Tolnai Népújság, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-11 / 36. szám

1995. február 11., szombat Hétvégi Magazin 13. oldal Ha fájnak a „mankók” A házi lábgyógyászat Az idős kor egyik kellemetlen kísérője a lábfájás. A lábfej megdagad, néha úgy földuzzad, hogy az egyébként kényelmes cipőt, sőt a papucsot sem lehet fölhúzni rá. Szerencsére ezen a bajon - ha nem valamilyen betegség vagy jókora túlsúly következ­ménye - az esetek nagy részé­ben házilag is lehet segíteni. A kúra lényege: lábaink rendsze­res, gondos ápolása és folyama­tos karbantartása. A fájós, puffadt lábfejnek az áztatás valóságos jótétemény. Készítsünk langyos áztatóvizet, tegyünk bele egy kávéskanál­nyi sót és keverjünk el benne ugyanennyi sampont. Legalább 8-10 percig pihentessük benne lábainkat, majd alaposan dör­zsöljük szárazra. Ügyeljünk arra, hogy a lábujjak között se maradjon nedvesség. Ezután habkővel vagy dörzskefével, reszelővei gondosan távolítsuk el a bőrkeményedéseket, a föl— fölpattogzó, reszelős hámréte­geket, végül pedig kenjük be vékonyan krémmel vagy olaj­jal. A megviselt, kivörösödött lábfejnek visszaadhatjuk nor­mális színét is néhány savanyú növényi nedv segítségével: az uborkalé vagy a citromlé igen jó fehérítő hatású. Hasonló eredményt érhetünk el, ha vé­kony uborka- vagy burgonya­szeletekből készítünk lábpako­lást. Csökkenthetők vagy meg­előzhetők a lábpanaszok a házi „iszap-pakolással” is. Főzzünk meg két nagyobbacska burgo­nyát, törjük meg és keverjünk hozzá egy kevés tejet. Ezzel alaposan masszírozzuk át boká­tól lefele az egész lábfejet - né­hány alkalom után már tapasz­talhatjuk, hogy enyhül a bőr ér­dessége s visszatér normális színe. A masszás egyébként önma­gában is jó ellenszere a lábfá­jásnak, a bokadagadásnak. A műveletet mindig a lábhegynél kell kezdeni. Minden kis ízüle­tet alaposan vegyünk munkába, s a masszírozó kezek lassan ha­ladjanak a boka felé. Ezzel megélénkíthetjük az elhasznált, visszaáramló vér keringését, s megszüntethetjük a bokadaga- dást. Befejezésként térjünk vissza a lábujjakhoz: jól moz­gassuk át valamennyit, hogy a rozsdás ízületek fölfrissüljenek, majd a házi kúra zárásaként mind a tíz lábujjat erőteljesen húzogassuk meg.- oh ­Az ingruha átváltozásai Tavaszi toalett-tanács dereshajúaknak Lassan kifelé megyünk a tél­ből, ideje hát házi számvetést készíteni, hogy ruhatárunk mely darabjait hordhatjuk az ó-módiság vádja nélkül s me­lyek szorulnak némi fiatalí­tásra. A nagymamák, nagymama- korúak - akiknek többsége va­lamennyire jártas a szabás­varrásban - bátran szakítsanak azzal a hiedelemmel, hogy az ötödik-hatodik X-en túl már csak, úgymond, öreges ruhák­ban illendő járni. Ennek jegyében érdemes elővenni a két-három évtized­del ezelőtt olyannyira elterjedt ingruhákat. Annak idején ez volt az alapruha, ami dzsörzé- ből, szövetből, selyemből, fla­nelből, flokonból, zsorzsetből készült és szinte elnyűhetet- len. A fiókok mélyén biztosan rejtőznek úgynevezett uclivar- rásos ruhák is. Nézzük, mit varázsolhatunk belőlük? 1. Csíkos ingblúz készít­hető a régi vászon vagy puplin ingruhából, persze csak, ha nem változott a méret. Vágjuk le blúzhosszúságúra, a mara­dékból ferdeszálirányba szab­junk nyakkendőt. Ha a váll túl keskeny és csapott, akkor új vállrészt kell szabni, hogy egy kis válltömő beleférjen. Varr­hatunk rá két foltzsebet, ta­vasszal kosztümhöz viselhető. (1- rajz) 2. Karcsúsított mellény ­régi uclivarrásos szövetruhá­ból (2. rajz). Valószínű, hogy nem elég bő a ruha felsőrésze, nem telik ki belőle egy mel­lény, ezért az aljából kell szabni. Csinos a mélyített V- alakú kivágás. Eldolgozása rolnival történik, ez folytató­dik deréknál egy gomblyukat helyettesítő rolnipántba. 3. Mellény-szoknya ÖSZ- SZEÁLLÍTAS - szintén régi uclis ruhából, ha az ujját föl­használjuk a mellény csípőré­széhez. Hogy még elegánsabb legyen, horgoljuk körbe azo­nos színű fonallal és csinál­junk vendéggombolást. (3. rajz) 4. Kötényruha, ami ismét nagy divat, mélyen kivágott nyakkörrel, elől végiggombo- lósan. Ez elsősorban idősebb, teltebb nőknek ajánlható (4. rajz); kényelmes, praktikus és régi ruhából jól kialakítható. Ha kissé szűknek bizonyul, akkor az eleje közepén a gom­boláspántot idegen anyagból szabjuk ki - ez körülbelül 5 cm plusz-bőséget jelent. Záhonyi Lujza Ferenczy Europress Szagtalanításra ecet, ital ellen olaj Vendégváró, vendéglátó furfangok Az ecet a vendégek távozása után segít elűzni a lakásból á dohányfüst kellemetlen szagát, mert remek légtisztító. Éjsza­kára tegyünk be egy tálnyi ece­tet a bagófüstös szobába. A kárpitozott bútorból is eltávo­lítható a kellemetlen füstszag, ha ecetes ronggyal átdörzsöl­jük. Ha vendégeket vártak, régen nem borították be alufóliával az étel felszolgálására használt la­pos tálat. Ekkor ugyanis a fris­sen sültek enyhe fémes ízt kap­tak volna. Az átlátszó fóliától mindez nem következett be. A véletlenül megmaradó, de már kiszáradt marcipánt sem kell eldobni. Ha valamikor édes süteményt sütünk, reszeljük bele a tésztába. A hűtőszekrényben nem csak hagyományos jégkockát állítha­tunk elő. A jégkocka készítés­hez használt edénybe tegyünk először némi gyümölcsmaradé­kot - például eperdarabkákat vagy egy-egy szem bogyós gyümölcsöt -, majd öntsünk rá vizet és tegyük be hidegre. Ha feltálaljuk, a ritka csemegénk­nek örülni fognak a vendégek. Mit tegyen, aki vendégségbe indul, de nehezen bírja az italt? Még indulás előtt igyon meg egy kanál olívaolajat! Ez majd segíti semlegesíteni a szesz ha­tását. A pszichológus naplójából 0n hogyan reagál az áremelésekre? A tapasztalatok szerint az inflá­ció januári meglódulása leg­többünket ugyan közvetlenül és erősen érint, de nem egyformán reagálunk rá. Vannak, akik valósággal bé­nultságba esnek; mások indula­tos, dühös kitörésekkel vezetik le haragjukat. S akadnak, akik úgy fogják föl, hogy mérgelő- déssel nem lehet változtatni az egyénen kívülálló dolgokon; például azért, mert a gazdasági folyamatoknak belső törvé­nyeik vannak, amelyekre az óhajok, szándékok nemigen hatnak. Bár jelenlegi viszonyaink között kevésbé népszerű, de jó meggyőződéssel mégis az ön­mérséklet, a józanság ajánlható. Tegyük hozzá, nem politikai meggondolásból, hanem a lelki egészség okán. Ma már tudo­mányosan bizonyított, hogy a betegségek tekintélyes része az idegrendszer feszültségeire ve­zethető vissza; az idegeskedés, a fel-felkavarodó indulat szá­mos kóros elváltozás forrása. Vagyis nemcsak jelképes, ha­nem valóságos igazság az, hogy nem attól kapunk gyomorfe­kélyt, amit megeszünk, hanem amin rágódunk. A szorongással, feszültség­gel átitatott szervezetben a fizi­ológiai folyamatok eltorzulnak, s ha ez tartóssá válik, az érintett testrészek, szervek működési zavarai is állandósulnak. A szív és érrendszer, az emésztőszer­vek, a légzőrendszer számos betegsége, a daganatok, az epe- és vesekőképződés hátterében gyakran lelkiállapotunk zava­rai, alkalmazkodó képességünk gyöngéi rejlenek. A következtetés önként adó­dik: ha tartósan és rendszeresen az indulatok hatalmába kerü­lünk, a gondokon ugyan nem enyhítünk, ám gyarapítjuk baja­inkat, mert kaput nyitunk kü­lönféle betegségeknek. Prob­lémáinknak mindig vannak elemei, amelyekre magunk is találhatunk megoldást. Jelen esetben a családi költségvetés alaposabb átgondolásával, ész­szerűbb beszerzésekkel, életvi­telünk apróbb-nagyobb kor­rekcióival tompíthatok a káros hatások. Dr. Takács Ilona Szobanövények A Fittonia A Szekszárdiéi néhány kilomé­terre lévő' Decs-Szőlőhegyen találjuk az L & M virágkeres­kedést, ahol cserepes virágok százait gondozzák. * Az L & M virágkereskedés­hez tartozó szekszárdi Atrium virágüzletben dolgozik Viola Miklósné, Szilvia, aki a Fitto- niát, ismertebb nevén Hálósle­velet mutatja be. A Fittonia alacsony növeke­désű, a talajon elfekvő, igen dekoratív levelű kúszónövény. Feltűnő fehér vagy vörös levé­lerei hálózatot képeznek a zöld levélfelszínen és sokan éppen azért vásárolják meg, hogy nö­vénygyűjteményükbe új „színt” vigyenek. Ám rendszerint szo­morúan kell tapasztalniuk, hogy a mutatós újdonság né­hány hét múlva elpusztul: az át­lagos, nagylevelű típusokat szobai körülmények között igen nehéz termeszteni, mivel egyenletes melegre és a levelek körül páradús levegőre van szükségük. Fogadjuk hát meg a jó tanácsot: Fittoniát csak florá­A Fittonia fotó:DEGRé riumban vagy üvegkertben ér­demes tartani. Hőigénye: Átlagos meleg, télen 16 Celsius-fok. Fényigénye: Félámyékos he­lyet válasszunk. A közvetlen napsütést nem kedveli. Vízigénye: Tavasztól őszig bőségesen, télen mérsékelten öntözzük langyos vízzel. Átültetése: Évente, tavasszal ültessük át. Szaporítása: Az elfekvő haj­tások könnyen legyökereznek: a gyökeres hajtásokat vágjuk le és ültessük el. Tavasszal osz­tással is szaporítható. Kedvenc ételeim Pogácsa és kalács Merk Józsefné ajánlja Tolnáról A finom tepertős pogácsa hozzávalói és elkészítése: 50 deka lisztből, 2 tojássárgájából, 3 deka felfuttatott élesztőből, sóból, kevés tejből közepes keménységű kelt tésztát da­gasztunk. 25 deka tepertőt leda­rálunk és’ 6 deka margarinnal simára keverjük. A tésztát megkelesztjük, kinyújtjuk és rákenjük a tepertőt és hajtogat­juk. Húsz percig pihentetjük és még háromszor húsz perces pi­henőkkel hajtogatjuk. Végül ujjnyi vastagra kisodorjuk, tete­jét bevagdaljuk, tojással meg­kenjük és közepes méretű fánk­szaggatóval kiszaggatjuk. Elő­melegített sütőben közepes lángon szép pirosra sütjük. A tejfölös kalács hozzávalói és elkészítése: Nekem a leg­kedvesebb kelt tésztám egyike. Kalács keménységű, sós, kelt tésztát készítek. Mikor meg­kelt, ujjnyi csíkokat sodrok és karika formákat készítek. Zsí­rozott tepsibe rakom, hagyom kicsit kelni, míg kel elkészítem a „mártást”. Két-három pohár tejfölt (a tészta mennyiségétől függ) megsózok, borsozok (íz­lés szerint). Mikor a tészta megsült, még forrón megforga­tom a tejfölös keverékben és egy nagyobb tálba rakom. Le­takarom konyharuhával és asz­talterítővel (minden kalácskát külön-külön meg kell forgatni a tejfölben), hogy jól „dunszto- lódjon” és magába vegye a tej­föl, só, bors finom aromáját. Hidegen, melegen egyaránt fo­gyasztható és jól csúszik rá egy pohár bor, vagy egy korsó ha­bos sör. Kóstolja meg, aki nemcsak a szokványos sósat szereti. A túlzott engedékenység megbosszulja magát A nagymamák és a beteg unokák Manapság nehezen szánják rá magukat a dolgozó anyák, hogy igénybe vegyék a gyer­mekápolásra biztosított táp­pénzes időt vagy a fizetés nél­küli szabadság lehetőségét, ha a kicsi megbetegszik. Ilyenkor a probléma megoldásának kul­csa - a nagyi. Valamelyik nagyszülő, aki szívesen fel­ügyeli, gondozza, ápolja a kis unokát, s ha kell, mellette van akár kora reggeltől késő estéig is. Ennek az együttlétnek azonban vannak kisebb-na- gyobb buktatói, sőt veszélyei. Ä nagymamák nehezen tudnak nemet mondani szemük fé­nyének, kivált ha beteg - az unokák viszont gyorsan fölis­merik, hogy ha a vajszívű na­gyi ül betegágyuknál, akkor mindent vagy majdnem min­dent szabad. Tudni kell, hogy a gyerekkorban a betegségek­nek általában két szakaszuk van. Az első periódusban bá­gyadtak, elesettek a láztól, a rossz közérzettől, a fájdalom­tól. Tetézi mindezt több-keve­sebb riadtság és félelem, hi­szen szerencsére még nemigen tapasztalták meg a betegség nyűgeit. Az amúgy is elfogult nagy­mama-gondozót ilyenkor túl­zott aggodalmak gyötrik, a ki­csi panaszaitól könnyen meg­rémül, netán pánikba esik, s az eredményes ápoláshoz szük­séges erély is elszáll belőle. Mert bizony határozottság, néha szigor kell, hogy az unoka-paciens bevegye az or­vosságot, étvágytalanságát le­gyűrve valamennyit egyen, elegendő folyadékot igyon vagy éppen hagyja hőmérőzni magát. Pedig mindazt, amit az orvos előír, a lehető legponto­sabban végig kell csinálni a gyerekkel. Ám ha egyszer en­gedünk a kérlelésnek, a tilta­kozásnak, legközelebb talán már hiába minden rábeszélés és szigor: a kis beteg már nem fogad szót. A betegség második szaka­sza, a lábadozás semmivel sem könnyebb az elsőnél. Ilyenkor ugyanis a legjobb gyerek is szabadulni akar az ágy, a szoba fogságából. Érthetően nyugtalanná, türelmetlenné, nehezen kezelhetővé válik. Ha engedünk kívánságainak, s mondjuk a kelleténél hama­rabb engedjük fölkelni, sza­ladgálni - késleltethetjük a tel­jes gyógyulást és fölidézzük a visszaesés veszélyét. Ebben az időszakban talán a legfontosabb teendő: ne en­gedjük, hogy a kis beteg unat­kozzon. Olyan elfoglaltságot kell találni számára, amely ál­lapotának megfelel és leköti a figyelmét. Életkortól és érdek­lődéstől függően lehet ez va­lamilyen kifestő, kirakó játék, meseolvasás, rajzfilm nézés, esetleg az ebédhez szükséges zöldség megtisztítása. Általá­ban jó unaloműző a munka: a gyerekek szívesen oldanak meg „felnőttes” feladatokat, terítenek, ágyaznak, segítenek a konyhában. Lehet persze, hogy ügyetlenkék, nincs sok köszönet a segítségükben. De nem unatkoznak - s ez a lába­dozás idején maga is fél gyó­gyulás.-fk-

Next

/
Thumbnails
Contents