Tolnai Népújság, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-10 / 108. szám

4. oldal Megyei Körkép 1995. május 10., szerda — Dombóvár Es Környéke Krimikrónika Működött a riasztó. Május 3-án 2 óra körüli idő­ben ismeretlen tettes ablak­betörés módszerével megkí­sérelt behatolni a dombóvári Fészek Áruházba. A riasz­tóberendezés működésbe lépett, az elkövető elmene­kült. így rongálási kár ke­letkezett. Nagy értékű diófákat loptak. A Kocsola és Igái községek között útszakasz­ról ismeretlen tettesek már­cius 27. és 28. közötti idő­ben 7 darab diófát tulajdoní­tottak el. Az okozott kár 168 ezer forint. A rendőrség kéri: aki ekkor ezen az út­szakaszon közlekedett és a favágókról felvilágosítást tud adni, a dombóvári rend­őrkapitányságon, vagy a 07-en jelentkezzen. A betörő nem iszik, csak élelmiszert lop. Tanyabetörési sorozat kez­dődött Dombóvár környé­kén. Április 28-ra virradóra ismeretlen tettes tetőbontás módszerével behatolt Ka- posszekcső Öreghegyen két présházba, onnan főleg élelmiszert tulajdonított el. Ez a sorozat azóta Döbrö- közön is folytatódott, így a feltört présházak száma megközelíti a húszat. A nyomozás eddigi adatai alapján megállapítható, hogy az elkövető élelmi­szerre „utazik”, alkoholt nem fogyaszt. A rendőrség kéri az eddig említett terüle­ten dolgozó vagy pihenő gazdákat, hogy ha olyan személlyel találkoznak, akit ott ismeretlennek vélnek, je­lezzék a kapitányságon. Feltörték a munkagé­pet. Dombóvár-Gunaras- fürdő és Szarvaspuszta kö­zött, mint azt sok autós ta­pasztalta, működik egy földbánya. Ebben dolgozott április 28. és május 2-a kö­zött egy földkitermelő mun­kagép. Ismeretlen elkövetők feltörték, 5 ablakát kitörték, eltulajdonították a munka­gép műszerfalát, a rádiós­magnót, s a hozzá tartozó hangszórókat. A keletkezett kár több mint 50 ezer forint. Ugyancsak éberszemű és memóriájú tanúk segítségét várja a rendőrség. Hamis ötezresek Dombóváron. E hónap­ban Dombóvárra is kerültek a hamisított 5 ezresekből. Ezért a rendőrség felhívja a lakosság figyelmét, lehető­leg olyan helyen ne kösse­nek üzletet, ahol nincs lehe­tőség a pénz ellenőrzésére. Madarak és fák napja országos verseny Ornitológiái kiállítás Találkozás a természettel ’95. címmel természetvédelmi és ornitológiái kiállítás nyílt a dombóvári művelődési házban a helyi madártani csoport és a zoológiái szakkör közös rende­zésében. Az immár nyolcadik alkalommal látható kiállítás apropóját a közelgő „Madarak és fák napja” adta. Fő gerincét a Nimród fotóklub '95-ös fotópá­lyázatának 82 legszebb remeke alkotja. Ezen túl a helyi mú­zeum preparátumai, emlősök, madarak, lepkék, rovarok látha­tók és nem utolsó sorban a ma­dártani csoport fotóanyaga az elmúlt 15 év munkájáról. A bemutató célja elsősorban is­meretterjesztés, hiszen a gyere­keknél nagyon fontos az élmé­nyek eszmei értéke, a szép lát- tatása és a természetvédelemre való nevelés. A kiállítás beve­zetője az országos Madarak és fák napja május 12-i egészna­pos versenyének, melynek ren­dezési jogát Dombóvár kapta. A természetvédelmi és orni­tológiái kiállítást - amit Nagy Sándor szakkörvezető tanár irányításával rendeztek - május 16-ig láthatják az érdeklődők. Madarak és fák napja országos verseny Május 12-én, pénteken kerül sor Dombóváron a Madarak és fák napja egésznapos országos versenyre. A dombóvári műve­lődési ház kiselőadójában há­romnegyed 9-kor Nagy Sándor és Csík Mária fogadja a ver­senyző csapatokat. A verseny ünnepélyes megnyitója - Tóth Attila polgármester tartja - 9 órakor lesz. Ezt követően fél tízkor indulnak a résztvevők Szőlőhegyre, ahol 10 órától megkezdődik a verseny. A te­repen végrehajtandó feladato­kért a csapatok összesen 100 pontot szerezhetnek. Hét állo­máson kell a csapatoknak szá­mot adni tudásukról. A ver­senyfeladatok: egy fiatal ornito­lógus faunisztikai megfigye­lésre indul. Öltözékét, szakmai felszerelését kell értékelni. A sátrat és tábori felszerelését a tisztáson hagyta. Érdemes megnézni, mert olyan hibákat követett el, amelyekből tanul­hatunk. A feladatok között sze­repel továbbá madárhang és madárfaj felismerése, növény­felismerés, nyomolvasás, odú­típusok, madárfajok, odúkihe­lyezés, valamint erdő állattan. Hajdan: virágzó állattartás Jágónakon Hova vezetett a bizonytalanság? A jágónaki Törő Antal nem kis büszkeséggel mutogatta végig gazda­ságát. Az anyakocát, ami első alkalommal tizenhá­rom kismalacot fialt, a hat gyönyörű szép mar­hát, s nem beszélve a két lóról, aminek igen nagy hasznát veszi a gazda­ságban. — Az 1965-70-es években támogatással, kedvezményekkel segítet­ték a gazdák munkáját, s jobban volt értelme dol­gozni - kezdett mondan­dójába beszélgetésünkkor Törő Antal, majd így foly­tatta: — Ha leadott egy ál­latot, mindjárt pénzt is ka­pott érte. Az, hogy valaha is le­vágjam őket, soha nem fordult meg a fejemben. Pedig néhány éve volt olyan akció, hogy még fizettek is azért, ha valaki le­vágta az állatállományában lévő szarvasmarháit. — Milyen fajták az állatok? — Amikor divatba jött a Holstein fries én is vettem. Na­gyon jól tejelő fajta. Előtte meg volt a magyar tarka. Kettő most is van belőle. A tehenek megad­ják a napi 25-30 litert is. Igaz, megkapják a minőségi takar­mányt, ami kell az állatnak. Csak itt azért hibádzik! Nagyon kevés a tejpénz. Egy sásdi ká- efté megveszi tőlünk 21.80-ért, aztán továbbadja 64 forintért. Hol itt az igazság? — Miként értékesíti a nö­vendékállatot? — Borjút ritkán tartunk meg, mert mihelyt felnőtt, vi­szem a vásárba, s eladom. En­nek eddig volt ára, de már me­gint lejjebb ment. A múlt hó­Törő Antal egyik büszkesége, a Kicsi napban még 35-40 ezret is ad­tak érte, most megállt a piac, senkinek nem kell a borjú. Úgy látom, nincs pénze az emberek­nek. Eddig tíz marhám volt, de „selejteztünk”. A lánynak segí­tettünk, kellett a pénz a lakásra. — A gazdaságban sertést is látni. — A disznónak is igen jó ára volt. Eddig 175 forintot fi­zettek érte, most meg már le­ment 170-re. A malaccal is úgy vagyunk, ha marad az ára, mint volt, 6-7 ezer forint, akkor jó lett volna. Nemrégiben vettem hat göbét, 35 ezer forintért da­rabját, mert úgy gondoltam, ez­zel lehet keresni. Benne van kétszázezer forintom. — Honnan szerzi be a ta­karmányt? A takarmányt? Megtermel­jük, van egy kis földem. Vásá­roltam is, háztáji, no meg bér­leti föld is van mellé. A lovak munkára vannak, a takarmány­szállítást, boronálást, szántást, FOTÓ: RI­meg ami jön sorba, a lovakkal végeztetem. — Milyen volt az állattar­tási kedv régen a faluban? — Jómagam, meg a csalá­dom is itt született Jágónakon. Régen sokkal többen foglalkoz­tak állattartással. Betáblázták, hogy mennyivel foglalkoznak, mennyit adnak le belőle, s hogy mennyit kapnak az állatokért. Ma nem lehet semmit előre be­táblázni. Vettem a kocákat, an­nak reményében, hogy jó ára lesz a malacnak, de aztán ki tudja hogy mi lesz. Pár hónap, aztán ez is „befullad”. Jágóna­kon' minden háznál tartottak ál­latokat, most meg vagyunk vagy hárman. Volt a faluban 150 fejősmarha, most meg jó ha van húsz. A négy-öt év bizony­talansága ide vezetett. De egy biztos, amíg az Isten erőt, egészséget ád, addig nem lesz gond, akkor is csinálom, akár­mennyibe kerül is.- p. téri ­Köztéri szobrok Dombóváron Zsidó mártírok emlékműve A zsidó emlékmű fotó: ri­A város szélén, a pécsi út felül­járójáról látható nagy „síremlék” áttört falán 4 Dávid-csillag- gal. Az em­lékmű megkö­zelíthető a Deák Ferenc utcából, itt volt a zsina­góga és a gettó. A zsidóság állí­tott legkorábban emléket a má­sodik világhá­borúban elpusz­tult áldozatainak Dombóvá­ron. Az emlékmű főoszlopán nagyméretű Dávid-csillag (a felüljáró felől a sima hátlapja látható), alatta héberül és ma­gyarul a mózesi parancs és az emléktábla szövege: Ne ölj! Viruló gyermekek, tetterős fiatalok és roskatag aggok nevei következnek itt. Dombóvárról hurcolta el őket a hatalomra jutott bűn féktelen gyűlölete, és szerte a világban különféle helyeken haltak valamennyien zsidó­vértanúhalált 1942-től kezdve, de legnagyobb részt 1944 július havától a felsza­badulásig. Ez a mű hirdesse halhatatlan emléküket. 1947. A főoszlophoz 2 lépcső ve­zet, s hozzá kapcsolódik a 4 kisebb Dávid-csillaggal tagolt oszlopos rész, mindegyik csil­lag alatt márvány táblán az ál­dozatok nevei. Áz emlékmű­vön lévő névsort úgy állítot­ták össze, hogy utcáról-ut- cára, házról-házra jártak a megmaradónak. Az emlékek frissek, a nevek pontosak vol­tak. 541 név! A családok ABC sorrendben következnek s benne a gyerekek... Valika, Évike, Andorka, Jánoska... nehéz szívvel olvasható név­sor! Az 1941-es népszámlálás Dombóváron 613 izraelitát tartott nyilván (akkori község pusztákkal együtt 14.427 la­kosú). Ez azt jelenti, hogy nagy volt a véráldozat, meg­szűnt az önálló hitközség is. A zsidóság fontos szerepet játszott a település gazdasági és szellemi életében mint ke­reskedőréteg, illetve értelmi­ség. A várostól délre megvan a régi temető, megőrizni való emlékekkel. A megmaradt utódok és az új generáció jú­nius utolsó vasárnapján visz- szajönnek emlékezni. Emlé­kezni az ősökre, az utolsó napra: 1944. június 26-ra - ekkor volt a deportálás Dom­bóváron. Imádkoznak, gyer­tyát gyújtanak, virágot hoz­nak szeretteik emlékére. 1991-ben a „Hősök szobrára” vésett II. világháborús áldoza­tok közt ott vannak az izraeli­ták is. Füst Milánnal valljuk: „Mind jó fiad, kit itt ölelsz alant”. (Készült: a második világháború dombóvári halot­tainak emlékére a dokumen­tumgyűjtemény alapján.) Dr. Szőke Sándomé Takarítás tábomyitásra A Balaton-parti dombóvári if­júsági tábort szépítette és taka­rította nemrégiben szülők és nevelők húsz fős lelkes cso­portja, a kezelő dombóvári Jó­zsef Attila Általános Iskola és szülői munkaközössége szerve­zésében. A társadalmi munká­ban megtisztultak az ablakok, a szobák, s megszépült a part. Az apukák rozsdátlanították a hosszú stéglábakat. Egy egésznapos munkára több segítő kézre még szükség volna, hogy megfelelő színvo­nallal várhassa a tábor a gyere­keket pihenésre, üdülésre. A szülői munkaközösség ez­úton is kéri a segíteni hajlandó és szándékozó szülőket, hogy jelentkezzenek a szülői munka- közösség elnökénél Deáknénél. Cím: Dombóvár, Kosztolányi u. 26. Helytörténeti kutatások A döbröközi. születésű - Szent­endrén élő - dr. Gelencsér Gyula nyugdíjas rendőr-alezre­des Tolna megyéről végez kuta­tómunkát. írt már szakmai jel­legű tanulmányokat, jelenleg szülőföldje helytörténeti kuta­tómunkájával foglalkozik. Pél­dául kéziratban lévő munkája a Tudós és íróemberek Tolnából I. kötete, mely 515 oldalon 1175 fő életrajzi és tevékeny­ségi adatait tartalmazza. Van közöttük 36 akadémikus, 60 tu­dományos doktor (nagydoktor), 109 kandidátus, 398 egyetemi doktor és 572 tudományos fo­kozat és doktori cím nélküli személy. Jelenleg a Tudós és íróembe­rek Tolnából című munkája II. kötetén dolgozik. Hogy mun­kája teljes és alapos legyen, a Tolna megyében született, vagy legalább néhány évig itt nevel­kedett - tanult, kutató és publi­kációs tevékenységet vég­zett-végző személyek segítsé­gét kéri, hogy küldjenek részére tömör életrajzot, és publikációs jegyzéket, hogy felvehesse őket a munkájába. Azt reméli, hogy - különö­sen ez utóbbi - munkája könyv alakban is megjelenhet, s ké­sőbb része lesz a majdani Tol­nai Életrajzi Lexikonnak. Dr. Gelencsér Gyula a 2000 Szent­endre, Othelló u. 7. címre várja az anyagokat. A Kapos Kórus minősítése A dombóvári Kapos Kórus az elmúlt hónap végén Pá­pán, a szövetkezeti kórusok minősítő kórustalálkozóján vett részt. A Markovics Gábor kar­nagy vezette együttes műso­rának elismeréseként „Fesz­tivál-Kórus” minősítést ka­pott. Ez a minősítés rendkívül nagy öröm, s elismerés, ami nemcsak az együttes ko­moly, s igen alapos munká­jának az eredménye. Ezért az eredményért kö­szönet illeti meg mindazo­kat, akik évek óta hűséges hallgatói koncertjeiknek, s azoknak is köszönet, akik anyagilag támogatják mű­ködésüket. A németországi iskolapadokban Ideges szülők izguló diákok búcsúztak, ezer kilométeres utazás előtt Dombóváron, a József Attila Általános Iskola előtt. Hu­szonhét tanuló és a kísérő tanárok egy hétre a németországi Bad Mergentheim Reál Iskola cserelátogatásra várt bennünket. A Dávid buszon 15 órai út után végre célba értünk. A vendég­látó szülők és diákok szálláshelyünkre vittek bennünket. Más­nap délelőtt mintha mi is német diákok lennénk, iskolai tanórá­kon vettünk részt, délután pedig egy „vadasparkot” néztünk meg. A következő napi iskolai foglalkozás után a közeli nagyvá­rossal, Würzburggal ismerkedtünk. A pénteki tanítás helyett csoportunkat a városházán vendégül látta a Bad Mergentheimi polgármester úr, és emlékbe egy ked­ves kis sapkát kaptunk. Délután a magyaros nevű Solymárban - idegenforgalmi vonzereje a gyógyvíz - fürödtünk, aztán sza- unáztunk. Szombaton fájó szívvel elbúcsúztunk a vendéglátó német családoktól és újabb hosszú buszozás után fáradtan ér­keztünk haza. Köszönjük azoknak, akik hozzásegítettek bennün­ket ehhez a nyelvgyakorlást és nagy élményt jelentő világlátás­hoz. Váss Renáta, Deák Dóra Kapospula története A megyeszékhelyen tevékeny­kedő, kapospulai születésű dr. Rózsa József ügyvéd megke­reste Kapospula önkormányza­tának jegyzőjét, Szentpáli Ár- pádnét és a közreműködő segít­ségét kérte. Ugyanis dr. Rózsa József ku­tatómunkát végzett a megyei levéltárban, s azt kellett tapasz­talnia, hogy Kapospuláról a két háború közötti időszak kivéte­lével nincs átfogó történeti anyag. Ezért fölkérte Szentpáli Áipádnét, hogy közösen készít­sék el a község történetét. A tőzsgyökeres kapospulaiak történetét meghallgatva tárgyi emlékek, írásos anyagok alap­ján olyan anyagot szeretnének összeállítani, amit majdan a megyei levéltárnak adnak át.

Next

/
Thumbnails
Contents