Tolnai Népújság, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-13 / 111. szám

1995. május 13., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Dzs verseiről, szabadon Dicső Zsolt második kötetét olvasgatom. Ezeket a verse­ket csak egyvalaki tudta volna jobban megírni: Dicső Zsolt. Azt hiszem, piszok nagy szerencséje van, mert majdnem készen „jutnak eszébe” a strófák, rímek, kecskerímek, poénok. De azt hiszem, nem nagy elán­nal áll neki, hogy elvégezze rajtuk a további simításokat, csiszolásokat. Több vers is félig nyers. Ami egy hu­szonéves lánglelkű poétánál erénynek számíthat, de olyasvalakitől, aki már csak egy kőhajításra van a negy­ventől, kiforrottabb munká­kat vár a publikum. Nem fenköltebbeket, nem cikor- nyásabbakat, nem „irodal- miabbakat”, nem szebbeket, nem ünnepélyesebbeket, nem lírikusabbakat, nem a vagányságot, a lázadást, a hányásszagú vizeldéket és hónalj szagú lányokat elfe- ledőket, hanem kidolgozot- tabbakat. tömeggyilkos azt mesélték rengeteget ölt sokat töprengtem ezen míg rájöttem végre nem ítélhetem el hiszen így tesz minden szabó Persze hibát csak abban lehet találni, ami van. Ami nincs, arról bajos dolog volna kritikát írni. Dicső Zsolt - alias Dzs - verseskö­tete létezik, hozzá hasonló hangulatú szerző még nem taposta a szekszárdi utcákat. Könnyű vászoncipőben jár, sötét szemüvegben, siltes sapkában (medvelövő, ba­seball), farmerben. Enyhén pocakos, szakálla a köldö­kéig ér. Többször vidám, mint ahányszor jókedvű. Címadó verse - „a dolgok mindig másokkal történnek” - kiváló kor- és korosztály­rajz. Szívesen „foglalkozik” tehetséges, de sikertelen emberekkel (Radnóti Mik­lós, Van Gogh, Csengey Dénes), amiből az olvasó egyből azt szűri le, hogy va­lamiféle lelki rokonság lehet a szerző és a szerzeményben emlegetettek között. Kiviláglik e könyvecské­ből, hogy „van benne va­lami”. Segíteni kéne Dicső Zsoltot - ha igényli és elfo­gadja - a minél többszöri megjelenésben, hogy kibon­takozhasson, mert az nem­csak neki volna fontos ... Wessely Rejtett értékeink Him László és a Tolnamegyei fejek Néha a véletlen furcsa játéka révén kerül kapcsolatba egy-egy távoli város, mint pél­dául Szekszárd és Lugos. Az érdekesség nem is csak az, hogy testvérvárosi kapcsolatot létesítettek, hanem az, ami - e cikkig - öntudatlanul is egy kö­zös személyhez fűzi őket, s ez a címben említett Him László. Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái című könyvéből a lexikoncikk tömörségével tud­juk meg, hogy 1890-ben szüle­tett Hódmezővásárhelyen, kö­zépiskoláit Versecen, a mű­szaki főiskolát Berlinben vé­gezte, s itt elektromémöki dip­lomát szerzett. Diákkorától vonzotta azonban az újságírás, Versecen és Berlinben is szer­kesztett magyar újságot, majd hazájába visszatérve a Lugosi Hírlap egyik vezéregyénisége, később pedig a rövid életű Lu­gosi Színpad szerkesztő-laptu- lajdonosa volt. Szegeden, Te­mesvárt és Kolozsvárott dolgo­zott újságíróként és szerkesztő­ként, öt végigharcolt háborús éve után kétnyelvű techni­kai-műszaki lapokat szerkesz­tek 1926-ban pedig a ro­mán-magyar újságok után a német-magyar nyelvű Vállal­kozók Lapja viseli nevét. A román hatóságok nem nézték jó szemmel munkásságát, mert számos erdélyi lapba adott ma­gyar érzelmektől átfűtött cik­ket, s ezért távozásra bírták a húszas évek vége felé. Magyarországon rájött arra, hogy igen célszerű s egyben A briliáns, bohókás, borzas hajú Einstein minden idők szó­rakozott professzorának meg­testesítője. Fred Schepisi szí­nes, feliratos amerikai filmvíg- játéka kiszakítja Einsteint a történelemből és egy romanti­kus vígjáték középpontjába he­lyezi. A kisvárosi románc a há­ború utáni Princetonban játszó­dik, s a mese szálait maga Eins­tein szövögeti, önjelölt Cupi­dóként. Az ötvenes évek közepén já­runk, s miután Einstein az ön­kényuralom elől elmenekült Európából, tanít és kutat. Intel­ligens unokahúga, Catherine - Meg Ryan - egy hasonlóan nagy tudású, de de bántóan le­kezelő pszichológussal - Step­hen Fry - van eljegyezve. Eins­tein már látja is a nem túl ke­csegtető jövőt, mely Cathe- rine-re vár, ha belemegy a há­zasságba, és ezért kötelességé­nek érzi, hogy új tárgyat talál­jon Catherine vonzalmainak. És bár Catherine egy olyanfajta reprezentatív kiadvány lehetne, ha egy-egy megye vezető hiva­tali személyiségeit, azok élet­rajzát, rövid munkásságát gyűj- tené kötetbe. Az ötletet később kibővítette azzal, hogy Magyar városok, vármegyék társadalmi emlékalbuma címmel díszes kiadású sorozattá fejlesztette, s ennek ő lett a főszerkesztője. Gulyás lexikona nem ismeri tőle a Pécsi fejek, Szolnoki fe­jek, Zemplénmegyei és Tolna­megyei fejek című köteteit, csak a Bácskai és Fejérmegyei fejeket, valamint A negyvenha­tosok fegyverben című emlék­albumot. Him gondoskodott arról, hogy a sorozatnak külön kiadó- vállalata és állandó nyomdája is legyen (a dombóvári). A Tol­namegyei fejek, amely a Tol­navármegye tíz évvel Trianon után alcímet viseli, mindössze 500 számozott példányban lá­tott napvilágot, kereskedelmi forgalomba nem került, s elvi­leg még azok közül sem jutott mindenkinek, akinek életrajzát közölte. Látszik, hogy bizonyos tekintetben a kapkodás és siet­ség jelei jellemzik az összeállí­tást: 511 arab számú oldal mel­lett a 32-33. oldal közé római számú oldalakat kötöttek, ame­lyeknek még számozása is hi­bás, mert négy oldal hiányzik, emellett számtalan olyan élet­rajz került be, amelyhez legfel­jebb otthon, utólag ragaszthatta be tulajdonosa a saját fényké­pét. Hatvanöt éve, 1930. május Matthau - Einstein zsenit szeretne „elvenni”, mint Albert bácsikája, Einstein mégis Edben - Tom Robbins -, a helyi szerviz lenyalt hajú szépfiújában látja az unokahú­gát megmentő Fényes Overálos Herceget. Ahhoz, hogy olaj foltos Szent hó keltezéssel látott napvilágot a kötet Szévald Oszkár alispán előszavával, Him sajátkezű alá­írásával. „Mind hősök ők, az ország „polgári vitézei”, akik akár a hivatalban, akár két ke­zük munkájával szolgálják a magyar feltámadást..., a munka harcterén egyengetik a konszolidáció útját” - írta az alispán, majd bölcs előrelátás­sal így folytatta: „Megbecsül­hetetlen fontosságú adattára lesz egykor a krónikásnak a há­ború utáni esztendők történeté­nek megírásához. És mivel a múlt nemcsak egyeseket, ha­nem családokat, sőt nemzedé­keket is kötelez, nemes buzdí­tásul, tettekre kész ösztönzésül fog szolgálni egykor azok késői leszármazottainak is, kiknek adatai e munkában feltalálha­tok”. Valóban páratlan értékű adattár ez: Szekszárd 25 évének és Dombóvár tíz évének törté­nete 16, illetve nyolc oldalon, 555 korabeli közéleti szereplő életrajza pedig általában egy-egy oldalon ismertet meg jegyzők, tanítók, papok, ügy­védek, vállalkozók és mások életútjával. (A leghosszabb életrajz - talán a személyes kapcsolat miatt - két és fél ol­dallal vitéz Vendel Istváné ...) Huszonnyolc korabeli férfiúnak már csak a fotója kerülhetett be, s mindössze egy nő szerepel a műben. A ma olvasója is ha­szonnal búvárkodhat benne. Dr. Töttó's Gábor Györgyként kiragadja Cathe- rine-t az akadémikus sárkány karmai közül, Edből csupán az a ragyogó elme hiányzik, amelyre a lánynak láthatóan szüksége lenne. De ha a háttér­ből Albert bácsi mozgatja a dolgokat, akkor sokminden megtörténhet. Talán még az is, hogy a szív fontosabb lesz, mint a relativitás elmélet. Az I. Q. sztorija olyan, hogy az szinte „veled” is megtörtén­hetne, te is éppen olyan köny- nyen lehetnél abban a bizonyos helyzetben. És ugye milyen jól esik látni, hogy a világ összes egyetemi fokozata sem teszi az embert feltétlenül intelligenssé, bizonyos helyzetekben senki nem érzi magát elég okosnak. A szív és az ösztönös megérzés számít, nem az oklevél. Egyéb­ként is, mindenkinek megvan a maga zsenialitása. Az I. Q-t a paksi művelődési központban május 21-én, a szekszárdi Panorámában pedig május 18-tól 24-ig vetítik. Lemle Zoltán Szekszárd város polgármesteri titkára, reformá­tus egyházmegyei lelkész, a szekszárdi Gárdonyi Zoltán Re­formátus Kisegyüttes létreho­zója. Tőle kérdem: — Milyen igény szülte a re­formátus énekkart? — Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy legyen körülöt­tem egy olyan kör, hívő embe­rekből, akik nemcsak szóban, de énekkel is dicsérik az Istent. A 149. zsoltár mondja, hogy „Énekeljetek az Úrnak, új éne­ket!”. Meggyőződésem, hogy aki énekel halleluját, motettát, az duplán is dicséri az Istent. Belső vágyból fakadt tehát ez a társkeresés. — Kik ők? — Polgármesterek, tanárok, virágkötő, orvosok. Amilyen színes az élet, a mi kórusunk is olyan. — A névadóról mit kell tudni? — Gárdonyi Zoltán a ma­gyar zeneirodalom méltatlanul elfelejtett alakja. A Zeneaka­démia tanára volt, Kodály nö­vendéke. A protestáns egyház­zene vonatkozásában jelentősét alkotott. Az elmúlt rendszerben keveset játszották műveit. Most újra felfedezzük a vokális és zenekari kompozícióit. Ének­karunk tiszteletből viseli a ne­vét. — Több alkalommal szere­peltek már a megalakulásuk óta eltelt egy év alatt Tolna megyé­ben. — Azzal a céllal alakult ez az együttes, hogy ne csupán Szekszárdon, de bárhol, ahova gyülekezetekbe, egyházzenei koncertekre, zenés áhítatokra meghívják, ott hirdesse az Igét, szóban, zenében egyaránt. Vannak versmondó tagjaink, zenészeink is. Elhangzik egy-egy rövid fohász, igema­gyarázat is fellépésünkkor. Tolna, Baranya megyékben jár­tunk falvakban, városi gyüleke­zetekben, de a fővárosban is énekeltünk már éppen a Bárdos Lajos emlékére rendezett zenei heteken. D. K. J. TÉVÉNÉZŐ írta: Wessely Gábor A helyzet, amely megszűri az embereket Stúdió 95. Elkerülhetetlen e szerdánként jelentkező tévéműsor összehasonlítása a pergő, dinamikus mindennapi kulturális hírmagazinnal, a Múzsával. Bizony a Stúdió megkopott. Nem használja ki a nagy ziccert, a bővebb adásidőt, és az sem válik előnyére, hogy minden interjút ugyanaz a riporter készít benne. Szegvári Katalin nem vidám. (Más se az.) Beszélgetéseinek alaptónusa valahogy így hat: „Ugye milyen rossz nekünk mos­tanában, de főleg a művészeknek?”. Bizony rossz. És ágálni kell a kultúra sanyarú sorsa ellen, sajnálkozni, odamondogatni, felháborodni is szabad, de néha mosolyogni is kéne, meg tapsi­kolni, örülni, meg napsütést varázsolni, a részeredmények, az apró sikerek láttán. Megszólalt a műsorban Ennio Morricone olasz zeneszerző, Eörsi István költő és osztrák kollégája Ernst Jandl, Veress Pál festőművész és Solti György, a hazalátogató karnagy. Dés László legújabb szerzeményéről, a „Valahol Európában” - című musical-ről beszélt, amiről - látatlanban - nekem olyan homályos ellenérzésem van, hogy „ez nem egy dalolható törté­net”, de manapság mindent „megzenésítenek”. Némi fáziské­séssel követjük Amerikát. Az ember tragédiájának „hangszeres változatát” - Az első sírásót - például Sopronban viszik színre. Oda is ellátogatott a Stúdió stábja, hogy beszélgessen a librettis- tával, Mamo Jánossal. A műsor szerintem legérdekesebb gondolatait a legifjabb alany, a harmadéves rendező, Mispál Attila fogalmazta meg. Vizsgafdmje díjat nyert, s ennek kapcsán kérdezgette Szegvári Katalin, hogy oké, most megyeget a szekér, de ha végez a főis­kolán, és kikerül, akkor ugye nem biztos, hogy lesz munkája, pénze, forgatási lehetősége, etc. Ám a mi Attilánk nem hagyta magát elvinni a kesergés ösvényére, és azt mondta, hogy aki komolyan akar, az tud majd olcsó és jó filmeket készíteni. A felnövekvő nemzedék óriási előnye a frissesség. Hogy a „na­gyokkal” mi lesz, az nem az ő gondja. Tisztán látszik, hogy mostantól valaki vagy filmet csinál, vagy megél. Az adott hely­zet tehát megszűri az embereket: aki pénzt akar keresni, az arra­felé mozdul, aki pedig filmezni szeretne, az vállalja ami vele jár. I. Q. - a szerelem relatív „Dicsérjétek az urat!” Tóth Judit kerámiái között Szekszárdon, a megyei könyv­tár Porta Galériája a húsvéti ünnepek előtt olyan alkotásokat mutatott be, melyek funkcióval is kapcsolódtak az ünnephez. Tóth Judit Szekszárdon élő, alkotó kerámikus neve egyre ismertebb lesz a város határain túl is. Olyan fiatalról van szó, akinek az életkora sugallja, hogy bemutatkozási lehetősé­gei még kis számúak. Aki meg­tekintette vagy ezután keresi Tóth Judit kerámiáit, azonnal érzékeli, hogy másoknak is látni, tapintani, használatba állí­tani kell mindazt, amit elkészí­tett ebben a műfajban. Itt azt kell hangsúlyozni, hogy ebben a művészeti ágban, mert a Porta Galériában bemutatkozás két akvarellt is közzé tesz. Ezek a festmények voltaképpen ugyanazon színek, kompozí­ciók variációi, síkba vetített változatok, melyekkel a koron­gok formákon is találkozha­tunk. így ezek kevésbé hordoz­nak jelentősebb információt, mint az edényeken megjele­nítve. Keramikusként szólni Szek­szárdon olyan tettnek számít, amire egyetlen szóval lehet jel­lemző fogalmat találni: merész­ség! Az évszázadosnak számító fazekas tradíciók, hagyomá­nyok a mai kerámia jogelődjei­ként vannak jelen a városban. Bátorságra vall tehát minden új hang! Tóth Judit merészen áll a megmérettetés minden kereszt­jét vállalva. Aggodalomra nem lehet oka, mert tudja, hogy egyéni hangjával nem sérti má­sok érdekeit. Ezt a hangot le­ginkább azokban a felfüggeszt­hető formákban lehet felfe­dezni, ami a nézőben számtalan kérdést vet föl. Ezek akár ido­lok, apró bálványok is lehetnek. Teljesen szubjektív megítélés, hogy ki, milyen szerepet szán nekik. Használati tárgyak, edé­nyek is láthatók a Porta Galéri­ában. Ezek jelzői a fantázia gazdagságnak. A technikai tu­dás, felkészültség ugyanúgy mérhető az első látáskor. Ma­gas pontszámot érdemel az ifjú alkotó ilyen vonatkozásban is. Azokban a szakmai körökben, ahol tagként is jelen van, olyan fiatalokkal van módja együtt- gondolkodni, akik mindenkép­pen a fejlődését szorgalmazzák. Úgy tűnik, Tóth Judit igényli is az ilyen jellegű kapcsolatok elevenségét. Minden informá­ciót természetes úton begyűjt, raktároz, ami egyéni céljaihoz közelebb viheti. Nem önző mó­don teszi ezt, hanem élményét azonnal megosztja másokkal. Tanul és alkot. Dolgozik, újabb megújulást sejtető darabokkal áll elő! Minden tárggyal ami műhelyéből kikerül, öregbítheti a már említett szekszárdi kerá­mikus örökséget. Tóth Judit alkotásai a szek­szárdi Könyvtár Portáján egy azonnal rokonszenvessé váló fiatal művészembert mutatnak meg. Ezt az élményt többekkel meg kell osztani. Ezért rendez­ték az őt ismerő szervezők e ki­állítást. Decsi Kiss János Építkezők figyelem! Mészkő, vörösmárvány, fehér és szürkemárvány lábazatkő készítését vállalom. Ablakkönyöklők: márványból, mészkő­ből, műkőből. Kandalóhoz: burkolólapot, követ. Udvarba: szökőkút, virágtartók, oszlopok nagy választékban kaphatók. Gránit, márvány síremléket rövid határidővel készítek. Megtekinthető és megrendelhető: Weiszgáber János kőfaragó mesternél Dunaföldvár, Fehérvári u. 21. Tel.: 75/343-658, műhely: 06-20/424-533. (70250) Kőfaragók, sírkövesek! Kőfaragó munkájához vásárolja meg egy helyen anyagait, az ország kö­zepén, Dunaföldváron, a Mészáros u. 15. sz. alatt. Gránit, márvány síremlékek, lapok és vázák, kőfaragó szerszámok, csiszolópapír, vágókorong, csiszolókövek, fémkeresztek, kelyhek, vázabetétek, porcelánképek sírkőre. Irénke. Telefon: 75/343-658. (70248) BRINGAVÁSÁR DUNAFÖLDVÁRON! Egyes típusú bringákból 10% kedvezmény 26” MTB már 16.900 Ft-tól. Továbbá kerékpár- és motorke­rékpár-alkatrészek, -felszerelések nagy választékban kaphatók. BRINGA és MOTOROSBOLT Dunaföldvár, Paksi u. (autós pihenő) Tel.: 75/343-103. (70251) DUNAFÖLDVÁRI hirdetésszervezőj e: BOGNÁRJÁNOS Dunaföldvár, Kossuth L. u. 1. Telefon: 75/343-616. á

Next

/
Thumbnails
Contents