Tolnai Népújság, 1995. március (6. évfolyam, 52-76. szám)
1995-03-21 / 67. szám
4. oldal 1995. március 21., kedd Megyei Körkép — Tamási És Környéke A városházán hallottuk Legutóbb e hasábokon írtunk róla, hogy elkészült a tavalyi év adóbeszámolója, amelyből ezúttal számadatokkal is szolgálhatunk. Az önkormányzat 1994. évi összes helyi adóbevétele 38,6 millió forint volt, ami nominálisan több az előző évinél, de a költségvetésen belüli aránya csökkent 8%-ról 7-re. Legnagyobb volument az iparűzési adó képvisel, amely 36,3 milliós bevételt eredményezett, ami közel négymillió forint növekedést mutat. Szintén pozitívum, hogy a kintlévőségek sem emelkedtek jelentősen, ami a jelen magyar adózási morált ismerve nem kis eredmény. A többi adóbevétel idegenforgalmi és telekadóból folyt be. A testület rendkívüli ülésen tárgyalta és fogadta el a városi regionális hulladéklerakó pályázati feltételeit, amely szerint közel 150 millió forint lesz a kivitelezés költsége. A beruházás jövőre indulna és két év alatt készülne el, amihez 40 százalékos központi támogatást pályáztak meg. Ugyanilyen arányú a támogatás a városi vízminőség-javítást szolgáló klórozó kapcsán is, aminek a költsége 3,4 millió. A költségvetés előkészítésekor felmérték az önkormányzati intézmények felújítási igényeit, amelyek „alig” 55 milliót tesznek ki. Tekintettel arra, hogy a büdzsé tervezete nem tartalmaz előirányzatot ilyen célra - igaz más fejlesztésre sem! az illetékes bizottság 10 millió forint beállítását javasolta. Még az előző testület foglalkozott az elmúlt években erősen leromlott műszaki állapotba került pári tájházzal, annak veszélyeztetett értékes gyűjteményével. A testületi döntés után a műszakiak felmérték a szükséges munkákat, ezek több mint egymillió forintot igényelnének, így visszakerült a- labda a döntéshozókhoz, hogy biztosítják-e ezt, vagy más elhelyezést keresnek a gyűjteménynek. Albán bérekkel kell versenyezni A legelső vállalkozók között volt Bögyös László Simontor- nyán. Emlékszem, arról beszélt egyszer a sertéstelep kifutóinak munkálatai közben, hogy december végére kész lesz a feldolgozó, bolthálózatot akar, ahol majd értékesíteni tudja az áruját. Aztán késett a vágóhíd felépítése. . . . Amikor mindezt felemlegetem, egy mosoly jelenik meg az arcán, s annyit mond: minden összejött, részben pedig a véleményem változott meg, mivel olyan tőkeigény van, amit nem lehet bírni. Megvalósult a sertéstelep, a vágóhíd a feldolgozóval, az értékesítést pedig más vállalkozókkal közösen végzem. Most a sertéstelepet fejlesztem tovább 150 kocásról 800 kocásra a Mező- gazdasági Fejlesztési Alap igénybevételével. Piac van, csak árkérdés az egész, hiszen a szektorsemlegesség a mi munkánkban sem érvényesül, mivel a veszteséges, nagy húsipari cégeket fenntartják. — Hogyan sikerült talpon maradnia? — Észnél kell lenni. Mikór a 150 kocás telep épült, nem kellett a kutyának sem a disznó. Elkészült a vágóhíd: behozták az import sertéshúst januárban, amikor volt hús, és leszorították 50 forint alá a sertés kilóját. Most, amikor mindenki kivágta kocát, én fejlesztek. Ez a piac nem kiszámítható, nem is lesz az egy darabig. — Itt van a dologban a szerencse . . . — Hát . . . Mindig úgy dolgoztam, hogy havonta, hetente dönteni kellett fontos kérdésekben. Harminc-har- minckétféle terméket gyártottam, gyártok is - a kermiztetés folyik de a kényszerítő körülmények hatására - paprikamizéria, KERMI-engedély, magas vizsgálati költségek - a feldolgozással visszaálltam. — Végigjártuk az üzemet, így tapasztalatra építve azt mondhatjuk: minden igényt kielégítő, de lesz-e vágnivaló? — Ha Európába akarunk jutni, nem lehet „tyúkólakat” építeni. Van egy optimális nagyság, ezt kell figyelembe venni. Ha csak helyi ellátásban gondolkodunk, nem szabad megépíteni, mert annyi az előírás, hogy azt nem lehet kitermelni a húsüzemből. Az viszont az ország szégyene, hogy nincs kellő mennyiségű állatállomány. Nekünk háromszor ennyi embert el kellene látnunk, mert megvan rá a lehetőségünk. Én a növény- termesztésben, az állattenyésztésben, a feldolgozásban és az értékesítésben is érdekelt vagyok, és azt mondom, hiányzik az a támogatás, amit Európában megkapnak. Albán bérekkel kell versenyezni. Tavaly az európai áraknál drágábban vettem a takarmányt, a húst 50 százalékért adtam el annak az embernek, aki a nyugati bér 25 százalékát keresi. A húszezerrel szemben jön a 2000-2500 DM. Az energia benne van és benne is lesz. . . Ördögi kör-— Bizonyára így van, de Ön fejleszt, ami optimizmust sejtet. — Az biztos, előbb-utóbb elmozdulunk erről a pontról. Ha meg tudom fogni az árréseket, akkor olcsóbb leszek másnál és talpon maradok. Túl fogom élni. Sokmindent látok előre, de a rossz döntéseket nem tudom befolyásolni. Ha visszafogják a fogyasztást, mint ahogy tervezik, akkor tönkre vágják a belső piacot, megszűnik az élet. Márpedig halott lóval nem lehet szekeret húzatni. Miből lesz pénze az embereknek? Mit exportálunk? A padlón lévő vaskohászat termékeit? Gyógyszert? Úgy értesültem, a hollandok most akarják a „koszos” dolgokat - így a sertéstenyésztést is - Kelet-Európába kivinni. Ha így nézzük, Magyarországon ez a tevékenység akkor öt év múlva leszűkülhet bérmunkára. De Európába máshogy is bejuthatunk ... A TB, az adó és a kamat rendbetétele kellene . . . Emlékszem, Szabó Iván pénzügyminiszter korában azt mondta: majd a vállalkozók lenyomják a kamatokat. A 32-35 százalékos kereskedelmi banki kamatokat - ebből úgy tudom, 25 százalék a jegybanki alapkamat - nem lehet lenyomni. Ellene nincs mit tenni. Visszatérve saját dolgaimra . . . Nagyon rossz a gazdasági helyzet, ezért nem lehet kihagyni egy percig sem. Hiányzik a fizetőképes kereslet, a bérkiáramlást vissza akarják fogni, az energiához megint hozzányúltak. Mondtam már a halott ló és a szekér kapcsolatát. Ennek ellenére optimista vagyok, -élNyugati színvonalú üzem fotó: gottvald Tanulmányúton Franciaországban Göncz Árpád köztársasági elnök 1994. szeptemberi francia- országi látogatásának eredményeként a Francia-Magyar Kezdeményezések Társaság és a Belügyminisztérium szervezésében 1995. február 25-én 57 fős delegáció indult útra a francia ön- kormányzati rendszer tanulmányozására. A delegációt 11 tolmács kísérte. Tolna megyéből hárman vettünk részt. Ä csoportot a francia nagykövet köszöntötte, majd búcsúztatta Ferihegyen és hasonló volt a fogadtatás február 26-án Párizsban a magyar nagykövet részéről. Itt egy előadássorozat keretében alkalmunk volt megismerni a francia államgépezetet, ezen belül is a francia közigazgatás struktúráját, funkcióját. Hétfő délután a delegáció 4-7 fős csoportokra bomlott és tolmács kíséretében elindultunk Párizsból az ország különböző vidékeire. A mi kis csoportunk - Baja, Karcag, Tiszavasvári polgár- mestere, jómagam és tolmácsunk - mintegy 4 órás utazás után érkezett meg a Földközi tengerhez 10 km-re lévő Montpellier városába, mely a székhelyünk volt 5 napon keresztül. A Éerihegyen megkapott program alapján innen indultunk el reggelente a rendelkezésünkre álló kis busszal ismerkedni a környék önkormányzataival, tanulmányozni az önkormányzati feladatok, mindenek előtt a települések kommunális feladatainak az ellátását. Ennek keretében megtekintettünk egy vízellátó rendszert, egy szennyvíz- tisztítót, egy hulladékszortíro- zót. Üzemlátogatás keretében megismertettek bennünket egy élelmiszeripari és bortermelő kombinát működésével, láthattuk, mivel foglalkozik ott egy vállalkozások háza vagy a ma már Magyarországon is érdekeltséggel bíró Sanofi Recherche gyógyszeripari kutatóvállalat. Találkoztunk a különböző kamarák montpelli- eri elnökeivel, de megtekintettünk egy gobelin műhelyt is, ahol állami megrendelésre készülnek a csodálatos szőnyegek. Látni, tapasztalni valóban volt bőven részünk és a program annyira sűrű volt, hogy kell még egy kis idő, mire feldolgozzuk, rendszerezzük önmagunkban a látottakat és hallottakat. Azt azonban valamennyien megállapítottuk, hogy egy nagyon magasfokon szervezett társadalom a franciáké, ahol az emberek a miénknél nagyobb jog- és létbiztonságban élnek. Ez megmutatkozik viselkedési kultúrájukban, rendkívül nyugodtak, türelmesek, udvariasak és mosolygósak. Hogy volt-e haszna a látogatásának, az csak később derül ki. Vendéglátóink valameny- nyien rendkívüli hajlandóságot mutatnak az együttműködésre akár testvérkapcsolatok kialakítására, akár befektetés terén. Minden állomáshelyről prospektusokkal, névjegykártyákkal távoztunk és hogy ezekből mennyit tudunk aprópénzre váltani, azt a jövő dönti el és nem utolsósorban az ön- kormányzatok pénztárcája. Az egy hét alatt természetesen megismerkedtünk a francia konyha ínyencségeivel is és láthattuk a különböző nációk békés egymás mellett élését. Feliinger Károlyné tamási polgármester Tartalmasán Nemrégiben a tolnanémedi iskolások kérésének tettem eleget, s ott egy hosszú beszélgetés során alaposan megfaggattak okos kérdéseikkel. A szakmámról, rólam, a világról, az emberekről alkotott véleményemről, mindenről kíváncsiskodtak. Magukról viszont keveset beszéltek. Pedig - ahogy később megtudtam - tartalmasán telnek a napjaik. Ezt igazolja többek között az ismét sikeresnek bizonyult családi vetélkedősorozat - köszönet a támogatóknak -, a farsang, a március 15-i műsor. Nem mondták el, hogy a negyedikes Gárdonyi Péter országos karate bajnok, s azt sem, hogy nyolcán képviselik az úttörőcsapatot március 30-án Dunaújvárosban a Kenguru Kupán. Megértem őket, de remélem, ők is engem. . . Föld, föld, föld A három munkacsoportban, Nagykónyiban, Értényben és Kop- pányszántón működő földkiadó bizottság tevékenysége szem előtt van az érintett településeken - tudtuk meg Kovács Lajosné ügyintézőtől, aki azt is elmondta, hogy Koppányszántón és Nagykónyiban Szente Károly és Brackó Péter jóvoltából - ők a szekszárdi Meridián Gmk földmérői - márciusban befejeződnek a földmérések, utána az értényi határ következik. Koppányszántón részaránytulajdonban 936 hektár, közel huszonegyezer aranykorona áll a több mint háromszáz igénylő rendelkezésére, Nagykónyiban 1686 hektár, közel negyvenháromezer aranykorona oszlik meg kilenc - száz körüli igénylő esetében, míg Értényben háromszázhárom az igénylő, ezemégyszázhatvanöt és fél a hektár, harminckétezer az aranykorona száma. Részarány esetében aki beadta az igényét határidőig, az belefér a keretbe, aki nem, azzal is foglalkoznak a munkák végén, és a megmaradt területekre osztják be őket. Gondot okoz, hogy az évek alatt megváltoztak a művelési ágak, s ezzel együtt az aranykorona értékek is. így falvanként ezer aranykorona hiány összejön, de nem a földalap elosztásával van a probléma. Kárpótláshoz a második földalapot kijelölték, Nagykónyiban húsz hektár, ötszázhúsz aranykorona, Koppányszántón nyolcvan hektár, ezerkétszáz aranykorona, Értényben pedig száztizennégy hektár, kétezer-egyszáznyolcvannégy aranykorona áll rendelkezése. Ennek a mérését a földhivatal végezteti folyamatosan. Kis „lak” Igen, áll ez a képen látható kis „lak”, igaz, nem a nagy Duna mentében, sokkal inkább a házak közelében egy leendő városközpontban. Részint úgy van, ahogy a nóta mondja: tört ablakán süvít a szél, részint nem, mivel nincs benn ócska lámpa, ami meg-meginogna hosszú drótján, füstös lánggal. A gazverte szélöblítéses meg- könnyebbülészeti körguggol- dában vagy éppen abból azonban - jó esetben - szépnek látszik a világ. Szűkössége miatt viszont csak arra jó, ami, legfeljebb napos időben titkos megfigyelések végzésére alkalmas, de a ház legkisebb helyiségében végezhető tornára - tudniillik: a „budibildingre” - azonban nem használható. így csak áll ez a kis „lak”, gaztól övezve, nem háborgatottan.
