Tolnai Népújság, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-21 / 44. szám
4. oldal Megyei Körkép — Tamási És Környéke _________1995. február 21., kedd A városházán hallottuk A rendkívüli testületi ülésről szóló tudósításunkban utaltunk arra, hogy a képviselő-testület megállapította az ivóvíz- és csatornaszolgáltatás díjait, ám ennek összegét nem közöltük. Az oka az, hogy csak a közületi díjakra vannak számszerű adatok. Míg az ivóvíz 94 forint/ köbméter+áfa, a csatornaszolgáltatás díja 100 forint/köbmé- ter+áfa, addig alakossági fogyasztó esetében csak feltételesen lehetett a dijakat megállapí- • tani úgy, hogy az üzemeltető a közületi tarifákat a központi költségvetésből e célra nyújtott támogatás mértékével csökkenti. Az összegszerűségről egyelőre nincsenek adatok. Pont került az önkormányzati tulajdonú BM szolgálati lakások elidegenítési ügyének végére is, hiszen több mint fél éves előkészítés után a testület elfogadta a megyei rendőr-főkapitányság megállapodástervezetét, ami szerint az önkormányzat a BM szolgálati lakások szolgálati jellegének törlése fejében a bérlők részére történő elidegenítés után a lakások vételárának ötven százalékát átutalja a rendőrségi lakásalapra. Döntöttek a városatyák abban is, hogy a település két napközi otthonos óvodája továbbra is önállóan működik és egyidejűleg pályázatot írtak ki az intézményvezetői beosztásokra. Emlékeztetőül megjegyezzük: mindkét intézmény- vezető korábbi megbízatása tavaly július 31-ével járt le. A jogszabályban megjelenteken túl kritériumként szabták meg a pályázók részére az intézmények ésszerűbb és a költségvetés jelenlegi helyzetét jobban' figyelembe vevő működési koncepció kidolgozását, amit mellékleteként kell csatolni. A tervek szerint dr. Takács Gyula aljegyző a jövőben is döntő részben a pénzügyi gazdálkodási és adózási területen dolgozna, illetve segítené a cigány kisebbségi önkormányzattal kapcsolatos feladatokat is. Boda Ferenc: Amerikai atyafiság Több mint negyvennégy évig szolgálta lapunk olvasóit Boda Ferenc, aki az utóbbi húsz esztendő' első' negyedét tervező-, a többit olvasószerkesztőként dolgozta végig. Ezalatt nem írt, illetve csak ritkán. Akkor, ha egy-egy utazás élménye - mert utazni nagyon szeret - írógép mögé ültette. Most, hogy már néhány hónapja nyugdíjas, jelentkezett egy riportkötettel, az Amerikai atyafiság- gal. Erről szólunk az alábbiakban. — Chicagóban voltunk egy hónapig a nejemmel, a bűn klasszikus hazájában - kezdte a „mesét” Boda Ferenc -, és ott nyugodtan éltünk, jár- tunk-keltünk. Három hónapja jöttünk haza, s azóta azt tapasztaltuk, hogy ellopták a gyerekek autóját - Ukrajnába vi(he)tték -, kivágták az ötméteres fenyőfánkat, két hete betörtek a tanyánkba. Igaz, ennek a tettese a múlt héten előkerült - nevet bosszúsan. — Feri, e szemléletes kontraszt után el kellene mondanunk, miért éppen a Tamási és környéke oldalban beszélgetünk a könyvedről. — Igen. Igen. A mi családunk anyai ága Miszlához kapcsolódik, a feleségemé Di- ósberényhez és Hőgyészhez, de van egy mellékága a Bö- röcz famíliának, ami Kisszé- kelyhez. Chicagóba a sógorom, Niki János meghívása érkeztünk, s ennek a vendégeskedésnek az eredményeként született meg a kötet. Amerika egyébként vérségi viszonyban van az egész világgal, így jóformán minden magyar család kapcsolódik valahogy, ha nem is rokoni szálakon hozzá. Ezek az emberi kapcsolatok túléltek minden állami nehézséget, azt is, amikor mi üzentünk hadat nekik. Az elmúlt negyven évben senkit nem dicsértek meg a kinti rokonságért. Számomra úgy tűnik, mintha nem tanultunk volna eleget Amerikától, vagy amit tanultunk, azt nem kellett volna. A magyar ember ugyanis nem lett a technika barátja, aki viszont kimegy, annak a munkáját ezerféleképpen segíti. De példának hozhatnám a néger kérdést is: ott megtanulták, hogy dolgoznak és egyik sem állam az államban. Amerikaivá akarnak válni ... A riportkötetem címe a családok és az országok kapcsolatát is jelenti, az amerikai jelenlétet a mindennapokban. Ismert például, hogy rengetegen vándoroltak ki, aztán visszajöttek, de nem üres zsebbel. A mi miszlai házunk is ezért készülhetett el cseréptetővel - ritka volt az ilyen - a 20-as években. Jó, jó, volt itthoni örökség is, igaz, az hat felé oszlott, ám az amerikai vagyonból egészen jól lehetett élni. — Azt írod a könyved alcímében - bizonyára nem minden célzás nélkül -, hogy: Miszlán, Diósberényben a verebek nagyobbra nőnek, mint Chicagóban . . . — Igen. A régivágású politikusok közül néhányan ma is megengednek maguknak ilyen lekezelő kijelentéseket. Mi erre, a nagyobb verebekre, nem vághatunk fel, mert magunkat csapnánk be. Egyébként ma is vannak a középszerű üzemek vezetői közül olyanok, akik a megváltó amerikai kapcsolatokban gondolkodnak. Mit akarnak, ha a magyar szalámi a 201. a sorban, miért hiszik azt, hogy a szekszárdi bor a legjobb a világon? Ott is ezerfélét gyártanak és mindenki a saját ízlésének megfelelőt teszi az élre, azt választja. Amerika egyébként senki helyett nem dolgozik. Ott az egyszerű ember következetes kuporgatással eljut oda, hogy tőkécskét gyűjt, itt, nálunk viszont az infláció miatt nem megy semmire ilyen módon. Ott a gyár ösztönöz azzal, hogy betesz a nevedre ezer dollárt, hogy tegyél mellé te is és ezzel néhány éven belül kistőkés vagy. Hozzá tudsz nyúlni. Ott mindenért meg kell nagyon dolgozni, de a cég meg is fizet és mindent megtesz, hogy jól érezd magad. Ott a munkáltató és a dolgozó jó viszonyban vannak. Nem szakad meg a munkás, de tisztességesen végzi a dolgát, mert senki nem akar munka- nélküli lenni. — Bizonyára más gondolatot is kiváltott benned, a „kuriózumot kereső átutazóban” az az egy hónap és az ki is derül a jó stílusban írt, olvasmányos kötetedből. Kinek ajánlod az Amerikai atyafiságot? — Mindenkinek, aki érdeklődik a világ dolgai iránt. — Hol lehet hozzájutni? — A Népújság kézbesítőin keresztül az egész megyében - az AS-M Tolna Megyei Irodájában is megrendelhető: 7100 Szekszárd, Liszt F.- tér 3., telefon: 74/316—211 -, kapható Szekszárdon a Sajtóház újságos boltjában, a megyei könyvtárban, az 50-es ABC melletti könyvpavilonban. Vidéken megvásárolhatják - a volt Tamási járás területén - a simontomyai könyvesboltban, a tamási könyvtárban - tárgyalunk a könyvesbolttal is - a szakályi Csillag ABC-ben, Miszlán, Diósberényben és Hőgyészen is, hiszen mind-mind valahogyan érintett település könyvben. — Köszönjük az ismertetést, a ránk szánt időt. Sok olvasót kívánunk! Ékes László Amerika egyébként vérségi kapcsolatban van az egész világgal fotó: gottvald Később minősítenek Tisztában vagyok vele, mit vállaltam, nem karriervágyból pályáztam a koppányszántói polgármesteri székbe. Nagyon jó volt nekem tapasztalatszerzés céljából az előző két és fél év, amit kézbesítőként töltöttem a faluban, hiszen - akarva-aka- ratlanul - beleláttam a családok kisebb- nagyobb gondjaiba. Ez, valamint a megelőző négy év képviselői munkája és a biztatás, a megelőlegezett bizalom adott erőt, hogy belevágjak. Tudom, a 261 szavazatból a rám leadott 205 a választást megelőző időre szólt, a munkámat, később minősítik majd. A költségvetés ismerete nélkül nem ígértem nagy dolgokat. Azt mondtam, amit meg tudunk csinálni, ami enyhíti az emberek apró-cseprő gondját, azzal próbálkozunk. Nem hiszem, hogy én vagyok pesszimista, de az önkormányzat nagyon nehéz helyzetben van. Ha csak pár százezer jönne, már lehetne tervezni. De . . . Mivel egy-két dologhoz magam is értek, azért nem ijedek meg a munkától. Szeretném megszólítani a fiatalokat, hogy elsősorban kisebb társadalmi megmozdulásokban vegyenek részt. Számítok a képviselő-testületre és a falu minden okos ötlettel előálló polgárára is, hogy a közérzetjavító dolgokat elvégezhessük. A terhek, köztük a lakossági terhek is egyre növekednek, ezért a fejlesztésre egyetlen módot látok, a pályázatot. Ugyanis azzal lehet plusz pénzekhez jutni. A községünkben 509-en élünk. Ha a lakosság megoszlását vesszük, akkor elmondhatjuk a következőket: 14 százaléka a kereső foglalkozású, 14 százaléka a munkanélküli segélyen, jövedelempótló támogatásban részesülő, illetve gyed-en, gyes-en lévő, 19 százaléka a csecsemő, az óvodás, illetve az iskolás korú, 48 százaléka a nyugdíjas vagy nyugdíj rendszerű ellátásban részesített és 5 százalék a jövedelem nélküli. A számok önmagukért beszélnek. Egy megoldás lenne, ha valahogy munkát tudnánk Szántóra csalogatni. Az igazi a bedolgozás volna, gombatermesztésről, seprűkötésről, gyógynövénytermesztésről, valamint a konzervgyári igények kielégítéséről lehetne szó. Ebben segítséget ígért a munkaügyi központnál Németh Ferenc. Azt mondta, kijön, addig felmérjük az igényeket, aztán megbeszéljük. Nem akarom tovább szaporítani a szót: ha élvezem a képviselő-testület támogatását és a falu bizalmát, akkor remélem, érünk el eredményeket, ha nem, akkor lesz erőm felállni . . . Bemutatkozott: Niklai János Jótékonysági hangverseny Simontomyán A simontomyai SOS Szeretetszolgálat jótékonysági hangversenyt rendez február 23-án, csütörtökön délután 16 órakor a helyi művelődési házban. A műsorban fellép az óvodás csoport, az általános iskola énekkara, színjátszó csoportja, a művelődési ház tánccsoportja és a felnőtt énekkarok is színesítik a programot. A bevételt az eredményesen működő SOS-ház berendezésére, az ott folyó foglalkozások támogatásra fordítják. A jótékonysági szándékkal lebonyolítandó rendezvényre várják mindazokat a simontomyai polgárokat - a település vonzáskörzetébe tartozó érdeklődőket is -, akik e nemes célra áldozni tudnak és akarnak. * Göncz Árpádné, a köztársasági elnök felesége, a Kézenfogva Alapítvány kuratóriumának elnöke látogat el a tervek szerint március 16-án 14 órakor Simontornyára. A first lady a Sió-parti nagyközségben a fogyatékos gyerekekkel, a velük foglalkozókkal, az eredményekkel és a gondokkal ismerkedik meg majd. Ég a tőzeg. Jól látszik a 65. számú útról, hogy a Szakály alatt, Regöly határában - nem ott, ahol tavaly - ég a nemzeti vagyont képező tőzeg. Sokmilliós oltásra ma még nem gondolnak, de ha lenne egy tőzegügyi miniszter . . . fotó: gottvald Tettek a kórházért Pincehelyen Azt mondják, soha az életben nem voltak még annyian a pincehelyi kultúrházban, mint akkor, amikor a kórházért fogtak össze a helyiek és a környék lakói, néhány lelkiismeretes ember akciójának cselekvő részeseként. ígéretünkhöz híven most elmondjuk, hogy a kezdeményezés megértőkre talált, erkölcsi és anyagi sikerrel járt, ugyanis 400.000 forinttal gazdagították a sebészeti alapítvány számláját. Ebben benne van az elővételben, illetve a helyszínen eladott jegy, a tombola, a magánszemélyek és kö- zületek adománya, valamint az egyéb - például szendvics eladásából származó - bevétel. A tételes elszámolás és a befizetés megtörténtét igazoló csekkeket bárki megtekintheti. Van olyan információnk is, hogy a ráké- szülés alatt „volt mozgás” az alapítvány számláján. Az eseményről beszámolt a Magyar Televízió is. Nos, most idekívánkozna ismét a rendezők, a szereplők neve, és mindazoké, akik önzetlenül segítettek, jegyet vásároltak, anyagiakat adtak, szendvicset, süteményt, üdítőt, bort vittek a fellépőknek vagy más módon járultak hozzá a nemes célú rendezvény sikeréhez. De legszívesebben leírnám azoknak a keveseknek is a nevét is, akik viselkedésükkel „belerondítottak” az ünnepbe és a jószándékú szervezők kedvét alaposan megkeserítették. Lelkűk rajta. Mert ünnep is volt az a többször emlegetett jótékony- sági bál Pincehelyen. Az emberség és az önzetlenség ünnepe. Mivel tudom, a feltételes mód most némileg magyarázatra szorul, így megteszem. A felsorolás elején lévők már megkapták és megérdemelték a publicitást, bár nem igényelték, a segítők névsorát viszont terjedelmi okokból nem tudjuk megjelentetni. így csak abban bízhatunk, hogy mindenki tudja, ki(k)ről van szó. Az irigy, közömbös pitik viszont nem érdemelnek se figyelmet, se említést . . . Az elszámolás számai beszédesek! Hagyják figyelmen kívül az okoskodókat, a célt nézzék! Mi a Népújsággal minden az elmúlthoz hasonló kezdeményezésben partnerek leszünk. - ékes -
