Tolnai Népújság, 1995. március (6. évfolyam, 52-76. szám)

1995-03-02 / 52. szám

4. oldal Megyei Körkép — Dijnafölpvár, Paks Es Környéke 1995. március 2., csütörtök Makettek és modellek Pakson Liliputi álomvilág Aki egyszer belecsöppen a mo­dellezés, a makettezés világába, az nehezen szabadul meg a fan­tázia számára korlátlan lehető­séget nyújtó foglalatosságtól. Az egész mintha egy kicsit Li- liputra emlékeztetne. Mindene­setre azokat, akik életük egy ré­szét tették fel a modellezésre, vagy éppen a makettezésre (vannak, méghozzá nem is ke­vesen), ezen szenvedélyüknek hódolva semmilyen erő nem tántoríthatja el őket a minivi­lágtól. Pakson alig egy hónapja nyi­totta meg kapuit az az üzlet, mely a piactéren található. Itt minden a modellezéshez, a ma­kettezéshez szükséges eszköz, kiegészítő elem megtalálható. A tulajdonostól, Prikryl Gyulá­tól megtudtuk, hogy korábban Bonyhádon volt üzletük, de azt felszámolták. A most megnyílt paksi üzleten kívül Baján árul­nak még. Mint elmondta, az üzletbe betérőknek, érdeklődőknek szívesen adnak felvilágosítást a modellek, makettek építésével, összeszerelésével kapcsolat­ban. A Pakson működő model­lező klubbal is nagyon jó kap­csolatot sikerült kialakítani. Mint mindennek, persze a mo­dellezésnek is megvannak a tit­kai: hogyan lehet összeállítani és széppé, élethűvé varázsolni a dobozban található élettelen műanyag darabocskákat. A vasúti, és a „motoros” mo­dellezés egy-egy külön ágat képez. Mindkettőnek megvan a maga varázsa. A vasúti model­lezés szerelmesei csemegéz­hetnek, kedvükre válogathat­nak a sok gyönyörű HO, és TT modell közül. A motoros mo­dellezés is kezd tért hódítani manapság. A diesel, a szifon- patronos, és a hagyományos robbanómotoros erőgépeket le­het itt megvásárolni a külön­böző repülőgépekbe. A rádió távirányítású járgányokat (ha­jók, repülők és gépkocsik) is előszeretettel csodálják meg az üzletbe betérő vendégek, de a rádióirányítású szerkezeteknek már borsos áruk van. Mint azt Prikryl Gyulától megtudtuk: az április 10-től, Szekszárdon megrendezésre kerülő vasúti modellek kiállítá­sára már most készülnek, több terepasztalt is építenek erre az alkalomra, vagy a régieket újít­ják fel. A nagyszabású eseményt még megelőzi a március köze­pére tervezett rádiós modellek bemutatója, melyet Pakson, a piactéren tartanak majd. Prikryl Gyula (balról) szakszerű felvilágosítást ad. FOTO: ge Egy nap a városért A dunaföldvári általános iskola tanulói és nevelői szeretnének hozzájárulni a város szebbé té­teléhez. Nemrég elindult egy mozgalom, mely a „Virágos Dunaföldvárért” nevet kapta, elindítója Szabó József volt. Az általános iskola „Egy nap a vá­rosért” jelszóval csatlakozik a nemes cél érdekében hirdetett megmozduláshoz. Ennek érdekében tanulócso­portonként - az iskolában 43 tanulócsoport van - felajánlja, hogy egy-egy napot a város parkjainak, tereinek rendezé­sére fordítanak. Úgy gondolják, hogy ha mindenki áldoz egy napot a lakóhelyére, akkor büszkén elmondhatják: tettek valamit azért, hogy a város szebb, rendezettebb és gondo- zottabb legyen, hiszen egy tele­pülés külső arculata az ott élő­ket minősíti. Ugyanakkor kérik a többi oktatási intézményt, üzemek, cégek és vállalatok dolgozóit, hogy ők is csatla­kozzanak a „Virágos Duna­földvárért” mozgalomhoz. Szőlőtő Alapítvány Györkönyben, az alkoholisták megmentéséért Visszatérni az „igazi” életbe Györkönyben nem minden­napi kezdeményezés indult útjára pár évvel ezelőtt. Né­hány lelkes ember elkezdett valamit, mely mostanra ki­forrta magát. 1991-ben létre­hoztak egy alapítványt, mely a községben élő alkoholisták felkarolását tűzte ki célul. Az ötlet első hallásra furcsának tűnik, de az alapítvány tagjai töretlenül dolgoznak azon, hogy az eredetileg kitűzött célt ne tévesszék szem elől, sőt eredményeket tudjanak fel­mutatni. A Szőlőtő Alapít­vány kuratóriumának elnö­kével, Hidasi Györgyei be­szélgettünk. — Kinek volt az ötlete és hogyan jött létre az alapítvány? — Az alapítvány előéleté­hez hozzá kell tenni, hogy jó­magam is „belebolondultam” az alkoholba. Olyannyira, hogy kétszer voltam - összesen 14 hónapot - Palánkon elvonón, és egyik sem segített igazán. Anyagilag, erkölcsileg teljesen a padlóra kerültem, nem be­szélve a családi élet gyötrelme­iről. Szóval, amikor második alkalommal is elhagytam a pa- lánki intézetet, rádöbbentem, hogy az alkoholisták komoly lelki bajokkal küszködnek és a megoldást nem az ember testé­ben, hanem a lelkében kell ke­resni. Egyik alkalommal úgy érez­tem: megkaptam azt a belső, Is­teni hangot, mely arra sarkallt, hogy nekem ott kell hagynom az alkoholt. Ez 1982-ban tör­tént. Lelkészhez fordultam. Se­gítségével és jómagam erős akaratával visszatértem az „igazi” életbe. Úgy éreztem, hogy - önmagámból kiindulva - segítenem kell azokon az em­bereken, akik foglyai az alko­holnak. Nekem sikerült meg­szabadulni a fogságából, de tenni szerettem volna másokért is. — Kik voltak a segítőtár­sak? — 1990-ben költöztünk Györkönybe. Ebben az időben vetődött fel az alapötlet. Ekkor találkoztam lelkes támogatók­kal is. Kaptunk egy kis darab erdőt, melynek fáit a helybeli alkoholistákat bevonva a mun­kába - enge­déllyel - ki­vágtunk ésy vegyes gyü­mölcsöst te­lepítettünk e területre. Ez egy nélkülöz­hetetlen lépés volt ahhoz, hogy oda el­jussunk, ahol most az ala­pítvány áll. A Munkaügyi Minisztéri­ummal kezd­tem levelezni, hogy szeret­nék foglal­koztatni alko­holistákat. A helyi termelő- szövetkezet­től kaptam - vagyonré­szem fejében - 3 hektár A gyümölcsösben földet, melyet az alapítványnak adtam, azzal a céllal, hogy ide is gyümölcsöst telepítünk. Itt az ismert egyik legmodernebb, intenzív ter­mesztési rendszert sikerült megvalósítani. A minisztérium 3 millió forintos támogatást nyújtott a fejlesztéshez. A há­rom hektár földön közel hétezer almafa áll, csöpögtetős rend­szerű öntözéssel. Jövőre már termőre fordul a telepítés, me­lyet az alapítványnak dolgozó tagok ültettek, és ezt most is ők gondozzák. — Kik támogatják most az alapítványt? — Valahogy meg kell élni, és ez nagyon nehéz. Az egyik fizetési számlát követi a másik. Bár az alapítvány anyagi hely­zete nem elszomorító. A helyi volt evangélikus lelkésszel, Csepregi Andrással nagyon szoros kapcsolatot tartunk és sokat segít minket. Németor­szágban élnek néhányan, akik szívükön viselik az alapítvány sorsát. — Mi a céljuk a jövőben? — A legfontosabb, hogy a lecsúszott, alkoholizáló embe­reket támogatni tudjuk. Az i-re akkor kerül fel a pont, ha sike­rül megvalósítani az alkoholis­ták számára építendő rehabili­tációs utógondozót. Erre tarto­gatjuk azt a korábban kapott 10 hektár földet is, melyet az utó­gondozóban lévő emberek mű­velnek majd meg. Természete­sen non-profit jellegű vállalko­zásról van szó, azt hiszem, hogy az alkoholista ember lel­kének, életének megmentése mindennél fontosabb. Györkönyben valamennyi munkát Hidasi György a fel­eségével együtt végzi, aki szin­tén belekapcsolódott az alapít­vány munkájába és gyakran ketten próbálják a lelkileg sé­rült embereket jobb útra térí­teni, meggyőzni őket, hogy van kivezető út az alkohol fogságá­ból. Hittel és meggyőződéssel vallják, hogy az alkoholista megváltoztatható. A pszichés betegségén úgy lehet segíteni, hogy erőt és lelki bizalmat, tá­maszt adnak a rászorulóknak. Néhány ember számára a re­ményt, az „élethez” való kap­csolódást Hidasiék jelentik, és azok a támogatók, akik önzet­lenül segítik az alapítvány zök­kenőmentes működését. Nekik név nélkül is köszönet jár. ­-garay­A városgazdálkodási feladatokról „Városgazdálkodási feladata­ink ellátására 9 százalékkal ter­veztünk többet az 1994. évinél. A növekmény összege fedeze­tet nyújt új feladataink ellátá­sára, valamint a várható ár- és áfa-kulcs emelkedésre. A bér nagyobb arányú emelkedését a köztisztviselői törvény 1995. január 1-től való alkalmazása indokolja.” Többek között ezt is tartalmazza a Paks város ön- kormányzatának költségvetési tervezete. „A város nyílt és zárt vízel­vezető árkainak folyamatos tisztítása, karbantartási munká­latainak elvégzése 1995 évben 7 millió forintot igényel. A té­telsor 40 százalékos többlete fedezi az ár és áfa-kulcs-növe- kedést, valamint a beruházása­ink következtében növekvő hosszúságú zárt vízelvezető ár­kaink tisztítási költségeit és a jelentős esőzések alkalmával okozott károk helyreállítását.” Hírek Évi húsz millió a löszpart munkálataira. A dunaföld­vári képviselő-testület feb­ruár 23-án tartotta meg so­ros ülését. Az összejövete­len elhangzott, hogy az ön- kormányzat folytatni sze­retné a Hősök terén bekö­vetkezett földcsuszamlások megakadályozására elindí­tott munkálatokat. Ez annyit jelent, hogy a testület célul tűzte ki: min­dent megtesz a veszélyelhá­rítás érdekében. A tavaly már elkezdett - a part meg­csúszását megakadályozó építkezési - munkálatokat idén is folytatni fogják. A Hősök terén található ingat­lanok felett lévő partszakasz lépcsőzetes kialakítására tö­rekszenek. Az önkormány­zat úgy véli, hogy a prob­léma önerőből történő meg­oldására nincs remény. A testület az idei költségve­tésből elkülönített 6 millió forintot erre a célra. Ez per­sze a szükséges munkák el­végzéséhez nem elegendő, így az önkormányzat min­den pályázati lehetőséget kihasznál majd. A kérelem benyújtásának határideje: 30 nap. A du­naföldvári képviselő-testü­let módosította a szociális rendelet azon részét, mely a temetési segélyezésre vo­natkozik. Tekintettel arra, hogy a határidő rövidsége miatt (az elhalálozást 15 na­pon belül kellett bejelen­teni) többen nem kapták meg a segélyt korábban. A képviselők úgy döntöttek, hogy a temetési segély ké­relmének benyújtási határi­deje 30 nap. Márciustól emelkedik a víz- és csatornamű díj. A dunaföldvári önkormányzat képviselői elfogadták a víz- és közüzemi csatornamű használatáért fizetendő dí­jakról szóló rendelet módo­sítását is. Ennek alapján a lakosság, valamint a városi önkormányzat által üzemel­tetett intézmények 58 forin­tért kapják majd az ivóvíz köbméterét. Úgyanez az ipari üzemek és a közületek részre 70 forint lesz. Megemelkedtek a csator­namű használatáért fize­tendő tarifák is. A lakosság, és a városi önkormányzat ál­tal üzemeltetett intézmé­nyek 54 forintot, míg az ipari üzemek és a közületek a csatorna használatáért köbméterenként hetven fo­rintot fizetnek. A rendelet módosítása 1995. március 1 -el lépett ha­tályba. Jó évet zárt a paksi városi könyvtár Gyakran kongatják a vészharangot manapság, mondván, egyre kevesebbet olvasunk, a felnőttek elsősorban anyagi okokból nem vásárolnak könyveket, a gyerekek pedig csak a tévével és a videojátékokkal vannak elfoglalva. Hogy a hely­zet mégsem reménytelen, jól példázza a paksi városi könyv­tár növekvő forgalma, ami szerény, de megalapozott opti­mizmusra ad okot. Herczeg Ágnes, a könyvtár vezetője elmondta, az elmúlt esztendőben közel 6 ezerrel több látogató fordult meg az intézményben, mint annak előtte. Ennek oka többféle, mindjárt elsőként azt kell megemlíteni, hogy igen jó a könyvállomány színvonala, a szakirodalom nívója és válasz­téka pedig kitűnőnek mond­ható. A polgárok szívesen ve­szik igénybe a könyvtár szol­gáltatásait, aminek többek kö­zött a könyvárak emelkedése is az oka. Nagyon sok diák gyűjt anyagot itt különféle dolgozatokhoz, versenyekhez, pályázatokhoz, iskolai felada­tok megoldásához. Visszatérve a szakirodal­makhoz, a könyvtár vezetőjé­től megtudtuk, hosszú évek óta gyűjtik egy-egy szakterület irodalmát, többnyire egy kéz­ben tartva a gyűjtést, hiszen nem egy könyvtáros évtizedek óta dolgozik itt. A városi önkormányzattal igen jó az intézmény kapcso­lata, s abban az irigylésre méltó helyzetben vannak, hogy a megfelelő könyv-be­szerzésekhez eddig még min­dig megkapták a szükséges pénzt. Idén például 1,6 millió forintot fordíthat a könyvtár dokumentumok beszerzésére. Nemcsak olvasni, kölcsö­nözni lehet itt, hagyománnyá vált rendezvények helyszíne a városi könyvtár. Ilyen hagyo­mányosan nagy rendezvény a Költészet napja, ebből az alka­lomból versmondó versenyt rendeznek. A könyvtár szer­vezi azt az irodalmi délutánt, ahol könyvpremieren mutatják be Suhai Pál tanár és költő „Porba írt sorok” című verses­kötetét, ez az esemény az idén jubiláló Vak Bottyán Gimná­ziumban zajlik majd. A könyv­tárban működik a mind jobban éledő Jámbor Pál társaság is. A könyvtár szervezte azt a akciót is, amelynek során a szlovákiai Lévának gyűjtöttek könyveket. Március 15-ig pe­dig az érdeklődők vásárolhat­nak is a könyvtárban, igen ju­tányos áron kínálnak régi könyveket, eddig több mint 5 ezer talált gazdára közülük. S mivel a korral haladni nemcsak muszáj, de kötelesség is, a jobb és korszerűbb műkö­dés érdekében ebben az évben a megfelelő programmal ellá­tott számítógépet is kap a paksi városi könyvtár. venter Tavaszra vár a Duna Nem pihen a komp, miként a versben, ezen a télen szinte nem is volt szüksége pihenőre. Esős-párás napokat vált a ra­gyogó napsütés, s a március már ízelítőt ad a későbbi verő­fényből. „Ugrásra készen” vár­nak a rügyek, tavaszra vár a Duna, s tavaszra várunk mi is, emberek. Fotó: gottvald

Next

/
Thumbnails
Contents