Tolnai Népújság, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-25 / 48. szám

4. oidai Megyei Körkép — Tolna És Környéke 1995. február 25., szombat A tolnai „Luxin-bázis” FOTÓ: ÓR. Csicsó Ilona a tolnai roma önkormányzatról Az előítéletek még sokáig élnek Folyik a szövőszékek beállítása A zömmel megváltozott mun­kaképességűeket foglalkoztató Luxin Kft. Tolna Megyei Üzeme tolnai „bázisának” mű­szaki átadására hétfőn került sor. A Bajcsy-Zsilinszky utcai lé­tesítmény egy régi, omladozó parasztház átalakítása során nyerte el mostani tetszetős for­máját, a SZOKI Kft., mint kivi­telező közreműködése által - tudtuk meg Schäffler Ádám ügyvezetőtől. Az átalakítás költségeihez a megyei munka­ügyi központ is hozzájárult, a mintegy 2,5 millió forintért „cserébe” 9 munkanélküli há­rom évi foglalkoztatását kérve. Ekkor még 118-an dolgoztak itt, jelenleg viszont már 190-en, a „tervet” tehát alaposan túltel­jesítette a cég. A létszámot te­kintve egyébként a városban már ez a második legnagyobb üzem. Az új bázison meglehetősen sokféle profilú helyiség került kialakításra. Az iroda, tanács­kozóterem, szociális blokkok mellett érdekesség, hogy orvosi rendelőt is létrehoztak itt, ahol március elejétől gyermekor­Hamarosan elérkezik a beíratá- sok ideje: a nagycsoportosok­ból ősszel iskolások lesznek. Tavaly óta már Tolnán is vá­laszthatnak a gyermekek (szü­lői segítséggel) az állami és az egyházi oktatás között. Itt bé­kés az egymás mellett élés, egy épületben folyik a kicsik kép­zése. Az első katolikus osztály előmenetelével elégedett a he­lyi apát-plébános, Lendvai Ist­ván: — Sokan még mindig azt képzelik - mondta -, hogy ná­lunk csak imádkoznak a gyere­kek. Pedig csak heti két hittan óra van, s emellett ugyanúgy vosi, valamint fül-orr-gége szakrendelés lesz. A varroda-részleget bérbe adták ki, jelenleg munkanélkü­lieket átképző tanfolyam zajlik itt. Ennek végeztével - augusz­tus után - költözik ide a Luxin -jelenleg a „Sportszékházban ” működő - varrodája. A csomagolóüzem is a Bajcsy-Zsilinszky utcai épület­ben kapott otthont, itt őrölt pap­rika csomagolását végzik bér­munkában. Az istállóból átalakított szö- vöde-helyiség gépeinek a „Se­lyemgyárból” történő áttelepí­tése, beállítása jelenleg is fo­lyik, hamarosan itt is megkez­dődhet a munka. A mintegy 5 millió forintba kerülő Luxin-bázis kialakítás (plusz a 2,5 milliós ingatlan) utolsó mozzanataira tavasszal kerül sor (festés, tereprende­zés), ezen kívül a Kossuth utcai boltjuk sem kerülheti el az át­alakítást. A cég beruházásai te­hát nemcsak a tolnai és kör­nyéki rászorulók rehabilitáció­ját szolgálják, hanem a város­kép javításához is hozzájárul­nak. megtanulnak olvasni, írni, szá­molni, mint az állami iskolá­ban. A különbség egészen más természetű, nem a tananyagban rejlik, hanem a szeretetre neve­lésben. A mi célunk a keresz­tény magatartás elsajátíttatása, az összetartozás érzésének erő­sítése. Ezáltal, érdekes módon nemcsak a gyerekek, de a szü­lők is közelebb kerülnek egy­máshoz. A második első osztály osz­tályfőnöke Reisinger Pétemé lesz, szeptembertől. Reméli, hogy ő is hasonló tapasztala­tokról számolhat majd be egy esztendő múlva. - Wy ­— Mit szólt a tolnai cigány­ság a helyi roma önkormányzat létrejöttéhez? - kérdeztem Csi­csó Ilonától, a tolnai cigány ki­sebbségi önkormányzat elnöké­től, a két hónapja megalakult kisebbségi önkormányzatok működését, céljait firtató be­szélgetésünk elején. — A helyi cigányság - de ez országos tapasztalat is - azt képzelte, hogy ha megalakul­nak a kisebbségi önkormányza­tok, akkor ez egy teljes elkülö­nülést fog jelenteni a többségi társadalomtól. Később pedig azt gondolták, hogy több se­gélyt fognak kapni, adományo­kat, hogy előbb jutnak lakás­hoz, és ilyenek. — Ezzel szemben mire szá­míthatnak? — Kulturális autonómiára. Ami hagyományápolást, az adott kisebbség kulturális tevé­kenységével kapcsolatos öni­gazgatást jelent. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a kultú­rával nemigen tud foglalkozni az az ember, aki szociálisan annyira hátrányos helyzetben van, hogy egyszerűen a gondo­latáig nem jut el ez. Es nem azért, mert nem tudja felfogni, hanem mert sok más gond fog­lalkoztatja. Ilyen helyzetben nem lehet hagyományt ápolni, énekelni, táncolni. Ezért aztán a cigány kisebbségi önkormány­zatoknak van talán a legna­gyobb feladatuk. — Éspedig? — Mindenekelőtt egy nagy felmérő munkára van szükség. A helyi cigányság szociális helyzetéről, iskolázottságáról, foglalkoztatottságáról, stb. Ezeket az adatokat tudnunk kell ahhoz, hogy a munkatervünket el tudjuk készíteni. — Hol tart most ez a munka ? — Az elején. Külső sza­kemberek bevonására is szük­ség van. A települési önkor­mányzat viszont nem áll valami jól a miénkhez. — Ez a vélemény mennyire alapul a tényeken? — Az alakuló ülésünkön például a polgármester úr a kö­szöntő beszédében azt mondta, hogy ne ringassuk magunkat olyan illúziókba, hogy bármit is fogunk kapni a települési ön- kormányzattól. Azt hiszem, eh­hez kommentár nem kell. — Mennyi pénzre lenne szükségük? — A munkaterv elkészítése előtt ezt nem tudjuk. Úgyhogy erről nem érdemes addig be­szélni. — Milyen terveik vannak? — Először is létre szeret­nénk hozni egy tanodát. Ennek az a lényege, hogy azokat a gyerekeket próbálná meg ösz­tönözni, akik gyenge tanulók, de sokkal több van bennük. Szeretnénk találni minden isko­lában olyan pedagógust, akinek a segítségével ezt meg tudnánk csinálni. A kisebbségi törvény to­vábbá lehetőséget biztosít arra, hogy a szociális területeken is lépni tudjunk. A kisebbségi ön- kormányzatnak ugyanis lehető­sége van arra, hogy intézményt alapítson. Ha megteremtjük a forrásokat, akkor létre lehetne hozni egy gazdasági egységet, amit mi működtetnénk, cigány munkaerővel. Ha már 20 em­bert tudunk foglalkoztatni, az is valami, még akkor is, ha 1800 cigány lakik Tolnán. — Úgy tudom, hogy az ala­kuló ülésükön, miután megvá­lasztották az elnököt és az alel- nököt, a két férfi tag kivonult az ülésről. Mi volt az oka? — Én csak a férfihiúságon esett csorbának tulajdonítom az esetet. A fiúk azt mondták, hogy az nem demokratikus, hogy az elnök és az alelnök is nő. Ráadásul szerintük nem a legalkalmasabbak ezekre a posztokra. Azóta viszont már volt ülé­sünk, amin ők is megjelentek, és a legjobb formájukat hozták, úgyhogy nincs probléma. — Amikor képviselőjelölte­ket állítottak a települési ön- kormányzati választásokon, komolyan gondolták, hogy Tol­nán a lakosság cigány képvise­lőt választ a helyi testületbe? — Nem. Nyilvánvaló, hogy ez egy taktikai lépés volt. Ah­hoz, hogy listát tudjunk állítani, és egy ember bekerüljön a helyi testületbe, ahhoz legalább két jelöltet kellett állítani. Arra gondoltunk, hogy hátha össze­jön annyi töredékszavazat, hogy a kompenzációs listáról bekerül valaki. Ez nem sikerült, így csak a kedvezményes listá­ról jutott be egy képviselőnk. — A pártokkal van-e kap­csolatuk? — Nem mondhatnám va­lami jó kapcsolatnak. De nem hiszem, hogy a kisebbségi ön- kormányzatoknak bele kellene épülni bármelyik párt politikai elképzeléseibe. — Az Önök véleménye sze­rint milyen a cigányság megíté­lése Tolnán? — Tolnán soha nem volt olyan éles ellentét a cigányság és a többségi társadalom között, mint az ország bármely pont­ján. Az előítéletek persze élnek, és meg is fognak maradni még sokáig. — De az előítéletek valami­ből csak táplálkoznak ? — Akad néhány cigány csa­lád, akikkel tényleg van prob­léma. — Várható-e, hogy a roma önkormányzat tevékenysége nyomán kedvező változás törté­nik ezen a téren? — Reménykedem benne. Az ifjúságra akarunk a legin­kább odafigyelni, hiszen rájuk még lehet hatni, ők nevelhetők, ráadásul a gyerekeknek meg­vannak az agyafúrt módszereik arra, hogy irányítani, befolyá­solni tudják a család idősebb tagjait-jó irányba. -s­Hír-Forrás Tolnai szereplői is lesznek a Zsákba­macska című, Rózsa György nevével fémjelzett TV-műsornak. Varga Zol­tán, aki a Bogyiszlói Népi Együttes táncosa, valamint unokahúga, Pataki Katalin, „Mr. és Mrs. Bogyiszló” néven, bogyiszlói népvise­letben vettek részt a műsor felvételén (e hónap elején), és a játékra kiválasztott sze­rencsések közé kerültek. Műsoron kívül megnyerték a stúdióban rendezett rock ’n’ roll versenyt. Hogy a műsorban is sikeresek vol- tak-e, az a televízió február 28-i, délután 18.20-kor kez­dődő adásából kiderül. Sötétedésig tart a ma délután kettőkor kezdődő farsangi bál Faddon, ame­lyet a művelődési házban rendeznek az alsós általános iskolások részére. Faddi hír az is, hogy a helyi képvise­lők hétfőn tárgyalják a köz­ség ’95 évi költségvetését. TOVÁBB Napok címmel március 15-én, és 17-18-án színes rendezvénysorozatot szervez Tolnán a helyi TO­VÁBB SZT. és a művelő­dési ház. Az esemény rész­letes programját lapunkban a közeljövőben ismertetjük. Tengelicen közmeg­hallgatások zajlottak a héten. A téma az önkor­mányzat '94-es gazdálko­dása, illetve a ’95-ös költ­ségvetési tervezet volt. A tengelicieket érinti az a hír is, amely szerint tegnap ren­dezték meg a tengelici álta­lános iskolások bálját, ma pedig az óvodások farsangi mulatságára kerül sor. Újabb sikert ért el a tolnai gimnázium egyik tanulója a Természet Világa című folyóirat pá­lyázatán. Az utóbbi években már hagyománynak számít, hogy a gimisek valamilyen díjat elhoznak erről a vetél­kedésről. Idén Kákonyi Ber­talan, a gimnázium 4.B. osz­tályos tanulója „A selyem­hernyó-pete kezelése és tá­rolása a XX. század elején” című pályamunkájával a Természettudományi Mú­zeum különdíját nyerte. A tehetséges gimnazista felké­szítő tanára - a korábbi Természet Világa-pályázati sikerekhez hasonlóan - Ste­inbach Ferenc, az iskola egykori szakoktatója volt. A díjátadásra ma, délután két órától, a budapesti Kossuth Klubban kerül sor. Még hó is volt Bár felkészültek a rövidujjú- ban-szandiban történő gyalog­túrákra, a napsütötte déli lej­tők füvén történő heveré- szésre, a tolnai gimi 45 fős kü­lönítményének megkegyelme­zett az időjárás: a szlovákiai Alacsony-Tátrában rendezett sítábor ideje alatt még hó is volt. Ezt aztán gyorsan ki is használták, és Beregi Károly (többek között) síoktató remek munkájának (is) köszönhe­tően, kezdő és haladó síelő egyaránt emlékezetes napokat élt át Bystra-n és Chopokon. Összpontosítás - keresztben a lejtőn Fotó: PAMER A második első osztály Kis pénz, kis haladás. Tengelicen évek óta építik a falu tornatermét. A Luca székéhez és a kakasdi faluházhoz hasonlóan ez is lassacskán készül. A mai beruházás-ínséges világban épp csak csorognak a pénzek, s ennek megfelelően haladgat a munka. Az épület már áll, fedett, most az ablakkeretek és esőcsatornák felrakásán dolgozik Varga Sándor bádogos és az önkor­mányzat építőbrigádja. Van esély arra, hogy még az idén átadják a létesítményt. Van esély, ha van pénz. Még 10 millió kellene ... fotó: ótós réka Fejcsóválók és dörgedelmesek Azt gondolván, hogy az én dol­gom a tartozás kifizetése, a pénzintézeté pedig - többek kö­zött - az, hogy ezt regisztrálja, tértem be derűsen egy olyan bankszerú'ségbe, afelől érdek­lődni: vajon a másfél éve letu­dott hiteltörlesztésemnek van-e már valami hivatalos nyoma is. Derűm azonban hamar meg- szeppenésbe váltott, mivel az ügyintéző rosszallóan csóválta a fejét, világossá téve, hogy az ügy 1,5 év alatt nem intéződött el - az én trehányságom miatt. Később illetékes helyről megtudtam, hogy ebben a do­logban mégiscsak a pénzinté­zetnek kellett volna lépnie. így rájöttem arra is, hogy az ügyin­téző szemrehányó fejcsóvája nem is nekem szólt, nyilván csak valamilyen mozgáskoor­dinációs zavar eredménye volt. A dolog nekem mellesleg külö­nösebb problémát nem okozott, hiszen a fejcsóváló amúgy gyorsan intézkedett, 5 perc alatt elintézte azt, ami másfél év során nem jött neki össze, és nem is küldött a sarokba, kuko­ricára se térdepelteiéit. Viszont eszembe juttatott egy magas beosztású hivatalnokot, aki pár éve igencsak kiakadt attól, hogy hivatalának egy tipikusan bü­rokratikus eljárását cikiztem. A „magas beosztású” dör­gedelmei óta persze jobban megválogatom a betűimet, pe­dig azóta is lett volna mit meg­írnom, az ő hivatalának műkö­dési zavarairól is. Bizony, nem egyszer fordul elő, hogy vétlen kisemberek a „dörgedelmes” hivatalnok hivatalának hibájá­ból több hónapos késéssel jut­nak jogos járandóságaikhoz, úgy, hogy ez a hivatalra nézvést semmiféle szankciót nem szo­kott maga után vonni. Tudom és elfogadom, hogy hibát mindenki elkövethet. Az­zal is tisztában vagyok, hogy a mindenféle hivatalokban rend­ben lefolytatott ügyek száma sokszorosan meghaladja a ba­kikét. Am azt is gondolom, hogy a hibákat illendő beismerni, az­tán pedig szokás megpróbálni jóvátenni azokat. Néha elég eh­hez egy bocsánatkérő mosoly, vagy egy „Ne tessen már hara­gudni”, olykor viszont katona­tiszteket meghazudtoló pénz-perkálás (lenne) az egyet­len üdvözítő módszer. Fejcsóva és dörgedelem helyett. sk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents