Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-28 / 24. szám

1995. január 28., szombat Hétvégi Magazin 13. oldal Kedvenc ételeim Gombás szelet Merk Józsefné ajánlja Tolnáról Minden személyre egy szelet tarját veszek. A húst jól kive­rem és mustárral vékonyan bekenem, kevés vegetával megszórom és pár órára hű­tőbe teszem (előző este is el­készíthető, de akkor alufóli­ába csomagolom). Kevés zsírt forrósítok és lisztbe mártva minden egyes szelet húst hir­telen megsütök. Majd egy tá­nyérba teszem és a zsírban egy közepes hagymát véko­nyan szeletelve megfonnyasz- tok, ha a hagyma jó, felenge­dem kb. 1 deci vízzel és fel­forralom. Visszateszem a hússzeleteket és takaréklán­gon párolom. Ha félpuha, mindkét felét megsózom (vi­gyázzunk, a vegeta is sós), te­szek bele egy szeletekre vá­gott zöldpaprikát, négybe vá­gott paradicsomot, 4-5 köze­pes nagyságú, vékony szele­tekre vágott gombát, majd az egészet többször rázogatva puhára párolom. A húst, ha puha kiveszem és a levet zsírjára sütöm. Kb. egy kanál lisztet megpin'tok benne, mint a rántáshoz, és egy pohár tejföllel felenge­dem. Ha nagyon sűrű, tejjel lehet hígítani. Mártás sűrűsé­gűnek kell lennie. Borssal, pár csepp citromlével, csipet cukorral, mustárral, kevés petrezselyemzölddel ízesítem és felforralom. Visszateszem a húst és összeforralom, több­ször rázogatva, hogy ne égjen le. Apró galuskát adok mellé. Igazán finom, vasárnapi fo­gás. Háziasszonyok figyelmébe ajánlom, hogy a rántott szelet finomabb lesz, ha sütés előtt pár órával kiverjük és vegetá­val beszórjuk. De a sütés előtti sózásnál vigyáznunk kell, nehogy elsózzuk! Külö­nösen finom ízt ad, ha tejbe pár gerezd fokhagymát resze­lünk és ebbe tesszük a rántani vagy sütni való húst. / Marie Antoinette volt a felfedező Egy kis farsangi fánktörténelem Ha Tél tábornok támad... FOTÓ: BAKÓ JENŐ Egyszerű paraszti ételből lett a fejedelmi lakomák kedvelt fo­gása, s ma is lépten-nyomon ta­lálkozunk vele. A fánk igazi szezonja azonban a farsang, amely ugyanúgy elképzelhetet­len nélküle, mint a karácsony beigli nélkül. A hagyomány szerint a le­gelső fánkot egy középkori bé­csi sütőmester özvegye, Krap- fenné készítette s nyugati szomszédaink ma is krapfennak nevezik a népszerű tésztafélét, amely a gasztronómia történe­tében páratlanul gyors karriert futott be. Elterjedtségére jel­lemző, hogy receptje már az első magyar szakácskönyvek­ben is szerepel. Minden bi­zonnyal a költő-hadvezér, Zrí­nyi Miklós is felettébb kedvel­hette, ugyanis Csáktornyái ud­varának szakácsa háromféle el­készítési módot is ránkhagyott kéziratos receptgyűjteményé­ben. íme, az egyik XVII. szá­zadi változat: „Végy igen szép lisztlángat (finomlisztet), törj néhány tik- monyat (tojást) bele, bort, de keveset, vagy vizet, sót, amennyi elég, meleg helyen csinálj középszerű kemény tésztát, jól meg kell gyúrni, mennél tovább gyúrják, annál jobb, azután terítő fával terítsd el vékonyan, metéld el, amint akarod, és forró vajba rántsd meg, nádmézet (cukrot) reá. A ma ismert farsangi fánkot a tragikus sorsú Marie Antoi­nette, XVI. Lajos felesége indí­totta el hódító útjára. A királyné egy alkalommal elszökött az unalmas udvari bálból, s álöltö­zetben elvegyült a párizsi kar­nevál forgatagában. Itt kóstolta meg először az egyszerű pa­raszti fánkot, a biegnot, amely olyannyira megnyerte tetszését, hogy megvette a mézeskalácsos egész kosarát, s a meglepett mestert másnapra fölrendelte az udvari cukrászhoz is. Azóta sokat változott az ere­deti recept. így a híres gour- man, Krúdy Gyula is megal­kotta a maga változatát: „Fél bögre édesített tejbe 2-3 deka élesztőt teszünk. Ha meg­kelt, kis sót és 40-50 deka lisz­tet, 4 tojássárgáját, 10 deka margarint, kevés összetört vaní­liát teszünk hozzá, és közepes mennyiségű tésztát készítünk belőle. Meleg helyen megke­lesztjük, majd lisztezett desz­kán ujjnyi vastagra nyújtjuk. Kiszaggatjuk, negyedóráig ke- lesztjük letakarva. Bő, forró olajban először kislángon süt­jük, majd megfordítva fedő nélkül. Langyosan, finom lek­várral tálaljuk.- olt — A zimankós, zord téli időjárás mindenkit megvisel - a nyugdí­jas korban levőknek azonban az átlagosnál is nagyobb próbaté­telt jelent. Az idős szervezet ugyanis eleve gyöngébb hatás­fokkal védekezik a hideg ellen, mint a fiatalabb. A végtagok vérkeringésének akadozása, az ízületek kopása, az izmok me­revsége, a bőr és a bőr alatti kö­tőszövet zsír- és víztartalmá­nak csökkenése, a hőérzékelő idegvégződések fokozódó ér­zékenysége - megannyi sebez­hető pontjuk a Tél tábornokkal vívott csatában. Ma még a lakások és a közin­tézmények többségében olyan a fűtéstechnika, hogy a külön­böző helyiségek hőmérséklete eltérő - ezt az otthoni foglala­tosságok és a hivatalos ügyek intézése alkalmával egyaránt figyelembe kell venni; a több réteges felső ruhákból annyit hagyjunk magunkon, amennyi még kellemes hőérzetet bizto­sít. Ha a konyhát, előszobát hű­vösnek találjuk, ott tartózkodá­sunk idejére inkább vegyünk pluszként magunkra valamit, mintsem a nyílt lángú gáztűz­hely lángjával fűtsünk. A gáz az égéshez szükséges oxigént a légtérből vonja el és az oxigén­szegény levegő kivált az idő­sebbek légzését, vérkeringését károsítja. A sokat emlegetett réteges A farsang a társasági rendezvé­nyek, összejövetelek számos formáját teremtette meg, ám napjainkban a házibulik és az újra felfedezett bálok a legnép­szerűbbek. Az előbbi, a szil­veszter mellet a legkötetlenebb társas összejövetel, míg az utóbbit elég szigorú etikett sza­bályozza. A házibulikra szinte bármi­lyen ruhakreáció fölvehető. Sőt, a.meghökkentő, extrém öl­tözék szinte kötelező. Épp úgy stílszerű tehát a méteres uszály- lyal megtoldott toalett, mint a legmerészebb miniszoknya vagy a „legvadabb” színössze­állítás. A csapongó ötleteknek csak a jó ízlés szab határokat és az, hogy ki miben érzi jól ma­gát. A báli módiban könnyebb az eligazodás, mert a meghívókon rendszerint szerepel a kívánt öl­tözék megjelölése. Ha ilyen nincs, az ünnepélyes vagy úgy­nevezett félünnepélyes öltözet az ajánlott. Az előbbi férfiak esetében szmoking vagy frakk, Zimankó öltözködés valóban fontos, de az egyes ruharétegek megvá­lasztásakor ügyeljünk arra, hogy azok könnyűek, egymás­tól jól elválók legyenek. E felté­teleknek igen jól megfelelnek a nagyanyáinktól őrzött régi holmik: a vászon ingek, blúzok, kötött kabátkák, szőrmével bé­lelt mellények, ujjasok. Téli idényben a teljesen zsírmentes táplálkozás - egyébként helyes - követelmé­nye alól némi fölmentést adha­tunk önmagunknak, ha ele­gendő vitaminban, ásványi anyagokban gazdag élelmi­szert, például káposztát, eltett uborkát, répát, kihajtott hagy­az utóbbi sötét öltöny, fehér ing és szolid nyakkendő. A szmo­kinghoz egyébként fehér ing, fekete csokomyakkendő, fekete lakkcipő és fekete kalap, a frakkhoz fehér mellény, és ugyancsak fehér ing, csokor­nyakkendő, továbbá fekete lakkcipő és kesztyű dukál. A hölgyek báli „egyenruhája” a kis- vagy nagyestélyi. Házibulin a viselkedéstan szabályait nem szokás szigo­rúan venni a táncra vonatko­zóan sem. Bárki bármikor fel­kérheti és lekérheti a társaság bármely tagját. A házigazdának csupán annyi a kötelme, hogy megtáncoltassa az esetleg so­káig petrezselymet áruló hölgyvendéget. A báli magatartási normák rigorózusabbak. A felkérés rí­tusa megkívánja a meghajlást, ismeretlen partnernő esetében teljes névvel a bemutatkozást. A férfi táncos a hölgyet jobbján vezeti a parkettre. A számok végén a hölgy dönti el, hogy tovább táncol-e. Ha nem, he­mát, almát fogyasztunk. Az al­kohol csalóka és ártalmas fűtő­anyaga a szervezetnek: csak átmenetileg melegíti föl, utána csökkenti hideg-érzékenységét - s ezzel szinte megsokszo­rozza a hűlés, a megfázás ve­szélyét. Hideg, barátságtalan regge­leken nehezen szánja rá magát az ember egy kis tornára - az idősebbek azonban ne engedje­nek a kényelem csábításának: egy kis tv-tomának megfelelő testmozgás, nap közben pedig negyed-félórás séta sokat se­gíthet a téli betegségek elkerü­lésében.- r ia­lyére visszakísérve ott kell megköszönni a táncot. A leké­rés nem ildomos, az pedig kife­jezetten modortalanság, ha va­lamelyik táncos magára hagyja társát a parketten. A köszönés, köszöntés mód­ját családias mulatságokon a korábbi kapcsolatok milyen­sége határozza meg. Ám a far­sangi „murik” jó alkalmat kí­nálnak a pertura, korra, nemre való tekintet nélkül, bár a tege- ződést inkább a nőnek, illetve az idősebbnek szokás kezde­ményeznie. A báli illemmel nemigen fér össze a „szia”, a „csao” a „cso- csi” A szóbeli kézcsók jószeré­vel minden hölgynek kijár, s újabban a tényleges kézcsók is divatba jött. Ha a társaság egyik hölgytagját így üdvözöljük, ak­kor ez a szebbik nem többi tag­jának is kijár. Méghozzá az eti­kett szerint 45 fokos szögben meghajolva, a női kacsokat csak jelképesen érintve.- O. B. Zs. - Ferenczy Europress Az öregkor ok az ivásra! Közhely, hogy általában meglehetősen egészségtele­nül táplálkozunk, de igaz-e, hogy a folyadékfogyasztás­ban is rossz szokások rabjai vagyunk?- Igaz, hozzátéve, hogy ezúttal nem a szeszesitalok­ról, hanem a vízivásról, s ál­talában a folyadékfelvétel­ről van szó - mondja dr. Ke­lemen Andor belgyógyász főorvos. - Ezen a téren sem az egészséges életmódnak megfelelőek a szokásaink: kevés folyadékot veszünk magunkhoz és ez kivált az idősebb korosztályok eseté­ben okozhat problémákat.- Tudni kell, hogy szer­vezetünk - izzadás, kilég­zés, vizelet, széklet formá­jában - naponta mintegy két és fél liter vizet veszít. Az ételekkel ugyan naponta kö­rülbelül 1 liter folyadékot magunkhoz veszünk - hi­ányzik tehát mintegy másfél liter. Azaz, ha naponta ennél kevesebbet iszunk, akkor - főleg csecsemőknél és idős embereknél - különböző fokú kiszáradás következik be.- Fontos a kellő mennyi­ségű folyadék azért is, mert a vesének bizonyos mennyi­ségű folyadékra szüksége van ahhoz, hogy a szerve­zetben keletkező anyag­csere-termékek, salakanya­gok egy részét a vizelettel kiürítse. Gondoljuk meg, egy mosógépben sem mind­egy, hogy mennyi vízzel mossuk ki a ruhából a szennyet. Nem utolsó sor­ban pedig azért is kell a fo­lyadék, hogy vele pótoljuk az izzadással, vizelettel, stb. eltávozó létfontosságú ás­ványi anyagokat, köztük a nátriumot és a káliumot.- Idősebb korban miért gyakori a szervezet vízhiá­nya?- Azért, mert öreg kor­ban - idegrendszeri okok következtében - általában csökken a szomjúságérzet. Az évek múlásával tehát kü­lönösen ügyelni kell arra, hogy akkor is fogyasszunk naponta legalább másfél li­ter folyadékot, ha nem kívá­nunk inni. Ez persze nem­csak víz lehet, hanem leves, tej, tea, limonádé stb. is. :— A magas kor tehát igenis ok az ivásra! Persze nem egyszerre legyűrve a másfél literes fejadagot, ha­nem egyenletesen egész napra elosztva. Ez múlhatat­lanul szükséges a szervezet normális működéséhez és az egészség megőrzéséhez. Pető' Gábor Pál Fejezetek az újra felfedezett bálok és a házibulik illemtanából Az orrtréningtől a lötyögő cipőig Nehéz a hideg, szeles téli hó­napokat hűléses megbetegedé­sek nélkül megúszni. Ennek esélyét azonban nagyban ja­víthatjuk, ha szervezetünket felkészítjük a tél megpróbálta­tásaira. íme, 10 olyan egy­szerű szabály, amelynek betar­tásával fölerősíthetjük ellenál­lóképességünket. 1. Minden reggel és este ve­gyünk tusfürdőt - 30 másod­percig meleg, 5 másodpercig hideg vízzel, s ezt tízszer is­mételjük meg. A zuhanyozást hidegvízzel fejezzük be. 2. Hetente kétszer a forró fürdő után csak a fejünket tö­röljük szárazra; bőrünket hagyjuk megszáradni, míg ki­csit megborzongunk a hideg­től; ezután jó melegen öltöz­zünk föl. 3. Tréningezzük az orrunkat: naponta egy-két alkalommal tenyerünkből szippantsunk föl előbb az egyik, majd a másik orrnyílásba hideg vizet, s ezt azután köpjük ki. 4. Aki teheti, rendszeresen szaunázzon; a forró gőzfürdő hatékony védelmet nyújt a fer­tőzések ellen. 5. Erősíthetjük a szervezet védekezőképességét, ha reg­gelenként egy kis eukaliptusz­olajat csöppentünk zsebken­dőnkre, s nap közben többször mélyen belélegzünk belőle. 6. Bármilyen zord az idő, na­ponta legalább fél órát tölt­sünk szabad levegőn. 7. Az öltözködésben kerüljük a túlbiztosítást; ha „bedunsz- toljuk” magunkat, nem éri le­vegő a bőrünket, s a verejték nem tud elpárologni. Arra azonban ügyeljünk, hogy lá­bunk melegen legyen. Kemé­nyebb hidegben feltétlenül gyapjú zoknit vagy harisnyát húzzunk és olyan cipőt, amely kicsit lötyög, azaz egy szám­mal nagyobb, mint amit álta­lában viselünk. 8. Tartsunk szó szerinti érte­lemben is három lépés távol­ságot azoktól, akik náthásak, köhögnek, meghűléssel baj­lódnak. 9. A túl- és alulfűtött lakás egyaránt árthat a szervezet­nek; az ideális a 20 fok körüli szobahőmérséklet és az 50 százalékos páratartalom. 10. Zord időben is fontos a le­vegőcsere: óránként 3-3 percre tárjuk szélesre lakásunk ablakait. - tik ­Gyermekgyógyász a téli babakorzóról A téli hónapokban visszatérő dilemmája a kismamáknak, hogy hideg, havas időben kivi- hetik-e szabad levegőre a kis­babát; nem árt-e a fagypont alatti hőmérséklet a pár hóna­pos kicsinek? Dr. Koltai György gyermekgyógyász fon­tosnak tartja a levegőztetést té­len is, de arra int, hogy az egészségügyi KRESZ-t a ba­bakorzón is be kell tartani. — Legjobb, ha az anyukák úgy osztják be idejüket, hogy a tavasz beköszöntéig a déli órákra essen a sétáltatás. Álta­lában 4 hetes kortól már fölke­reshetik kicsinyükkel a tereket, parkokat vagy kimehetnek a kertbe. Az egy hónapos „korha­tár” azonban a koraszülöttekre nem vonatkozik; nekik csak pár héttel később és csak enyhébb időben ajánlatos napirendjükbe iktatni a sétát. — Sajnos mellőzni kell a szabadban való tartózkodást, ha a kisgyerek belázasodik, vala­milyen betegsége van. Ilyen esetekben viszont akkor is nap­jában legalább kétszer szellőz­tessenek 5-10 percen át, ha a hőmérő higanyszála fagypont alá süllyed. A sétaszünetet az­után a tünetmentesség, a lázta- lanság utáni napon is fenn kell tartani.- Ha jól felöltöztetjük az apróságot, akkor a hideg nem akadálya a szabadban tartózko­dásnak. A ködös, szeles idő - amikor a felnőtt sem szívesen mozdul ki a szobából - azon­ban könnyen megárthat a legki­sebbeknek. Szervezetük még labilis és a gyerekkocsi szinte kaloda számára, amelyben mozgással nem tud hőt „ter­melni”. — Mennyi ideig tartson a babakorzón a séta? — A szennyezett levegőjű városrészek forgalmas utcáin a séta nemcsak használhat, ha­nem árthat is: a kocsik kipufo­gói éppen a babák fejmagassá­gában ontják a benzingőzt. Ilyen negyedekben tehát fogjuk rövidre a levegőztetést. Kert­ben, parkban, családi ház udva­rán azonban egy-egy óra is le­het a séta-idő. Három-öthóna- pos korig mindenképp a zárt babakocsit ajánlom, még ha nehézkes is vele a mozgás, mert védi a portól és a széltől a ki­csit. /-bős-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents