Tolnai Népújság, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-15 / 89. szám
4. oldal 1995. április 15., szombat Megyei Körkép — Tolna És Környéke Hír-Forrás Rendkívüli ülést tart a fácánkerti képviselőtestület április 18-án, kedden. Az ülésen elbírálják a jegyzői állás betöltésére érkezett pályázatokat, és döntenek a közmeghallgatás időpontjáról és helyszínéről is. Április utolsó hetének közepén tartja soron következő ülését a kistor- mási képviselőtestület, ahol döntenek a Temető út szilárd burkolattal történő ellátásának megvalósítására két cég által benyújtott ajánlatról, illetve az iskola gáztartályának árajánlatáról. 400 ezer forint sorsáról döntött a tolnai képviselőtestület művelődési bizottsága a héten. Ekkora összeg áll rendelkezésre ugyanis ebben az évben a négy városi nagyrendezvény, a már lezajlott TOVÁBB Napok, valamint a Majális, a Thelena Fesztivál és az Egészség Hónap támogatására. A két utóbbi program kapta a legnagyobb - azonos összegű - támogatást. tj önkormányzati képviselőt iktatnak be a faddi testület szerdai, április 19-i, 16 órakor kezdődő ülésén, melyen téma lesz a ’94. évi zárszámadás is. Rendőrőrs Valószínűleg ágyban dohányzott az a bogyiszlói 58 éves asszony, aki tegnap hajnalban lakásában a fel- ismerhetetlenségig összeégett. Szakértők szerint ebben az esetben az idegenkezűség kizárható. Százezer forint értékben vascsöveket zsákmányoltak a Gyorsszolgálati GMK. Tolna szigeti telephelyéről. A tettel alaposan gyanúsítható A. Z. fuvarost fogadott, és arra hivatkozva, hogy megbeszélte a tulajjal, egyszerűen elszállíttata az árut, és meglépett a pénzzel. A. Z. azóta részleges beismerő vallomást tett a tolnai zsaruknál. 5 nap különbséggel két betörést hajtott végre Bogyisz- lón a büntetett előéletű B. István, aki légpuskát, gázpalackot, valamint egy 25 kilós birkát tulajdonított el. A rendőrök csak a puskát találták meg nála. Önkormányzati képviselő nem vett laktanyai lakást Hiányzott a széles nyilvánosság Múlt szombaton beszámoltunk róla, hogy elkeltek Tolnán a laktanyai lakások. Az értékesítéssel megbízott Limes Rt.-vel a képviselőtestület megbízásából Törkőné Ulrich Mária képviselőasszony tárgyalt, és gyakorlatilag ő bonyolította le az adásvételeket. A lakásokat igen gyorsan - két nap alatt - megvették a tolnaiak, ám sokan voltak, akik csak ez után szereztek tudomást a lehetőségről. Az eset nagy visszhangot váltott ki a városban, és különböző híresztelések kaptak lábra. Stróbl József, tolnai alpolgármester, és Törkőné Ulrich Mária nyilatkozott lapunknak az ügyről. Stróbl József az előzményekről elmondta, hogy a budapesti Limes Rt. a lakásértékesítések előtt arra kérte az önkormányzatot, hogy az mondjon le elővásárlási jogáról. Ez a lépés jogilag vitatott, de a Limes mindenképp el akarta adni a lakásokat, és fennállt a veszély, hogy ha a város ragaszkodik az álláspontjához, annak végül is a tolnai polgárok látják kárát, „idegen” kezekbe kerülnek az épületek. A testület legutóbbi ülésén ezért döntött úgy, hogy lemond az elővásárlási jogáról, ha tolnai állampolgárok vásárolhatják meg az épületeket. Az alpolgármester hangsúlyozta, hogy a város egyrészt azért nem vásárolta meg a lakásokat, mert nem volt rá pénz, másrészt pedig az önkormányzattal ellentétben a magánszemélyek kedvezménnyel tudják megvenni a lakásokat. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy igaz ugyan, hogy a lakások ára kedvező volt (150-350 ezer forint) és előlegként csak 10 %-ot kellett befizetni, de a vevőknek ezen felül a vételi ár többszörösével kellett rendelkezni, mivel ezeket az épületeket fel kell újítani és közművel el kell látni, ami komoly összegeket jelent. Az alpolgármester végül kifejtette, mi a véleménye az adásvételekkel kapcsolatban. — A képviselők úgy képzelték el, hogy széles körű nyilvánosságot kap ez a lehetőség, hogy a vásárlás feltételeiről a képviselőnő ismertetést ad valamilyen fórumon. Az alpolgármester szerint ezek az elvárások meg is fogalmazódtak, szerinte a képviselőnőnek is tudomása volt erről. Törkőné Ulrich Mária furcsállja, hogy a laktanyai lakásokkal évek óta senki nem törődött, de most egyszerre nagyon fontos lett mindenkinek. — Azért vállaltam fel ezt az ügyet, mert már nem tudom nézni ezeknek a lakásoknak a lepusztulását. Március 27-én elmentem Pestre, megállapodtam a Limes Rt.-vel, hogy lemondunk az elővételi jogról, és ők ránk bízzák, hogy helyiek vehessék meg a lakásokat. Elhoztam a befizetési csekkeket, a szerződéstervezetet, a tájékoztatót, még a lakások eladásának feltételeiről szóló hirdetést is, amit fel kellett volna adnom, mondjuk a helyi lapban, hiszen széles körben szerettük volna meghirdetni ezt a lehetőséget. Ám megelőzte a kocsi lovat, a Népújságban megjelent egy hír, ami elindította a lavinát, és - számomra is meglepően - rengetegen jöttek hozzám lakásvásárlási szándékkal. A testületnek nem volt erről a kérdésről kidolgozott koncepciója. Döntéshelyzetbe kerültem. Az adott szituációban a legjobb tudásom szerint, tisztességesen jártam el. Érkezési sorrendben adtam ki a csekkeket, semmiféle más szempont nem érvényesült. Lehet, hogy rosszul döntöttem, de nem tudom, mi lett volna annak a következménye, ha nem így teszek. Ki tett volna igazságot, hogy kinek a jelentkezése számít az elsőnek? — Visszatérve a Népújságban megjelent hírre, az csak azt tartalmazta, hogy az önkormányzat lemond az elővásárlási jogáról a tolnaiak érdekében. De azt nem, hogy a lakásokat már árulják, azt sem, hogy hol és kinél lehet jelentkezni. — Akik a kábeltévé adását látták, azok tudták, hogy a „szá. lak” hozzám vezetnek. Lehet, hogy voltak, akik felhívták a Limes-t és ők hozzám irányították az embereket. — Mindezek ellenére én úgy érzem, nagyon sokan nem tudtak erről a lehetőségről. — Ezt én nem mondanám. A városban már régóta szóbeszéd tárgyai ezek a lakások. A kábeltévét is sokan látták. A város minden részéből jelentkeztek az emberek. Egyébként, ha szélesebb nyilvánosságot is kapott volna az ügy, akkor is csak 66 eladó lakás van. — A pletykák viszont elindultak. Beszélik például, hogy van, aki egy csomó lakást felvásárolt. — Nem volt megszabva, hogy egy család csak egy lakást vásárolhat. De ezzel nem élt vissza senki. Olyan fordult csak elő, hogy két nagykorú gyerekének egy-egy lakást vett egy család. A híresztelésekkel ellentétben a vásárlók között ön- kormányzati képviselő nincs. Én sem. — Reménykedhetnek-e, akik most lemaradtak? — Ha valaki visszamondja a vevők közül, akkor az igénylők közül a sorban következő lép a helyébe. Ezen kívül a laktanya területén van még lakások kialakítására alkalmas épület. —s— Már a bálokon sincs bevétel Kulturális élet Tengelicen Nem egyedi eset a tengelici. Az ország valamennyi kistelepülésén kevés pénz van a kultúrára. Mit a kultúrára! A megélhetésre is! De sajnos attól, hogy beszélünk, írunk róla, semmi sem változik. Még „sajnosabb”, hogy fogalmam sincs, fogalmunk sincs, mitől változna. Talán a pedagógusoknak, művészeknek és lelkészeknek is gazdasági társaságokba kellene tömörülniük, s menő kft.-két létrehozva, nagyvonalúan szponzorálhatnák - önmagukat. Annak kapcsán beszélgettem Ádám Miklósnéval, a tengelici művelődési ház és könyvtár vezetőjével, hogy hamarosan - április 17-én - neves vendégek lépnek fel náluk: Aradszky László, Ihos József, Madarász Kati és Harmath Andrea. — Nagyon ritkán engedhetjük meg magunknak az ilyen drága rendezvényt - mondta Ádámné -, mert kicsi a termünk, s mivel viszonylag magas belépő díjat kell szednünk, még ez se telik meg. — Más programjaik nincsenek? — A szokott rendezvényeink folynak - népi tánc, énekkar, nyugdíjas klub -, de olyasmi a közelmúltban nem fordult elő, hogy valamilyen előadásunk nyereséges legyen. — Akkor eléggé érzik az ország helyzetét. . . — Szörnyen érezzük. Korábban se jutott sok az ilyen Tengelic nagyságú, két és félezres községek kulturális életére, de ma szinte a nullával egyenlő az a pénz, ami „rendelkezésünkre áll”. Terembérletekből, bálokból, lakodalmakból próbáljuk fenntartani magunkat, újabban azonban már egy bálon sincs bevétel. Báli István hazatért Akik Faddra tippeltek az ott őshonos vezetéknévből - nem csalatkoznak. A település pénzügyeinek új irányítója a szekszárdi főiskoláról érkezett. Az első kérdés természetesen a szakmai múltra is irányul: — Első munkahelyem a szekszárdi VOLÁN, innen kerültem igazgatási előadóként Bátaszékre, ahol több - remélem jól sikerült - házasságot indítottam. Pénzügyi szakképesítést munka mellett szereztem. Tolnára e szakterület csoport- vezetőjének pályáztam. Az ok: családalapítás és lakásvásárlás. Nejem ma is a város polgár- mesteri hivatalában dolgozik. — Nem érzékeltették feleségével az Ön két évvel ezelőtti távozása miatti esetleges rosz- szallásukat akkori munkatársai? Hiszen a Népújságban nem dicsérte túlzottan a város vezetését. — Akkori nyilatkozatomat ma is vállalom. Nem munkatársaimmal, hanem néhány képviselőtestületi taggal támadt nehezen oldható konfliktusunk. Nem váltunk el haraggal. A főiskoláról a faddi jegyző hívott Faddra, akivel Tolnán korábban- mindketten osztályvezetőként- már együtt dolgoztunk. A hívó szóra némi töprengés után igent mondtam, mert a főiskolán kezdett a szakmai és pénzügyi szemlélet közötti rés egyoldalú kompromisszumkészséggel nehezen befoltozható szakadékká válni. — Alig rendezkedett el új íróasztalán, a következő testületi ülésen már beszámoltatják? — Nem erről van szó. A zárszámadás egyes tételeit óhajtja a testület alaposabban feltérképezni. Ehhez a természetes igényhez gyűjtök éppen újabb adalékokat - miközben magam is tájékozódom az előző évek költségvetéseinek irányszámai között. Arról, hogy Fadd jövője pénzügyi szempontból a gondtalan évek egymásutánját jelentené - nem vagyok szilárdan meggyőződve. Persze, már azt is látom, hogy egyes vésztjósló hangadók is csalatkozni fognak. Közös erőfeszítéssel kézbentartható a falu pénzügyi egyensúlya. — Várható-e „bekeményí- tés”? — Ha várható is, az nem a pénzügy kezdeményezésére fog történni. A kormányszintű döntések a pazarló gazdálkodás elleni ösztönzőket fognak tartalmazni. A konkrét helyi döntések a képviselőtestületek hatáskörébe tartoznak. Ha igénylik: szakmai javaslataimra, tanácsaimra számíthatnak. Ehhez szereztem tapasztalatokat mind önkormányzati, mind intézményi munkálkodásaim során. Léteznek megoldási alternatívák. Ódry Károly Rendhagyó irodalomóra Szedresben Feszült csendben, nagy-nagy várakozással fogadták a költőt, Darvas Ferencet a szedresi iskola hetedikesei és nyolcadikosai. Darvas Ferenc állta a sarat, a két tanórán át tartó rendhagyó irodalmi foglalkozáson. Jöttek a kérdések, érdeklődve hallgatták gyermekkorának történetét, aztán a felnőtt lét kemény megpróbáltatásait: áramütés, kórház, pajzsmirigygyulladás. — Milyennek látja Istent? - fogalmazódott meg egy kérdés. — Szeretetre teremtett bennünket. A szeretetet nem lehet megölni. Az istentelenség megbukik. Ahány lépést tesz az ember Isten felé, ő is annyi lépést tesz meg felénk. — Az öreg halász és a tenger című versét a könyv hatása alatt írta? — Nem tagadom, a könyv ihletett. Az ember küzdelme a léttel. A hétköznapiságunkban is szembesülünk ezzel. Az embernek vigyázni kell, hogyan kerüljön ki minden hurkot, ne sebezze meg magát. A beszélgetés végén, amolyan prózai ars poetica-ként így fogalmazott Darvas Ferenc a szedresi gyerekek előtt: — A költő legyen világpolgár! Ne csak a saját gondját, fájdalmát énekelje, hanem másokéval is törődjön. S ilyen viselkedéssel emberek százait tudja magához vonzani. K. L. Disneyland Zászló-(újra)szentelés Szőlőmetszés - kapaszkodva A Tolnai Önkéntes Tűzoltóegyesület 1886-ban alakult, zászlaját 1895. augusztus 15-én szentelte fel Péchy József prépost, az egyesület első elnöke. A zászlóanyai tisztséget akkor Rosmayer Éerencné töltötte be. A zászlórúdba kis emblémákat, zászlószegeket vertek. Az adományozók pénzért megváltották azokat és rájuk vésték a saját, vagy a szervezetük nevét. Összesen 126 szeget helyeztek el. József Főherceg, Perczel Dezső belügyminiszter, Dőry Pál alispán és dr. Boda Vilmos a megyei tűzoltószövetség elnöke éppen úgy megváltotta ezt a kis emblémát, mint a község vezetői, vállalkozói. Ezt a zászlót az egyesület tagjai 100 éven át megőrizték. A sok vihart látott lobogót most fölújították és április utolsó napján újraszentelik. Streer Tamásné lesz a zászlóanya. Az ünnepségen a zászlószeg megváltás és elhelyezés hagyományát is visszahozzák. A megváltási ár alsó határa természetes személyeknél 5 ezer, jogi személyeknél 10 ezer forint. Adományozásra önként is lehet jelentkezni, de a vezetőség egy írásos felkérést juttat el az úgynevezett exponált személyeknek és szervezeteknek. A rendezvényen három osztrák, két német és egy holland tűzoltóság is képviselteti magát. Belföldi testvéregyesületek is megjelennek. Koszorúzás, szentelés, térzene, tűzoltógyakorlat szerepel a programban, ami az esti tűzoltó bállal fejeződik be. Csó'glei István A tolnai I. Számú Általános Iskola néhány diákja a tavaszi szünetben Párizsban járt, ahol két napig ismerkedtek a tudomány, a művészet, a kultúra különböző nevezetességeivel. Voltak az Eiffel toronyban, a XXI. sz-i városnegyedben, a Concorde téren, a Diadalívnél, a Notre Dame-ban, a Viaszmúzeumban, Napóleon sírjánál és hajóztak a Szajnán. Mégis a legmélyebb nyomot a csodálatos disneylandi élmények hagyták bennük. A gyerekek órák hosszat tudnának mesélni a szellemkastélyról, a karneválról, a robogó vasutaknál, az éneklő babákról, a videós körmozikról, stb. És nemcsak ők, hanem a Disneylandtől szintén elragadtatott, a gyerekek kísérő szülők is. Szerafin Ildikó Kölesden több hegyen termelnek kiváló bort. Malomhegy, Páskom, Taliga, Révvölgy és a Réka mind-mind öregbítői a kölesdi borok hírnevének. A gazdák zöme Rékában is mindent elkövet, hogy minőségi bort termeljen, de közülük is kitűnik Szabó Pista bácsi gondossága. Az elmúlt években minden vonatkozásban szemet-lel- ket gyönyörködtető látványt és eredményt produkált Pista bácsi. Meglepő volt hát, hogy az idei esztendőben a szőlő metszése csak nem akart megindulni. A minap, mikor arra jártam, láttam, hogy metszenek. A sor szélén kapaszkodott Pista bácsi a kordonba, megkérdeztem, mi az oka az elmaradásnak. — Nekem mindig a munka volt az életem - mondta. — A középhidvégi gazdaságban dolgoztam autóbusz-sofőrként. Már hajnali három órakor kezdődött a napom és sokszor a napnyugta is a volánnál talált. A napi hajsza után kikapcsolódást jelentett a szőlő. A nyugdíj előtt telepítettem ezt a kordo- nos szőlőt. Minden szabadidőmet beleöltem, magam ültettem minden vesszőt. Elképzeltem, hogy ha majd nyugdíjba megyek és rengeteg szabadidőm lesz, akkor majd kényelmesen még pontosabb munkát tudok végezni. — De nem úgy sikerült? — Hát nem. Amióta a várva várt nyugdíj beköszöntött mindenfajta betegség, baleset elért. Korábban szinte semmi bajom nem volt, és mára a csontritkulástól az egyensúlyi zavarig minden kísért. Minden lépésemet gondosan meg kell fontolnom, mert egy rossz mozdulat és máris valamely csontom eltörik. Az agyvérzésem óta csak most tudtam először kijönni a szőlőbe és ez az oka az itteni késedelemnek. A szomszédom ígérkezett segítségül a sógorával együtt, és én is igyekszem kapaszkodva, tehetségem szerint metszeni. Borzasztó érzés így tehetetlenül dolgozni, de már otthon sem tudtam maradni, mert megöl a szőlőm utáni vágyakozás. Cudarul rászedett az élet, hiszen amit legjobban szeretek, a szőlő művelése lassan csak vágy marad. Azért bízom Istenben, hogy látja mennyire fontos nekem ez a munka .. . Varga András
