Tolnai Népújság, 1995. március (6. évfolyam, 52-76. szám)

1995-03-25 / 71. szám

Világfajta tenyésztése A hőgyészi Balaskó György és felesége 1992 nyarán csa­ládi vállalkozásban - 1964 óta folyamatosan foglalkoz­tak odahaza csirkékkel - kezdtek el baromfikeltetéssel foglalkozni. Azóta, amióta a hőgyészi állami gazdaság úgy határozott, hogy megszűnteti a baromfi ágazatot. Balaskó György ennek az ágazatnak a vezetője volt. Nagy szakér­telmét, hozzáértését a vállal­kozásukban kamatoztathatta. Vállalkozás első évében megvásárolták a New Hampshire tenyészállományt, illetve az állomány fenntartá­sára szolgáló telepet bérelték. Később a Griesenwald ma­jorban lévő telepet vették meg. Jelenleg a világfajta New Hampshire egyedülinek szá­mít Magyarországon, s kizá­rólag csak Hőgyészen foglal­koznak vele. Időközben a csa­ládi vállalkozás túlnőtte ma­gát, kft.-t alakítottak, de ezt, mint tenyésztő szervezetet hi­vatalosan nem fogadták el. így a vállalkozásból megala­kították a Hőgyészi New Hampshire-tenyésztők Or­szágos Egyesületét. Ennek el­nöke pedig Balaskó György lett. Az egyesületet elsősor­ban fajtafenntartásra, tenyész­tésre, törzskönyvezésre hoz­ták létre. Az egyesületnek hetven tagja - ezen hetven család értendő - van, az or­szág különböző részéről. Az Országos Egyesület ne­vét 1994. decemberében cég- bíróságilag is bejegyezték. Ahhoz, hogy a New Hamps­hire világfajtát egyesületi szinten tenyészthessék, a mű­ködéshez egy tenyésztési programot kellett készíteni, il­letve benyújtani elfogadásra. A programban részletesen ki­dolgozták a New Hampshire törzskönyvezését, a tyúk faj­tafenntartó nemesítését, il­letve a tenyésztojás előállí­tást, és keltetést. A tenyésztési programban szó esik a fajták, vonalak leí­rásáról, a gazdaság jellemzői­ről, a tenyésztési módszerről. Ha ezt a kizárólagos jogot si­kerül megszerezni, akkor Magyarországon egyedül ez az egyesület forgalmazza a New Hampshire-t, illetve irá­nyítja a tenyésztést. A prog­ramot hivatalosan még nem fogadták el, az egyesület a napokban várja az értesítést. (p-t) Sítábor Szlovákiában Egy hetes sítúrán vettek részt februárban Körmöcbányán a hőgyészi iskolások. Mint Ba­laskó László testnevelő tanár, a túra egyik szervezője elmondta, ötödik éve viszik síelni tanulni a diákokat az Alacsony-Tát- rába. A téli sportolási lehetősé­get az önkormányzat támogatá­sán kívül a helyi általános is­kola és a szlovákiai ELV Pro­duct Senec között létrejött megállapodási szerződés teszi lehetővé. Ennek értelmében 30-30 gyermek csereüdülteté­sére kerül sor mindkét fél ré­széről. A hőgyésziek a szlovák tanulókat nyáron, a Balaton-bé- latelepi gyermektáborban látják vendégül, míg ők télen, a Kör­möcbánya melletti hegyekben élvezhetik a tél örömeit. Egyesület a vállalkozókért Mártonfai Dénesné fotó: degré Év elején újjá alakult a Hő­gyészi Vállalkozók Érdekkép­viseleti Egyesülete. Mi kész­tette erre a lépésre az 1992. óta működő egyesület tagságát, er­ről kérdeztük a január 17-i közgyűlésen megválasztott el­nököt, Mártonfai Dénesnét, aki elnökségi tagja a megyei Kézműves Kamarának is. — A kötelező kamarai tag­ság miatt gondoltuk feloszlunk, túl sok a vállalkozókra háruló teher. A tagság döntése nyomán megújítjuk a sorainkat. — Hány főből és kikből áll a tagságuk? — Harmincnégyen írták alá a belépési nyilatkozatot, helyi kereskedők, egyéni vállalko­zók, fuvarozók, de van érdek­lődés kft.-k részéről is. — A nevük, Hőgyészi Vál­lalkozók Érdekképviseleti Egyesülete, de ha jól tudom, más település lakói is belépési szándékukat fontolgatják. — Igen, nagy az érdeklődés a szakályi vállalkozók részéről, ami elől mi nem zárkózunk el. — Mi az egyesület feladata? —- Három rétegből tevődik össze a tagságunk - kezdő egyéni vállalkozók, működő kiskereskedők és nagyobb gaz­dálkodó egységek -, ennek megfelelően differenciáltak a feladataink. A kezdőknek, akik még csak fontolgatják, milyen vállalkozásba is kezdjenek, tanácsokat adunk, tájé­koztatást az érvényben lévő jogsza­bályokról. Az egy-két fős, működő kis­vállalkozások esetében vál­laljuk a köny­velést, nyom­tatványok be­szerzését. Ez utóbbit tagja­inknak idén nagykereskedelmi áron tudjuk biztosítani a Panyo Kft.-vei kötött megállapodá­sunk értelmében. — Mennyi a tagdíj? — Kétszáz forint a havi tag­díj összege, a tavalyihoz képest száz forinttal kevesebb. — Az egyesület működtet egy irodát is. — Igen, az önkormányzat és a Tűzoltó Egyesület térítés mentesen rendelkezésünkre bo­csátott a tűzoltó szertár emele­tén egy helységet iroda céljára. Itt egy főállású alkalmazott ad tájékoztatást a vállalkozóknak. — Terveik? — A helyi önkormányzattal közösen tervezzük megren­dezni április közepén a Vállal­kozók Napját. A rendezvényen a Társadalombiztosítás és az APEH illetékesei tartanak tájé­koztatást tagságunknak az ak­tuális pénzügyi, adózási kérdé­sekről. Tervezzük számítógé­pes tanfolyam indítását vállal­kozók részére, ahol elsajátíthat­ják saját ügyvitelük érdekében az alapvető tudnivalókat. Ezen kívül pályázni szándékozunk az önkormányzat támogatási alap­jának igénybevételére, bizo­nyos egyesületi feladatok meg­oldása érdekében. Tervezzük egy olyan tájékoztató tábla fel­állítását a község központjában, melyen fel lesz tüntetve a helyi vállalkozók neve, tevékenységi köre, címe, hogy bárki tudja, ha szakemberre van szüksége, hol találja meg. /. kováts Sok az ügyfél, dolgozik a hivatal Feltétlenül írjunk a hivatalban dolgozók munkájáról, mivel rá­juk hárul a nagyközség lakos­ságának ezernyi ügyes-baja dolga, mondja Pál Imre pol­gármester és máris sorolja, hogy tizennégyen dolgoznak a községházán jómagát és a jegy­zőt is beleértve. A tíz ügyintéző közül kettő foglalkozik pénz­ügyekkel, két fő szociálpoliti­kai és gyámügyekkel, ketten a műszaki-igazgatási tennivaló­kat látják el, egy tisztviselő az adóügyekért felelős, egy pedig a képviselőtestületi munka elő­készítéséért, regisztrálásáért. Rajtuk kívül egy hivatalsegéd és egy takarítónő tartozik az ál­lományba. Az apparátus tagjai közül hárman rendelkeznek fő­iskolai diplomával, a többiek pedig a munkakör betöltéséhez szükséges megfelelő szakmai végzettséggel. Külön hat fős csoport felelős a falu köztiszta­ságáért, a közel tízezer négy­zetméter park-terület gondozá­sáért, a fű-, fa-, bokrok nyírásá­ért, árok tisztításáért, a 700 hul­ladékgyűjtő edény ürítéséért. A hivatalban nagy az ügyfél- forgalom, szinte lehetetlen be­tartani a félfogadási időt, na­ponta 30-40 polgár keresi fel az ügyintézőket. A „slágerlistát” még mindig a kárpótlási földü­gyekből adódó problémák ve­zetik. A hivatal alkalmazottai a környező településeknek is szakmai segítséget nyújtanak pénzügyi, adó, gyámügy és szociális kérdésekben. A hő­gyészi jegyző, Fazekas Márton Kalaznón, Mucsiban és Dúzson is ellátja a jegyzői feladatokat. Nagyon sok a tennivalója a szociálpolitikával foglalkozók­nak, egyre több a jövedelem- pótló támogatásra szoruló, a gyámügyi segélyezett, a kárpó­toltak és vannak még hadiár­vák, hadigondozottak is. Szoci­ális és egyéb segélyezésre a községben 18 millió forintot fordítanak az idei évben. A község 1995.*éVi elfoga­dott költségvetése 182 millió forint, a működési költségek fedezésére tavaly 10 millió fo­rint hitelt vettek fel. A pénz a működésre elég, de beruházá­sokra, nagyobb felújításokra már nem. Az egyedüli idei be­ruházás, a csicsói víztározó medence építése lesz. A hét millió forintba kerülő építke­zésre az ivóvíz minőségének javítása érdekében van szükség. Sportra, a diák-, tömegsport támogatására 1,2 millió forint jut. Az általános iskola 72 mil­lió forint támogatást kap, a mű­velődési ház 5,5 milliót. A faluban százötven vállal­kozó van, negyvenöt főállás­ban, tizenöt fiók-telephely, hat­van működő üzlet. Vállalkozói igazolványt tavaly negyvenha- tan váltották ki, húszán leadták, kilenc telephely megszűnt. Tijdja-e? Hőgyész nagyközség terü­letén 1178 lakóház van, me­lyek közül 1100 vezetékes ivóvízzel ellátott. Csator­názva a lakóingatlanok 65 százaléka van. A további csatornázást hátráltatja, hogy a kormány döntése ér­telmében a korábbi 40 ezer forint érdekeltségi hozzájá­rulás 80 ezer forintra emel­kedett. Telefonvonalból két­százötven van a községben jelenleg. A telefonhálózat bővítését az önkormányzat a MATAV-val közös szerve­zésben megkezdte. A beru­házást a múlt év végén kel­lett volna átadni, mivel ez nem történt meg, az önkor­mányzat érvényesítette köt­bér igényét a beruházóval szemben. A legújabb infor­mációk szerint a hálózat át­adása júniusban lesz. §zociális ebédet a hő­gyészi igénylőkön kívül Dúzsra és Kalaznóra.is szál­lít az önkormányzat, a hiva­tal gépkocsijával. Dúzson kilenc, Kalaznón nyolc idős ember veszi igénybe a neve­lőotthon konyhájáról szállí­tott, kedvezményes, 75 fo­rintba kerülő ebédet. A GJ1J, az Ifjú Németek Országos Szövetsége Hő­gyészen fogja megrendezni júliusban nemzetközi talál­kozóját. Tavaly a négy na­pos összejövetel Györköny- ben volt. Idén a hőgyészi programon különböző elő­adások, fórumok lesznek, a sportpálya szabadtéri szín­padán pedig kulturális1 be­mutatókra kerül sor. Eckentalban, Hőgyész partner városában kerül sor június 15-18-án az ötéves jubileumi találkozóra, melynek kapcsán a magyar és a német önkormányzat vezetői áttekintik a két tele­pülés eddigi kapcsolatait és megbeszélik a további együttműködési lehetősége­ket, különös tekintettel a ci­vil szervezetekre. A jubile­umi ünnepségen Mártonfai Dénesné fényképeiből kiál­lítás nyílik a Rathausban Hőgyész, a helyi fotós sze­mével címmel. A kiállított képeken a két település partnerkapcsolatának alaku­lása is nyomon követhető. VALLOMÁS evallom, „szí­vem-csücske” Hőgyész. Itt születtem, itt voltam gyerek ebben a magyarok, svábok, székelyek lakta faluban. Na­gyon szép gyermekkorom volt. Nem azért, mintha az ötve­nes-hatvanas években dúskál­tunk volna az anyagi javakban, épp ellenkezőleg. Másfél éves voltam, amikor édesapám meghalt, az öcsém három hó­napos, édesanyám rengeteg munkával egyedül nevelt ben­nünket. Mégis csodálatosak voltak azok az évek. A Fő ut­cán laktunk, szemben az óvo­dával. Jó környék volt, szinte minden házban volt egy-két, velünk egykorú gyerek, Sárhidi Klári, Jancsi, Tóth Erzsi, Ili, Vámosi Jenő, Pajor Laci, Jó­zsi, a három Fonyódi testvér, a túlsó utcában a Nüblfiúk. Bor­zasztó jókat játszottunk. Télen Pajoréknál, a kert végi dom­bon szánkóztunk, ha megszom­jaztunk, jégcsapot szopogat­tunk. Nyáron Tóthék szénapad­lásán ugrándoztunk, a szalma­kazlakról csúszkáltunk lefelé, míg a lábamba nem állt egy ott felejtett vasvilla. Nálunk az udvaron kidobóztunk, a hasz­nálaton kívüli disznóólban ba­baházat rendeztünk be, egy­szer kis híján felgyújtottuk, amikor paradicsomlevest akartunk főzni. Vámosiéknál a temetkezési lerakatként hasz­nált alagsorban bújócskázás közben a koporsókba bújtunk. A házak mögötti elvadult ker­tekben, a „hohstellen" tavasz- szal ibolyát szedtünk, nyáron bunkert építettünk, a konyhá­ból elcsent kenyérvágó késsel célbadobást gyakoroltunk a fák törzsén, ősszel meg hem­pergő versenyt rendeztünk a térdig érő avarban. Az utca végében lévő kis patakban rossz szitával fogtunk halat, nyárson megsütöttük, szó'rös- től-bőrőstől megettük. Télen itt korcsolyáztunk, máig emlék­szem, mikor egy ugrásnál be­szakadt a jég alattam és mire haza értem, csonttá fagyott a „mackó nadrág” rajtam. Egy percig nem unatkoztunk. Az utcában két televízió volt, az egyik Sárhidiéknál. Esténként náluk szorongott a fél utca a viliódzó képernyő előtt, ki-ki vitte a székét. Egy-egy színházi közvetítés vagy kabaré adás­kor népesebb volt a szobájuk, mint ma egy mozi premier film vetítésnél. Míg a felnőttek a képernyőt lesték és megtár­gyalták a falu történéseit, mi gyerekek a szomszédos szo­bákban bújócskáztunk, hol az ágy alá, hol a szekrénybe mászva. Máig sem igazán ér­tem, hogy bírta ezt Sárhidi Bö­zsi néni idegekkel. Pedig bírta, sőt, ha édesanyánk nem volt otthon és uzsonna idő volt, ne­künk és minden ott lévőnek épp úgy kente a zsíroskenyeret, mint az őgyerekeinek. A mikor legutóbb beszélget­tünk a régi időkről, azt mondta: csak azt sajnálom, hogy az unokáimnak nincs annyi és olyan jó barátja, mint nektek volt, nem olyan szép a gyermekkoruk. Nosztalgia lenne, amit mondott? Nem hi­szem. Mintha az utóbbi évek­ben tényleg megfogyatkoztak volna az érző, meleg szívű em­berek. F. Kováts Éva Eladó az Apponyi-kastély (Folytatás az I. oldalról.) A Kárpát-medencében zajló történelmi változások miatt a gyönyörű őspark közepén fekvő főúri kastély nem sokáig szolgált szanatórium-üdülő­ként, csakhamar lengyel emig­ránsok kerültek itt elhelyezésre, majd a második világháború után állami gondozott gyerme­keknek nyújtottak otthon az ősi falak, egészen az utóbbi időkig, mikor is élve a lehetőségekkel, kastély szállóként működött az épület egy része. A rendszerváltozást köve­tően az állami tulajdonban lévő ingatlan a Tolna Megyei Ön- kormányzat tulajdonába került. Az anyagi helyzet szűkössége miatt az épület megfelelő átala­kítására, mely lehetővé tenné a kastély üzletszerű hasznosítását nincs mód, ezért döntött úgy a megyei közgyűlés, hogy érté­kesíteni fogja a kastélyt. A közgyűlés határozata alap­ján pályázat útján meghirdetik eladásra az épületet, a benne ta­lálható szépen felújított műem­lék kápolnát, a parkot, és a szolgálati lakásokat. Mint a tá­jékoztatást adó Stocker Antal, a megyei közgyűlés alelnöke el­mondta, a kastély iránt több külföldi, holland, német, svájci befektető érdeklődött már ed­dig is. /. kováts

Next

/
Thumbnails
Contents