Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-19 / 16. szám
1995. január 19., csütörtök Környezetbarát 7. oldal Lelki környezetünk alakítói (11.) Sipos Judit mözsi segédlelkésznő Ebben a sorozatban olyan Tolna megyei, illetőleg a régióhoz valami módon kötődő embereket - művészeket, lelkészeket, közéleti szerepvállalókat és magányos farkasokat - mutatunk be, akikre érdemes figyelni, mert akarva vagy akaratlanul jelentős környezetformálók. Sipos Judit Mözsön élő református segédlelkésznő egyik tagja volt a valamikori Bogyiszlói Néptáncegyüttesnek. Színes viseletben állt színpadra és adta át legszűkebb környezete kultúrájának reá örökített részét, szerepét. Nemzetközi sikereket is elérve utaztak Európa országútjain. Ám valami egészen megváltoztatta az életét. A széles utakat egy nagyon szűk ösvényre cserélte és a tarka népviseleti ruha helyett a református lelkészeket illető fekete palástot öltötte magára, így már az emberiség egyetemes kultúrájához tartozó örökséget, keresztyén vallástevők hitét szolgálja 1994 áprilisától a mözsi gyülekezetben. — Nem idegen-e a színes világtól a kicsit sötétebb viselet? — Mindez csak a szemnek lehet idegen. Amikor a külsők leegyszerűsödnek, akkor válik a belső tisztábbá, akkor lesznek a színek olyanok, amelyek az Isten rendeléséből az embernek adatnak. Szeretem az élénk színeket, de nem azt jelenti, hogy ne szeretném jobban a fekete-fehéret. Amíg az előzőnél nagyobb a választási lehetőség, addig az utóbbi kettő egyértelműbb marad. Határozott állás- foglalásra kényszent. — Abban a színes népviseletben látszatra könnyedén kellett meghatározott dallamra mozogni, táncolni. Jól tudjuk milyen súlya van egy ilyen öltözéknek. A fekete palástnak nem nehéz-e a terhe? — Gondolom ez kicsit jelképesen is értendő. Amikor megkaptam a kihelyezésről szóló értesítést, úgy bocsátottak el, hogy „teher alatt nő a pálma”. Az külön csoda, amikor az ember magára teríti a palástot és elindul a szószék felé! Akkor akármilyen terhesek is a napi bajok, a lelki pillanatok, szinte könnyűnek érződnek a fölfelé vezető úton! A kegyelem ereje az embert képessé teszi mindenre! Például a terhek elviselésére is. — Ilyen tehernek számít-e a fiatalok közötti szolgálat? — Az általános iskolákban, Fácánkertben, Tolnán és Mözsön tartottam hittanórákat és a gimnáziumba megyek heti egy-egy alkalommal. A gimnazisták az életkoruk miatti szemérmekből, vagy valamiféle félelmükből nem élnek a lehetőségeikkel, amelyeket az egyház kínál. Nem akarom magamat rájuk erőltetni, ők a felnőtt társadalom felé mutatnak nagyobb érdeklődést és ilyenkor álarcot is öltenek egy-egy viselkedési formához. Eleget tesznek az alakoskodásnak. Nem szabad őket erőszakkal eltéríteni, mert csak rontjuk a helyzetet. Azt tapasztalom, hogy a középgeneráció is lelkileg nagyon eltompult, pedig az ország ügyét kellene vinniük. Ők a gyülekezeti életben sincsenek jelen. Nem is tudhatják mit jelenthet egy evangélizáció. Csak fokozott rávezetéssel lehet téríteni. A módszereket finoman kell megválasztani. — Nyilván a módszerek között szerepel egy-egy istentiszteletre való készülődés is, vagy más lelkészekkel való találkozás? — A felkészülésben ténylegesen szerepet játszanak a hétköznapi események. Akár egy egyházmegyei lelkészi, vagy kisköri értekezlet. Ezeken nagyon fontos a megjelenés, mert hasonló problémákkal küszkö- dőkkel találkozunk és én az előttem járóktól nagyon szívesen veszem a tapasztalataikat. Minden nyitást örömmel fogadok, amellyel a környezetünket formálni tudjuk. — Egy profán kérdés: szó van-e lelkésznek között ilyenkor az értekezletek szünetében, mondjuk arról, hogy mit főzzünk, milyen a legutóbbi divat? — Nem! Nem! Ilyenről nem beszélgetünk, bár szorosan hozzátartozik az élethez. Nem emlékszem, hogy a teológiai évek alatt is szó lett volna ilyenekről. Sokkal inkább a lelki táplálékot, belső ruházkodást segítő, serkentő dolgokról beszélgetünk. Ezek hasznosabbak számunkra. — Jelenleg segédlelkészként szolgál a mözsi gyülekezetben? — Igen. Ez azt jelenti, hogy mint exmitált, kihelyezett segédlelkész, van egy felügyelő lelkészem két esztendeig, amíg az úgynevezett gyakorlati időt töltöm. Ő Szemerei László esperes úr. — A már említett értekezletek nem mindig azonos helyen vannak, hanem a fővárostól kezdve más más megyék különböző településein. Egy lelkésznő mivel közlekedik? — Van egy szolgálati autó, ami az egyház tulajdona, egy Wartburg. Ezzel utazom. — Ez úton való járását valami varázsütés indította, amikor döntött, hogy a Népbolt Vállalat kollektívájából kiválik? — Nem éreztem ilyen varázsütést. Engem inkább a teológiai évek érleltek, hogy tudjam szolgálni az Ige szavát meggyőződéssel, hittel, reménnyel. Csak az ott szerzett tapasztalataimról tudok még számot adni, meg azokról a felkészüléseimről, amelyek megelőznek egy prédikációt. Elengedhetetlen a világra figyelésünk, hogy aktuálisan tudjunk szólni vigasztalót, erőt adót, irányt mutatót. — Milyen eszközei vannak a világra figyeléshez, van-e olyan rádió, vagy tévé műsor, amit mindenképpen meghallgat, vagy megnéz, amiért minden egyéb munkát félre tesz? — Ilyen nincs, de nem is lehet. Bármikor, bárki kopoghat hozzám ügyes-bajos gondjával, vagy éppen csak egy beszélgetésre lép be. Ilyenkor nem utasíthatom el. Szívesen és rendszeresen olvasom a megyei lapot a Népújságot, a Nők Lapját, a Gyöngyöt, a Magyar Nemzetet, a Kurírt. Van egy presbiter bácsi, aki a Népszabadságból válogat nekem írásokat. így informálódom. — Ez utóbbi mindenképpen segítségnek számít, kinek köszönheti hogy ezen a pályán elindult és mozog látszatra nyugodt lélekkel, a környezetére is hatva? — Két nevet kell megemlítenem. Külön fejezetben lehetne róluk hosszan beszélni. Édesanyám az egyik. Másik az akkori lakóhelyem, Bogyiszló volt lelkipásztora, Horváth Emil Tibor. Legyen most annyi elég, hogy köszönöm! Ők voltak akik segítettek abban, hogy ne lássam a világot olyan fekete-fehérnek, hogy a lelkem színes maradjon. Köszönöm a beszélgetést. Decsi Kiss János Fotó: Gottvald Károly Rókakínzó szertartás Indiában India Karnataka államának legfelső bírósága betiltotta a rókakínzást. Két faluban ugyanis minden év első holdtöltekor több tucat vörösróka esik áldozatul egy rítusnak. Bevarrják a szájukat, átszúrják bal fülüket, nagy arany fülbevalót tesznek bele, majd a templomba zárják az állatokat. Később, miután nagy ivászatot rendeztek, meggyújtott petárdát kötnek a rókák farkára és kihajtják őket az erdőbe, ahol azok belepusztulnak sérüléseikbe. A falubéliek így akarnak istenük kedvébe járni. Mostantól ez tilos, de az állatvédők attól tartanak, hogy a rendőrség nem képes érvényt szerezni a bírósági döntésnek. Keressük egymást Kedves Egyedülálló Olvasó! Segítséget ajánlunk önnek a kapcsolatteremtéshez. Jeligés bemutatkozó levele megjelenik lapunkban. Hetente sorsolással döntjük el, hogy a következő héten ki mutatkozhat be. Levelét adja fel az alábbi címre: „őszinte Szó” Társkereső Szolgálat, Szekszárd, Mártírok tere 10. „Keressük egymást!”. Ugyancsak itt érdeklődhet a jeligéjére érkezett levelei iránt munkanapokon személyesen 16.30-18 óráig, és ugyanekkor telefonon (316-722). Vidékieknek - név és cím közlése után, a posta- költség megtérítése mellett - elküldik a válaszokat. Az egyedülálló olvasónak ajánljuk, hogy ha valaki megtetszik lapunkban, írjon a fenti címre, ahonnan eljuttatják levelét a jelige tulajdonosához. Jelige: „Remélem összejövünk” 27 éves (174/60), barna hajú, kék szemű, arányos testalkatú srác vagyok. Káros szenvedélyem nincs. Szeretek mindent, ami nekem örömet okoz, olvasást, kirándulást, zenehallgatást. Kedvenc hobbim a motorozás. Gyakran megyek külföldre motorral, vagy anélkül. Tagja vagyok egy íjász egyesületnek, velük sokat járunk a természetbe. Sok barátom és ismerősöm van, ám mégis sokszor érzem magam egyedül. Szeretek moziba, színházba járni, jókat enni, ami szerencsére nem látszik meg rajtam. Édesanyámmal élek egy lakótelepi lakásban. Ha te is hasonló mentalitású lány vagy, és szeretnéd, ha valaki odafigyelne rád, melletted lenne jóban, rosszban, kérlek válaszolj mielőbb. Jelige: „Jó lenne megtalálni téged” Átlagos külsejű és természetű, 46 éves munkás asszony vagyok. Szeretem a természetet és a zenét. Körülményeim és anyagi helyzetem rendezett. Igényes vagyok magamra és környezetemre. Szeretném megosztani magányomat egy hasonló mentalitású, 50 év körüli férfival. Jelige: „A szegények néha gazdagok” 55 éves (158/55), barna, szemüveges, 27 éve független, rokkantnyugdíjas nő vagyok. A városhoz közeli kis faluban élek. Szeretem a tiszta, rendes környezetet, nyugodt falusi életet, a kertet és az állatokat. Fontosnak tartom az őszinteséget, a szeretetet. Olyan - nem alkoholista - férfit keresek, aki hasonló gondolkodású, igényes önmagára és környezetére 50-65 éves korig. Tél a kertek alatt Konrád László felvétele Díjkiosztás a gyermeknapon Természetvédelmi pályázat, gyermekeknek Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Tolna Megyei Intézete és a Vöröskereszt Szekszárd Városi Vezetősége pályázatot hirdet óvodások, általános és középiskolás diákok részére. Pályázni lehet bármilyen természetvédelmi témájú képzőművészeti (rajz, plakátterv, báb, szobrok, kitűzőterv, stb.), irodalmi (vers, novella, mondóka, vicc, stb.) és zenei (dal, induló, stb.) alkotásokkal, valamint e témában megírt dolgozatokkal. A pályázatokat (a szerző pontos nevének és címének feltüntetésével) 1995. április 31-éig az alábbi címre küldjék: ÁNTSZ Tolna Megyei Intézet Egészségvédelmi Osztálya 7100 Szekszárd, Dr. Szentgáli Gyula utca 2. Kérjük a borítékra írják rá: „Természetvédelem 1995”. Eredményhirdetés és díjkiosztás az 1995. évi gyermeknapon lesz. (Aki a munkáját visszakéri, az a díjkiosztást követő 1 hónapon belül az ÁNTSZ Tolna Megyei Intézetének Egészségvédelmi Osztályán átveheti.) Használt elemek gyűjtése Szekszárdon A mindennapi élet során egyre több olyan eszközt, készüléket használunk, amelyek elemmel működnek. A kimerülés után ezeket az elemeket egyszerűen eldobjuk, ami jelentősen szennyezi a környezetünket. (Egyes becslések szerint egy rúdelem 1 éves lebomlás után 1 m3 földet szennyez el.) Ezért határoztuk el a használt elemek összegyűjtését városunkban. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium az 1993/1994-es tanévben akciót hirdetett az iskolák számára. Ebben a kampányban a gyűjtés és az ártalmatlanítás költségeit a minisztérium vállalta. Mi itt helyben a gyűjtőedényzetet biztosítottuk, s bár az engedélyek beszerzésének elhúzódása miatt az akció csak májusban indulhatott, mégis eredményes volt. A tapasztalatok alapján a gyűjtés kiszélesítését és folyamatossá tételét határoztuk el úgy, hogy az iskolákon kívül a nagyforgalmú boltokban is gyűjtőedényeket helyezünk el. A szervezést és lebonyolítást, az elemek átmeneti tárolását és a végleges lerakóban történő elhelyezését a Héliosz Kft.-vel közösen végezzük. Már az ösz- szes iskolába, boltba elhelyeztük a zöld színű, használt elem feliratú gyűjtőedényeket. Iskolák: Babits Mihály Általános Iskola, Dienes Valéria Általános Iskola, V. sz. Általános Iskola, Speciális Általános Iskola, Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola Gyakorló Általános Iskolája, Garay János Gimnázium, I. Béla Gimnázium és Műszaki Középiskola, Beze- rédj István Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola, Szent-Györgyi Albert Egészségügyi Szakközépiskola, 505. Ady Endre Ipari Szakmunkásképző Intézet, Vendéglátóipari Szakközépiskola, Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola, Egészségügyi Szakiskola és Kollégium, Kolping Szakmunkásképző Intézet és Szakiskola. Nyilvános gyűjtőhelyek: Sárszeg Áfész Skála Áruház, Sárszeg Áfész Bartina ABC, Sárszeg Áfész 43. sz. Csemege (160 lakásos ABC-je), Újvárosi ABC, Dália 7. sz. Áruház (Do- mussal szemben), Dália 9. sz. Áruház (Kórházi ABC), Dália Népbolt 50. sz. Áruház (50-es), Dália Népbolt 17. sz. Áruház (Vasúti ABC), Dália Népbolt 34. sz. Áruház (Baktai ABC), Dália Népbolt 25. sz. Áruház (Tartsay ABC), Julius Meinl Csemege (Csatári torok), Babits Mihály Művelődési Központ. Az iskolák között az 1994/1995-ös tanévre gyűjtési versenyt hirdettünk. Az I. helyezett 20 ezer, a II. 10 ezer, a III. 5 ezer forint értékű tárgyjutalomban részesül. Egy részértékelést tervezünk a Föld napja alkalmából (április 22.), majd egy véglegeset a tanév végén. Kérjük a város polgárait, hogy éljenek a lehetőséggel és ezután ne a szemétbe, hanem a gyűjtőkbe dobják a kimerült elemeket. Dr. Pápa Ágoston környezetvédelmi referens
