Tolnai Népújság, 1995. március (6. évfolyam, 52-76. szám)

1995-03-07 / 56. szám

4. oldal Megyei Körkép 1995. március 7., kedd — Tamási Es Környéke A miszlaiak munkát kaptak Úgy gondolom, kevés telepü­lés vezetője engedheti meg magának az ilyen kijelentése­ket, de Baksa János miszlai polgármester ezen kevesek közé tartozik. Mosolyog is, amikor látja, ahogy „átfúrjuk” magukat a városháza szűk elő­terében gyülekező tömegen, a jövedelempótlósokon. Aztán beinvitál az irodájába, oda, ahol a megyei munkaügyi központ munkatársai vannak abból a célból, hogy kiközve­títsék az embereket. Itt lenne helyben a munka - mondják a beszólítottaknak -, a telefon- kábel fektetéséhez árokásás, nőknek az árok betemetése, aztán meg oszlopállítás. Vál- lalja-e? - kérdezik, s a legtöbb igennel felel. Az adódó kérdé­seket megbeszélik, a gondok megoldásában segítenek, az­tán a kivitelező Hexon Kft. je­lenlévő vezetőjéhez irányítják az embereket. (Már dolgoz­nak. Keresnek.) Baksa János mosolyog. — Mintha megbeszéltük volna, hogy mikor jöjjenek - mondja. - Tavaly másfél mil­liót fizettünk ki azért, hogy ne dolgozzanak - bök a szemével a jövedelempótlósok felé bár közhasznú munkásokat fo­lyamatosan foglalkoztattunk. Takarítás, ároktisztítás, teme­tőrendezés, faluszépítés volt a feladatuk. Most huszonnégy személyt hívtunk - lesz itt munka harminc-harmincket­tőnek is -, mivel innen megy a kábel Udvariba és Nagyszé­kelybe is. Aztán jövőre in­dulna a gáz - folytatja, majd egyet-kettőt telefonál. - Aláír­tuk a szándéknyilatkozatot. A megvalósítás az önkormány­zat anyagi helyzetétől függ majd. Van itt munka, meg lesz is - mosolyog, aztán arról be­szél a kultúrházhoz út készült, Bíbor felé is próbálkoztak vele, a harmincmilliós beruhá­zás, a szennyvízhálózat építé­sének is végére járnak az idén. Mindenki ingyen kapja a csonkot, vagyis a rácsatlako­zási lehetőséget és az egy éves türelmi időt, mert a Miszla- patakot és a községet azután nem lehet már szennyezni. És . . . lássanak csodát! A szennyvíziszapot a Gödöllői Agrártudományi Egyetem megveszi - állítólag bioter­mesztésre -, és a minőségtől függően fizet érte. — Lesz itt munka, van is - halljuk újra, már elköszönő­ben az udvaron, ahova a mun­kát vállalók gyülekeztek -, lenne vállalkozó is, de a nagy bürokráciától félnek. - ékes ­A telefonhálózat építéséhez kell a kéz FOTÓ: GOTTVALD Jön még a kóbor ebekre dér! Az örök optimista Tavaly július 8-án nyitot­tam meg ezt a könyvesbol­tot itt, Simon- tornya köz­pontjában, s akkor azt mondtam: nézzenek meg, mert én egy őrült va­gyok, ugyanis mostanában nem könyvre kuporgatnak az emberek. Dehát nem lehet, hogy a színház, a mozi, a hang­verseny után a könyv is eltűnjön az életünk-' bői, a mindennapjainkból, mert akkor azokat fosztjuk meg a kultúrától, akiknek szükségük lenne rá. A diszkóba 300 forint a be­lépő - meg is veszik -, de a könyvre is összegyűjtik. Be­jönnek hetente kétszer-három- szor, mert meghatározott dol­gok érdeklik a helyieket és az iskolába ide járó fiatalokat. Ezért nem szabad megtenni azt, hogy ne legyen könyv Simon- tomyán, csak Tamásiban és Dunaföldváron vásárolhassa­nak. Ez a nagyközség nem olyan cipőben járt sosem, és most sem, hogy vissza akar fej­lődni, én pedig nem olyan va­gyok, hogy meg akarok gazda­godni a filléres dolgokból. Csupán azt szeretném vissza­kapni, amit befektettem. Áfészes voltam tizenkét évig, a könyvesboltot vezettem. Amikor nem érte meg a szövet­kezetnek, választhattam. Négy- százezer forint újrakezdési hi­tellel könyvesboltot és video­kölcsönzőt nyitottam, mivel örök optimista lévén láttam fan­táziát benne. Ha azt vesszük, hogy egy mozijegy nyolc­A városházán hallottuk Bizottsági nagyüzem van a hi­vatalban. Az ügyrendi, java­dalmazási és kommunikációs bizottság a szemétszállítás szabályainak kedvezőbb mó­dosítását, valamint a helyi la­kásrendelet megváltoztatását készítette elő a március elejére tervezett testületi ülésre. Ugyanezen alkalomkor ke­rül napirendre az új kommuná­lis hulladéklerakó - magyarul szeméttelep - létesítése kap­csán beadandó pályázat, amely előreláthatóan Regöly- lyel közös regionális beruhá­zás lenne, ahova beszállító­ként jelezte részvételét Nagy- kónyi is. A pénzügyi bizottság nem kisebb feladattal birkózik, mint az idei költségvetés, így egy kicsit háttérbe szorul egy másik szintén fontos téma, a tavalyi adóbeszámoló. Terve­ink szerint mindkettőre e ha­sábokon visszatérünk a közel­jövőben. Kell-e a pincehelyi kórház? - ez volt a témája annak a megbeszélésnek, amelyet a kórházvezetés hívott össze az ellátási területéhez tartozó öt legnagyobb település önkor­mányzati vezetői részvételé­vel. A válasz egyértelműen igenlő volt, amelynek érdeké­ben - a lehetőségek határain belül - áldozatot is hajlandók hozni. Ebbe a körvonalazódó együttműködésben minden érintettet és a fekvése alapján szóba jöhető önkormányzatot be szeretnének vonni, sőt a megyei önkormányzattal is együttműködésre töreksze­nek. Szintén a kórházzal kapcso­latos hír, hogy látogatási szán­dékát jelezte a Szt. Orsolya Rend magyarországi új tarto­mányfőnöke, aki a tamási ön- kormányzat illetékeseivel sze­retne megbeszélést folytatni. Miután a rend az egyházi kár­pótlás keretében 2000-től visszaigényelte a volt ingatla­nát, így várakozás előzi meg a jelzett látogatást. Simontornyán a hétvégi orvosi ügyeleti rendből március Éjé­vel kiléptek, saját orvosokkal helyben megoldja az önkor­mányzat, Valamennyi körzeti orvos és a gyermekorvos ügyel a saját rendelőjében pénteken este 6 órától hétfő reggel 8-ig. Egyébként minden rendelőben kiírják majd az ügyeletes orvos nevét és Bárdos László jegyző lapunkat is megkeresi azzal a kéréssel, hogy a Népújság pén­teki számaiban az ügyeleteknél megjelenjen ez az információ. A lakosság jobb tájékozta­tása érdekében szándékozik újra kiadni az önkormányzat a Simontornyai Híradót. Azt ter­vezik, létrehoznak egy szer­kesztőbizottságot, s a lappal havonta eljuttatják az informá­ciókat a simontomyaiakhoz. A következő hírben arról ér­tesítjük a Sió-parti nagyközség lakóit, hogy készül az ebrende­let. A településen ezerhatszáz kutyát tartanak nyilván, de kö­zülük - ezeken felül? - nagyon sok a kóbor négylábú, s a csa­tangoló acsargók bizony renge­teg bosszúságot okoznak a pol­gároknak azzal, hogy akadá­lyozzák őket mozgásukban. A rendelet elkészülte és elfoga­dása után tudják majd az állat kilétét, azt, hogy oltva volt-e, vagy nem, s egyéb fontos in­formációkat is beszereznek, a sok lakossági panaszra okot adó kóbor ebeket pedig befog­ják. Ehhez sintért állítanak munkába, sintértelepet alakíta­nak ki, gondoskodnak a befo- gottak élelmezéséről és dönte­nek a további sorsukról. Szólunk az ismételt várossá válásról, ugyanis ez foglalkoz­tatja a település vezetőit. Annál is inkább így van, mivel a múlt év október 31-ével beadták az „igényüket” és várják a választ. Olvasták a BM Településfej­lesztési Főosztályának közle- mémyét, ami 18 pontban fog­lalja össze azokat a követelmé­nyeket, amelyeknek meg kell felelnie a benyújtott kezdemé­nyezéseknek. Pillanatnyilag nem lehet tudni, hogy ez vonat- kozik-e a régebbi igényekre vagy sem, kell-e új pályázatot írni vagy nem. Tény: az elmúlt öt évben megyénk volt az egyetlen olyan, ahol nem nyil­vánítottak egy nagyközséget sem várossá. Most két pályázó is van: Si- montomya, illetve Bátaszék. A Sió-partján szeretnék tudni, hogy mi lesz a döntés, mert ha július 1-jével város lenne Si- montornya, akkor ezzel a költ­ségvetésben is számolni kel­lene. . . van-száztíz forint, akkor egy kazetta 120 forintért való köl­csönzése nem sok. Főleg akkor nem, ha három vagy négy tagú családdal számolunk. Sokat árt nekünk (is), hogy a piacon, a nem hivatalos forgalomban megjelennek azok a sláger ka­zetták, amelyek még a moziban nem futottak le. Most - láthatják - elég sokan bejönnek hozzánk, mivel köny­vekből harminc-negyven száza­lékos árleszállítás van. Volt már ilyen máskor is. Aztán ha körülnéznek az üzletben, bizo­nyára szembetűnik, hogy műso­ros kazettát és CD-t is kínálunk, de vannak térképek és megta­lálható - megvásárolható - minden olyan számlatömb, amire a vállalkozóknak szüksé­gük van. Simontornyán pedig az üzemek leépülése miatt sok a vállalkozó és sajnos a mun­kanélküli is. Úgy tervezem, ez­után kevesebb könyvet tartok majd - a kisebb mennyiségből jobban tudnak válogatni -, a nyomtatványok körét pedig bő­víteni. Aztán majd meglátjuk. Mondtam az előbb: örök op­timista vagyok. Elmondta: Dudás Júlia Mutasson a falu Az az egyik cél Értényben - tudtuk meg Szalai József polgármes­tertől -, hogy mutasson a falu. Igaz, ehhez pénz kellene, több, mint amennyi van. Ezért aztán nem véletlen, ha oda lyukadunk ki egy-egy gondolatsor végén: minden a költségvetésen múlik. Azon pedig sok múlik, ugyanis a tavaly 5,5 millióba került a 64 gyerek iskoláztatása a községnek, az idén pedig közel 7 millióba. Ez a különbség elviszi a fejlesztésre fordítható pénzt. így nem ma­rad más, mint felhasználni a tavaly pályázaton, járdásításra nyert pénzt - a munkát e hónapban kezdi a Kapos-Koppányvölgyi Vízi­társulat, s végzi azt az aszegi faluvégtől a Béke térig, illetve a Sza­badság utcában -, mellette pedig az önkormányzat brigádja is foly­tatja a tavaly elkezdett járdásítást a Kossuth Lajos utcában, utána pedig a Gáton javítják, festik, karbantartják a hidakat, tisztítják az árkokat. Tavaly 150 köbméter földet mozgattak meg, hogy a temp­lomdombot másféle elrendezésűvé tehessék, az idén - támogatók jóvoltából - kálváriát alakítanak ki, 1,5 magas, időtálló kerámia képekkel ellátott stációkkal, amit majd az októberi bérmálás al­kalmával a megyéspüspök szentel fel. A telefonról Tamásiban jó hírt hallhattunk a telefonhálózat fejlesztéséről - az eddig vajúdó önerősről -, ugyanis információnk szerint március 6-án, tegnap adták át a munkaterületet és megkezdődik a városban a hálózat kiépítése. Az igénylők száma 1300, az utolsó tájékoztató szerint ápri­lisban megszólalnak majd a te­lefonjaik. Tamásiban nincs olyan, mint a városkörnyék több települé­sén, hogy a MATÁV felkészü­letlensége miatti késedelem miatt visszamondták volna a te­lefont, ám ez nem jelenti, hogy nincs lemorzsolódás. Van, aminek az okát a megváltozott anyagi helyzetben és a lakó­hely-változtatásban látják. Ettől függetlenül a városkör­nyék lakóival együtt kérdezhet­jük a következőket: Ha már egyszer felkészületlen volt a MATÁV, akkor miért volt, van mersze kamatmentes hitelként használni a telefonigénylők pénzét? Nem meríti-e az ki a tisztességtelen üzlet fogalmát? Miért élt vissza monopolhely­zetével? Miért csak a harmincö­tezer forintot utalja vissza azoknak, akik nem győzik ki­várni míg a MATÁV teljesíti a szerződésben foglaltakat? Mi­ért módosítja állandóan önké­nyesen a határidőket - infor­mációnk szerint már a július sem tartható -, miért ígéri a kötbért, a „letelefonálás lehető­ségét” és az egyéb mézesmad­zagot, amikor emelte a díjakat, a nyári emelésről és arról is szólt, hogy reagál majd forin­tunk puhulására? Somoly A regölyi elágazó után, Ta­mási felé feltűnik a jobb olda­lon a XIV. századi somolyi gó­tikus templom maradványa. A török előtt Somogy volt a tele­pülés neve, Kunt Miklós nádor birtoka, később Ozorai Pipóé lett, aki aztán a fehérvári káp­talannak adta a falut. A romot a regölyiek „ráctemplomnak” is mondják, mivel egykoron valóban rácok laktak ott. Az önkormányzat a tulaj­donba vételről lemondott, részarány-tulajdonba ment át a terület. Regölyben jártunkkor azonban megfogalmazódott bennünk: Hogyan közelíthetik meg a turisták, illetve az ál­lagmegóvás céljából oda igyekvők? Hogyan nyitnak utat hozzá, mivel egy csomó embert érint? Dudás Júlia a könyveket rendezi fotó. gottvald

Next

/
Thumbnails
Contents