Tolnai Népújság, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-15 / 39. szám
4. oldal Dombóvár És Környéke 1995. február 15., szerda Megyei Körkép — Krimi krónika A várongi téesz majorjából vitték el ismeretlen tettesek egy műtrágya őrlő gép két járókerekét, illetve agyát január 29-én. Ezzel hét ezer forint kárt okoztak a szövetkezetnek. Csikóstőttősön február 3-án családi házba törtek be ismeretlen tettesek. A kazánház felőli bejárati ajtót feszítették ki, így jutva be az épületbe. A házból iratokat, arany-, ezüst ékszert vittek el. A kár 31 ezer forint. A döbröközl téeszhez tartozó, gyulaji kerületben lévő sertéstelepre kerítésfeszítés módszerével hatoltak be február 4-re virradóra. A sertéstelepről 24 darab - egyenként 18-20 kilós - malacot loptak el. Az anyagi kár 200 ezer forint. Dombóváron, az egyik parkolóban leállított személygépkocsiról „fújták meg” a két első kereket február 9-re virradóra, ezzel a gépjármű gazdájának 10 ezer forint kárt okoztak az ismeretlen elkövetők. Egy emeletes lakáshoz tartozó pincehelyiségbe hatoltak be Dombóváron február 10-re virradóra. A pincébe lakat lefeszítés módszerével jutottak be az ismeretlenek. Innét horgászbotot, fúrókészletet, satut tulajdonítottak el, melynek értéke körülbelül 30 ezer forint. Továbbra is lopják a Mon- tain-Bike kerékpárokat Dombóváron. A tolvajok rendkívül nagy bátorsággal rendelkeztek akkor, amikor február 9-én egy családi ház udvarából tulajdonítottak el egy 20 ezer forint értékű kerékpárt. Az országos versenyen szerepelnek A dombóvári szakmunkásképzőben befejeződött Szakma Kiváló Tanulója verseny során az országosra továbbjutottak nevei: A szerkezetlakatos szakmából König Krisztián. Épület villanyszerelő' szakmából: Horváth Áron. Az épület-asztalos szakmából: Hopp Richard. A cipőfelsó'rész-készítő szakmából: Fehér Tímea. A női ruhakészítő szakmából: Trick Nikoletta. A Disel-moz- donyszerelő szakmából: Cső- gör László. A szobafestő szakmából: Szabó Róbert és Deme Zoltán. A kőműves szakmából: Lukács Lajos. További eredményes szereplést kívánunk. Közmeghallgatás Csikóstőttősön Nagy érdeklődés kísérte a napokban Csikóstőttősön megtartott közmeghallgatást. A résztvevőket Körmendi József köszöntötte és külön üdvözölte dr. Szabó Imre országy- gyűlési képviselőt. Körmendi József tájékoztatót adott az 1994. évi testületi és hivatali munkáról, ismertette az ez évi költségvetési koncepciót. A lakosság köréből többen is hozzászóltak, és kérdéseket tettek fel. A válaszokat Körmendi József és dr. Szabó Imre adta meg. A hozzászólások között érdeklődtek az esetenkénti közösségi munkáról. A foglalkoztatásnak e formája az idén teljesen megszűnik, a közhasznú munkában négy főt foglalkoztat a hivatal. A csapadékvíz-elvezetésről Körmendi József polgármester elmondta, hogy az átmenő, dombóvár-bonyhádi úton remélhetőleg rövidesen megoldódik a régi problémája a falunak. A község lakói úgy ítélik meg, hogy kevés a községnek az állami támogatás. Azért is, mert korábban is, és szerintük ma is elmaradott a település. Kifogásolták, hogy Csi- kóstőttős miért marad ki az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe kerültek támogatási rendszeréből. A válasz nem nyugtatta meg kellőképpen a résztvevőket, ami úgy szólt, hogy aki valamilyen beruházásba kezdett, az kizáró tényező ebből a körből. Mint azt Körmendi József hozzátette, korábban sem volt megkezdett beruházása a községnek, s akkor sem kapták meg ezt a támogatást. Munkahely teremtésről is érdeklődtek. Mint azt dr. Szabó Imre elmondta, négy cég települ Dombóvárra, közülük valamelyik a környező községeknek is ad némi munkalehetőséget. Fölvetődött az is, hogy negyven éves kor felett nehéz elhelyezkedni. A sorozatos gyilkosságok félelmet keltettek az emberekben, s ennek kapcsán vetődött föl a lakosság körében - s kérték a jegyzőkönyvben való rögzítését is -, hogy előre megfontolt, szándékosan elkövetett bűncselekmény során a halál- büntetés visszaállítását kérik. Szóba került a munkanélküliek továbbképzése, fölvetődött a telefon, és a kötbér elszámolása is. Gyűjtemény Kaposszekcsőn Kaposszekcső községe gazdag gyűjteményt mondhat magáénak, ez hosszú évek, évtizedek eredménye. A gyűjtó'munkában nagy érdeme van többek között Gyarmati Jánosnénak, az általános iskola magyar-történelem szakos tanárnőjének is, aki huszonkét éve tanít a kaposszek- csői iskolában. A régiségek gyűjtésével egy fiatalon elhunyt pedagógus kolléga, Francz Károly kezdett el foglalkozni. Az első darabokat, így a korsókat, vasalókat Csikóstőttősön gyűjtötték, amikor még önálló iskolaként működött. Egy szekrényre való anyagot ,Jioztak” így össze. 1975-ben az iskola, s vele együtt a gyűjtemény is Ka- posszekcsőre került. Az akkori úttörőmozgalom keretein belül folyamatosan bővült, gyarapodott az anyag. A rajok, őrsök járták a falvakat, a legtöbb régiség kaposszekcsői, csikós- tőttősi padlásokról került elő. A későbbiekben a lakosság már nem várta meg a gyerekeket, maguktól hozták a múzeumba a fellelt darabokat. A kutatások során régi bútordarabok is előkerültek. Az éveken át nagysikerrel az iskolában működő honismereti szakkör - a kutató munkában is nagy részt vállaltak - országos társadalomkutató versenyt is nyert. Jelenleg a szakkör - sajnos - már nem működik, de hiányzik az iskola életéből. A történelem órákat többnyire a múzeumban tartják, a gyerekek ettől is nagyobb kedvet kapnak, lendületesebben tanulnak. A szakkör nincs elfeledve, mert mint azt Gyarmati Jánosné pedagógus elmondta, ő is azon van, hogy mihamarabb legyen. — Milyen történelmi korok eszközei, használati tárgyai találhatók itt? - kérdeztük Gyarmati Jánosáétól. — Főleg a 19. század paraszti életének munkaeszközei, a kenderfeldolgozás szinte valamennyi használati tárgya megtalálható. A nemrégiben restaurált templomok toronydíszei is itt kaptak helyet. — Melyik a legidősebb darabja a gyűjteménynek? — A Szent Dávid királynak és prófétának 1786-os kiadású, magyar nyelvű zsoltárkönyve. Valószínűleg papír- gyűjtés során kerülhetett elő. Ilyen alkalomkor több német nyelvű Bibliára is leltek a „ke- resgélők”. Rendkívül szépek a díszített üvegek, a polcon eredeti csendőrsisak is található. A gyűjtemény része egy 1862-es latin nyelvű obsit, vagy az 1902-ben egy kiállításon kiadott oklevél is. — Ki gondozza, ápolja a múzeum anyagát? — Az önkormányzat segítségével végleges helyet kapott a gyűjtemény. Állandóan nem működik, de időnként, amikor vidékről érkeznek látogatók akkor kinyitjuk a házat, hogy megnézhessék a régmúlt emlékeit. A takarításban, a rendszerezésben a gyerekek segítenek. Úgy érzem, a gyűjtemény - ami még nem teljes - létezése, nemcsak az iskola a falu érdeme is. A gyűjteménynek jelentősége majd tíz-húsz év múlva lesz igazán, amikor a gyűjtésnek már a lehetősége sem lesz meg. Már ma is nehéz hozzájutni egy-egy régi tárgytól, ugyanis a családok nehezen szabadulnak meg a padláson fellelt régiségektől. Ez a könyv a legrégibb fotó: degré Köztéri szobrok Dombóváron A Munkásszobor: Radó Károly dombóvári származású szobrászművész alkotása. A Kazán és Gépgyártó Kft. (volt Láng Gépgyár) parkjában van, Dombóvár ipari negyedében. Ez a második munkásszobor, elődje Csikós Nagy Márton 1975-ben készült faszobra. Sorsa viharos volt, jelenleg nincs köztéren Dombóváron, a Képzőművészeti Lektorátus lebontatta. (Emlékét a Balázs Béla stúdió filmje őrzi.) Helyére került 1978-ban a „Hegesztőmunkás”, ma ez a munkásszobor. Életnagyságon felüli figura, álló alakos bronzszobor. Hegesztő munkásportré: munkásruhában, kezében hegesztőpajzs. Radó méltatói szerint „Művei a sűrí- tettség, szűkszavúság, tömörség lényegre mutató egyszerűség mintadarabjai. - Lényegesnek véli mesterségbeli készségeinek szakadatlan gyarapítását, szobrainak létrehozása közben a munkafolyamatok elemző ellenőrzését...” A volt Láng Gépgyár fontos folyamatára utal, hogy a szobor hegesztőtechnikával készült. A művész műhelyében az egyik Munkás szobor, fotó: -sa itteni szakmunkás segédletével történt a kivitelezés. Méltán nevezik hegesztőszobomak is. Mindkét alkotást az akkori gyári kollektíva munkájából finanszírozták. Radó Károly (1925. Dombóvár): A helybeli gimnáziumban érettségizett. 1952-ben a Képzőművészeti Főiskolán diplomát szerzett Pátzay Pál növendékeként. Látásmódjának középpontjában kezdettől fogva az ember testi és lelki szépségének korszerű kifejezése áll. 1957-től rendszeresen kiállít külföldön és Magyarországon. Munkássága elismeréséül 1957-ben Derko- vits-díjat, 1962-ben Kisplasztikái díjat kapott. 1952 óta tagja a Művészeti Alapnak, 1954-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, 1964-től a Szakértői Bíráló Bizottságnak. 1988-ban tanulmányúton vesz részt Los Angelesben. (Készült: „Alkotók és pályaképvázlatok” múzeumi kiadvány és adatközlés alapján.) Dr. Szőke Sándorné Ismét a koncepcióról Dombóvár Város Önkormányzata hétfőn újra tárgyalta a város 1995. évi költségvetési koncepcióját. Az előző években vállalt kötelezettségek miatt a költségvetésben 98 millió forint hiány mutatkozik, ami rányomja bélyegét az 1995. évi tervezésre. A pénzügyi bizottság által előterjesztett koncepciót a pénzügyi hiány csökkentésére tett intézkedések jellemezték. A tárgyalás során kialakult heves indulatok nem csillapodtak, hiszen minden bizottság ragaszkodott a területén jelentkező feladatok ellátásához szükséges pénzeszközökhöz, de bízva a költségvetés I. félévi felülvizsgálata után esetleg javuló pénzügyi kondíciókban. A költségvetés készítésének alapelveit 13 pontban rögzítette a testület: nem kerülhet sor hitelfelvételre és a helyi adók emelésére, új beruházás nem indulhat, biztosítani kell az intézmények működését, meg kell vizsgálni az önkormányzat vállalatainak bérbeadási lehetőségét, és felül kell vizsgálni az intézmények működését. Megtárgyalta és elfogadta a testület az ÁFÉSZ központ Hunyadi tér 7. szám alatti telephelyére előterjesztett beépítési tervet. Intézményvezetői pályázatok kiírásáról is döntöttek a képviselők, mivel a szakmunkásképző intézet igazgatójának megbízatása 1995. július 1-én lejár, és az elmúlt évben létrejött Móra Ferenc Általános Iskola intézményvezetői pályázati eljárás eredménytelenül zárult. Czétányné Varroda Kurdon A könyv mindenkihez szól Csaknem bizonyos, hogy Kurdon, a téesz-majorban már korábban megüresedett épületben egy olasz vállalkozó varrodát létesít, ezzel munkát adva több mint ötven asszonynak. Hogyan került a vállalkozó Kurdra? Dr. Szabó Imre, országgyűlési képviselő telefonon kereste föl Cser Istvánt, a község polgármesterét azzal, hogy az olasz vállalkozó - akinek már van egy varrodája Dombóváron is - vidéken keresi a lehetőségét annak, hogy varrodát telepítsen. Az olasz képviselő több alkalommal is járt már Kurdon, fölmérve a területet, s a felszabadult üzemrészt megfelelőnek találta a varrodának. A teljességhez tartozik, ami a község javára írandó, hogy a vállalkozó többek között Sásdon, Kaposszekcsőn is járt már, de mégis Kurd mellett döntött. A következő lépés az volt, hogy Cser István polgármester levelet küldött a község valamennyi munkanélkülijének, és járadékosának, tájékoztatva őket a lehetőségről. Az ajánlatra Kurdról harminckilencen, Csibrákról huszonhármán, Gyulajról négyen jelentkeztek munkára. Szakzsargonnal mondva: ha minden „flottul” megy, legkésőbb július 1-jével megkezdődhet a gyermek felsőruhák varrása a varrodában. Végül is a varroda beindulásának semmi akadálya nincs, csupán a tulajdonos - aki holnap, 16-án érkezik Kurdra - és a téesz közötti egyezségen múlik. A 26 éves dombóvári Sárhegyi Csaba születése óta mozgássérült, tolókocsihoz kötött, ügy érezte, nagyon sok téves előítélet, elképzelés él az emberekben róla, illetve a hasonló sorsú emberekről. Mindössze egy hónap alatt vetette papírra - 150 oldalon - a gondolatait. Ha össze akarjuk foglalni, mi a mondanivalója, íme egy idézet: „...hogy elősegítse az egészséges és sérült emberek egymáshoz való közeledését és a mindennapi életben lezajló természetes és rendszeres érintkezését...” — Hogyan született meg a leendő könyv gondolata? — Az alapgondolat a helyzetemből fakadt. Rengeteg olyan motívum van a betegségemben, amely félreérthető, a társadalom nem megfelelően tud elfogadni. Nap mint nap tapasztaltam, amikor kimentem az utcára. Sokat gondolkodtam azon, hogy ennek mi az oka, s rájöttem, nem biztos, hogy az egészséges emberekben van a hiba, hanem kevesen tudnak a problémáról. Ekkor gondoltam arra, hogy fogok és írok egy könyvet, amely egy kicsit jobban engedi megvilágítani ezeket a gondolatokat. Több mint tíz éve, hogy olyan irányba kezdtem el gondolkodni, hogy kimegyek az utcára. Ehhez nagyon nagy erő kellett és ekkor bizony sok kellemetlenségnek voltam kitéve. Az embert ezer és ezer hatás éri, de ezek ma már nem jelentenek problémát. — Mi a könyved címe, és kikhez szól? — „Tolókocsiban élni (avagy: Miért olyan, amilyen?)” Persze, ez a cím nem végleges, még változhat. És mindenkihez szól. Az első része afféle önéletrajz, a második a tematikai feldolgozása a betegségemnek. A társadalom színe előtt sokkal kevesebben vannak sorstársak, mint valójában ahányan vannak. Úgy tapasztalom, hogy sok hozzám hasonló, nálam jobb helyzetben lévő, akinek nem okozna gondot, hogy emberek közé menjen, az el van „dugva” a szobában. — Lesz-e folytatás, illetve találtál-e már kiadót? — Ha már néhány embernél elérte a célját, akkor érdemes volt megírni, és nincs szükség folytatásra. A kéziratot kedves magyar tanárom Wéber József is elolvasta, ő írt hozzá utószót. Hogy van-e kiadó? Az még sajnos nincs, de próbálkozom, keresem azt, aki szívesen kiadná, megjelentetné. — Az íráson kívül mivel foglalkozol? — Legtöbb időmet az emberek között járva szeretem eltölteni, de szívesen hallgatok zenét is. Gyakran olvasom a Bibliát, és szívesen a tudományos jellegű könyveket. A legtöbb időmet mégis a torna tölti ki, ugyanis a fejembe vettem, hogy az idén föl kell állni a tolószékből.
