Tolnai Népújság, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-11 / 36. szám
4. oldal Megyei Körkép — Tolna Es Környéke 1995. február 11., szombat Egy udvari dúccal kezdte, negyven éve Hölgygalambászok nincsenek Hír-Forrás Sződi Imre ország- gyűlési képviselő fogadóórát tart a kölesdi polgármesteri hivatalban. Február 17-én 14 órától várja a község és a környező kisebb települések polgárait, akik ügyes-bajos dolgaikkal hozzá szeretnének fordulni. Zöld kártyás vincel- lértanfolyam indul Varsádon. Jelentkezni a nyitóelőadáson lehet, a helyi polgármesteri hivatalban. A képzés 16 órás lesz, az első foglalkozásra február 15-én (szerdán) kerül sor, 18 órai kezdettel. Hagyomány-elevenítő horgászbált rendeznek Tolnán, a művelődési központban. A Versánszki János vezette Tolnai Horgász Szövetség 800 tagot számlál. Korábban rendszeresen tartottak horgászbált a Béke étteremben, de a vendéglátóipari egységnél zajló bérlő- és tulajdonosváltások miatt ez a hagyomány néhány éve megszakadt. Most új helyszínen, a város művelődési házában várják a szórakozni vágyó tagokat és azok családtagjait, február 18-án 19 óra után. A talp alá valót a Holdfény zenekar szolgáltatja. A tolnai II-es iskola jótékonysági délutánja remekül sikerült. A műsort az alsótagozatosok állították össze, nem véletlenül, hiszen a bevétel is az ő javukra fordítódik. A fő szervező Duzsi Imréné igazgató-helyettes volt; ötven szponzort sikerült megnyerni, akiktől részint pénzt, részint tombolatárgyakat kapott az intézmény. Belépő a jótékonysági műsorra nem volt, de a szülők szépen adakoztak a bejáratnál elhelyezett „becsületkasszába”. A bevételt az alsótagozat felszerelésére fordítják, fénymásolót, térképeket, játékokat szeretnének vásárolni. Bogyiszlóit elfogadták az idei költségvetést, a testületi ülésen. Parázs vita után, végül is megszületett a döntés: nem vesznek fel hitelt, nem terveznek deficitet, annyiból gazdálkodnak, amennyi pénz a falu rendelkezésére áll. Mindezeken túlmenően abban is megállapodtak a helyi képviselők, hogy ha szükséges lesz, az év közepe táján, pótköltségvetést készítenek. Állatszeretet. Ha egyetlen szóvei kellene kifejezni azt, hogy a tolnai Horváth Gábor miért foglalkozik idestova negyven esztendeje galambokkal, ez volna a megfelelő válasz. Állatszeretet. Ugyanolyan szenvedély ez, mint a horgászat vagy a bé- lyeggyűjtés. Aki csak a pénzért csinálta, az már réges régen felhagyott vele. A galambászat, legalábbis a díszgalamb-te- nyésztés nem üzlet. A húsgalambokból még úgy ahogy profitálhatott a gazda a 70-es években, amíg létezett az olasz piac, de aztán annak is befellegzett . .. A Tolnai Galamb és Kisállattenyésztő Egyesület 1973-ban alakult. Húsz tagja van - a városból és a környező kisebb településekről -, többségük galambász, s néhányan foglalkozSenki emberfiába nem lehet belelátni. Benedek Ágnes néhány éve még a kölesdi iskola padjait koptatta és ma már a Hittudományi Egyetem végzős hallgatója. Emlékeimben egy visszahúzódó, nyílt tekintetű, tisztelettudó kislányként maradt meg. Mostani beszélgetésünkön már egy elszánt, céltudatos nővel találkoztam, aki vőlegényével jobbján várta kérdéseimet. Arra voltam kíváncsi, hogy egy kicsiny létszámú gyülekezetből hogyan szánja rá magát valaki arra, hogy fiatal lány létére lelkipásztori hivatást válasszon? — Én a hitbe belenőttem - kezdte Ágnes. — Szüleim evangélikusok lévén rendszeresen jártak istentiszteletre és én is velük tartottam. A templomi látogatások, majd a hittanórák élményei már gyerekkorban nak díszbaromfi, illetve díszmadár-tenyésztéssel is. Elnökük Horváth Gábor, aki még annak idején, 1948-ban, gyerekként, egy udvari galambdúccal kezdte a szárnyasok tartását. Nagy különbség van ám - meséli - a tartás és a tenyésztés között! Míg az előbbi szinte csak az etetésből, s olykor egy kis tisztogatásból áll, az utóbbi már céltudatos tevékenység, mely a szakirodalom ismeretén alapul. Ennek ő 25 éve látott neki. A tenyészállat igényes és kényes. Ahogy a versenyeken induló kutyát nem lehet ételmaradékon tartani, úgy a kiállításra szánt nemes galamboknak sem elég a búza meg a kukorica. Kell nekik fehérje, borsó, szükségük van olajos magvakra is. Ezért hagyták abba sokan a „madarászkodást”, és ezért mélységes kötődést jelentettek számomra, Isten irányába. 13 évesen már kántori szolgálatot is vállaltam. A bonyhádi gimnáziumba kerültem és mivel nagyon kedveltem a matematikát, a tárggyal kapcsolatos tudományt szerettem volna művelni.-— Akkor mégis, hogyan jutott a Hittudományi Egyetemre? — Harmadikos gimnazista voltam, amikor elemi erővel tört fel bennem a hit lényegének a felismerése. Akkor éreztem meg, hogy a hitem az életemet már örökre meghatározza. Belső kényszeremmé vált, hogy az örömhírt el kell juttatnom az emberek felé. Meg kell világosítanom embertársaimat, hogy az élet örök. Elhatározásomban nagy segítségemre voltak az evangélikus fiatalokkal való országos találkozók. A nincs utánpótlás sem. Ma már ugyanis a diákok zsebpénze nem elég e költséges hobbihoz, és más után néznek. A galambász-társadalom szinte kizárólag korosodó férfiakból áll. Horváth Gábor, aki évtizedek óta számos versenyen megfordult, azt mondja, hogy hölgygalambászok nincsenek. Vagy elvétve akadnak, de azok is inkább a férjüket kísérve jelennek meg a seregszemléken. Mellesleg: az ő három lánya sem érez olthatatlan vágyat arra, hogy tenyésztői babérokat szerezzen. Pedig a papa szerzett. Szobájában a vitrinek tele vannak serlegekkel, plakettekkel, kupákkal, a falak díszoklevelekkel, s többszáz kevésbé díszes oklevelet őriz még a szekrényében is. Legbüszkébb a „Tenyésztői hasonló gondolkodású fiatalokkal történő beszélgetések után még jobban kinyílt számomra a világ. 1989-ben érettségiztem és még abban az esztendőben fel is vettek a Hittudományi Egyetemre. — Az egyetemi évek hogyan teltek? — Rendszeres és kemény felkészüléssel. A tanulás mellett a reggeli és esti ájtatossá- gok tették teljessé az életemet. Kedvenc témám a Biblia elemzése volt. Héberül és görög nyelven is eredetiben tanulmányoztuk a Biblia szerkezetét, tanításait. Időközben egy esztendőt Németországban is tölthettem gyülekezetben, amelyre ma is nagyon szívesen emlékezem. Az egyetemi évek alatt lettem jegyese Péter Attilának, akinek az édesapja a Borsod megyei Fancsal településének evangélikus lelkésze. Attila is díj”-aira, és arra, hogy a legrangosabb hazai elismerést, az „Országos fajtagyőztes”-t is elnyerte néhány galambjával. Temesvári bukó, kiskunfélegyházi keringő, angol mo- dena. Most e három fajtával foglalkozik Horváth Gábor. Főállásban a fácánkerti ökotoxikológiai laboratóriumban dolgozik, hétvégéken pedig kiállításokra hordja tenyészetének szépeit; most éppen Kiskőrösre készül. A húsgalambnak az a dolga, hogy combosodjon, a röpga- lambnak, hogy versenyeket nyerjen, a díszgalambnak pedig, hogy gyönyörködtessen. A „tubik” párban élnek, és felváltva költenek. Ragaszkodnak egymáshoz, és az emberhez is, aki gondozza, szereti őket. Wessely az egyetem hallgatója. A tanulás mellett gyakorolhatjuk is a leendő lelkészi szolgálatunkat. Egy-egy gyülekezetbe kimegyünk és ott készülünk fel a gyakorlati feladatokra. — Lassan itt a június, és kezdődik a szolgálat. Hogyan tovább? — Mint a polgári életben, az egyházaknál is nehéznek ígérkezik a kezdés. Attilának még van egy éve a befejezésig, de mindenképpen olyan helyet kellene találnunk, ahol két lelkészre van szükség, még akkor is ha valamelyikünknek el kellene járni az otthonunktól távolabbi gyülekezetbe. így szeretnénk, de meghatározó számunkra az, hogy az egyházunk hol számít ránk. Mindketten tudjuk, hogy oda kell mennünk, ahol a legnagyobb a szükség a szolgálatunkra. Varga András Színjátszó kör alakult A tolnai művelődési házban tartja próbáit a tavaly alakult Holnap színjátszó kör. A csoport másodikos gimnazistákból áll. Felkészülésüket Baranyai Istvánná, a művelődési központ könyvtárosa vezeti. Karácsonykor nagy sikerrel mutatták be két ízben is A bűvös erdő című mesedarabot, most pedig Moliere, Tartuffe című vígjátékát próbálják a fiatalok. A két főbb szerepet a bogyiszlói Orsós Levente és a faddi Wiedemann Zita kapta. Felkészítőjük szerint roppant tehetségesek. Bemutatójuk áprilisban lesz a megyeszékhelyen, s fellépnek a tolnai majálison is. Még egy előadásra készülnek a tolnai gimnázium diákjai, egy humoros Hófehérke-átdol- gozást visznek színre a szekszárdi Gyermekek Házában, április 6-án. A darab címszereplője Pál Dóra lesz, és néhány kisebb-nagyobb törpe is dobogóra lép majd - szám szerint: hét. Közérdekű vétel Most már majdnem biztos, hogy lesz autópálya és Duna-híd Bogyiszló térségében. A Tóth István polgármestertől kapott tájékoztatás szerint jó ütemben halad, és két-három héten belül be is fejeződik az úgynevezett közérdekű vételi eljárás a leendő létesítmény nyomvonalán. — Ez tulajdonképpen a kisajátítás helyett, illetve azt megelőzendő zajlik - mondta Tóth István. — Egy szelídebb egyezségi forma, melyben kevesebb a kényszer, de ha nem jár eredménnyel, akkor a kisajátítás követi. Szerintem célszerű, hogy a'gazda elfogadja a felajánlott összegeket, mert azok elég kedvezőek. Szántó esetében 80 forint, erdőnél 150 forint a négyzetméterenként kínált átlagos ár. — Örülnek a bogyiszlóiak az autópályának? — Számunkra több a haszna, mint a kára. Környezetvédelmi szempontból akadnak ugyan ellenvetések, de egyértelmű haszon, hogy ha elkészül az út, megszűnik a falu elszigeteltsége, a csak egy irányból való megközelíthetősége. Sokkal „közelebb kerülünk” például Szekszárdhoz, s a hídnak köszönhetően az egész Alföldhöz. Mert most, amikor csapadékos az idő és a földutak nem járhatók, csak kerülővel, Tolnán át érhető el a megye- székhely. Pedig a távolság mindössze 9 kilométer. Horváth Gábor és díszgalambjai A tenyészet szépei fotó: gottvald k. Isten szolgálatára készülve A szülői önzetlenség „eredménye” Borjádi példázat a merőkanálról és a legényről Érdekes megfigyelni, hogy a magyar társadalomban bármekkora vagyoni különbségek is vannak, a gyerekek öltöztetésére, szórakoztatására és egyáltalán a szép gyermekkor megteremtésére a családok zömében mindent elkövetnek. Helyenként versengés- szagú is a dolog, de léteznek szelídebb megoldások is. Rokonok, barátok között dívik a még jól használható ruhák, játékok cseréje. Egy-egy ízlésesen öszszeválogatott rokoni kollekció versenyre kelhet a méregdrágán vásárolt ruhakölteményekkel. Aztán persze a viszonzás se várat sokáig magára. Ajándékok jönnek-mennek tiszta szívből, önzetlenül. A szülői önzetlenség a gyerekek születésének 18. évfordulóján teljesedik be, ugyanis akkorra vásárolják meg szereltüknek - lehetőség szerint - az év autóját. Ezek azok az autók, amelyek a községekben, városokban 80-100 kilométeres sebességgel száguldanak, látványosan, csikorogva fékeznek, lehajtott ablakukon keresztül bömbölnek a hangszórók, ontva az aktuális slágereket. Lassan-las- san, mindenki elhiszi, hogy ez jól van így ... A borjádi barátomnak erről is van egy története. Náluk a családban a fazékból csak az a legény merhetett, aki már egész nap tudott kaszálni. A többieknek a háziasszony merte ki az ennivalót. Ez azt jelentette, hogy aki egész nap tudott már kaszálni, az megszolgálta az ételt, magyarán, tett az asztalra, s a gyerekstátusból munkája révén előre lépett. Hasznos családtaggá lett. Nem tudom, jól neveljük-e gyermekeinket, amikor anélkül, hogy mi vettünk volna a „fazékból” a gyerekeket előre engedjük turkálni? Varga András Zenészek találkozója Medinán A felnőtt embert időnként elfogja a nosztalgia. A kor haladtával egyre többször tör ki belőle a múlt idézése, az emlékezés, a hajdani barátokra, a közös bulikra. Sem közelben, sem távolban nincs olyan falu, amelyik annyi amatőr és hivatásos zenészt nevelt volna, mint Medina. Itt volt Cseker Jani bácsi és fia, Kőszegi Marci bácsi a zenét kedvelő, tanító, aki éppen olyan átérzéssel játszotta harmonikán a szerb kólót, mint a magyar csárdást, vagy az éppen aktuális beat-zenét. S ne feledkezzünk meg persze Götz Imréről, a trombitásról és a két bartinás- ról: Szabó Józsefről és Vén Attiláról sem. Helyi és elszármazott zenészek randevúztak Medinán. Bál és nosztalgia. Emlékezés és ki- bemek ... Úgy tíz-húsz évenkapcsolódás. A rohanó világ- ként legalább egyszer. ban erre is szüksége van az em- Konrád László Marci bácsi (szemben) a muzikális tanító
