Az iskolarendszerű szakképzést illetően a törvény rendelkezései csak részben él­nek, folyamatban van a vizs­gabizottságokba delegálhatok névjegyzékének összeállítása. A mesterképzés és vizsgáztatás viszont a szakma szerint illeté­kes kamarák kizárólagos ha­tásköre lett. /. kováts

Next

/
Thumbnails
Contents