Tolnai Népújság, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04 / 30. szám

12. oldal Hétvégi Magazin 1995. február 4., szombat Ne vedd magad túl komolyan! Wave: Pearl Jam Az ugye egyértelmű, hogy a 90-es évek rockzenéjének egyik fellegvára Seattle. A város és a körülötte fekvő kisvárosok sok tehetséges zenekarnak adnak otthont. A Nirvana Smells Like Teen Spirit című nótája terelte rá a közvélemény figyelmét az igazi seattle-i stílusra, amely a grunge jelzőt kapta. A Screa­ming Trees, a Mudhoney, a So­undgarden, az Alice In Chains és a Pearl Jam is ebből a vá­rosból indult el a világot je­lentő deszkák felé. Az évtized egyik legmeghatá­rozóbb zenekarának, a Pearl Jam történetének kezdeti szálai 1985-ig nyúlnak vissza. Ekkor mutatkozott be a hallgatóság­nak Stone Gossard és Jeff Ament első zenekara, a Green River. Am a sikert a Green Ri­ver gyors felbomlása után ala­kult Mother Love Bone-nal ér­ték el. Ez a banda az egyik leg­népszerűbb sztárcsapattá vál­hatott volna, ha 1990-ben nem szól közbe a „ Fehér halál ”, Az énekes Andrew Wood egy éjjel beadta magának az „Aranylö­vést”, és ezzel utat engedett a világ egyik legegyedibb rock­zenekarának, a Pearl Jam-nek. 1994. december 1-én a zene­kar megjelentette soron követ­kező albumát: a Vitalogy-t, ami a csapat második jelentkezése a viharos sikert hozó Ten után. A Ten album népszerűségéhez nagyban hozzájárult az MTV áldásos tevékenysége, mely va­lóságos tömeghisztériát alakí­tott ki a csapat körül. Am a ze­nekart nem sikerorientált zené­szek alkotják és ez a váratlanul jött nagy siker egy kissé vissza­vetette őket. Persze a Ten al­bum mellett nem lehet elmenni szó nélkül. A lemezen található dalok egyszerre nyugodtak, be­felé fordulóak, zavarba ejtők, előadásuk tökéletes és kitűnően illeszkedik hozzájuk Eddie Vedder bársonyos hangja. A 93-ban megjelent Vs című albumukkal váltottak, valame­lyest bedurvult mind a zene, mind pedig a dolgokhoz való hozzáállás. Ezzel talán azt akarták elérni, hogy csökkenjen a felhajtás körülöttük. Nem ké­szítettek videót a dalok mellé, ám azok így is sok embernek szereztek felemelő pillanatokat. Egy évvel később, tavasszal a Pearl Jam kis híján együtt halt meg a már életében legendává vált Kurt Cobainnal. A lelkileg teljesen megtört Vedder majd­nem feladta, úgy érezte nem ké­pes többé részt venni ebben a zenei életben. A csapat felmon­dott mindenkinek, elmaradt fel­lépések sokasága fémjelezte ezt a pár hónapot és csönd. 4 ze­nekar nem volt hajlandó kon­zultálni a média képviselőivel. A csöndet a már említett Vi- talogy törte meg. Ez a csodála­tos kivitelű, remek tartalmú anyag megérteti a hallgatóval, hogy mit jelent ezeknek az em­bereknek a zene. A durva, pun­kos, nihilista kezdés után, egy fenomenális meditativ szerze­mény, a Tremor Christ csapja földhöz azt a gyanútlant, aki egy új sikerszámot várt el a ze­nekartól. Kap helyette egy to­rokszorító Nothingmant, ami magához öleli a hallgatót, és kap egy csodálatosan szép és tiszta gitártémára épülő Better Man-t. Hogy lesz-e folytatás? Leg­feljebb remélni lehet.-galuska­Prognózis-klub Szekszárdon. íme a legújabb Vörös István és a Prognózis Band fotó, aminek az az apropója, hogy a januári sikeres buli után úgy döntött a zenekar, megpróbálko­zik egy állandó szekszárdi klub beindításával. Ha minden igaz, az első „klubfoglalkozásra” február 18-án kerül sor. Mozgóképek _________ írta: Krasznai Zoltán S zületett gyilkosok A média még senkit és semmit nem nyelt le, legfeljebb csó- csálásra érdemesít, majd nagyokat böfögve köp egy na­gyot. Ebből levonható az a következtetés, miszerint a média le­ginkább a hosszantartó és/vagy erős ízekre koncentrál (Orbit, vagy valami). Viszont, ha ilyen a gusztusa, ezúton fel is hasz­nálható - ébredtek rá (jó)néhányan. No, körülbelül innen kez­dődik az az iszonyatosan nagy tökélyre fejlesztett átvágás, ami arról szól, hogy te adsz nekem egy zaftos témát, amit én fel­használok, de ha okos vagy, ebből te is hasznot húzhatsz. Ölj meg, mondjuk, legalább 52 embert, ne aprózzuk el. Eköz­ben, ígérem, végigkísérünk, és szupersztárt varázsolunk belő­led. Az ár nem érdekes, de te viszont legyél az, csinálj olyat, ami mellett eltörpül Manson, legyen valami indítékszerű is, olyan, hogy apád gyerekkorodban megfogta a fenekedet, ordított ve­led, máris van egy válasz, miért segítettél az akváriumba foj­tani. Lődd szét mindenkinek a fejét, aztán a végén, ha majd egy kis nyugalomra vágysz, kinyírhatod azt is, aki médiasztárt csi­náld belőled (persze az már nem én vagyok). Egy feltétel van: a kamera látószögéből nem kerülhetsz ki! Oliver Stone megint ráérzett valamire, filmje halál korrekt lenyomat arról, hogy a média hogyan farkasa embernek. A Stone Music vezetője elköszönt Szarka Joseph néha zavarbaejtően elkényeztetett minket, új­ságírókat. A Hungaroton-Gong kemény rock muzsikával fog­lalkozó részlege, a Stone Music vezetőjeként a hazai viszo­nyokhoz képest szokatlanul nagyvonalúan látta el a sajtót friss információkkal. Ha megjelent egy kiadvány, biztosak lehet­tünk abban, hogy hamarosan kezünkben lesz a kazetta, CD, il­letve az ahhoz tartozó háttéranyag. Egy-egy ilyen gesztus, eset­leg beszélgetés után az ember már néha hajlamos volt elhinni, valami tényleg változott a magyar rockbizniszben. Hogy való­jában erről még szó sincs, arról nem ő tehet. — Nekem úgy tűnt, nagyon egymásra találtatok a munkád­dal, hiszen mindig tele voltál lelkesedéssel, ötletekkel. Ehhez képest váratlan volt az a hír, hogy elhagyod a Stone Mu­sic -ot. Miért döntöttél így? — Elhatározásomnak van egy személyes és van egy szakmai oldala. Kezdeném a személyessel: ötödéves vagyok a gödöllői agrártudományi egyetemen, most írom a diplo­mamunkámat, és úgy éreztem, már nem bírom a kettőt össze­egyeztetni. Szeretném úgy be­fejezni az egyetemet, hogy va­lami szép eredményt mutassak fel. — A szakmai oldal megle­hetősen kényes dolog, nem is tudom, hogyan lehetne megfo­galmazni, hogy ne legyen be­lőle sértődés vagy harag. Talán annyit, hogy megváltozott a cég szerkezete és én úgy láttam, hogy az az úgynevezett underg­round jellegű - odaadó és füg­getlen - munka, amit eddig is végeztem, a továbbiakban már nem biztosított. Éppen a fiatal zenekarokat bemutató De­monstráció kazettával kapcso­latban akadtak olyan problé­mák - gondolok itt leginkább a terjesztésre -, melyeket már nem tudtam megoldani a cégen belül. — Azt hiszem, vagyunk egy- páran, akik nehezen értik, hogy egy viszonylag nagy kiadónál a terjesztés miért jelenthet gon­dot. — Az a terjesztési részleg, amely eddig kimondottan a Hungaroton kiadványaival fog­lalkozott, más jellegű tevé­kenységet kezdett el folytatni, és különvált a kiadótól. Nehéz ezt így elmagyarázni... Ma­radjunk annyiban, hogy amíg régen tudtunk kezelni kisebb kiadványokat is, úgy a jövőben erre már nemigen lesz mód és lehetőség. — Két évvel ezelőtt miért, milyen körülmények között jött létre a Stone Music? — Elsősorban a kiadónál a kiadványok pedig egymást támogatva jelenjenek meg. — Mi az, amit te kézzelfog­ható eredménynek érzel a mun­kád nyomán? — Azt, ami ott maradt az irodában, miután én eljöttem: a zenekaroknak össze van ren­dezve az anyaga, minden mun­kafázisról megvannak a doku­mentációk, minden zenekarhoz igen komoly információs anyag lett felhalmozva. Tehát bárki bemegy az irodába, és esetleg folytatni akarja a munkámat, nem kell újraindítania semmit. — Mint a műfaj elkötelezett híve, lehet, hogy rossz néven veszed, de én úgy látom, ahhoz képest, amekkora publicitást kapnak ezek a zenekarok, meg­nem, mondjuk, kétszáz másik­kal. Ez a verseny megosztotta a vásárló, a koncertre járó közön­séget. Ha koncertre akarnak menni, nem kötelező, hogy az Ossianra menjenek, megnézhe­tik másik tizenöt ilyen jellegű banda koncertjét. Ez egyszerű matematikai igazság: ha van százezer rajongó és az két ze­nekar között oszlik meg, akkor ötven-ötvenezret adnak el, de ha van húsz, akkor jelentősen megcsappan az egy zenekarra eső eladási szám. — Te érdekes helyzetben vagy, hiszen munkakapcsolatba kerültél zenészekkel, kiadónál dolgoztál és újságba is írsz. Ér­dekelne, összességében te mi­lyennek ítéled meg a magyar rockújságírás színvonalát? — Érdekes ... Vannak ma­gas színvonalon dolgozó embe­rek. Sajnálom viszont, hogy néha olyanok kerülnek nagy fó­rumok elé, akik nem teljes oda­adással dolgoznak ezért a műfa­jért. Ugyanakkor tapasztalható visszaesés is a régi dolgokhoz képest. Én emlékszem arra - úgy ’89-90 tájékán -, amikor tíz-tizenöt fanzine-t meg tud­tam venni Budapesten, most vi­szont ha nagyítóval keresem, akkor sem lelek kettő-háromnál többet. Igazából az utánpótlást hiányolom. — Visszatérve hozzád, mi­hez kezdesz most, milyen ter­veid vannak? — Májusban, remélem, ke­zemben lesz a diplomám. Köz­ben dolgozok egy nagyon ko­moly terven, ami a zenével szo­ros összefüggésben van, ez majd csak jövő év elejére lesz igazából realitás. Valami ha­sonlóról lesz szó, mint amiben eddig is tevékenykedtem. Sze­keres Tamással régóta egy profi menedzsment összeállításán dolgozunk, mivel ő most kint van Hollandiában, ez elcsúszik február végére. A Metal Ham­mer magazinnál megint többet tudok vállalni, na és valószínű­leg hamarosan a honvédség is bejelenti rám az igényét. Krasznai Zoltán Egy friss felfedezett: a Unicum States lévő kemény rock zenekarok munkáját hivatott segíteni ez a részleg. Itt volt az Ossian, a Omen, az Akela és a Szekeres Tomi, akik akkoriban tényleg a műfaj vezető zenekarai, egyé­niségei voltak, és úgy érezte a kiadó vezetése, hogy nem meg­felelő a propagálásuk. Ezért kérték, dolgozzak ki egy tervet, hogyan lehetne ezeket a zene­karokat támogatni, hogy ne csak a szűk szakmai berkekben kapjanak figyelmet, hanem egy szélesebb réteg előtt is. Erre ké­szült az a koncepció, amely ar­ról szólt, hogy egy egységként kezeljük ezeket a zenekarokat, lehetősen alacsonyak a kon­certlátogatottsági adataik. Egyáltalán nem ritkák az ötven fős bulik. Nekem úgy tűnik, Magyaroszágon igen nagy gondban van ez a műfaj. — Ebben teljesen igazad van, a műfaj megítélése ilyen, vagy, IgalábSis olyan, amilyen. Azt hiszem el kell ismerni, hogy az utóbbi öt esztendőben gyökeresen megváltozott a le­mezipar, ennek során pedig óri­ási választék alakult ki Ma­gyarországon. Te tudod a leg­jobban, hogy már nem azzal az öt zenekarral kell foglalkoznod, akit a hanglemezgyár kiad, ha­Az utolsó hírek (1995. január) ... legalábbis, melyeket Szarka Joseph szerkesztett. Az UNICUM STATES Kü­lönleges állapotok című alko­tása már december végén elké­szült, de boltokba csupán a ’95-ös év folyamán kúszhatott be. Másrészről folynak a tár­gyalások egy közös Unicum States-Wellington turnéval kapcsolatban. A Paksi Endre (ex-Ossian) vezette WELLINGTON január második hetén készült el bemu­tatkozó lemezével, A döntő lé­péssel. A lemezen tíz dal (a CD ajándékként hallható a Soha nem halsz meg című sláger, mellyel a Demonstráció közön­ségszavazását megnyerték) ka­pott helyet, melyek többségét a koncerteken már hallhatta a na­gyérdemű. A Stone Music szerkezeté­ben történt változások ellenére egyéb, a márkanévhez kapcso­lódó hírek is vannak. Az OMEN zenekar, melynek tavaly év végére ígért koncert­lemeze a keverési, maszterizá- lási munkálatok elhúzódása miatt csak mostanában jelenik meg, két további album elkészí­tésére kötött szerződést a kia­dóval. További örvendetes hír a klasszikus magyar metal rajon­góinak, hogy Kukovecz Gábor vezérletével, GÉP néven a Po­kolgép együttes lemezt készít a kiadó számára. Jelenleg a felvé­telek folynak az E-Stúdióban. A demóként felvett két nóta alapján nyugodtan zseniális anyagot várhatunk a Rudán Joe fémjelezte bandától. Tervezett megjelenés március. VÉGE. írott képek Meghatározottan Tudást, de azonnal! A határo­zott kívánalom - a pénzt, de azonnal! analógiájára - sokszor elhangzik cseppet sem kíméle­tes világunkban, ám gyakorta mindkét óhaj csak vágyálom marad. Jótanácsokban persze nincs hiány, elég átnézni a ra­vaszul megfogalmazót hirdeté­seket, s máris szenzációs ötle­tek kínálnak lehetőséget a pénzszerzésre - s olykor a tu­dás útján való elindulásra is, természetesen nem ingyen. Még a legáltalánosabb tudás- hordozó eszköz, a könyv is ki­sebbfajta vagyon manapság - főként, ha olyan látványos és ráadásul tartalmas kiadványok­ra gondolunk, mint a határozó kézikönyvek. Ezek egyikéről lesz az alábbiakban szó, még­hozzá a Panem és Grafo Kft.-k által kiadott sorozatról, mely az angol megjelenés után dicsére­tes gyorsasággal jutott el hoz­zánk. Aki nem sajnálja a dara­bonkénti ezer forintot, az meg­ismerkedhet először is a világ fáival, majd újabb és újabb ez­resekért a kőzetekkel és ásvá­nyokkal, a lepkékkel, a mada­rakkal, a kagylókkal és a lo­vakkal. Szó se róla, a magyar változat szemet gyönyörköd­tető olvasmány, mind az amatőr természetbúvárok, mind a szak­emberek számára. S talán való­ban csak a külcsín és a belbecs összhangja enyhítheti valame­lyest a szomorú felismerés okozta fájdalmat: a tudás meg­szerzése bizony pénzbe (is) ke­rül. Szeri Árpád ZUG-tárlat: Pécs Péter. Pinokkió, 1987. Pócs Pétert a világ legjobb plakátgrafikusai között tartják számon. Pi­nokkió című plakátját kedvesség, gyermeki báj, humor szövi át, tökéletesen visszaadja mindazt, ami az eredeti művet jellemzi, mégis tökéletesen egyedi Pócs-plakátnak mondható. (A kiállítás - mintegy nyolcvan alkotással - március 7-ig tekinthető meg'a szekszárdi Művészetek Há­zában.) -BP-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents