Tolnai Népújság, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-08 / 106. szám

4. oldal Megyei Körkép 1995. május 8., hétfő- Szekszárd Es Környéke Hajdan 120 éve, 1875. május 8-án te­mették Nagy Lászlót, korának egyik leghíresebb pedagógusát, aki 1868-1872 között Tolna és Baranya megye tanfelügyelője volt. 115 éve, 1880. május 9-én a Tolnamegyei Közlöny Unger Domonkos szekszárdi gyógy­szerész cikkét közli A vörösbor festéséről címmel: „A kínálat­nak kell alkalmazkodni a keres­lethez ... Az egri bikavér nem mindig a szőlő héjától piros, de még a bordeaux-i sem. Nem oly nagy titok ez csak az illető ter­melő helyeken”. A festésre egészségre ártalmatlan, ellenőrzött szereket ajánlt. A lap közölte Szász Károly költő disztichonját, amelyet később a Garay János-szülőházra tett márványtáblára véstek. 110 éve, 1885. május 3-án Tapasztalatok a szőlőmívelés terén címmel Boda Vilmos a gyomlálás fontosságáról írt cikket. Május 9-én Borkóstolás cím alatt arról tudósítanak, hogy báró Augusz Imrénél egy szakértőkből álló bizottság két franciaországi bort bírált, ame­lyek közül az egyik amerikai szőlőből készült: „ ... a mi ka- dárkánkból készült borral nem állja ki a verseny” - írják. Hírül adta a lap, hogy a szekszárdi közkórházban még ez év fo­lyamán újjáépítik az elmebetegek számára rendelt épületet. 105 éve, 1890. május 5-én alakult a szekszárdi ipartestület békéltető bizottsága, amelynek feladata volt, hogy az iparosok közti vitát ne a drága jogi úton, hanem megegyezéssel oldják meg. 100 éve, 1895. május 5-én a Tolnavármegye tudósított a szekszárdi községi iskolát fenn­tartó földek (96 katasztrális hold) bérbeadásának jogi sza­bályozásáról. A budapesti Va­sárnapi Újság arról értesítette olvasóit, hogy Perczel Lajos clevlandi jegyző külön hajót kíván bérelni a millenniumi ki­állításra hazalátogató magyarok számára. 95 éve, 1900. május 6-án írta meg a Közérdek, hogy Szek- szárdon megalakult a famunká­sok szakszervezetének helyi csoportja. 55 éve, 1940. május 8-án Iro­dalmi délután a szekszárdi gimnáziumban címmel a Tol­namegyei Hírlap tudósított a dr. Hencze Béla vezetésével meg­tartott eseményről, amelyen Ily- lyés mű is szerepelt s a téma a magyar önismeret volt. Krónikás „Az igazi boldogság, ha az összes gyerek jöhet” Vándortáborozni nagyon jó! Nincs gyerek, aki ne szeretne táborozni, hegyen-völgyön, er- dőn-mezőn át túrázva a termé­szettel ismerkedni. Mégis, ke­vés pedagógus vállalja, hogy saját szervezésében, szabadide­jét feláldozva vándortáboro­zásra vigye a nyári szünetben osztálya tanulóit, főleg ha azok első, második osztályos „töpör- tyűk”. A szekszárdi 4. számú általános iskola két tanító né­nije, Kohajda Ferencné és Ko- márominé Neidert Erzsébet a kevés kivételek közé tartozik, nyolc éve szerveznek vándor­tábort. Egy-egy hetes túráik so­rán jártak a Bakonyban, a Vér­tesben, a Mátrában, a Dunaka­nyarban, Pomázon és a Pilis­ben. Na meg természetesen szőkébb pátriánkban, Tolna megyében is, Váralján és Nagymányokon. — Fokozatosan szoktatjuk a gyerekeket a túrázáshoz, első­ben „csak” ide a szomszédba, Váraljára megyünk, aztán mind messzebb, negyedikre az or­szág távolabbi tájaira is. A szü­lők közül akik akarnak, jönnek velünk, - mondja Kohajda Fe­rencné. — Az iskola is szervez nya­ranta tábort a Balatonra. — Igen, de a vándortábor más. Mi nem fürödni megyünk, hanem nagy gyalogtúrákat te­szünk, minden nap másfelé, bebarangoljuk a táborok kör­nyékét. A kirándulások során a gyerekek megismerkednek az adott tájegység domborzatával, növényzetével, állatvilágával és az eddigi tapasztalat szerint hihetetlenül élvezik ezt. — Honnan az ötlet? — Először nyolc éve szer­veztünk az akkori másodikos osztályunkkal egy három napos túrát Nagymányokra. A szü­lőkkel, kis és nagy testvérekkel együtt voltunk vagy százan. Szalonnát sütöttünk, bogrács- gulyást főztünk, fociztunk, ki­rándultunk. Olyan jól éreztük magunkat, hogy elhatároztuk, nyáron egy hétre megyünk el. így kezdődött a vándortáboro­zásunk. — Hol szállnak meg a túrák során? — Az évek során kialakul­tak a kapcsolataink más me­gyékben lévő iskolákkal, gyer­mekintézményekkel. Voltunk elszállásolva tornateremben matracokon, sátorban, kulcsos házban és volt úttörőtáborban. — Hogyan oldják meg az ét­kezéseket? — Hidegélelmet viszünk magunkkal, a reggelit mi ké­szítjük el. Ebédre szendvicset készítünk, a túra közben elfo­gyasztjuk, vacsorát pedig az anyagi lehetőségeinkhez mér­ten vagy valamelyik szülő főz vagy egy-egy olcsóbb étterem­ben étkezünk. — Mibe kerül egy ilyen ván­dortábor? — Az utazási költségektől függően eddig két-háromezer forintba került egy gyerek ré­szére egy hét. Idén például az Echo Utazási Iroda ingyen fel­ajánlotta az autóbuszát. Mégis az a gond, hogy vannak gyere­kek, akik még így sem tudnak eljönni, mert a szüleik munka- nélküliek és még ezt az ala­csony összeget sem tudják be­fizetni. Megpróbáltunk min­dent, hogy ők se maradjanak itthon, vasat, papírt gyűjtöt­tünk, de még így sem elég a pénzünk. Az egyik szülő java­solta, próbáljunk szponzorokat keresni. Nem kell nagy dol­gokra gondolni, cégenként egy­két ezer forint támogatásnak is örülnénk vagy „természetbeni” adományoknak, konzerveknek, hús készítményeknek, tartós tejnek, zöldségféléknek. Ki- küldtünk 103 levelet, nagyon remélem, lesz eredménye. — Az önkormányzattól nem kértek támogatást? — Kértünk, de nem kap­tunk. A művelődési bizottság­nak küldtünk egy levelet, de te­lefonon azt a választ adták, „erre nem lehet pályázni, nincs pénz, de a forma sem jó.” Ettől függetlenül mindent el fogunk követni, hogy a 29 gyerek kö­zül egynek se kelljen itthon ma­radnia. Ha a társadalom nem is, mi megpróbáljuk megteremteni az esélyegyenlőséget. /. kováts Különdíjat kapott a bátaszéki kislány Szárnyaló fantáziával Különdíjat nyert az Én és a természet című országos gyer­mekrajz pályázaton a bátaszéki Dózsa Adrienn. A kilencéves kislány a díjazott képen egy ta­vat festett vízfestékkel és zsír­krétával, benne hal, polip, cápa, mindenféle vízi élőlény. A Naturexpo által szervezett pályázatra 7422 alkotás érke­zett, ebből hetvennégyet kiállí­tottak a BNV „D” pavilonjában áprilisban. A harmadik osztá­lyos kislány itt vette át a díjat. Rajta kívül három másik báta­széki diák munkáját jutalmaz­ták oklevéllel a szervezők. Adrienn rajzkészsége már az óvodában megmutatkozott, ezért szülei a bátaszéki általá­nos iskolában épp akkor induló rajztagozatos osztályba íratták. A speciális osztályban a heti két rajzórán kívül hetente egy­szer, délután, úgynevezett mű­helymunka keretében készség- fejlesztés folyik Bátki Erika pedagógus irányításával. — A tagozat fő célkitűzése a rajzkészség fejlesztése mel­lett, hogy a gyerekek nyitott, Dózsa Adrienn érdeklődő, a világ dolgaira ér­zékenyen figyelő, alkotó mó­don gondolkodó emberekké váljanak - mondja a tanárnő. A rajzoláson, festésen kívül agyagot gyúrnak, formáznak, anyagot szabnak, varrnak, pa­pírdarabokból képet ragaszta­nak a gyerekek. A rajztagozato­sok legjobb munkáit az iskola­galériában folyamatosan bemu­tatják. A nyári szünetben alko­tótábort szerveznek, amin a gyerekeken kívül a szülők is részt vehetnek, első osztályban Magyaregregyen voltak, máso­dikban Obányán, idén Pécsvá- radra készülnek. Az eltelt három év alatt a rajztagozatos osztályok diákjai számtalan pályázaton indultak, több kiállításon szerepeltek al­kotásaikkal. „Az én boly­góm...” rajzpályázaton fődíjat és második díjat, a Népjóléti Minisztérium „Az én csalá­dom” nemzetközi pályázatán harmadik díjat nyertek, a pécsi Illyés Gyula Általános Iskola „Utazás Fantáziaországba” pá­lyázatán a fődíjon kívül hat kü­löndíjat kaptak, hogy csak né­hányat említsünk a számtalan eredmény közül. A sikerek magukért beszél­nek, de ennél fontosabb az, amit Adrienn édesanyja, Dózsa Attiláné fogalmazott meg: — Az a legjobb, hogy nem kötik gúzsba a gyerek fantáziá­ját, hanem szabadon engedik szárnyalni, amitől tényleg szár­nyakat kapnak és fantasztikus dolgokat alkotnak. F. K. É. Egy jótékonysági rendezvény margójára Hagyományt teremtenek Négyhónapos jótékonysági akció-sorozat zárult le azzal a műsoros esttel, mely a közel­múltban zajlott a szekszárdi Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézet (továbbiakban GYIVI) javára. Mint azt Soós László­tól, az intézet igazgatójától és dr. Soczó Lászlóné gyermek- védelmi felügyelőtől megtud­tuk, a januári értekezleten ve­tődött fel az ötlet, mivel az önálló életkezdési támoga­tásra és az intézetben nevelt gyermekek nyári üdültetésére nincs anyagi lehetősége az in­tézménynek. A gazdasági megfontolás mellett az is sze­repet játszott a döntésben, hogy kilépjenek a város nyil­vánossága elé, „megmutassák magukat” a szekszárdi polgá­roknak, hiszen a közvélemény keveset tud az intézetről, és bizony még manapság is ne­gatív kicsengésű általánosí­tásra hajlamosak az ott gon­dozott gyerekeket illetően az emberek. Elhatározták, hát, hogy az állami gondoskodás­ban lévő gyermekek által produkált értékeket a széle­sebb közönség elé viszik. A gála első részében az intézet­ben nevelkedő gyerekek saját verseiket adták elő, hangsze­res és énekes szólókat mutat­tak be, nem egyszer könnye­ket csalva a nézők szemébe. A műsor második részében neves művészek léptek szín­padra, például Nagy Bandó András, Viki és barátai és a Holló együttes, akik ingyen vállalták a fellépést. Az est sikerét csak növelte a vendég­látóipari szakközépiskola di­ákjainak bemutatója, mely a műsort követte. A GYIVI kol­lektívája „kezdő” volt az ilyen rendezvények szervezé­sében, szerencsére kitűnő, szakmai és technikai hátteret biztosító társszervezőkre ta­láltak, mégpedig Szekszárd és Környéke Közbiztonságáért Alapítványra és a Szekszárdi Városi Rendőrkapitányságra, amelyeknek fontos szerepe volt a gála sikerében. Emellett sokat jelentett a Babits Mi­hály Művelődési Ház, a helyi és megyei sajtó, a szekszárdi elektronikus médiák, a Pás- kum Nyomda segítsége is. Mint a fentiekben már szól­tunk róla, a gálaműsor egy több hónapos jótékonysági akció zárása volt, melynek so­rán 65 szponzortól több mint 1 millió forint támogatást si­került összegyűjtenie az in­tézmények, a kollektíva fá­radhatatlan munkája nyomán. A szponzorok: vállalatok, vál­lalkozók, intézmények, lehe­tőségeikhez mérten igyekez­tek támogatni a nemes célt, közülük is kiemelkedik a Paksi Atomerőmű Részvény- társaság, amely 300 ezer fo­rintot adományozott az inté­zetnek. A gála sikere arra ösztönzi a szervezőket, hogy hagyo­mányt teremtsenek, s évente rendezzenek hasonló műsort Szekszárdon. Mint Soós László és dr. Soczó Lászlóné elmondta, a gála legnagyobb eredményének azt tekintik, hogy a nézőtéren ülő mintegy 600 néző azóta az este óta más szemmel néz az intézet­ben nevelkedő gyerekekre. Venter Marianna Hermann Egyedre emlékeznek Bátaszéken Bátaszék méltóképpen akar megemlékezni híres szülötté­ről, dr. Hermann István Egyed- ről, aki éppen 100 esztendővel ezelőtt látta meg a napvilágot, és 25 esztendeje hunyt el. Elet- útjáról röviden annyit, hogy is­koláit Bátaszéken, Szekszárdon kezdte, majd Pécsett a ciszter­cieknél érettségizett. Alig 20 évesen lépett be a premontrei rendbe, majd ezt követően az innsbrucki egyetemen hallga­tott teológiát. Pappá szentelése után, már hittudományi doktor­ként Gödöllőn tanított, mellette pedig a bölcsészkaron elvégzi a német-történelem szakot, és 1929-ben doktorál. A disszertá­ció témája: A bátaszéki néme­tek és népdalaik. A szegedi egyetemen töltött hosszú évek után az új rendszer 1949-ben nyugdíjazza. A következő két évtizedet Bátaszéken tölti, itt éri a halál 1970-ben. Fő műve halála után jelenhetett meg: A katolikus egyház története Ma­gyarországon 1914-ig. Május 20-án egésznapos programmal emlékeznek dr. Hermann István Egyedre. A nap folyamán lesz emlékmise, egyháztörténeti emlékülés, ko­szorúzás, 18 órától pedig em­lékműsor kezdődik a művelő­dési központban. Ezen fellép a német nemzetiségi tánccsoport, a pedagógus kórus, valamint a székely kórus. A felsorolt prog­ramok mellett a polgármesteri hivatal dísztermében nyolc elő­adásból álló emlékkonferenci­ára is sor kerül. Négyen a sátorban Bátaszéken ismét feltörtek egy autót, s pénzt, valamit az iratokat lopták el belőle. A gyanú arra a négy fiatalra tere­lődött, akiket már ezt az esetet megelőzően igazoltattak a községben. Ennek kapcsán de­rült ki hogy mind a négyen egy sátorban laknak a falu határá­ban. A három fiatalkorú - egy fiú és két lány - helybeli, időnként haza is mentek a szü­leikhez. Az autófeltörés kap­csán keresni kezdték őket, de éppen nem tartózkodtak a sá­torban. A mellette lévő tábor­tűz hamujában viszont felfe­dezték a rendőrök a kocsiban talált iratok maradványait. Idővel a fiatalok is előkerültek, s mikor az autófeltörés miatt kihallgatták őket, kiderült, hogy az egyik lány még tizen­három éves sincs. Ezért a vele szexuális kapcsolatban álló fia­talember ellen megrontás miatt is eljárás indult. Nemcsak a bátaszéki esetet vallották be, de kiderült, hogy Budapesten huszonegy autót törtek fel. A nagykorú fiata­lember már többször volt bün­tetve, most előzetes letartózta­tásban várja az eljárás folytatá­sát. Kié a föld és a diófa? Mintegy hatvanezer forintot érhet az a három diófa, ame­lyiket Szekszárd határában vá­gott ki, ma már nem ismeretlen tettes. Az elkövetőt a rendőrök könnyen megtalálták, ebben az ügyben azt volt a legnehezebb felderíteni, hogy ki a károsult. Kriminális Régebben az egyik környék­beli termelőszövetkezeté volt a terület, ma már magántulaj­donban van. Betörések, lopások A TÁÉV irodaházból egy káeftétől félmillió forint érték­ben vitt el a betörő forintot s márkát. Egy kiskorú személy ötszáz márkát lopott egy szek­szárdi lakásból. Betörtek - többek között - a szekszárdi ingatlankezelőhöz, a Babits iskolába, a Fáradt Ka­pába, a Lépcső presszóba. Egyik helyen sem volt jelentős a zsákmány. Két Ford Fiesta gépkocsiból szakszerűen kiszerelték az ab­lakokat. Ismeretlen módszerrel több gépkocsiból kiloptak minden benn hagyott tárgyat. Decsen és környékén folyta­tódik a kábellopás. Most már olyan alkatrészeket is elvisz­nek, amit a telefonvezetékeken kívül semmire sem lehet hasz­nálni. Betörtek néhány tanyába a Kerékhegyen, a tettes ismert, de még nem fogták el. Az elhúzott Trabant A kölesdi erdőben álldogált egy magányos Trabant. Meg­unta ezt valaki, s szólt a rend­őrüknek, hogy nézzék meg, mert ablaka betörve, lehet, hogy ellopták, s kifosztották a szegény jószágot. Mire a rend­őrség a helyszínre ért, már nem állt az autó az erdőben. Mint az őket váró bejelentő elmondta, négy-öt fiatalember érkezett Zsigulival s a Trabantot elhúz­ták Zomba irányába. Zombán meg is találta - a Zsiguli rend­száma alapján - a rendőrség, ez esetben szó szerint forró nyomon haladva, a Trabantot. Az ifjak még ott is voltak, s a kérdésre azt válaszolták hogy később akarták a körzeti meg­bízottnak átadni a talált autót. Jármű önkényes elvétele miatt folyik az eljárás. Az eltűnt a gázóra Egy szekszárdi polgár felje­lentést tett ismeretlen tettes el­len, mivel eltűnt a gázórája. A tájékozódás során kiderült, hogy a mérőszerkezet a tulaj­donosánál van. Mivel a felje­lentő már hosszabb ideje nem fizette fogyasztását, a gázmű­vek az óra leszerelésével ik­tatta ki a fogyasztók sorából. Vük és Kele A szekszárdi Gyermekek Háza 4. osztályos tanulóknak hirde­tett Fekete István irodalmi ve­télkedőt. Fekete István mun­kásságából, s két kedvelt állat­regényéből - Vük, Kele - ké­szültek fel a gyerekek. 27 há­rom fős csapat részvételével írásbeli elődöntő után jutott 11 csapat a döntőbe. A szoros ver­senyben az állathangok felis­merése, tápláléklánc felállítása voltak a legérdekesebb felada­tok. Eredmények: I. Zomba - Bálint Anett, Szilágyi Hed­vig, Tóth András, felkészítő: Lakatos Klára. II. Felsőnána - Asztalos Dávid, Trautmann Tamás, Nagy Zsanett, felké­szítő: Domokosné Jakab Zsu­zsanna. III. Fadd - Mireider Éva, Fülöp Annamária, Márkus Andrea, felkészítő: Némethné Winkelmann Gabriella.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents