Tolnai Népújság, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-22 / 94. szám
1995. április 22., szombat Hétvégi Magazin n. owai Rejtett értékeink Báró Berg és Fácánkert __________TÉVÉNÉZŐ__________ S ikeres magyarok a világban és itthon Két kellemes estét tölthetett a képernyő előtt a néző húsvét vasárnap és hétfőn. Érdekes, egzotikus történetet sikerült a rendezőnek elhúzni két estén át. Mennyivel pergőbb, izgalmasabb lehetett volna a történet, ha az alkotók megfogadván saját filmkészítési tanácsukat, egy mozifilmnyi teijedelemben adják elő a nagy amerikai álom, a szegény és negyedvér indiai lány gazdag filmsztárrá válásának történetét. A filmben minden van, még egy másik film is. Utóbbival kapcsolatban köti ki a befektető, hogy az utolsó vágás az övé. Ettől függetlenül szép, profi módon megcsinált filmet láthattunk, még az epizódszerepekben is jó színészekkel. Kirk Douglas öregen is hódító, és bár becstelenség árán nyeri el a szépséges Quennie, (Mia Sarah) kezét, a végén felülkerekedik a nemes jellem, s udvariasan bele is hal szépséges hitvese elvesztésébe, aki így lesz nemcsak híres, de gazdag özvegy is. Nekünk, magyaroknak is jó hírét költi a film a világban, hiszen Quinni-ben egy emigráns - a történet 1936-37-ben játszódik - magyar-zsidó bártulajdonos fedezi fel a tehetséget. Ez a kiindulása annak, hogy megismerkedhessen a másik, már elangolosodott magyarral, aki nemcsak film- főszerepet bíz rá, de feleségül is veszi. Hogy jó hírét költi a film a magyarságnak - érdekes olyan nincs, hogy svédség, belgaság, vagy indiaiság, van viszont zsidóság - abban semmi meglepő sincs, a forgatókönyvet ugyanis egy magyar írta. Hírünket a világban persze nemcsak a filmesek öregbítik, hanem a tudósaink is. Sokan elmentek ebből az országból, hogy kutatásaikat folytathassák. Az egyetlen kivétel, dr. Czeizel Endre, akinek nem kellett a pénz, a kutatási lehetőségek miatt elmennie. Éppen fordítva történt, azért települt Magyarországra az Egészségügyi Világszervezet, a WHO intézete, mert az ismert genetikus itt érte el azokat az eredményeket, amelyekkel felhívta magára a világ figyelmét. Hatvanadik születésnapja alkalmából magas kitüntetésben részesült. Azon az estén az Objektív is stúdiójába hívta, ahol a műsorvezető-riporter olyan stílusban kérdezte, mintha ő lenne a felelős a gazdasági válságért, s a nemzet fogyásáért egyszerre. Nekiszegezte például a kérdést, hogy miért nem akaija az Amerikában éppen most bevezetett magzatvédő vitamint itthon is elterjeszteni? A riporternek tudnia kellett (volna), hogy a program itthon már legalább tíz éve tart, s hogy bárki jelentkezhet rá. Hogy nem kötelező, az már igazán nem rajta, hanem az anyagiakon múlik. Nem biztos, hogy éppen kitüntetése alkalmából kell valakinek odavetni, tudja-e hogy az orvosok nem szeretik. Általában és kivétel nélkül. Lehet, hogy mégis el kellett volna mennie a genetikusnak ahhoz, hogy a magyar tévében legalább udvariasan kérdezzék? Ihárosi Videovilág Huncut kezek Az 1958-as évfolyam Eric Segal nevét a világhírt szerzett Love Story fémjelzi. Úgy látszik, az amerikai író nem tud elszakadni az amerikai egyetemek világától, Az évfolyam című 1986-ban írt könyvének kiindulópontja éppúgy egy oktatási intézmény, ez esetben történetesen a Harvard, mint korábbi művében. A Harvardon, az Egyesült Államok egyik legelőkelőbb egyetemének évnyitóján 1954-ben több száz első éves között öt rendkívül tehetséges fiatalember van, az ő sorsuk krónikásául szegődik Segal. Látványos karrierek, csendes tragédiák várnak a könyv főszereplőire, akik a Harvardon ismerkednek meg a tudomány, a szerelem és a barátság rejtelmeivel, hogy aztán a való életben gyümölcsöztessék az olykor sok lemondás és áldozat árán megszerzett tudásukat. Huszonöt év múlva, 1983-ban találkoznak az 1958-ban végzett évfolyam hallgatói, hogy számot vessenek életük alakulásával. Katonaság, munkahelyek, házasságok, válások, a vietnami háború és az izraeli-arab háborúk viszontagságai, betekintés az amerikai belpolitikába - mindez szerepel a több, mint ötszáz oldalas kötetben. Eric Segal saját évfolyamának történetét írta meg az igen olvasmányos, fordulatos könyvben. Külön érdekessé teszi az amerikai író művét, hogy az öt főszereplő közül az egyik magyar, akit az 1956-os forradalom szele repít a Harvar- dig, majd az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettesi székébe. Bár, ami azt illeti, túlságosan nem lehetünk büszkék a szédületes karriert befutott magyarra, nem épp pozitív képet fest Segal egykori honfitársunkról sodró erejű művében. /. kováts Marx feje Marxnak mégsem kell kölcsönadnia a fejét a Német Mozart Ünnepi Hét számára. Ugyanis a Szász Mozart Társaság arra készült, hogy a nagy szakállú filozófusnak a chemnitzi (az egykori Karl-Marx-Stadt) városközpontban felállított monumentális bronzfejét a zenei fesztivál idejére Mozart-go- lyóvá alakítja át. A társaság lefújta a reklámnak és fricskának szánt tervet. A múlt századi Tolna megye egyik legnagyobb gondja az volt, hogy a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos ipar alig-alig fejlődött, holott ez lett volna hivatott arra, amit a kor kérdésének nevezhetünk: képes lesz-e lépést tartani megyénk más területek kapitalista fejlődésével, nő-e a terület népességmegtartó ereje. Száztíz éve a Szekszárd Vidéke 1885. április 23-i számában Hírek a tolnai uradalomból címmel nem először mutatták be báró Berg Vilmos „a tolnai uradalom fáradhatatlan jószágkormányzója” törekvéseit. A Berg-család egyike azon emancipálódott famíliáknak, amelyek a múlt század nagy lehetőségeit kihasználták, a Kornfeld, Hatvany-Deutsch és más családokhoz hasonlóan főleg a mezőgazdaságra épülő ipar meghonosításában játszottak úttörő szerepet. Jól jövedelmező vállalkozásaik és társadalmi beilleszkedésük jellegzetes állomása volt, amikor - mert Ferenc József ebben is jó üzletet látott! - jó pénzért főnemesi, bárói rangot vásárolhattak. A Berg-családból Emil a kendertermesztéssel, Gusztáv a cukoriparral, Ottó az erdészettel és faiparral foglalkozott. Berg Vilmos azzal kezdte Tolna megyei szereplését, hogy az általa bérelt tolnai, kajmádi és fácánkerti nagybirtok talaját tudományosan megvizsgáltatta (ritka volt ez még a múlt század nyolcvanas éveiben), majd különböző növényekkel tett kísérleteket. Ő volt például az első, aki a Tolna megyei sajtóban hosszú cikkben bemutatta, hogyan lehetne spárgát termeszteni, s az étkezési és üzleti szempontból mennyire fontos lehetne. Arra is rájött, hogy a közepes minőségű gabona és kukorica az amúgy is telített piacon nem versenyképes, ellenben az ebből készült égetett szesznek nagy jövője van. Ezért már az 1880-as évek első felében felállíttatta Fácánkertben az ott jószerivel máig is egyetlen komolyabb ipart jelentő szeszfőző kazánokat, s gondoskodott mindarról, ami ennek kiszolgálásához kellett. A 110 éves hír jól mutatja mindezt: „ ... nemrégiben Tolna és Fácánkert közt telephon összeköttetést létesített, nemkülönben a fáczánkerti szeszgyár vízszükségleteire Tolnáról nagy költséggel vízvezetéket eszközölt. Legújabban pedig Fáczánkert és Kajmád puszták között lóvonatú vasútat építtet, mely a jövő hónapban már kész lesz s egyszersmind a rétszi- las-szekszárdi számyvasút vonalán a budapest-pécsi vasúti igazgatóság engedélye folytán vasúti megálló-helyet nyert Fáczánkert részére. Hogy mennyire kifizeti magát a szeszgyár, bizonyítja az, hogy a napokban érkezett meg a harmadik kazán, mely 300 métermázsa súllyal bír, s nemsokára már felállítják. Ezenkívül napról napra virágzik a tehenészet, s a ménes, mely mind fiatal csikókból áll”. Ha meggondoljuk, hogy egy-két évvel előbbi felmérés szerint összesen négy olyan iparvállalat volt, amely nyolc főt,vagy annál többet foglalkoztatott s abból is egy bánya, egy kádárműhely, egy bőrgyár s egy (a simontomyai Pejasevics gróf tulajdonában lévő) szeszgyár, megérthetjük, mennyire jelentős a fácánkerti ipartelep. Más oldalról megközelítve az is feltűnő, hogy Fácánkert és környékéről a századvégi kivándorlási hullám alig visz el népességet. Azt, hogy báró Berg gondosan választotta-e ki nevezetes szeszfőző kazánjait, akár ma is ellenőrizhetjük, mert száztíz év múltán még mindig kifogástalanul működik, s így - ha valaki törődne ilyesmivel - a legrégibb működő ipari műemlék lehetne hónukban. Ismeretlen szerző, világhírnevet még nem szerzett rendező, „névtelen” főszereplők, a Huncut kezek című film mégis - vagy talán éppen ennek ellenére - szórakoztató. Röviden így jellemezhetnénk az 1991-ben készült amerikai produkciót. A történet New Yorkban játszódik, itt él két barátnő, akik zenészként keresik a kenyerüket mindaddig, amíg egy szép napon egyik barátjuk ott nem hagy náluk megőrzésre egy csomagot. A táska tartama „veszélyes”, egymillió dollár van benne. A lányok persze le vannak égve, mint mindig, ezért aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy amikor kiderül, mire is vigyáznak, elszabadul a pokol. Az egyszerű kis garzonlakás pillanatokon belül csodálatos palotává alakul, a lányok élete merész fordulatot vesz. Ám az eldorbézolt pénz sok bonyodalmat okoz. Ä színes, szinkronizált alkotás nem szűkölködik jó poénokban. Végre egy vígjáték sok zenével és fiatalokkal. (A film a megyei könyvtár Videoklubjában megtalálható.) F. K. E. Dr. Töttó's Gábor Dugi-pénz, Amerikából A fiúk találták a papának A Dugi-pénz a forgatókönyvíró, John Mattson első megvalósult forgatókönyve. Mattson egy közép-nyugati család öt gyermeke közül a legidősebb, ilymódon láthatta, hogy fiatalabb testvérei mennyire szenvednek a serdülőkortól. „Figyeltem, ahogy az öcséim átesnek a szexuális felvilágosításon, amely egy rakás használhatatlan biológiát tanított nekik , amikor ők igazából olyasmit akartak tudni, amit nem lehet megtanítani: azt, hogy hogyan működnek a lányok.” Tehát ez az ellentmondás vezette a szerzőt a Dugi-pénzhez, amely úgy indul, mint egy utazás a szexuális felvilágosítás területén ... A 12 éves Frank és két legjobb barátja, Brad és Kevin a serdülőkor határán vannak és félnek. A lányok, mintha valami idegen bolygóról jöttek volna. Másképp viselkednek, másképp beszélnek, és ami a legrosszabb, úgy néz ki a dolog, tudnak olyan dolgokat, amiket a fiúk nem. A három srác úgy gondolja, ha látnának egy igazi meztelen nőt, akkor minden megváltozna, szertefoszlanának a titkok. Összedobják hát az uzsonnapénzüket, és irány a nagyváros, ahol - úgy hírlik, a nők pénzért hajlandóak levetkőzni. Miután a fiúkat megtámadják és bringáikat ellopják, egy utcanő menti meg őket, akit V-nek hívnak. (A szerepet Melanie Griffith alakítja.) Nos, hogy aztán hogyan bonyolódik tovább a cselekmény, az kiderül a szekszárdi autós kertmoziban, ahol április 26-án és 27-én játsszák a Dugi-pénzt c. amerikai filmet. „Igazi” költői sors Furcsa teremtmény ez a Bayer Béla, annyi szent. Miközben más írók, költők kórházi kezelésüket követően a testi szenvedést vetik papírra, ő, az agyműtétje után, szerelmes verseivel hozakodik elő. Vékonyka kötete Nászingű Libánus címmel jelent meg lakóhelyén, Bonyhádon. Ez a 4. önálló kötete, és számos antológiában is szerepelt már. Külföldön szinte jobban ismerik mint itthon, németül is ír, Svájctól Amerikáig sokfelé találkozhatnak műveivel az irodalomkedvelők. Betegségéről - melynek következtében igen súlyos látáskárosodást szenvedett - az a „véleménye”, hogy őt nem sajnálni kell, hanem becsülni, ha van miért. Van miért. A Nászingű Libánus 35 opálszínű gyöngyöt tartalmaz. 35 aprón is súlyos verset, melyek a befelé nézés időszakában kristályosodtak ki, melyek arról tanúskodnak, hogy a szerelem keservesen szép dolog. Hiány Hiába rejtezem csillagok szeméhez, arcomba költözik hiányod. A kötet a B-Faktura gondozásában, a Kerényi Nyomdában készült, az illusztrációk Gábori Sándor munkái. Bayer Béla egyik szeme javul. Már egyedül közlekedik. Ez egy 44 éves férfinél nem nagy kunszt, általában. De nála, az előzmények után, szinte csoda. Egyébként 12 ezer forint rokkantsági nyugdíjból él. Szóval, költői a sorsa. -WyKönyv Vecsési Sándorról A szép kiállítású kötet nem Tolna megyei illetőségű emberről szól. A szerző sem e táj szülötte, de még a kiadványt sem megyénk valamelyik nyomdája jegyzi. Akkor hát miért e recenzió? A válasz egyszerű. Vecsési Sándor festőművész nélkül nem beszélhetünk Tolna megye képzőművészeti életéről. Kölesd, Gyönk olyan meghatározó szerepet töltenek be festői fejlődése útján, amelyről készséggel szól a kötet szerzője, Fecske András is. Tolna megyében történő forgolódá- sairól, ami elsősorban felesége, Bazsonyi Arany ugyancsak festőművész révén volt lehetséges, mindig tudósított lapunk is. A Gyulajhoz való kötődésük szinte közismert. Pusztahencse és környéke fiatalságuk színterei. Éiatalság. Ezen a ponton megállásra késztetnek a tények. Vecsési Sándor 1930. május 18-án született Nyergesújfaluban, vagyis élete delén túl jár. Mondandója mégis a legfrissebb, ha a legérettebbnek tekintjük a gyönki alkotását, a falfestészeti darabjai közül. Miért ne tennénk meg, hiszen kötődésük pillére éppen Gyönk. Ide már a felnőtt férfi tapasztalatainak összegezésével érkezett Vecsési Sándor. Az ide vezető utat viszont pontosan nyomon követi Fecske András munkája, mely Tatabányán készült. Csupán ízelítőnek idézünk a tartalomból, igazolva az iménti állítást. Tamás Menyhért költői bevezetője más alkalommal is megtette köszöntő szerepét egy-egy kiállítási katalógusban leírt hasonló gondolataival. A szülőföldről Nyergesújfaluról szól A hely szelleme című fejezet. Az eszmélés éveiről, ami elvezet a főiskolás korig, külön rész taglalja a tanulás időszakát, majd az onnan való távozásét is Kifutópályán és Levágott szárnyak címmel. Hosszan lehetne folytatni, de így eljutottunk ahhoz, amikor Gyönkről készül jelentés. „Vecsési maga sem hitte volna, hogy egy kis tolnai falu ad majd otthont legrangosabb falmunkájának... A gyönki szekkó a legnagyobb hatású és értékelés szerint a legrangosabb a sorban . ..” Nem értékelés, méltatás e sorok célja, csupán a néhány évtizeddel ezelőtti múlt idézése, amikor Vecsési Sándor szinte minden évben jelen volt megyénkben. Nem csupán kollektív kiállításokon, de a kö- lesdi, tengelici művésztelepek sajátos hangulatú nyári programjaiban is. E könyvet, mely az elmúlt évben látott napvilágot, elsősorban a megyénkben élő művészetbarátoknak ajánljuk. Maga a kötet a kortárs képzőművészeket bemutató kiadványok egyik reprezentáns példánya. Decsi Kiss János
