Tolnai Népújság, 1995. március (6. évfolyam, 52-76. szám)

1995-03-11 / 60. szám

4. oldal Megyei Körkép 1995. március 11., szombat — Tolna Es Környéke Rendőrőrs Küzdelem folyt Bogyisz­lóit, a Küzdelem utcában. Két család egy akkutöltőn szólalkozott össze, a szó­párbaj azonban hamarosan puszta kézzel, téglával, ille­tőleg baltával vívott csatává fajult. A harcnak a szom­szédok vetettek végett. Az eset után néhány nappal kö­vetkezett a visszavágó, bo­tokkal, karókkal. A küzdők egyikének orra eltörött. Az ügy érdekessége, hogy az érintett felek sértettek és gyanúsítottak is egy sze­mélyben. 40 köbméter fát vágtak ki a faddi Bartal szobor környé­kén. Kiderült, hogy a faddi önkormányzat három száraz nyárfa kivágására adott en­gedélyt saját dolgozójának. Ám a „papír" birtokában az illető ismerőseivel nem a száraz, hanem más, a kör­nyéken található fákat vá­gott ki. Szakértő bevonásá­val folyik a vizsgálat, az en­gedélyre hivatkozva egyéb­ként az ügyben senki nem érzi magát bűnösnek. Videomagnót loptak a tol­nai gyermekorvosi rendelő­ből. A tolnai zsaruknak egyelőre csak tippjeik van­nak az elkövető kilétét ille­tően. Behatoltak a tolnai Fast- ron Kft. telephelyére, még februárban, az egyik éjjel. Az őrkutya megfogta a többszörösen büntetett előé­letű H. Sándort, aki beis­merte, hogy színesfémhul­ladékot szeretett volna lopni. Egy pékségi dolgozó öv­táskáját lopták el a faddi Mátyás király utcai pékség öltözőjéből. A kár 13000 fo­rint, a nyomozás folyik. Sonkát, kolbászt, valamint gázpalackot vittek el a tol­nai Damjanich utca egyik házának kamrájából, min­tegy 12.000 forint értékben. A tettes kilétéről még nem tudnak. Megugrott a január-feb­ruári telefonszámlája a bogyiszlói mezőgazdasági szövetkezetnek. Az első gyanú alapján figyeltetni kezdték a szövetkezet gyü­mölcsösbeli telefonját. Az már biztos, hogy külföldi beszélgetések növelték meg rendkívüli mértékben a számlát, az egyik ilyen - már megfigyelt - hívás négy és fél óráig tartott. A kár mintegy félmillió forintra tehető. Az eredeti állapot visszaállítása Megítélés kérdése, hogy mit nevezünk eredeti állapotnak. Legszívesebben az ember, a haza virágkorát mondjuk an­nak: az' egyén ifjúságát, Ma­gyarország esetében meg azt az időszakot, amikor három tenger mosta partját. Megkezdődött a tengelici Csapó-kastély eredeti állapotá­nak visszaállítása. A legszebbik „orca” elővarázslását. Első rá­nézésre még téli álmát alussza a környék, ám Buják Imre, a TENGKOP Rt. igazgatója arról számolt be, hogy jelentős beru­házás vette kezdetét tavaly, ami az idén is folytatódik, sőt, vár­hatóan még négy-öt esztendeig eltart. — Egy osztrák érdekeltségű magyar cég vásárolta meg az épületegyüttest - mondta Buják Imre -, mely két területen fek­szik. A kastély környéke egy 4 hektáros darab, a gazdasági épületekhez pedig 8 hektár tar­tozik. Nekünk helybelieknek nagyon jól jött ez a 120 millió A kastélynál most csend van körüli beruházás, mert a mi kft.-ink végzik a kivitelezést. A kastély teteje már rendbe van téve, most ott csend van, és ha a magtárnál, az istállóknál, az in­tézőháznál és a cselédlakásnál is befejeződik a felújítás, akkor FOTÓ: ÓTÓS RÉKA térnek vissza, legvégül, a főé­pülethez az építők. Előre látha­tólag 1998-ra készül minden el. Remélhetőleg kedvelt kirándu­lóhellyé válik Tengelic, ven­dégfogadóval és lovaglási lehe­tőséggel. - Wy ­Jól „tejel” a szedresi méz A minap mézet vettem. Formás kis üvegben az aranysárga nedű, a címkén felirattal: Na- gyemyei Attila méhészete - Szedres. Kíváncsiságból jártam utána, ki ez az ember. — Hogyan kezdődik az, hogy egy ifjú méhészkedésre adja a fejét? — 1983-ban államvizsgáz­tam karbantartó-üzemmérnök­ként Dunaújvárosban. Akkor tréfából azt mondta édesanyám: aki ennyire szereti a mézet és a tejet, az tartson méheket és gondozzon tehenet. Az előbbi maradt meg annyiban, hogy a diploma után már elkészítettem az első kaptárt. Az atomerőmű­ben dolgoztam, s egyszer az akkori főnököm odacsörgetett, hogy a szőlőjében van egy el­kószált méhraj! Ezek lettek az első vendégek a félig kész káp­lárban. — És az üveges méz, ami engem ide hozott? — Körülbelül hét évvel ez­előtt kezdtünk kis kiszerelésű mézzel üzletszerűen foglal­kozni. Akkor a balatoni stran­dokat jártuk a menyasszo­nyommal. Megpróbáltunk a menő boltokba is bekerülni, de olyan erős falakba ütköztünk, hogy szörnyű. Addig, amíg egy ősi szállító ki nem áll a sorból, addig az újaknak nincs keresni­valójuk. Hat éve, a Sió Áruház­ban sikerült talajt fognunk. Ma már öt szupermarkettel is van élő szerződésünk. — Mennyire jó hely Szed­res? — Az egyik család Tengeli­cen él, a másik Szekszárdon. Mi a kettő közé mentünk, hogy ne legyen vita. Itt vannak a jó méhlegelők. Az első a homoki akác, és annak virágzása után azonnal lehet rohanni a máso­dik akácra, Nógrádba vagy Vasba. Évente kb. ezer kilomé­tert utaznak a méhek a 6-8 ván­dorlás alatt. — A mézek közül az akác a legjobb? — Kinek, kinek. Sokan ezt tartják a legfinomabbnak, mert lassan kristályosodik. Pedig a vegyes virágméz, a vaddohány, a napraforgó méze ugyanolyan minőségű. A kristályosodás at­tól függ, hogy a mézben milyen arányban van a gyümölcscukor (fruktóz) és a szőlőcukor (glü­kóz). A megfelelő hőfokon való tartás is fontos. — Kell-e tanulni a méhész­nek? — Minden nap, minden órában. Megfigyelései, tapasz­talatai, a szaklapok, a méhé­szekkel való találkozás is mind mind tanulás. Havonta van mé­hészklub, de sajnos a zalaapáti méhésziskola - ahol én is tanul­tam - gazdasági okokból meg­szűnt. — Hogy teleltek a méhek? — Kiváló volt a telelés. Az a jó, ha a hideg megszakad, nincs egyfolytában, hónapokig tartó mínusz tíz fok. Ilyenkor a méhek meg tudnak tisztulni, kiürül a bélsár. — Milyen a méhészek között az összefogás? — A megyében egy nagyon jó, méhészeket összefogó szer­vezet működik. Országosan is az elsők között jegyzik. Rend­szeresen bejárunk a szekszárdi összejövetelekre. Könnyű a szövetséggel is szót érteni, mert a jelszavuk, a mi jövőnk is: „a biztos hazai piacot, a bizonyta­lan külföldiért nem adjuk fel!”. Kis kiszerelésű méz kerüljön a belső piacra! Nincs különbség a kristályos és a folyós méz kö­zött. Tápértékben ugyanaz. Me­legíteni nem érdemes, mert ez ugyan folyóssá teszi a mézet, de a belső tápértékét csökkenti, hisz vitaminok éghetnek ki be­lőle. — A falubeli méhészeknek van egymással kapcsolatuk? — Igen, ismerem a szedre- sieket is, a medinaiakat is. És nemcsak termelem a mézet, ha­nem vásárolom, forgalmazom is. — Mi a fogyasztási tapasz­talat? — Szedresen reklám nélkül megsokszorozódott a kereslet. Házhoz jönnek a vásárlók, és öt fajta méz közül válogathatnak: vaddohány, hárs, napraforgó, akác és virágméz. Van aki tíz kilót is visz, van aki csak fél üveggel. — További tervei? — Fejleszteni akarok. Bár termékeink sorában megtalál­ható a virágpor, a viaszgyertya, a mézespuszedli is, bővíthető még a skála. Büszkeséggel mondhatom, hogy a Balatonon van olyan áruház, ahová heten szállítunk és az én termékeim­ből hússzor annyi fogy, mint a másokéból... KáeL Hír-Forrás Tüdőszűrést tartanak Tol­nán, március 13-tól április 7-ig a Tolnatext (Selyemgyár) épületében. Március 13-án 12.30-tól 15.30- ig, március 14-től ápri­lis 6-ig 8.30-tól 12 óráig és 12.30- tól 15.30-ig. Április 7-én 8.30-tól 13 óráig. Már­cius 27-től 30-ig, valamint áp­rilis 3-tól 6-ig rákszűrésre kerül sor a tolnai központi or­vosi rendelőben. Hornok László, az ismert paksi amatőr festő kiállítása, március 13-án nyűik a faddi művelődési házban. Minden érdeklődőt várnak. (A tárlat március 23-ig lesz látogat­ható.) A szervezők összekötik a kellemest a hasznossal, aján­latuk a március 22-én Guna- rasba készülő helyi nyugdíja­soknak szól: ha részt vesznek a kiállítás megnyitásán, némi árengedményt kapnak a ki­rándulás befizetésekor. Még kaphatóak jegyek a Voga-Jankai humorista duó műsorára, amelyre március 18-án, szombaton este fél nyolctól kerül sor, a TO­VÁBB Napok keretében a tolnai művelődési központ­ban. (Jegyek ugyanitt kapha­tók.) Kedden tartja farsangi bál­ját Tolnán a helyi nyugdíja­sok érdekszövetsége. A bálra délután négy órától, a helyi művelődési ház nagytermé­ben kerül sor. Tánciskolát indít a tolnai művelődési ház, 12-18 éves fiatalok számára, március 24-től. A tanév végéig tartó tanfolyamra március 17-ig le­het jelentkezni a kultúrház- ban. Karbantartják a hullámtéri erdősávot FOTÓ: DEGRÉ A Duna bogyiszlói szakaszán, jelenleg a „homoki” részen végzik a vízügy emberei a hul­lámtéri erdősáv szokásos kar­bantartási munkáit. Kivágják az arra érett, és/vagy az értékeseb­bet elnyomó fákat, lefűrészelik és összegyűjtik az emberi raci­onalitásnak fittyet hányóan nőtt ágakat. Január elején kezdődött és hamarosan befejeződik az idénre betervezett, mintegy másfél kilométeres ártéri sza­kasz „rendbetétele”. „Gázkészültség” Bogyiszlóit. Ha minden jól megy, jövő hét végén már gázzal fűthet- nek, főzhetnek-süthetnek a bogyiszlói Nyárfa utcában. Ezen a héten zajlott ugyanis a gázveze­ték nyűt árkos szemléje. Ezt követően betemették a gödröt (képünk), és a napokban helyezik gáz alá a rendszert. A januárban kezdődött, 1,7 millió forintos beruházás befejezésével a falu háztartásainak mintegy 80 százaléka rendelkezik vezetékes gázzal. fotó: degré Gábor Új sorozat a kölesdi kábeltévében A kölesdi Zönge televízió, a Kölesdről elszár­mazottak sorozatával már eddig is sok kellemes percet szerzett nézőinek. Az eddigiekben bemu­tatkozott: dr. Hegyháti József, az Ipari Miniszté­rium helyettes államtitkára, dr. Szöllősi Ferenc, a Gemenc Rt. vezérigazgató-helyettese, Zentai András, a Garay gimnázium tanára, Kurz Hen- rikné volt vezető óvónő, dr. Benedek József volt minisztériumi osztályvezető-helyettes. További felvételek is már rendelkezésre áll­nak. A képernyőn megjelenők kivétel nélkül meghatottsággal és szeretettel gondolnak Kö- lesdre. Rendszerint megemlékeznek osztálytár­saikról, tanárairól és kedvenc időtöltéseikről. Különösen tanulságosak azok az intelmek, me­lyek a mai fiataloknak szólnak. A számos történetből kettőt közreadok. Bene­dek úr mesélte, hogy annak idején a kölesdi evangélikus iskolába járt. Naponta az iskola vé­geztével, az egy utcában lakó tanulóknak fe­gyelmezett rendben, együtt kellett hazamenni. Ilyenkor, ha az utca másik oldalán egy felnőtt haladt, a napszaknak megfelelően illett kö­szönni. Ha a köszönés elmaradt, akkor a gyere­kek elmarasztalása nem következett be. Helyette másnap felkeresték az igazgatót a következő szavakkal: „Igazgató úr, Ön rosszul neveli a gye­rekeket, mert nem tanította meg az illő tisztele­tadásra.” Nem tudom mit szólnának ma az igaz­gatók, egy hasonló megjegyzésre . .. A másik történetet Simon Gyulától hallottam, aki még nem került a képernyőre. Kistormás színtiszta sváb település, rájuk jellemző szorga­lommal megáldva. Kiemelkedően jó gazda híré­ben állt Eifert Lajos is. Akkortájt Kölesd és Kis­tormás állatorvosa Simon Gyula édesapja volt, Eifert Lajos barátja. Úgy alakult, hogy a Simon állatorvos tehenet akart venni, és meghallotta, hogy Eifert Lajos el akar adni egyet. El is ment Eifertékhez és ajánlotta, hogy ne vigyék a kö­zelgő kölesdi vásárba a marhát, hanem egyezze­nek meg helyben. De Eifert úr sehogy sem akart megegyezni. Simon úr nem értette, hogy miért. A gazda végre kibökte: „doktor úr, én nem aka­rom, hogy a mi barátságunkat egy tehén eladása megmérgezze!”. Varga András

Next

/
Thumbnails
Contents