Tolnai Népújság, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-15 / 89. szám

4. oldal 1995. április 15., szombat Megyei Körkép — Tolna És Környéke Hír-Forrás Rendkívüli ülést tart a fácánkerti képviselőtestület április 18-án, kedden. Az ülésen elbírálják a jegyzői állás betöltésére érkezett pá­lyázatokat, és döntenek a közmeghallgatás időpontjá­ról és helyszínéről is. Április utolsó heté­nek közepén tartja soron következő ülését a kistor- mási képviselőtestület, ahol döntenek a Temető út szi­lárd burkolattal történő ellá­tásának megvalósítására két cég által benyújtott ajánlat­ról, illetve az iskola gáztar­tályának árajánlatáról. 400 ezer forint sorsá­ról döntött a tolnai kép­viselőtestület művelődési bizottsága a héten. Ekkora összeg áll rendelkezésre ugyanis ebben az évben a négy városi nagyrendez­vény, a már lezajlott TO­VÁBB Napok, valamint a Majális, a Thelena Fesztivál és az Egészség Hónap tá­mogatására. A két utóbbi program kapta a legnagyobb - azonos összegű - támoga­tást. tj önkormányzati képviselőt iktatnak be a faddi testület szerdai, április 19-i, 16 órakor kez­dődő ülésén, melyen téma lesz a ’94. évi zárszámadás is. Rendőrőrs Valószínűleg ágyban do­hányzott az a bogyiszlói 58 éves asszony, aki tegnap hajnalban lakásában a fel- ismerhetetlenségig össze­égett. Szakértők szerint eb­ben az esetben az idegenke­zűség kizárható. Százezer forint értékben vascsöveket zsákmányoltak a Gyorsszolgálati GMK. Tolna szigeti telephelyéről. A tettel alaposan gyanúsít­ható A. Z. fuvarost fogadott, és arra hivatkozva, hogy megbeszélte a tulajjal, egy­szerűen elszállíttata az árut, és meglépett a pénzzel. A. Z. azóta részleges beismerő vallomást tett a tolnai zsa­ruknál. 5 nap különbséggel két be­törést hajtott végre Bogyisz- lón a büntetett előéletű B. István, aki légpuskát, gázpa­lackot, valamint egy 25 ki­lós birkát tulajdonított el. A rendőrök csak a puskát talál­ták meg nála. Önkormányzati képviselő nem vett laktanyai lakást Hiányzott a széles nyilvánosság Múlt szombaton beszámol­tunk róla, hogy elkeltek Tol­nán a laktanyai lakások. Az értékesítéssel megbízott Li­mes Rt.-vel a képviselőtestü­let megbízásából Törkőné Ul­rich Mária képviselőasszony tárgyalt, és gyakorlatilag ő bonyolította le az adásvétele­ket. A lakásokat igen gyorsan - két nap alatt - megvették a tolnaiak, ám sokan voltak, akik csak ez után szereztek tudomást a lehetőségről. Az eset nagy visszhangot váltott ki a városban, és különböző híresztelések kaptak lábra. Stróbl József, tolnai alpol­gármester, és Törkőné Ulrich Mária nyilatkozott lapunk­nak az ügyről. Stróbl József az előzmények­ről elmondta, hogy a budapesti Limes Rt. a lakásértékesítések előtt arra kérte az önkormány­zatot, hogy az mondjon le elő­vásárlási jogáról. Ez a lépés jo­gilag vitatott, de a Limes min­denképp el akarta adni a laká­sokat, és fennállt a veszély, hogy ha a város ragaszkodik az álláspontjához, annak végül is a tolnai polgárok látják kárát, „idegen” kezekbe kerülnek az épületek. A testület legutóbbi ülésén ezért döntött úgy, hogy lemond az elővásárlási jogáról, ha tolnai állampolgárok vásá­rolhatják meg az épületeket. Az alpolgármester hangsú­lyozta, hogy a város egyrészt azért nem vásárolta meg a laká­sokat, mert nem volt rá pénz, másrészt pedig az önkormány­zattal ellentétben a magánsze­mélyek kedvezménnyel tudják megvenni a lakásokat. Fontosnak tartotta megje­gyezni, hogy igaz ugyan, hogy a lakások ára kedvező volt (150-350 ezer forint) és előleg­ként csak 10 %-ot kellett befi­zetni, de a vevőknek ezen felül a vételi ár többszörösével kel­lett rendelkezni, mivel ezeket az épületeket fel kell újítani és közművel el kell látni, ami ko­moly összegeket jelent. Az alpolgármester végül ki­fejtette, mi a véleménye az adásvételekkel kapcsolatban. — A képviselők úgy képzel­ték el, hogy széles körű nyilvá­nosságot kap ez a lehetőség, hogy a vásárlás feltételeiről a képviselőnő ismertetést ad va­lamilyen fórumon. Az alpolgármester szerint ezek az elvárások meg is fo­galmazódtak, szerinte a képvi­selőnőnek is tudomása volt er­ről. Törkőné Ulrich Mária fur­csállja, hogy a laktanyai laká­sokkal évek óta senki nem tö­rődött, de most egyszerre na­gyon fontos lett mindenkinek. — Azért vállaltam fel ezt az ügyet, mert már nem tudom nézni ezeknek a lakásoknak a lepusztulását. Március 27-én elmentem Pestre, megállapod­tam a Limes Rt.-vel, hogy le­mondunk az elővételi jogról, és ők ránk bízzák, hogy helyiek vehessék meg a lakásokat. El­hoztam a befizetési csekkeket, a szerződéstervezetet, a tájé­koztatót, még a lakások eladá­sának feltételeiről szóló hirde­tést is, amit fel kellett volna ad­nom, mondjuk a helyi lapban, hiszen széles körben szerettük volna meghirdetni ezt a lehető­séget. Ám megelőzte a kocsi lovat, a Népújságban megjelent egy hír, ami elindította a lavi­nát, és - számomra is megle­pően - rengetegen jöttek hoz­zám lakásvásárlási szándékkal. A testületnek nem volt erről a kérdésről kidolgozott koncep­ciója. Döntéshelyzetbe kerül­tem. Az adott szituációban a legjobb tudásom szerint, tisz­tességesen jártam el. Érkezési sorrendben adtam ki a csekke­ket, semmiféle más szempont nem érvényesült. Lehet, hogy rosszul döntöttem, de nem tu­dom, mi lett volna annak a kö­vetkezménye, ha nem így te­szek. Ki tett volna igazságot, hogy kinek a jelentkezése szá­mít az elsőnek? — Visszatérve a Népújság­ban megjelent hírre, az csak azt tartalmazta, hogy az önkor­mányzat lemond az elővásár­lási jogáról a tolnaiak érdeké­ben. De azt nem, hogy a laká­sokat már árulják, azt sem, hogy hol és kinél lehet jelent­kezni. — Akik a kábeltévé adását látták, azok tudták, hogy a „szá­. lak” hozzám vezetnek. Lehet, hogy voltak, akik felhívták a Limes-t és ők hozzám irányítot­ták az embereket. — Mindezek ellenére én úgy érzem, nagyon sokan nem tud­tak erről a lehetőségről. — Ezt én nem mondanám. A városban már régóta szóbe­széd tárgyai ezek a lakások. A kábeltévét is sokan látták. A vá­ros minden részéből jelentkez­tek az emberek. Egyébként, ha szélesebb nyilvánosságot is ka­pott volna az ügy, akkor is csak 66 eladó lakás van. — A pletykák viszont elin­dultak. Beszélik például, hogy van, aki egy csomó lakást felvá­sárolt. — Nem volt megszabva, hogy egy család csak egy lakást vásárolhat. De ezzel nem élt vissza senki. Olyan fordult csak elő, hogy két nagykorú gyere­kének egy-egy lakást vett egy család. A híresztelésekkel el­lentétben a vásárlók között ön- kormányzati képviselő nincs. Én sem. — Reménykedhetnek-e, akik most lemaradtak? — Ha valaki visszamondja a vevők közül, akkor az igénylők közül a sorban következő lép a helyébe. Ezen kívül a laktanya területén van még lakások kia­lakítására alkalmas épület. —s— Már a bálokon sincs bevétel Kulturális élet Tengelicen Nem egyedi eset a tengelici. Az ország valamennyi kistelepülé­sén kevés pénz van a kultúrára. Mit a kultúrára! A megélhe­tésre is! De sajnos attól, hogy beszélünk, írunk róla, semmi sem változik. Még „sajnosabb”, hogy fogalmam sincs, fogal­munk sincs, mitől változna. Ta­lán a pedagógusoknak, művé­szeknek és lelkészeknek is gaz­dasági társaságokba kellene tömörülniük, s menő kft.-két létrehozva, nagyvonalúan szponzorálhatnák - önmagukat. Annak kapcsán beszélgettem Ádám Miklósnéval, a tengelici művelődési ház és könyvtár ve­zetőjével, hogy hamarosan - április 17-én - neves vendégek lépnek fel náluk: Aradszky László, Ihos József, Madarász Kati és Harmath Andrea. — Nagyon ritkán engedhet­jük meg magunknak az ilyen drága rendezvényt - mondta Ádámné -, mert kicsi a ter­münk, s mivel viszonylag ma­gas belépő díjat kell szednünk, még ez se telik meg. — Más programjaik nincse­nek? — A szokott rendezvénye­ink folynak - népi tánc, ének­kar, nyugdíjas klub -, de olyasmi a közelmúltban nem fordult elő, hogy valamilyen előadásunk nyereséges legyen. — Akkor eléggé érzik az or­szág helyzetét. . . — Szörnyen érezzük. Ko­rábban se jutott sok az ilyen Tengelic nagyságú, két és fél­ezres községek kulturális éle­tére, de ma szinte a nullával egyenlő az a pénz, ami „rendel­kezésünkre áll”. Terembérle­tekből, bálokból, lakodalmak­ból próbáljuk fenntartani ma­gunkat, újabban azonban már egy bálon sincs bevétel. Báli István hazatért Akik Faddra tippeltek az ott őshonos vezetéknévből - nem csalatkoznak. A település pénzügyeinek új irányítója a szekszárdi főiskoláról érkezett. Az első kérdés természetesen a szakmai múltra is irányul: — Első munkahelyem a szekszárdi VOLÁN, innen ke­rültem igazgatási előadóként Bátaszékre, ahol több - remé­lem jól sikerült - házasságot indítottam. Pénzügyi szakképe­sítést munka mellett szereztem. Tolnára e szakterület csoport- vezetőjének pályáztam. Az ok: családalapítás és lakásvásárlás. Nejem ma is a város polgár- mesteri hivatalában dolgozik. — Nem érzékeltették felesé­gével az Ön két évvel ezelőtti távozása miatti esetleges rosz- szallásukat akkori munkatár­sai? Hiszen a Népújságban nem dicsérte túlzottan a város vezetését. — Akkori nyilatkozatomat ma is vállalom. Nem munkatár­saimmal, hanem néhány képvi­selőtestületi taggal támadt ne­hezen oldható konfliktusunk. Nem váltunk el haraggal. A fő­iskoláról a faddi jegyző hívott Faddra, akivel Tolnán korábban- mindketten osztályvezetőként- már együtt dolgoztunk. A hívó szóra némi töprengés után igent mondtam, mert a főisko­lán kezdett a szakmai és pénz­ügyi szemlélet közötti rés egyoldalú kompromisszum­készséggel nehezen befoltoz­ható szakadékká válni. — Alig rendezkedett el új íróasztalán, a következő testü­leti ülésen már beszámoltatják? — Nem erről van szó. A zárszámadás egyes tételeit óhajtja a testület alaposabban feltérképezni. Ehhez a termé­szetes igényhez gyűjtök éppen újabb adalékokat - miközben magam is tájékozódom az előző évek költségvetéseinek irányszámai között. Arról, hogy Fadd jövője pénzügyi szem­pontból a gondtalan évek egy­másutánját jelentené - nem va­gyok szilárdan meggyőződve. Persze, már azt is látom, hogy egyes vésztjósló hangadók is csalatkozni fognak. Közös erő­feszítéssel kézbentartható a falu pénzügyi egyensúlya. — Várható-e „bekeményí- tés”? — Ha várható is, az nem a pénzügy kezdeményezésére fog történni. A kormányszintű dön­tések a pazarló gazdálkodás el­leni ösztönzőket fognak tartal­mazni. A konkrét helyi dönté­sek a képviselőtestületek hatás­körébe tartoznak. Ha igénylik: szakmai javaslataimra, tanácsa­imra számíthatnak. Ehhez szereztem tapasztala­tokat mind önkormányzati, mind intézményi munkálkodá­saim során. Léteznek megol­dási alternatívák. Ódry Károly Rendhagyó irodalom­óra Szedresben Feszült csendben, nagy-nagy várakozással fogadták a költőt, Darvas Ferencet a szedresi is­kola hetedikesei és nyolcadiko­sai. Darvas Ferenc állta a sarat, a két tanórán át tartó rendhagyó irodalmi foglalkozáson. Jöttek a kérdések, érdeklődve hallgat­ták gyermekkorának történetét, aztán a felnőtt lét kemény meg­próbáltatásait: áramütés, kór­ház, pajzsmirigygyulladás. — Milyennek látja Istent? - fogalmazódott meg egy kérdés. — Szeretetre teremtett ben­nünket. A szeretetet nem lehet megölni. Az istentelenség megbukik. Ahány lépést tesz az ember Isten felé, ő is annyi lé­pést tesz meg felénk. — Az öreg halász és a ten­ger című versét a könyv hatása alatt írta? — Nem tagadom, a könyv ihletett. Az ember küzdelme a léttel. A hétköznapiságunkban is szembesülünk ezzel. Az em­bernek vigyázni kell, hogyan kerüljön ki minden hurkot, ne sebezze meg magát. A beszélgetés végén, amo­lyan prózai ars poetica-ként így fogalmazott Darvas Ferenc a szedresi gyerekek előtt: — A költő legyen világpol­gár! Ne csak a saját gondját, fájdalmát énekelje, hanem má­sokéval is törődjön. S ilyen vi­selkedéssel emberek százait tudja magához vonzani. K. L. Disneyland Zászló-(újra)szentelés Szőlőmetszés - kapaszkodva A Tolnai Önkéntes Tűzoltóe­gyesület 1886-ban alakult, zászlaját 1895. augusztus 15-én szentelte fel Péchy József pré­post, az egyesület első elnöke. A zászlóanyai tisztséget akkor Rosmayer Éerencné töltötte be. A zászlórúdba kis emblémákat, zászlószegeket vertek. Az adományozók pénzért megvál­tották azokat és rájuk vésték a saját, vagy a szervezetük nevét. Összesen 126 szeget helyeztek el. József Főherceg, Perczel Dezső belügyminiszter, Dőry Pál alispán és dr. Boda Vilmos a megyei tűzoltószövetség el­nöke éppen úgy megváltotta ezt a kis emblémát, mint a község vezetői, vállalkozói. Ezt a zászlót az egyesület tagjai 100 éven át megőrizték. A sok vihart látott lobogót most fölújították és április utolsó napján újraszentelik. Streer Tamásné lesz a zászlóanya. Az ünnepségen a zászlószeg megváltás és elhelyezés ha­gyományát is visszahozzák. A megváltási ár alsó határa ter­mészetes személyeknél 5 ezer, jogi személyeknél 10 ezer fo­rint. Adományozásra önként is lehet jelentkezni, de a vezető­ség egy írásos felkérést juttat el az úgynevezett exponált szemé­lyeknek és szervezeteknek. A rendezvényen három osztrák, két német és egy holland tűzol­tóság is képviselteti magát. Bel­földi testvéregyesületek is meg­jelennek. Koszorúzás, szente­lés, térzene, tűzoltógyakorlat szerepel a programban, ami az esti tűzoltó bállal fejeződik be. Csó'glei István A tolnai I. Számú Általános Is­kola néhány diákja a tavaszi szünetben Párizsban járt, ahol két napig ismerkedtek a tudo­mány, a művészet, a kultúra kü­lönböző nevezetességeivel. Voltak az Eiffel toronyban, a XXI. sz-i városnegyedben, a Concorde téren, a Diadalívnél, a Notre Dame-ban, a Viaszmú­zeumban, Napóleon sírjánál és hajóztak a Szajnán. Mégis a legmélyebb nyomot a csodálatos disneylandi élmé­nyek hagyták bennük. A gyere­kek órák hosszat tudnának me­sélni a szellemkastélyról, a kar­neválról, a robogó vasutaknál, az éneklő babákról, a videós körmozikról, stb. És nemcsak ők, hanem a Disneylandtől szintén elragad­tatott, a gyerekek kísérő szülők is. Szerafin Ildikó Kölesden több hegyen termel­nek kiváló bort. Malomhegy, Páskom, Taliga, Révvölgy és a Réka mind-mind öregbítői a kölesdi borok hírnevének. A gazdák zöme Rékában is min­dent elkövet, hogy minőségi bort termeljen, de közülük is ki­tűnik Szabó Pista bácsi gondos­sága. Az elmúlt években min­den vonatkozásban szemet-lel- ket gyönyörködtető látványt és eredményt produkált Pista bá­csi. Meglepő volt hát, hogy az idei esztendőben a szőlő met­szése csak nem akart megin­dulni. A minap, mikor arra jár­tam, láttam, hogy metszenek. A sor szélén kapaszkodott Pista bácsi a kordonba, megkérdez­tem, mi az oka az elmaradás­nak. — Nekem mindig a munka volt az életem - mondta. — A középhidvégi gazdaságban dolgoztam autóbusz-sofőrként. Már hajnali három órakor kez­dődött a napom és sokszor a napnyugta is a volánnál talált. A napi hajsza után kikapcsoló­dást jelentett a szőlő. A nyugdíj előtt telepítettem ezt a kordo- nos szőlőt. Minden szabadidő­met beleöltem, magam ültettem minden vesszőt. Elképzeltem, hogy ha majd nyugdíjba me­gyek és rengeteg szabadidőm lesz, akkor majd kényelmesen még pontosabb munkát tudok végezni. — De nem úgy sikerült? — Hát nem. Amióta a várva várt nyugdíj beköszöntött min­denfajta betegség, baleset elért. Korábban szinte semmi bajom nem volt, és mára a csontritku­lástól az egyensúlyi zavarig minden kísért. Minden lépése­met gondosan meg kell fontol­nom, mert egy rossz mozdulat és máris valamely csontom el­törik. Az agyvérzésem óta csak most tudtam először kijönni a szőlőbe és ez az oka az itteni késedelemnek. A szomszédom ígérkezett segítségül a sógorá­val együtt, és én is igyekszem kapaszkodva, tehetségem sze­rint metszeni. Borzasztó érzés így tehetetlenül dolgozni, de már otthon sem tudtam ma­radni, mert megöl a szőlőm utáni vágyakozás. Cudarul rá­szedett az élet, hiszen amit leg­jobban szeretek, a szőlő műve­lése lassan csak vágy marad. Azért bízom Istenben, hogy látja mennyire fontos nekem ez a munka .. . Varga András

Next

/
Thumbnails
Contents