Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-28 / 24. szám
16. oldal Hétvégi Magazin 1995. január 28., szombat Mit tud már a technika? Az „interaktív televízió” Orlandot, a Walt Disney-féle vidámparkról ismert jómódú floridai várost választották az „interaktív televízió” kísérleti terepévé. A Time-Wamer óriáskonszem új világot ígért a kábeltévé-csatornák százaival elkényeztetett amerikai nézőknek: olyan televíziót, amelynek segítségével akkor hívhatják a képernyőre az óhajtott filmet, amikor akarják. Az új rendszer, ígérték, lehetőséget biztosít arra is, hogy a szupermarket-hálózat óriás választékából a képernyőn tartott szemle után megrendeljék mindazt, amire szükségük van, - s az árut, szerény díj ellenében, házhoz is szállítják. Mindez túl szépen hangzott, hogy igaz legyen - és még nem is vált valósággá. Orlandoban, a mintavárosban, egyelőre mindössze három házban működik az interaktív televízió; történetesen mindhárom házban a hálózatot építő cégek munkatársai laknak és a cím szigorúan titkos. A száznál több technikus és szoftver szakember ugyanis lázasan dolgozik a váratlan akadályok elhárításán. Többek között kiderült, hogy nem elegendő azoknak a számítógépeknek a teljesítménye, amelyeken az előfizetők által lehívható videofilmeket, katalógusokat, adatokat tárolják, további berendezésekre van szükség, óriási költségekkel. Ugyanakkor kitűnt, hogy az interaktív rendszernél tulajdonképpen csak két dolgon lehet majd keresni: a filmeken, illetve a katalógus alapján való árurendelésen. Az utóbbinál azonban nagy a verseny, hiszen Amerikában hosszú évek óta nem egy kábelcsatorna nyújt ilyen lehetőséget, a nap 24 órájában. Ferenczy Europress Gyáva oroszlánok, játékos cápák Mindeddig szinte cáfolhatatlan ténynek vettük azt, hogy az oroszláncsordában a nőstények a legbátrabbak, a fehér cápák valóságos zabálógépek és a hím békák brekegéssel hívogatják a nőstényeket. A New Scientist című brit tudományos folyóirat most beszámol arról, hogy a legújabb zoológiái kutatások ezeket az eddig biztosnak tekintett megfigyeléseket egészen más megvilágításba helyezik. Rob Heinsohn ausztráliai biológus éveken át tanulmányozta a Serengeti nemzeti parkban élő oroszláncsordák életét. Az átlagban 20 állatból álló csordákban négy-öt nőstény volt. Heinsohn ismételten megfigyelte, hogy ha idegen nőstény közeledett az általa tanulmányozott csorda körletéhez, mindig csak egy nőstény támadta meg és kergette el a betolakodót. A többiek óvatosan megbújtak a háttérben, ami annál is meglepőbb volt, mert a nőstények erősen kötődnek egymáshoz és együtt is vadásznak. Úgy tűnik azonban, hogy nem azonos hévvel védik a körletüket: vannak tehát gyáva nőstények is. Ezt a feltételezést támasztották alá azok a kísérletek, amelyek során hangszórókat telepítettek 200 méterre a különböző csordáktól. Éjszakánként felharsant az idegen nőstény oroszlánok bömbölése. Ekkor a csorda nőstényei felugrottak és elindultak a hang forrása felé. Minél közelebb értek azonban hozzá, annál inkább nőtt a távolság a bátor és a vonakodó állatok között. Az élen járó valósággal segélykérőén fordult hátra a többiekhez. Érdekes azonban, hogy a nőstények egymás közti rangsorát nem befolyásolta ez a gyávaság. A biológus feltételezi, hogy a félénk nőstények kitűnő vadászok, már pedig a csorda húsellátása alapvetően fontos feladat. Dél-afrikai kutatók érdekes megfigyeléseket végeztek a fehér cápák magatartását illetően. Az a vélemény róluk, hogy magános gyilkosok, s minden élőlényt megölnek, amellyel végezni tudnak. A vizsgált rablóhalak a Dyerüszigetnél gyülekeztek, ott, ahol az oroszlánfókák kimennek a partra és párosodnak. Leonard Compagno és Mark Marks kutatók megfigyelték a sziget előtt úszkáló cápákat és megállapították, hogy nem egyedül, hanem kettesével vadásznak a fókákra, mert így eredményesebben szerzik meg a zsákmányt. Még érdekesebb megfigyelést tettek a pingvinekkel kapcsolatban. A cápák megragadták a gyorsan úszó madarakat, majd elengedték őket. A kutatók úgy értékelték, hogy a rablóhalak játszanak, s egyben így gyakorolják a vadászat technikáját. Biológusok Malajzia és Puerto Rico esőerdőiben megismerkedtek egy ottani békafajta sajátos udvarlási módszerével. A hímek a párzási időszakban nemcsak brekegéssel hívják a nőstényeket, hanem a lábukkal is dobolnak. A kutatók feltételezik, hogy az őserdő fülsértő hangorkánjában ez a szeizmológiai kommunikáció segíti a párzásra kész kétéltűek egymásra találását. Borzongani tessék! Kísértetkastély homokköszirten Rendkívül megnőtt az érdeklődés a rémtörténetek iránt. Az angol Simon Marsden utánajárt néhány kísértet-történetnek, s nyomozásainak eredményét izgalmas könyvben rögzítette. A környék lakói azt mesélik, hogy a Dunnotar kastélya előtti szirt szélén rendszeresen felbukkan egy furcsa egyenruhát viselő katona: sovány, égőszemű, s amikor a tenger felé tekint, megjelenik egy lángoló vitorlájú hajó. A hajó fedélzetén csontvázak állnak. A katona elindul a hajó felé, de egy hirtelen széllökés eloszlatja a rémképet. Mindez arra a két rémséges eseményre emlékeztet, amely itt, a skóciai Dunnotar kastélyában történt, többszáz esztendővel ezelőtt. Az egyik: noha Dunnotar a középkorban a legbiztonságosabb erődnek számított, 1297- ben mégis elfoglalta és lerombolta az a skót hadsereg, amelyet William Wallace vezetett. Ekkor tűzhalált szenvedett a helyőrség, amely éppen misét hallgatott. A másik: Dunnotar, amely hatalmas homokkőszirtre épült, ideális börtön, ahonnan nem lehet elmenekülni. A 17. század végén 160 férfit, nőt és gyermeket tartottak fogva a kastély ablaktalan tömlöcében. Nyers halat kaptak enni, sós víz volt az italuk, a puszta sziklán hevertek, s egy szemtanú megírta, hogy még a halottakat sem tudták eltemetni. Mind elpusztultak, ki az éhségtől, ki szökési kísérlet közben, volt, akit halálra kínoztak. Egyetlen bűnük volt, hogy liberális létükre a korona ellen harcoltak. A néphit szerint egy nap lángoló hajóval térnek vissza, hogy porrá égessék a kastélyt. M. Gy. (FEB) Hordárháború lesz Párizsban Aranybányára leltek az üzleti érzékkel és némi szorgalommal megáldott hajléktalanok, munkanélküliek a párizsi Gare de Lyon pályaudvaron. A különösen nagyforgalmú vasútállomáson napi néhány órás elfoglaltsággal - némi szerencsével és szemfülességgel - akár havi 34-35 ezer frankot is megkereshetnek. Átszámítva ez mintegy 720 ezer forintnak megfelelő összeg. Többszörös miniszteri fizetés. Nem is szólva arról, hogy tiszta pénz, mivel ebből egy fillér adót sem vonnak le. Ráadásul minden befektetés és kockázat nélkül jutnak a csinos summához. Semmi egyebet nem tesznek, mint a francia vasút, az SNCF által szolgáltatásként fölsorakoztatott csomagszállító kocsival az érkező utasok elé mennek, fölajánlva készséges segítségüket. A gyakran nyűgös gyerekkel, nagymamával, resz- keteg nagypapával, bőröndökkel érkezők még hálásak is: nem nekik kell kordét keresniük az ólomnehéz csomagok számára. Fizetnek hát, önként és dalolva, nem sajnálják a húsz, ötven, sőt száz frankot sem a munkáért. Az állomás mindössze 25 hivatalos engedéllyel, számozott kitűzővel dolgozó hordára persze lázadozik. A hatóságok egyelőre nem avatkoznak be, mert az utazóközönség láthatóan örül, hogy - hivatalos engedéllyel vagy anélkül végre megint segítenek a cipekedés- ben. De mindenki tudja: akármelyik pillanatban kitörhet a hordárháború. Eszkimók a gödörben Az 59 éves Hugh Rogers átlép egy véres karibu lábon mielőtt megnyúzná, majd bekapcsolja a televíziót. Előbb fahasábokat rak a tűzre - odakint mínusz 40 fok van - aztán elhelyezkedik a szófán és azokról a változásokról mesél a Reuter tudósítójának, amelyek a kanadai eszkimók életét megváltoztatták. — Amikor először foglaltuk el ezt a vadont - mondja - sokan éltünk itt. Ma már egyedül vagyok. Televízió, motoros hószán és városi munkahelyek léptek a kanadai eszkimók félnomád/ kultúrájának helyére. Rógers és felesége a kevesek közé tartozik, aki még úgy él, mint ősei: halászik, vadászik és csapdákat állít a prémes állatoknak. Ötezer kanadai eszkimónak - saját magukat Inuvia- luitoknak hívják -, akik a Sarkvidéken élnek, emelkedett az életszínvonala, amikor ők is részesei lettek az állami orvosi ellátásnak és az oktatásnak. A relatív jólét ára azonban magas. Miután elvesztették korábbi önállóságukat, alkoholizmus és munkanélküliség sújtott közülük sokakat. — Népünk hátat fordított ősi kultúránknak. Elkezdtek úgy élni, mint a fehér emberek, s aztán hamarosan rabjai lettek a fehér társadalom betegségeinek, mint amilyenek a kábítószerek, az ital és a szerencsejáték - mondta a brit tudósítónak az eszkimó népcsoport egyik vezetője, Bertha Allen. Érdekes azonban, hogy a fiatal generáció vissza akarja állítani a régi hagyományokat, anélkül, hogy a modem életforma jótéteményeiről lemondana. - Népünk a neolitik korszakból egyszerre a modem korba lépett át - véli az eszkimóvezető. - Apám még kunyhóban született, mi már a városban élünk és nekem egyetemi diplomám van. A fiatalok azonban újra meg akarják tanulni az inuvialuit nyelvet, és meg kívánják szerezni azokat az ismereteket, amelyek a vadonban eltöltendő élethez szükségesek. Bertha Allen ezt kedvező jelnek tartja, de nem túl derűlátó. - 50 évig tartott, amíg a gödör fenekére kerültünk. Ugyanennyi időre, talán még többre lesz szükségünk, hogy ismét kimász- szunk belőle. Beteljesedik Vercors látomása Tropi tragédia közeleg? Vercors híres regényében, a Tropi-komédiában, egy kőkorszaki életmódot folytató embercsoport - a tropik - területét és életét fenyegeti egy bányászati konszern. Félő, hogy a francia író látomása valósággá lesz Új-Guinea szigetén. Patrice Franceschi francia tudós tavaly nyáron fedezett fel a sziget Indonéziához tartozó részén, nehezen megközelíthető hegyvidéken egy törzset, amelyről még a szomszédos területek bennszülöttei is alig tudtak valamit. A francia tudós kapcsolatot teremtett a kőkorszaki viszonyok között élő vadászokkal - írja az AP. Amikor pár hónap elteltével újabb expedíciót vezetett a helyszínre, megdöbbenve tapasztalta, hogy a Freeport bányászati tröszt koncessziót szerzett a területre az indonéz kormánytól, s már meg is kezdte a kitermeléshez szükséges kotrógépek telepítését. Párizsba visszatérve az expedíció tagjai sajtóértekezleten számoltak be a fejleményekről. Egyesületet hoztak létre azzal a céllal, hogy az indonéz kormánynál és a Free- portnál közbenjárva megakadályozzák az Amazóniában történtek megismétlődését. — A földönfutóvá lett, repülőgépről legéppuskázott indiántörzsek, jóvátehetetlenül kiirtott természeti értékek jelezték a kitermelő társaságok terjeszkedését - emlékeztetett a tudós, majd hangsúlyozta: a bennszülöttek beolvasztására, a civilizáció rájuk erőltetésére tett és eleve kudarcra ítélt kísérletek helyett olyan eljárást kell keresni, amely az összes érintett fél valós érdekeit tiszteletben tartja. Erre azért is szükség van, mert az eset megismétlődhet. A nyolc Magyarországnyi területű szigeten mintegy 250, egymástól elszigetelt népcsoportról tudnak a szakértők. A „fehér foltok” feltárásakor azonban újabb törzsek újabb társaságokkal kerülhetnek szembe... Az értékmegőrző zaci Gianni Versace olasz divattervező tavaszi-nyári kollekciójának koktélruhá- ját Claudia Schiffer, német sztármodell mutatta be Párizsban. FEB-Reuters A zálogházakban Nyugaton nagy a forgalom. De feltűnő, hogy a zacikba többnyire jól öltözött egyének térnek be, és magabiztosan sétálnak ki az ajtón. S az értékes órákért, a családi ékszerekért és a drága festményekért kapható összegeknek csak egy részét veszik fel. Mert valójában nincs pénzre szükségük, a zálogházat arra használják, hogy értékeiket Korántsem veri a fogához a garast Julia Roberts. A 23 éves világsztár egy csöndes, nyugodt hétvégét szeretett volna eltölteni férjével, Lyle Lovett-tal kettesben. Ezért egy teljes szálnyári utazásuk ideje alatt biztonságban tudják. A zálogházak ugyanis olcsóbban őrzik meg az értékeket, mint a bankok trezorjai, és általában biztonságosabbak is - állítják az oda betérők. A drága tárgyakért mindössze havi egy százalék, érték szerinti kamatot, valamint egy kevés kezelési költséget számolnak fel. Ez pedig egyszerre olcsó és biztonságos. lodát, az Észak-Karolina államban található Bufford Innt kibérelte három napra. A hosz- szúra nyúlt „pásztoróra” több mint 150 ezer dollárjába került a művésznőnek. Júlia nagyvonalú
