Tolnai Népújság, 1995. március (6. évfolyam, 52-76. szám)
1995-03-04 / 54. szám
12. oldal Hétvégi Magazin 1995. március 4., szombat túl komolyan! ZUG-tár lat. Pócs Péter: DOPPP. (A szekszárdi Művészetek Háza kiállításából.) A plakát dolga, hogy bármi áron is valamit reklámozzon, image-t teremtsen, oda vonzza a tekintetet, megfogjon s ne eresszen. Pócs visszaadta a plakátnak, amit egy időben sikerült elvenni tőle: ismét önálló képzőművészeti alkotássá vált! -BPCentral Station tervek Müller Péter Sziámi (Diáksziget), Lovasi András (Kispál és a Borz), Kémeri Péter (Tankcsapda-menedzser) és Gerendái Károly (Diáksziget) is tagja annak a Centralstation Kft. nevet viselő csoportnak, amely a jövőben a kulturális élet szervezőjeként, menedzsmentként, szakmai hírügynökségként próbál jelen lenni Magyarországon. Többek között. Ugyanis ezen kívül egy klubhálózat, egy terjesztői hálózat, valamint egy úgynevezett médiaháló kialakítását is megkezdték. A Central Station első nagyobb vállalkozása a tavaszi Kispál, Tankcsapda, PUF közös turné lesz, amelynek akad Tolna megyei vonatkozása is, hiszen április 21-én a szekszárdi sportcsarnokban ad koncertet a három sikercsapat. A szervezők különböző projec- tekkel óhajtanak szerződést kötni, a produkciókat pedig a saját klubhálózaton keresztül akarják fellépési lehetőséghez juttatni. Gerendái Károly, a Diáksziget fő szervezője azt is elárulta, hogy már javában készülnek az idei szigetbulira. Pillanatnyilag úgy tűnik, augusztus 17-24. között rendezik meg, amennyiben ez nem esik egybe egy esetleges budapesti Rolling Stones-koncerttel. -krasznaiWave: egy bevérzett torok ürügyén Itt pediglen következne egy elragadtatott, vagy fanyalgó koncertbeszámoló, ha a kedves Siouxsie nem énekelte volna túl magát a koncertturné korábbi állomásain, ahogyan ezt bevérzett hangszálai láttán a budapesti gégészprofesszor megállapította. Szidták a szervezőket, pedig ők most tényleg semmiről nem tehettek. A baljós előjelek ellenére összeszerelték a színpadot, és aggódva várták az orvosi szakvéleményt. Megelőzte a bajt a hír, miszerint Bécsben rekedt volna a hangja, és egy másik ausztriai koncertje már elmaradt. Azért rendes volt tőle, hogy eljött, bizonyítva a szándékot, miszerint nem rajta múlik ez a dolog. Vigasztalhat minket a tudat, hogy ezúttal nemcsak nekünk intettek be, hanem a turné összes többi állomását is lemondták. Hát engem ez nem nagyon vigasztal. Az azonban igen, hogy valószínűleg áprilisban új időpontot ajánlanak fel, másrészt, hátha nem is lett volna olyan jó, ha első igazi budapesti koncertjén nem teljes értékű produkciót láthatunk. „Igazi” azért írom így, mert néhány éve már láthattuk őket a Music TV budapesti gálaestjén egy play back erejéig. Akkor azt hittük, hogy „namajdmos- taztán ..mert hogy még az „Emtíví” is eljött, közben meg azóta is Bécsbe meg Prágába kell menni, ha valami érdekesebb koncertet akarunk. Amikor pedig belevágnak, megszervezik, akkor közbejön valami fránya hangszálprobléma. Amikor én itt írok arról, hogy megjelent „X” vagy „Y” új .albuma, ahhoz általában lemez- bemutató turné is kapcsolódik, és annak sincs elvi akadálya, hogy szép kis hazánkba ellátogassanak, csak a koncertszervezők vállalkozókedvén múlik, hogy megkockáztatják-e a koncert megrendezését, ismerve a hazai viszonyokat, a fizetőképes keresletet és egyebeket. „Bécs az más”, ahogyan azt a szlogen is mondja, más jövedelmi viszonyok stb. De hogy, ami Prágában megéri, az itt nálunk miért nem, azt nem értem. Szóval ez a Siouxsie & the Banshees koncert is egy ilyen promóciós buli lett volna, megjelent ugyanis a zenekar tizennyolc éves fennállásának tizenkettedik szüleménye, a Rapture című album. Jókora utat tettek meg, amíg a punk bölcsőjétől eljutottak a jelenlegi, kicsit kommerszebb, de mégis kompromisszummentes, összetéveszthetetlenül egyéni stílusukig. Az eredeti felállásból már csak Siuoxsie Sioux énekesnő és a basszusgitáros Steve Severin maradtak, az együttesben megfordult közben Robert Smiths, a Cure frontembere is, akivel egy rövid és sikeres kitérő erejéig Steve Severin megalakította The Glove nevű formációját. Siouxsie is ekkortájt hívott életre egy alkalmi társulást The Creatures néven. Nagyjából ezek a kitérők, amelyekről szólni kellett. Siouxsie vad, provokatív viselkedése, amely nem berzenkedett még a náci-imázs felhasználásától sem, az idők során konszolidáltabbá vált, a szélsőséges, külsőleges dolgok lefoszlottak, és zenéjük is egyre hallgatha- tóbbá, sőt táncorientálttá vált, mindez annak ellenére, hogy korábbi, „rágósabb” korszakukban sem kerülte el őket a siker, és tehetségük jelzi, hogy már tucatnyi Top 10 nagy- és kislemezzel büszkélkedhetnek. Rapture című új albumukra mindaz jellemző, amit már általánosságban elmondtam az utóbbi műveikről. Nagyon remélem, hogy nem maradtunk le végleg arról, hogy mindaz, amit leírtam, élőben is feltűnjön előttünk. „pápai” Tomsits Rudolf Pege Aladár DEGRE GABOR képei A Mese címet kapta a szekszárdi Kert zenekar napokban megjelent debütáló kazettája. A kilenc dalt tartalmazó anyagot a ZUG-ban és a Skála cipőjavító részlegénél (II. emelet) lehet beszerezni. Mozgóképek_________ írta: Krasznai Zoltán Végsebesség T J ogy ha eddig nem tudtuk volna, hogy kiknek köszönhetjük íi a két nagyhatalom közötti enyhülési folyamat fixálódását, akkor most a Végsebesség című filmből mindenki számára világossá válhatott. Többek között az olyan orosz és amerikai kisembereknek, mint amilyeneket Charlie Sheen (ejtőernyős rosszcsont) és Nastassja Kinski (kiugrott orosz KGB-s) alakít, ők, akik ejtőernyőik segítségével őrzik a békét, nehogy a maffiák - értsd: CIA és KGB - megrontsák aztat. A filmben a KGB egy repülőre való - ötágú csillaggal ellátott (!!!) - aranyrudat csempészett ki Moszkvából, hogy aztán ezzel majd később jól megbuktassa az orosz kormányt. Szóval, Charlie-nak és Nas- tassja-nak van dolga dögivei. Pedig a film első negyedórájára lehetett volna építkezni. Hiszen az azért jó alapszituáció, amikor tökös srácként egy bombanőt meg akarunk tanítani ejtőernyőzni, de az néhány perccel később valódi bombaként csapódik a földbe. Vajon miért nem nyílt ki az ejtőernyő? És miért nem halt meg mégsem a nő? C sak eztán jön ez az évtizeddel ezelőtt is lejáratottnak számító ideológia-massza, amelynek kicsúcsosodásaként az orosz díszszázad tiszteleg a két főhős előtt. Égő. írott képek Az Aznavour család A sanzon szerelmesei számára nem szorul különösebb bemutatásra Charles Aznavour, az örmény származású francia énekes. Az 1924-ben született előadóművész már Franciaországban, Párizsban látta meg a napvilágot, jóllehet szülei az első világháború után Törökországból, illetve a szovjethatalom felé rohanó Örményországból vándoroltak a nyugalmasabb Frankhonba. „A családban senki nem beszélt franciául” - írja az Öcsike című, most megjelent, s a hu- szas-harmincas-negyvenes é- veket szemléletesen megjelenítő életrajzában Aida Aznavour, Charles Aznavour nővére. „Viszont mind tudtak oroszul.” A világhírű énekes persze már csak franciául tanult, s ezen a nyelven lett elismert sztár. Az ide vezető úr nem volt nyílegyenes, s mint a könyvből kiderül, az igazi siker közvetlenül a háború végeztével, az Edith Piaffal való találkozás után köszöntött Aznavourra. Kanada, Egyesült Államok, majd Franciaország, a Moulin Rouge - ezek az országok a máig tartó karrier legfontosabb állomásai. A kötet külön érdekessége, hogy azt Schubert Éva színművésznő fordította magyarra, s jelentette meg a szekszárdi Babits kiadónál. S már készül a folytatás - szintén Schubert Éva jóvoltából -, az Edith Pia- fot és Mireille Matthieut bemutató memoár is. -száA Lala CD és Hifi Center február havi eladási listája: 1. Patika 2. Soho Party: Pizza ... 3. Sípos F.: Nincs baj, baby 4. Republic: Disco 5. HBB: Csintalan lányok A szekszárdi Videovilág február havi kölcsönzési listája: 1. Lángoló jég 2. Robotzsaru 3. 3. Apám, a hős 4. Clifford 5. Nicsak, ki beszél most!
