Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-26 / 22. szám

1995. január 26., csütörtök Gazdaság Házunk Tája 5. oldal Leggyakoribb gyomnövényeink 17. A vadrepce és a fehér mustár Egyéves, 30-100 cm magas nö­vény. Felálló, általában elágazó szára apró serteszőrökkel borí­tott, vagy kopasz. Levelei vál­tozatos alakúak: az alsók nyele­sek, hosszúkás-tojásdadok, szé­lük szeldelt; a felsők ülők, szé­lük durván fogas. Virágai sár­gák, fürtökben állnak. Április­tól az őszi fagyokig virágzik. Becőterméseiben egy-egy nö­vény több ezer magot érlelhet. Magja gömbölyű, kb. 1,6 mm, színe többnyire sötétbarna, vagy bamásfekete. A tápanyaggal jól ellátott, kötött, meszes talajokat ked­veli. Szántókon, parlagokon, kertekben, utak mellett egya­ránt tömeges lehet. Sárga foltjai nyáron sok helyütt virítanak a kapásokban, kalászosokban, nem művelt területeken egya­ránt. Széleskörű elterjedéséhez jó alkalmazkodó képessége, elhú­zódó, vontatott csírázása, a ma­gok hosszú, sokéves életképes­sége egyaránt hozzájárul. Szá­mára kedvező csapadékviszo­nyok esetén ősszel is kicsírázik, de ezek a példányok a tél fo­lyamán elfagynak. Elsősorban a korai vetésű ta­vaszi kultúrák (borsó, cukor­répa, új vetésű lucerna) gyom­növénye. A kultúrnövényekkel együtt kel, túlnövi, illetve nagy termetével beárnyékolja, el­nyomja azt. Veszélyességét fo­kozza, hogy mérgező is, vala­mint számos gombabetegség terjesztője. Az őszi vetésű kultúrákban csak a ritka állományokban tud jelentős kárt okozni. Hogy ne hozhasson magot vegyszeres ir­tásáról gondoskodni kell. Szá­raz tavaszokon kevésbé töme­ges, mert alacsonyabb %-ban csírázik. A rendszeres talajművelés­ben részesített vagy vegyszere­sen gyomirtott területeken könnyen visszaszorítható. Az ellene való agrotechnikai védekezés egyik fontos eleme a gyakori, sekély talajmunka, mellyel a magok könnyen csí­rázásra késztethetők, majd a ki­kelt növények elpusztíthatók. (A mélyre kerülő magok nem csíráznak ki és életképességü­ket a talajban sokáig megtart­ják.) A nyáron kelő példányok is magot érlelhetnek, de ezt mechanikai gyomirtással (kapá­lás, kultivátorozás) vagy vegy­szerekkel megakadályozhatjuk. A vadrepce közeli rokona a fehér mustár, melyet termesz­tenek is. Levelei erőteljesen szeldeltek, virága halvány- sárga, magja nagyobb (kb 2,4 mm), és világosabb (általában sárgás- vagy zöldesfehér). El­sősorban termesztésének kö­vetkezményeképpen, a kiper­gett magokból csírázva jelenik meg - ritkán - gyomként. Egyes gyomirtó szerekre külö­nösen érzékeny. Ezt a tulajdon­ságát kihasználva tesztnövény­ként alkalmazható, (pl. a talaj­ban visszamaradt atrazin szer­maradék kimutatására). A gyomirtó szerekkel szem­beni érzékenység a vadrepcével kapcsolatban is elmondható. Ugyanakkor néhány széles körben használt készítmény (Olitref**, Triflurex **, Fluba- lex**, Devrinol, Rideon, Lont- rel*, Lentagran WP**) hatásta­lan ellene. Az őszi búzában használható szerek közül a Me- comorn*, Jambol *, Granstar*, Logran*, Budamix*, Banvel M*, stb. egyaránt jól irtja. Kukoricában a vetés után, kelés előtt kijuttatott szerek kö­zül - többek között - az Afalon, Linuron, Linurex, Adói, Eru- nit**, Primextra** készítmé­nyek hatásosak ellene (kellő mennyiségű bemosó csapadék esetén). A gyomok - és a kuko­rica - kelését követően a Lad- dok**, Pardner**, Bromot- ril**, Primextra**, Tell*, Ti­tus*, Motiveil*, Banvel 480* egyaránt jó eredményt adnak a vadrepce ellen is. Napraforgóban a Goal 2E**, Patoran Plus, Dual Combi, Ma- loran egyaránt jó hatásúak. Borsóban kelésig az Adói, Aresin, Maloran, Patoran Plus, Dual Combi; kelés után a Tro- potox*, Basagran* készítmé­nyeket sikeresen használhatjuk. Új vetésű lucernában - nagy tömegű előforduláskor - a Pi­vot* alkalmazása javasolható. Cukorrépában - a talajon ke­resztül ható szerek közül - az Adói, Pyramin*, valamint - ál­lománypermetezéssel - a Bétá­nál Tandem*, Pyramin Turbo* (osztott kezeléssel) adják a leg­hatásosabb megoldást. Szőlőben, gyümölcsösben a leggyakrabban használt szerek (Finale, Aresin, Maloran, Afa­lon, Linuron, Linurex, Cara- gard Combi, Dual Combi, Ni- kesuper Combi, stb.) a vad­repce ellen is hatékonyak. A nem művelt területeken a totális gyomirtó szerek közül elsősorban a Finale (Finale 14 SL) alkalmazása javasolható. Magérlelése, felszaporodása és terjedése a többszöri - virágzás előtt végzett - kaszálással is megelőzhető. * I. forgalmi ka­tegóriába sorolt szerek. ** II. forgalmi kategóriába sorolt sze­rek. Dr. Varga László Tolna Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás Tolna megye továbbra is az élen Kukoricából, napraforgóból és lucernából Tolna megye gaz­dálkodói érték el országosan a legmagasabb termésátlagot ta­valy. Többek között ez derül ki a Központi Statisztikai Hivatal Tolna Megyei Igazgatósága ál­tal kiadott adatgyűjteményből, amely a fontosabb őszi betaka- rítású növények 1994. évi ter­méseredményeit ismerteti. Kukoricából 5,83 tonna ter­mett Tolna megyei átlagban, ami több, mint egy tonnával magasabb, mint a dunántúli (4,75 t/ha), és majdnem két tonnával több, mint az országos átlag (3,89 t/ha). Napraforgóból egyedül Tolna megyének sikerült a 2 tonna/hektáros átlag fölé ke­rülni. Ebből a növényből a me­gye gazdaságai átlagosan 2,07 tonnát takarítottak be hektáron­ként. Az országos átlag 1,59, de a dunántúli is csak 1,74 tonna. Lucernában szintén Tolna megye volt a legjobb, 6,26 tonna termett átlagosan hektá­ronként. Baranya 6,13 tonnával követi Tolnát, de a többi me­gyében nem sikerült elérni a 6 tonnás átlagot. A dunántúli át­lag 5,58 tonna, az országos pe­dig 4,36 tonna hektáronként. Cukorrépából az első ötben van Tolna megye. 38,14 tonna termett hektáronként átlagosan. Ez az eredmény 3 tonnával ha­ladja meg a dunántúli, és hattal az országos átlagot. Átlag alatti viszont a tavalyi tolnai burgonyatermés. Mind­össze 8,83 tonnát takarítottak be megyénkben ebből a nö­vényből. Ezt a termést csak Bé­kés megye tudta alulmúlni, a maga 6,24 tonnás átlagával. A dunántúli átlag egyébként 15,87 tonna, az országos pedig 13,64 tonna - krumpliból. A KSH kiadványából kiderül az is, hogy megyénkben tavaly legjobban a repce vetésterülete nőtt, ’93-hoz képest a 7-szere- sére, mintegy 1500 hektárra. Ennek megfelelően a repce­magtermés összmennyisége is nagymértékben, majdnem 17 szeresére nőtt ’93-hoz képest. A termésátlag (2,383 t/ha) pe­dig több, mint duplájára emel­kedett. A legnagyobb mértékben a silókukorica vetésterülete csökkent tavaly ’93-hoz képest 18 %-al, a terméseredmény pe­dig 8 %-al. A termésátlag azonban mintegy 11 %-al nőtt ’93-hoz képest (22,615 tonna/ ha.) Szembetűnő a cukorrépa ve­tésterületének növekedése is (44%), a termésmennyiség dup­lájára nőtt, a termésátlag pedig 43%-al haladta meg a ’93 évit. A többi növénynél ’93-hoz képest némileg növekedő vetés- terület, és általában 10-20 %-os termés-, illetve termésátlagnö­vekedés tapasztalható. A szövetkezetekben a repce és a cukorrépa vetésterületek nagymértékű növekedésén kí­vül általában 20-40 %-al csök­kent a főbb növények vetésterü­lete. A vállalatokban és a gazda­sági társaságokban szintén a repce vetésterülete és eredmé­nye mutatja a legnagyobb nö­vekedést, hasonló arányban, mint a szövetkezeteknél. A repce mellett ezeknél a gazdál­kodóknál a burgonya vetésterü­lete ugrott meg jelentősen, több, mint tízszeresére, igaz, ez még mindig csak 74 hektárt je­lent összesen. A szövetkezetek illetve a vál­lalatok és gazdasági társaságok közötti „termésátlag-verseny­ről” megállapítható, hogy az igen szoros. Kukoricából a szö­vetkezetekben 5,993 tonna, a gazdasági társaságokban 5,201 tonna termett hektáronként. Cukorrépánál fordított a hely­zet, a szövetkezetek átlagban 36,432 tonnát, a vállalatok 42,797 tonnát takarítottak be hektáronként átlagosan. Február csalhatatlan jelei A kertészkedő ember részére februárban csalhatatlan jelei vannak annak, hogy a tavasz közeledik. Itt van mindjárt az elején másodika a medvével, majd a vége felé, a huszonne­gyediké a jégtörő Mátyással kapcsolatos néphiedelemmel. A legkézenfekvőbb bizonyíték mégis az, hogy Újév napjához hasonlítva a február első napja 63, utolsó napja már 148 perc­cel, azaz két és fél órával hosz- szabb. Hazánkban az 1871. óta jegyzett meteorológiai adatok bizonyítják, hogy február a Kárpát-medence leglabilisabb hónapja. Eves összehasonlítá­sokban az eltelt több mint 120 év alatt ebben a hónapban for­dultak elő a legnagyobb szélső­ségek. Elég talán csak azt idéz­nem az ezzel kapcsolatos szak- irodalomból, hogy előfordult már mínusz 9,1 fokos és plusz 6,2 fokos átlagos havi közép­hőmérséklet is februárban. Mindez jó, ha kellő óvatos­ságra inti a kertészkedőt és cél­szerű a hónap elejét, ha olyan az idő, a kerti berendezések, szerszámok javításával, felújí­tásával, a fák, sövények met­szésével, tisztogatásával, az el­halt részek eltávolításával töl­teni. Ha nagyobb havazás kö­vetkezne be, a sózatlan járdák­ról, kerti és egyéb járt helyek útjairól a havat dobjuk az évelő örökzöldek, gyümölcsfák alá. Egész éven át nagy szükségük lehet a lassan olvadó, leszi- várgó plusz nedvességre. Majd a hónap második fe­lében - ha a talajra rá lehet menni, de akkor is célszerű ül­tetődeszkát alkalmazni - elvet­hetjük a mákot és a közismer­ten igen hosszú csírázási idejű petrezselymet és sárgarépát. Ha nem az e rovat más írásában már javasolt régi bakhátas bul- gár termesztési módot választ­juk, jó ha e sorokba néhány szem gyorsabban kelő saláta vagy retekmagot vetünk, mert az idő melegre fordulásával az; élelmes gyomnövények azon­nal életre kelnek, hamarabb mint a petrezselymünk, a sárga­répánk. A gyomok elleni fellé­pés is, a talajfelszín párologta­tást gátló lazítása is indokolja a korai sekély kapálást, sarabo- lást. Korai zöldhagymának a dughagymát is el rakhatjuk úgy, hogy a felső csúcsa legalább 3 cm-es laza földtakarást kapjon. Ha szakaszosan, hetenként duggatunk egy-egy sort, a vi­taminínséges kora tavaszi idő­szakban folyamatosan lesz friss zöldhagymánk. Vannak, akik február végén a zöldborsót is beleerőszakolják a földbe. Én várok vele, mert a felső talajréteg 10 fokra való felmelegedése esetén a csírázás időtartama felére, harmadára esik vissza és a netán bekövet­kező február végi, március eleji kemény fagyok hatásának, a sínylődésnek, a kifagyás veszé­lyének nem teszem ki a vete- ményt! A jó idő hatására a nö­vényállomány behozza a késle­kedést. Gyakorlati tapasztala­tom ez. Szakái László Jó tudni... ... a burgonyáról, mint manap­ság a kenyér és hús mellett a harmadik - ha nem a második - legfontosabb népélelmezési cikkünkről, hogy viszonylag nem is olyan régen, a XVI. szá­zad derekán került Európába Dél-Amerikából. Hazánkban csak a XVII. szá­zad közepe óta ismerik. Euró­pában legelőször a brit szigete­ken termesztették csupán dísz­növényként, mivel a hiedelem az volt, hogy a vele rokon pap­rikához és paradicsomhoz ha­sonlóan termése a bogyója, ami az emberre nézve mérgező anyagot, a solanint tartalmazza nagy töménységben. A XVIII. században a ga­bona és köles termesztése szempontjából - amelyek addig a fő tömegélelmezési alap­anyagot szolgáltatták a lepény­szerű kenyerekhez és kásákhoz - igen kedvezőtlen évjáratok rávezették a népet, hogy a bur­gonya dísznövény gyökgumói­nak fogyasztása semmilyen hátrányos következménnyel nem jár, előlépett életmentő élelmezési cikké. Hazánkban is viszonylag rö­vid idő alatt elsősorban a ho­mokvidék - Somogy és Sza­bolcs - fontos termesztett nö­vényféleségévé és a nemesítési célkitűzések elsőrendű ala­nyává vált. Manapság már a gasztronó­mia irodalma a legegyszerűbb magyar konyhában is minimum negyven féle, de az ínyencek, specialista szakácsművészek az elkészítésének több mint kettő­száz módozatát ismerik. Európa egyik legfontosabb népélelme­zési. cikkévé vált, aminek nö­veli jelentőségét az igen magas energiahordozó szénhidrát- és C-vitamin tartalma is. Szakái László Piacépítés az élelmiszer gazdaságban Alakuljon meg mielőbb a terméktanács! Burgonyaimport: 17 ezer tonna az első félévben Az egyik alapvető élelmezési cikkből, a burgonyából a szo­kottnál kevesebb termett tavaly Európa-szerte és így keresleti piac alakult ki, viszonylag ma­gas árakkal - mondotta Man- ninger Sándor, a Földművelé­sügyi Minisztérium helyettes államtitkára a Keszthelyen megtartott országos burgonya­ágazati fórumon az elmúlt hé­ten. A résztvevők figyelmét min­denekelőtt a megfelelő mennyi­ségű, vírusmentes vetőgumó előállítására hívta fel. Egyre több ugyan az államilag be­jegyzett új magyar fajta, mégis a külföldi burgonyák uralják ­jelenleg 90 százalékos arány­ban - a hazai termesztést. Török Zoltán, az Földműve­lésügyi Minisztérium Agrár- rendtartási Hivatalának főtaná­csosa megállapította: nemcsak az időjárási viszonyok, hanem a termelési színvonal fokozatos romlása miatt is egyharmadával - a korábbi 19-20 tonnáról 12-13 tonnára - csökkentek ná­lunk a hektáronkénti hozamok. Tavaly csak mintegy hatszázezer tonna étkezési és háromszázezer tonnányi vető- és takarmányburgonya termett. Ennek ellensúlyozására az év első felében tizenhétezer tonna, alacsony vámtételű étkezési burgonya és 5 ezer tonna sza­porítóanyag importjára nyílik lehetőség. Ez utóbbi behozata­lát pályázathoz kötik és első­sorban a nagy szakmai tapasz­talaté termelők számíthatnak a külföldi szaporítóanyagra. Ennek kapcsán a vezető sza­kember hangsúlyozta: itt az ideje, hogy prioritást kapjon a jó minőségű szaporítóanyagok termelése. A főtanácsos végül sürgette a Burgonya Terméktanács mie­lőbbi megalakítását, majd beje­lentette: az ellátás biztonsága érdekében egyelőre nem kap­nak exporttámogatást a hazai burgonyatermelők. A kormány hároméves moder­nizációs agrárprogramjának egyik legfontosabb célja, hogy a mezőgazdasági export évente 2 milliárd dolláros devizaho­zamot érjen el. Az élelmiszer- gazdaság azonban az idén erre valószínűleg nem lesz képes, hiszen nem csak a kivitel, a be­hozatal is folyamatosan növek­szik. Mindezt Rednágel Jenő, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője mondta el a az elmúlt héten egy tanácsko­záson. A minisztérium főosz­tályvezetője a problémákat el­sősorban abban látja, hogy a tu­lajdonviszonyok még mindig rendezetlenek, mert noha 4 mil­lióan rendelkeznek az ország­ban földtulajdonnal, ténylege­sen csak 60-70 százalékuk ju­tott papírforma szerint is a földhöz. Éppen ezért a kormány a földrendezés ügyét az Or­szággyűlés elé viszi. Az előadó szólt arról is, hogy a krónikus forráshiány, a terme­lőalapok visszaesése, továbbá a bizonytalan értékesítési körül­mények veszélyeztetik a mező- gazdaság fejlődését. Növelni lehetne a kivitelt mind Nyugat-Európába, mind a volt szocialista országokba - de nincs miből. A mezőgazdaság támogatása alig növekedett, az elmúlt évben például 25 száza­léka volt az 1988. évinek. Re­ményt keltő azonban, hogy 1995-től kezdődően a támoga­tás, ha nem is túl nagy mértékű, de szektorsemlegessé vált. Az exporttámogatásra for­dítható összeg az idén 35 milli­árd forint, s a támogatási rend­szer korszerűsítésével talán el­érhető, hogy a tervezett export, vagy legalábbis annak nagy ré­sze megvalósuljon. A tanács­kozáson az agrárszektor felső szintű vezetői kerekasztal-be- szélgetések formájában tanács­koztak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztési kon­cepciójáról. Szekcióüléseken vitatták meg a közraktárak és a gabonatőzsde működését, s bemutatkoztak a terméktaná­csok is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents