Tolnai Népújság, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-20 / 117. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1995. május 20., szombat _______________________________TÉVÉ NÉZŐ_______________________________ C sak nézünk, mint (régen) a moziban Három estén vetítették Az amerikai unokatest­vér című olasz filmet. Mivel olasz, miről szól­hatna másról, mint a maffiáról? Mint minden rendes maffiás filmben, ebben is van egy vizsgálóbíró, akinek tisztessége mindenkit lefegyverez. Csak megy a maga út­ján, igazának nyugodt tudatában. A maffia meg szervezkedik, kezdik behajtani az apáknak tá­mogatásként adott „első millió” kamatát. Ez nem is túl sok, csak egy kis gyilkosság. Az amerikai unokatestvérnek meg kell(ene) ölnie az otthon maradtat, aki nem más mint a tisztes­séges vizsgálóbíró. Az ember meg csak ül a tévé előtt, és bámul. Majd pedig csak néz, mint a moziban, hogy mik vannak. A képek peregnek, a Híradót követi a film, a filmet meg az Objektív. Háromszor lát­juk egy nap, amit megint letartóztatnak egy bankárt, majd megint kiengedik. Kommentálják, vitatják, a privatizáció tör­vényességét vizsgáló jelentést. Ki, miért kapta a százmilliókat? Vagy vette, de olcsón. Magda Marinkó pere meg elkezdődik Szabadkán. Igaz, ő bérgyilkos. Az olasz filmben meg azt mondja az alkalmi bérgyilkolással megbízott kezdő maffiózó, hogy ingyen csinálná. Szívességből. Majd gon­doljanak erre a kis szívességre, ha a lánya fék­hez megy. Az film nem annyira izgalmas, köz­ben az embernek elkalandoznak a gondolatai, Szekszárdon is volt már emberrablás, zsarolás. A tévében meg kommentálják, hogy a priva­tizációt vizsgáló bizottság sok gyanús ügyet ta­lált, de törvénytelenséget, feketén-fehéren egyet sem. Ha mégis, azt nem, vagy alig lehet bizonyítani. Az Igazságügyi Minisztérium ál­lamtitkára odanyilatkozik a parlamentben, hogy a privatizációt nem lehet tisztességesen csi­nálni. Nem olyan a természete. Tudjuk, mit mondanak a már régen gazadagok, az első mil­lióról. Bár ki tudja, hogy ki mit tud. A volt titkos- szolgálati miniszter búcsúzóul azt mondta, hogy a maffia közel került a politikai élethez. Az új meg arról beszél, hogy azért az előző kormány is megfigyeltette azokat, akiket akart. Nemcsak az ellenzéket. Azok meg, akik ezt megelőzően figyeltették az akkori ellenzéket - mai kormánypártiként - föl vannak háborodva. A néző igazán nem tehet róla, ha össze nem tartozó dolgokról szó képek peregnek a szeme előtt. Vigasznak meg annyi marad, hogy min­den olasz maffiafilmben van egy vizsgálóbíró, aki tisztességes magad. Igaz, életben nem min­dig. Ebben a filmben legalább győztek a jók. Ihárosi Ibolya Kis romungro - iskolapadban Rejtett értékeink A szekszárdi sétatér Mi az, hogy cigány? - van, aki­nek elnyomott nép, másnak „testvér”, a közvélemény döntő többségének kellemetlen, bű­nözésre hajlamos nép. Ezzel a gondolattal indítja Farkas Endre a Gyerekcigány című, pedagógiai tanulmányokat tar­talmazó kötet szerkesztője a könyv bevezetését. A szerző szerint a magyar diákok, peda­gógusok többsége is osztja ez utóbbi véleményt. A tankönyv­nek szánt munka - mely az ELTE Tanárképző Főiskola hallgatóinak hirdetett kurzus alapján íródott -, épp ezért a pedagógusokat célozza meg, feltételezve, hogy az előítéletes gondolkodás ott is melegágyra talál, ahol annak semmi helye: az oktató-nevelő munkában. A kötet újdonsága éppen ebben rejlik. A dolgozatok középpont­jában a cigánygyerekek és az iskola kapcsolata áll, a közös kiindulópontot az a tény adja, hogy a cigány származású gye­rekek szelekciója már az okta­tási rendszerbe való bekerülé­sükkel megkezdődik, és csupán a véletlennek köszönhető, hogy a sorsukat meghatározó lema­radástól megmenekülnek. Ezért pedig értelemszerűen nem a gyereket, hanem a rendszert le­het okolni. A kötet írásai közvetlenül, szókimondóan és érzékenyen közelítik meg a problémát. Far­kas Endre idézett bevezetőjé­ben azzal ért egyet, hogy az asszimiláció járhatatlan út, mi­vel a cigányság nagyszabású etnikai újjászületésen megy ke­resztül, és saját kultúrájával együtt kíván beilleszkedni a társadalomba. Fel kell készülni arra, hogy „a gyerekeket mind­két kultúrához való alkalmaz­kodásra képessé tegyük”. Az úgynevezett cigánykérdés - magyar ügy, a haladás kulcsa pedig az oktatásban van, s hogy a pedagógusok felkészültek le­gyenek a cigány gyerekek okí­tására, a nevelőket is nevelni kell. Ezért lenne szükséges be­vezetni a tanárképzésben az et- nokultúra című tantárgyat, melynek fő tartalma a cigano- lógia lenne. A szerzők egy része a homo­gén cigányosztályok mellett, más része ellene érvel. Gulyás Sándor például úgy látja, hogy kezdetben igenis szükség van ezekre a közösségekre, ahová olyan gyerekek kerülnek be, akiknek képzését szinte a nullá­ról kell kezdeni. Amivel nem ért egyet, az a nyolc osztályig kiépülő cigány iskola valósága. Péli Nagy Tamás kiválóan ér­zékelteti, mit él át egy roma ne­buló az iskolapadba kerülve. Mit tegyen a cigány gyerek, amikor meghallja a tanár ve­zényszavát, hogy „osztály vi­gyázz!”? A gyerek - mondja Péli Nagy -, ha tud is egy kicsit magyarul, akkor sem érti miről van szó, mert addig soha életé­ben nem hallott még ilyet. A roma gyereket nem nevelik a szülők rendre - magyar-módra, egyáltalán: a roma családban a gyerek egészen más helyet fog­lal el, mint a magyarban. Ennek megértését segíti két, a cigány kultúrát ismertető írás, Karsai Erviné és Choli Daróczi Jó­zsefé, amelyek azzal az él­ménnyel ajándékozzák meg az olvasót, hogy rácsodálkozhat egy indiai eredetű kultúra nap­jainkban is fellelhető dirib-da- rabjaira, észreveheti, hogy a ci­gányság látszólagos kultúrálta- lansága valójában egy más szo­kásvilágot takar. Tauber István az ún. cigány­bűnözésről írt tanulmánya kuta­tási eredményekkel bizonyítja, hogy a bűnözés nem a cigány­ság sajátossága. A cigányság 95 százaléka egyáltalán nem követ el bűncselekményt, a bűnözést döntően nem etnikai hovatarto­zásuk, hanem réteghelyzetük határozza meg. Érdekes, hogy egy területen minél több cigány él, annál kisebb a népcsoport kriminalitása. A Gyerekcigány, bár nem esik át a ló túsó oldalára - ahogy Péli Nagy Tamás fogal­maz: a cigánygyereket nem szeretni kell, hanem oda kell fi­gyelni rá -, a pedagógus olva­sóban azért felmerülhet a kér­dés: mit is csináljon nap mint nap a szinte kezelhetetlen ci­gánygyerekekkel? A könyv erre nem ad választ, de nem is tűzte feladatául. (Gyerekcigány. Szerk. Far­kas Endre. INTER-ES Kiadó, 1994.) Tóth F. Egy közösség múltbeli történe­tére, összetartásának jellemzé­sére jó bizonyíték egy-egy kö­zös alkotása. Nemzedékekkel később, mi sem természete­sebb, minthogy az alkotás a maga helyén áll, de nem illik megfeledkeznünk létrehozásá­nak körülményeiről, egykori je­lentőségéről sem. Az 1873-tól nagyközségi éle­tét élő Szekszárd megyeszékhe­lyi rangja ellenére is csupán csekély népességtöbbletével járt Tolna más lakott helyei előtt. Belső elrendezésében né­hány épület és utca mutatta a városiasodást, lakói megosz­tottnak látszottak a parasztpol­gári réteg és a hivatalnoksereg csoportjaira. A városka mértani középpontjában még a Duna ár­teréből öröklődött mocsaras rét terpeszkedett, ami az apátságot felváltó Alapítványi Uradalom tulajdona volt. Mellette délről terjedelmes vásártér, északról a selyempete vizsgáló feküdt, nyugatra pedig az ekkor még zárt Augusz-kert, Borzsák Endre református tiszteletes már a helyi sajtó első évfolya­mában szóvá tette Közhelyeink című cikkében, hogy szinte az egész Szekszárdon nincs egyet­len sétahely sem, az ennek kí­nálkozó várkertben ablakok mögül leskelik a gyanútlan ud­varlókat. Az évtized végére azonban egyre nagyobb erőket sikerült megnyerni egy látszólag sem­mit nem jövedelmező célra, a ma is létező Sétakert megvéte­A Zaklatás, Michael Crichton regénye az elmúlt év egyik bestsellere volt az Egyesült Ál­lamokban. Olyan témát bon­colgat, amely az amerikai olva­sók számára különösen idő­szerű. A szexuális zaklatás ké­nyes kérdése korunk Ameriká­jában egyike a legkurrensebb témáknak, ennek tárgyalása az USÁ-ban - mondhatni - divat. A filmben Tom Sanders (a „San Francisco utcáin” című sorozatból is ismert Michael Douglas) egy csúcstechnikák kifejlesztésével dolgozó cég­nél, a DigiComnál dolgozik, a részvények nem jelentéktelen hányada is az övé. Arra számít, hogy alelnökké nevezik ki, de a posztot végül is volt barátnője, Meredith (Demi Moore) kapja meg. A hölgy rámenős szexuá­lis ajánlatokkal kezdi bombázni beosztottjává vált volt barátját, aki igyekszik kitérni. Vesztére. Meredit bevádolja a főnökség­nél, neki tulajdonítva saját tet­teit. A főnökség a nő mellé áll, lére és létesítésére. Szekszárd nem volt szűkkeblű, amikor pénzt és művelhető területet ajánlott fel a helyért cserébe, lakói közül pedig mindenki te­hetsége szerint támogatta az ügyet: a lótartó gazdák ingyen fuvaroztak 12000 kocsi földet az ugyanennyi lakosú megye- székhelyen, a szegényebbek az egyengetést végezték, fákat mindenki ötletszerűen adott és ültetett, már amennyire az ér­telmiség vezette tervezés ezt engedte. Á korabeli sajtó lelkendezve dicsérte meg ez utóbbiakat: „Ami az új sétatér berende­zését és díszítését illeti, azzal igen meg lehetünk elégedve, mert valóban csinos és cél­szerű, és ezért nyilvános elis­merést érdemel Fejős Károly mérnök úr, ki oly sok időt áldo­zott e célra s naponként, sőt úgyszólván óránként látható volt ott... A helybeli intelli­genciának, mely minden szé­pért és jóért lelkesülni képes e helyütt köszönetét szavazzunk azon áldozatkészségért, mellyel a sétatér létesítését elősegíteni szíves volt. Csak az újabb kor józanabb felfogásának tett ele­get, midőn ennek létesítésére vállalkozott. Vajha Magyaror­szágnak minden városa ily ér­telmi lakossággal bírna!” Az akkor kétszer ekkora te­rületen azonban a kaviccsal fel­szórt utakon és a fácskákon kí­vül már ott voltak a padok és a zenekar számára is létesítettek egy nyolcszögletű pódiumot, a férfi addigi élete darabjaira hullik szét... A Zaklatás a hatalomról és a hatalommal történő visszaélés­ről szól. A hatalom birtokában bárki manipulálhatja a neki ki­szolgáltatottakat, mégpedig többféleképpen. Zsarolhatják az embert munkahelye elvesz­tésével, becsületének bemocs- kolásával, életveszélyesen ahova az eső elől is be lehetett futni az 1960-as évekig. A be­rendezés árát összeadok lettek a park részvényesei, akik ingyen látogathatták a rendezvényeket, a többiek a megnyitón harminc krajcárt fizettek azért, ha látni akarták a helybeli dalárdát, no meg a hölgyeket: „A mamák és papák a sétatér céljaira készített csinos padokon foglalnak he­lyet, mialatt szép hölgyeink karjaikat egymásba fonva vi­dám csevegés közt sétára in­dulnak, élükön egy-egy öröm­től sugárzó arcú fiatalemberrel. Tagadhatatlanul áll, hogy a le­ánygeneráció nálunk igen csi­nos alakokat mutat fel s ez vá­rosunknak kétségtelenül elő­nyére szolgál... Érdekes volt látni, amint a mamák szemeik­kel folyton kísérték szeretettje­iket ... A hölgyeket dicséret il­leti, mert nem jelentek meg túl­hajtott fényben, végre-valahára eljutunk oda, hogy az ily mulat­ságok nem azért vannak, mintha meg kellene mutatni, kinek van legszebbik ruhája, több és szebb ékszere .. Az országos hírű dalárda és a ké­sőbb Amerikát járó Garai Ferkó cigányzenekara mellett hideg­konyha feledtette, hogy a hét végi esők miatt végül csak 1880. június 6-án nyitották meg a május 22-ére elkészült Sétatér kapuit. Ezek ugyan mára már eltűntek, de ma is hálával gon­dolhatunk az egykori létesí­tőkre. Dr. Töttó's Gábor megfenyegethetik. Az emberek lejáratásának egyik legraffinál- tabb módszere azonban a sze­xuális zaklatás vádja. A meg­vádolt esélye igazának megvé­désére szinte a nullával egyenlő. Aki a többi részletre is kí­váncsi, megnézheti a filmet ma és holnap a tamási művelődési központban. A zaklatás, mint kurrens téma A filmben Donald Sutherland is szerepel Molnár M. György festményei mellé Az elrohanó időben tudni kel­lene megállni. Ez nagyon rit­kán sikerül. Fölpörgetett rit­musban hajtogatjuk magunk­nak, hogy ezt is, azt is meg kell még tennünk ma, mert holnap késő. Esetleg megelőz ben­nünket valaki. így aztán az egykor volt barátságok szétpat­tannak, még családi kapcsok is lazulva szakadnak ... Jó volna azt mondani, hogy ez nem álta­lános, és vannak kivételek. Miért éppen ezek a gondola­tok jutottak eszembe Molnár Mózsi György festőművész Tolnán rendezett kiállítása kapcsán? Mert egy-egy ilyen kiállításmegnyitó is alkalom lenne a megállásra, a másik emberhez fűződő viszony erő­sítésére. Ez esetben ez részem­ről elmaradt, és csak utólag szakítottam időt, hogy meg­nézzem a tárlatot. Molnár M. György festmé­nyei ismerősként köszöntek, találkoztunk már korábban is. Ez nem azt jelenti, hogy a festő nem változott. Úgy élt, hogy megőrizte egykori énjének ka­rakterét, azt az energiát, amitől igazán sajátjának mondhatta azt a szín- és formavilágot, amivel először közönség elé lépett. Nem kis dolog ez. Kü­lönösen akkor, amikor izmu­sok jönnek-mennek, divat- irányzatok harsognak. Ebben a miliőben maradt felfogásához, technikájához is hűséges Mol­nár M. György. A dunántúli dombok, a barokkos városré­szek a mai napig kedvelt festői témájához tartoznak. Színvi­lága is a régi. Nem harsogóak, de mégis melegítenek. Talán éppen a választott téma is ezt segíti. Egyéni titkához tartozik, hogy a festmény alapját jelentő fehér kartont vagy egyéb anyagot oly módon hagyja ér­vényesülni, hogy itt-ott meg­villantja ezt, ami által szinte lüktető fényesség lesz úrrá az egész festményen. Évtizedes tapasztalás van emögött, amit a festőművész tanár diákjaival, szakköri tagjaival is készség­gel megosztott azokban az időkben, amikor áktív irányí­tója volt megyénk ifjúsági kor­osztályának a képzőművészet területén. A rajztanári előadá­saiban is ott bujkál a tanítvány teljes értékű felnőttként való fogadása, amit átsző a baráti közvetlenség hangja. Ezzel kö­szönti ma is a hozzáfordulókat. A tolnai kiállítás képeinek szakmai megközelítése csak megerősíti a korábban kimon­dott állítást, a felkészült tanári státuszról. Kompozícióin a fel­oldott feszültség, a nyugalmas mozgás van jelen. A tájkép mellőzi a figurális elemeket, mégis eleven. A színek elhe­lyezésével lehetséges ezt el­érni. A stíluselemek alá- és mellérendelt szerepének meg­találása, a szerkesztés teljessé­gével állhat elő. Ennek jó is­merője, tudója Molnár M. György, aki legutóbb a tolnai művelődési házban nagyszámú közönség előtt igazolta mind­ezeket. Decsi Kiss János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents