Tolnai Népújság, 1995. március (6. évfolyam, 52-76. szám)

1995-03-13 / 61. szám

4. oldal Megyei Körkép Szekszárd Es Környéke 1995. március 13., hétfő Hajdan 490 éve, 1505 márciusá­ban a szekszárdi apátság él­ére kinevezték Sforza Asca- nio Maria bíborost, aki vati­káni alkancellár is volt. 115 éve, 1880. március 14- én a Tolnamegyei Köz­löny tudatta, hogy „A ked­vező időjárás folytán a tava­szi munkák már kezdetüket vették . .., a be nem takart szőlővesszők s magasan álló lúgosok elfagyása immár megállapított tény”. 110 éve, 1885. március 15- én az előbbi lapban Boda Vilmos Néhány figyelmez­tető szó megyénk borterme­lőihez! című cikkében a fi- loxéra veszélyre hívta fel a figyelmet, javasolta: „zárja el magát miniden önálló szőlőterült a másiktól a leg- pedansabb apróságokig”. A Szekszárd Vidékében hírül adták, hogy a főváros Ha­lász János paksi szárma­zású, „anarchista érzelmű” cipészt lakóhelyére utasí­totta. E szám emlékezett meg a 14-én elhunyt sima­házi Totth István törvény- széki bíróról, aki Babits Mi­hály atyjával együtt nép­szerű alak volt megyénkben. 100 éve, 1895. március 17-én a Vasárnapi Újság be­számolt az MTA legutóbbi üléséről, amelyen megyénk szülötte, Bubics Zsigmond püspök tartotta székfoglaló­ját Herceg Eszterházy Pál Mars Hungaricusa címmel. A lap későbbi száma adta hírül, hogy a New Yorkban megjelent Magyar Híradó március 15-i ünnepi kiadá­sában Perczel Lajos (me­gyénk szülötte) Cleveland­itól egyetértésre hívta föl az amerikai magyarokat. 90 éve, 1905. március 5-e és 20-a között bontották le Garay János szülőházát, amelynek helyén ma az OTP megyei igazgatósága található. 80 éve, 1915. március 15-én a Tolnavármegye és a Közérdek ismertette a bu­dapesti A nő című folyóira­tot s elmondta, hogy abban Dienes Valéria A gyermek és a háború címmel írt „nagyszabású tanulmányt a nő szerepéről a jövő társada­lom kialakításában”. 75 éve, 1920. március 17-én Szekszárd képvi- selő-testülete „hódolatteljes tisztelettel és szeretettel üd­vözölte” Horthy Miklóst kormányzóvá választása után. Krónikás Tanító és tanácselnök Decsért Múlt héten a közmeghallga­tás keretében adták át az idei Decsért emlékplaketteket. A döntéshozók ezúttal Kovács Sándor volt tanácselnök és Pordány-Horváth László egykori református kántor­tanító mellett tették le a vok- sukat. Habár két eltérő élet- útról van szó, milyen a sors, ma már mindkettőjüket ugyanaz a „szakma” foglal­koztatja: a szőlészet, az ott­honi gazdálkodás. Természetesen egy ilyen kitün­tetés jó alkalom az összegzésre, az emlékek felidézésre is. A nyugdíjas tanító például szíve­sen gondol vissza arra az idő­szakra, amikor vele együtt nyolcán pályáztak a decsi ál­lásra. Ezt követően 1937-től a református iskolánál tanított, egészen ’48-ig, amikor is álla­mosították az intézményt. Harminckilenc évet szolgált le pedagógusként, közel húsz éve ment nyugdíjba. A legnagyobb elismerésnek azt tartja, hogy több ezer tanítványa a mai na­pig becsüli, tiszteli, szereti. Mostanában már kevesebben keresik, kevesebben kérik a se­gítségét. Nevetve mondja: „biz­tosan kímélni akarnak öregko­romra”. Nem úgy, mint Laci bácsi saját magát, hiszen 81 évesen is még szőlészkedik, ál­Pordány-Horváth László és Kovács Sándor latokat tart: állítja, ez egészség­nek az alapja. Kovács Sándor az ötvenes évek közepétől került Decsre. Először vb-titkárként, majd ’89-ig tanácselnökként vett részt a falu életének irányításá­ban. Mint mondja, ez idő alatt szinte teljesen átalakult Decs. Nehéz lenne felsorolni, mi minden épült, de a faluház és az iskola mindenképpen a lista él­ére kívánkozik. Külön hangsú­lyozta, nem csak az ő keze munkája van ebben; a tanácsi testületek, az apparátus dolgo­zóinak, a község lakóinak tá­mogatása nélkül sohasem való­FOTÖ: DEGRÉ sulhattak volna meg az álmok. Manapság a volt tanácselnökök kitüntetése nem jellemző gesz­tus, ezért is hatódott meg, ami­kor megtudta, hogy „a szaba­don választott képviselőtestület ezzel az emlékplakettel ismeri el munkáját”. Először azt hitte, csak viccelnek . . . Öt éve nyugdíjas, azóta a szőlője a munkahelye. A régi ismerősökkel szokott talál­kozni, elbeszélgetni, előfordult olyan is, hogy az önkormány­zattól keresték egy-egy ügyben. „Néha ugyan az a fránya szív bezavar”, de különben köszöni, jól van. -krasznai­Rendhagyó nőnap Szekszárdon Az ismert szekszárdi keres­kedő, Piri Lajosné, akit min­denki csak Cuniként ismer a városban, eredeti ötlettel, ked­ves meglepetéssel rukkolt elő a Nőnap alkalmával. Negyven helybéli hölgyet hívott meg a Gilde sörözőbe március 8-án, vállalkozókat, kereskedőket, jogászokat, orvosokat, hogy együtt ünnepeljenek. Mint Piri Lajosné köszöntőjében el­mondta, nagyon sok sikeres, csinos, kedves hölgyet ismer a városban, szerette volna együtt látni egyszer őket, egy jó han­gulatú estélyen, s erre most al­kalom kínálkozott ezen a ha­gyományteremtő szándékkal szervezett rendhagyó Nőnapon. A vendégek, köztük a város közismert személyiségei, zö­mükben ismerték már egymást, s hamarosan kitűnő hangulatú, igazi hölgyeknek való party alakult ki, ám hamarosan kide­rült, nem maradtak otthon a fér- jek-barátok sem. Kellemes meglepetésként - mely néhány résztvevő hölgy szeméből bi­A résztvevő hölgyek egy csoportja Aki mindezt kigondolta és megszervezte: „A Cuni” zony könnyeket csalt ki - ha­marosan megjelentek az ablak­nál a férfiak is Piri Lajos veze­tésével, régi idők romantikus szokását idézve szerenádot ad­tak kedvesüknek, majd bevo­nulva minden jelenlévő nőnek egy-egy szál gyönyörű vörös rózsát nyújtottak át. Az ízletes vacsora után nőnapi mini-bál következett, természetesen ze­nével, tánccal, kitűnő hangulat­tal. Venter Marianna \ Szálkáim Kisebbség márványpadlón Bontásból származó építő­anyagot kínált az újság apró- hirdetése. Az érdeklődő vá­sárló megjelent a megadott címen. Szemügyre vételezte a faanyagot, mert arra volt szüksége. Azonnal ott termett az érintett eladó, aki cigány akcentussal mutatta be porté­káját. Nyomban hozzátette, hogy le kellene foglalni a ki­választott anyagot, mert „ké­rem* fogy, mint a cukor”. A vásárló ezt tudomásul vette, de nem fizetett előre semmit, gondolta, majd ha megérkezik a teherfuvarozó. Az eladó igazat mondott. Mire a vásárló kis idő múlva visszatért, a gerendáknak más lett a gazdája. Sebaj, jelentke­zett a legilletékesebb, a „já- vorbajuszos”, aki az egész bontást vezényelte. A vásárlót beszállította fekete BMW-jébe, és egy új hely­színre szállította, ahol na­gyobb választék állt rendel­kezésre. Az induláskor felbő­gött a kocsiban a discózene. A jávorbajuszos míg kiértek a városközpontból, a túlzsúfolt parkolóhelyeket szidta, kevés átkot szórva a közlekedésben résztvevőkre is. A vásárlónak udvariasan mutatta be a bon­tott anyagok tárolóját. Kész­séggel adott tanácsot, miután megtudta milyen célra lesz a válogatott faanyag. Látszatra nem „kupeckedett”. Tenyérbe csaptak, miután megtörtént mindenki megelégedésére az adásvétel. Ekkor még na­gyobb udvariassággal invi­tálta saját lakásába a jávorba­juszos a vásárlót. Kávét kí­nált, konyakot, whyskit tonic- cal. A vásárló elhelyezkedett a nappali kényelmes bőrka1 napéjába, körülhordozta te­kintetét. Minden faburkolat, márványpadló és hatalmas poszter. Az előtérben, ami a nappaliba vezetett, a jávorba­juszos családjának, rokonsá­gának testes hölgytagjai ültek. A félhomályban is látni lehe­tett a legújabb divat szerinti ruházatukat. Számlálatlanul hatan-heten lehettek. Vigyázó tekintetüket Dallasra vetették, lévén péntek délelőtt. Nem zavarta őket a vásárló megje­lenése. Minden napos dolog ez számukra. A jávorbajuszos ad az ilyen apró figyelmessé­gekre. „Ő a vásárlókból él, nem csaphatja be, mert akkor nem tér vissza!” Motyogja üz­letpolitikájának egy-egy rész­letét. A vásárló kihörpinti whyskijét, sóhajtva kisebb­ségre és azok helyzetére gon­dol egy pillantást vetve a réz­lábakon, kerekeken guruló háromlapos üvegasztalkára. A jávorbajuszos kezét szo­rítva viszontlátást kívántak egymásnak. Decsi Kiss János Népmese - irodalmi vetélkedő A szekszárdi Gyermekek Háza Népmesék címmel irodalmi ve­télkedőt rendezett 4. osztályo­soknak, amelyre 20 általános iskola jelezte részvételét. A házi versenyeket követő fordu­lón olvasásélményeik alapján írásbeli feladatokat oldottak meg a 15 legszebb magyar népmeséből felkészült 3 fős csapatok. Ebben a fordulóban a legsikeresebb dolgozatot a faddi iskolások készítették. All legeredményesebb csa­pat a döntőben mérte össze tu­dását. Tündér Ilona totója, idé­zetek felismerése, névmozaik, boszorkány lottó, illusztráció készítés, hétmérföldes lépések tarkították a vetélkedőt. íme a végeredmény. I. Felsőnána: László Krisz- tina—Illés Tímea-Nagy Zsanett, felkészítő tanár: Jakab Zsu­zsanna. II. Szekszárdi 3.sz. iskola: Kovács Anita-Kerber Szilvia- Deme Renáta, felkészítő tanár: Szommer Imréné, Kálmán Gyuláné. III. Tolnai 1. sz. iskola: Auda Zsófia-Kapuvári Éva-Bándy Réka, felkészítő tanár: Németh Józsefné. IV. Szekszárdi 1. sz. iskola: Auda Zsófia-Kapuvári Éva- Bándy Réka, felkészítő tanár: Posztós Éva. V. Bonyhádi 2. sz. iskola: Bacsó Lajos-Zsók Krisztián- Suiján Veronika, felkészítő ta­nár: Zsilinszkiné Szentes Éva. VI. Szekszárdi 3. sz. iskola: Horváth Noémi-Lacza Gábor- Oszkó Ilona, felkészítő tanár: Kálmán Gyuláné, Szommer Imréné. A döntő részt vettek még Fadd, Őcsény, Decs és a szek­szárdi 5. iskola csapatai. Semmi különös Csendesen telt a hét a szek­szárdi rendőrkapitányság mű­ködési területén. Nem követtek el súlyos bűncselekményt, s nem volt nagyobb kárérték sem, legalábbis statisztikai szempontból. Más kérdés, hogy akihez betörtek, akinek pénzét ellopták, autójából a benzint le­szívták, az mindezt másként élte át. Mintegy negyven eset­ben kellett elrendelni nyomo­zást, bűncselekmény alapos gyanúja miatt. Drága emblémák Az autók változatlanul nincse­nek biztonságban az utcákon. Évek óta nem fordult elő, hogy gyűjtőszenvedélyből rongáltak volna meg gépjárművet. Né­hány évvel ezelőtt - amikor Kmiminális még elég egyszínű volt a kíná­lat - még gyűjtötték a vásottabb gyerekek a ritkábban látható autók márkajelzéseit. Abban az időben 4-5 gyerekcsapat is mű­ködött a megyeszékhelyen, tag­jaik vagy nyolcvan darab emb­lémát csereberéltek egymás kö­zött, mire lebuktak. Most visszatérni látszik az egy pár évvel ezelőtt már lefu­tott divat. Négy-öt bejelentés is érkezett, miszerint a drága autó díszes emblémáját feszegették le ismeretlen tettesek. Nem vé­letlenül terelődött a gyanú is­mét gyerekekre. Egy társaságot meg is találtak a rendőrök. A házkutatás alkalmával az egyik gyerekkorú szüleinek lakásán, 4-5 kitűnő márkájú autó emb­lémáját találták meg. A kár au­tónként tízezer forintra tehető, nem beszélve az elcsúfított járművekről. A gyűjtögető gye­rekek jómódú, kiegyensúlyo­zott családokból származnak. Betörtek az ABC-be Pár évvel ezelőtt a Mérey ABC-be is betörtek, aztán éve­kig csönd volt. Az elmúlt héten viszont ismeretlen tettesek le­verték a lakatot, s zömmel ciga­rettát zsákmányoltak. A kár mintegy százezer forint. Mire jó a hófogó? Csak részben szezonális bűn- cselekmény a hófogórácsok begyűjtése. Ilyenkor, amikor beszedik azokat, inkább a beje­lentések sokasodnak, mert most veszik észre, hogy csak a hűlt helyük maradt. E szerkezetek - állítólag - igen kiváló, szellős tyúkólajtók, de kerítésnek is al­kalmasak, vadkár ellen. Jubileumi fotókiállítás megnyitójára várják a 25 éves Babits Mihály Művelődési Házba az érdeklődőket március 16-án, 16 órakor, ahol munkatársaink Bakó Jenő és Gottvald Károly képei emlékeztetnek a negyedszázad alatt történtekre foto: gottvald

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents