Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-03 / 2. szám
4. oldal Megyei Körkép — Tamási És Környéke 1995. január 3., kedd Csöndes privát centenárium Méltó helyén a mű- Nagyon jó a szívem, azt mondják, meghaltam volna már, ha nem ilyen jó - mondja Örzse néni szája sarkában bujkáló mosollyal, élénk tekintettel.- Reggelente imádkozom, meg napközben is. Régebben egy ujjnyi bort is megittam, ma már nem esik jól. Azeló'tt nagyon szerettem olvasni, de most nem látom már a betűket, egybemosódnak eló'ttem. Annyira unatkozom, régen minden nap elolvastam az újságot.- Szinte mindenre emlékszem, de főleg a munkára. Saját földünket is, vitéttelkeket is munkáltunk, sok dolog volt. Bizony sokat küzdöttem, harcoltam, a szőlőnket én műveltem. Örzse néni, túl a tizedik ikszen Mit vár az űjesztendó'től? - ezzel a kérdéssel fordultunk néhány tamási és Tamási környéki közéleti személyiséghez. Nehéz rá válaszolni - kezdték csaknem mindannyian, és ez nem csupán a kérdés kissé közhelyes jellegének szólt: ezek szerint 1995 legalább ennyire kiszámíthatalan lesz. Annyira azért mégsem, hogy széttárva karjukat megválaszolatlanul hagyják kérdést, - talán akkor lenne igazán baj. Benkő András, a tamási választókerület parlamenti képviselője:- Azt várom, hogy stabilizálódjék a gazdasági helyzet, és jövőre lehetőségünk lesz olyan költségvetést készíteni, ami javít az életszínvonalon. Szeretném, ha továbbra is megmaradna a választópolgárokkal kialakultjó kapcsolatom, az oktatásban pedig egy tisztességes Nemzeti Alaptantervet, és egy olyan közoktatási törvényt vá1963-ban meghalt az uram, azóta itt vagyok a lányomnál. Mindenre szívesen emlékszem, hát a háborúra arra nem. Akkor nagyon nehéz volt. Az elsőben négy évig odavolt az uram, tizenkét évig menyecske voltam. A hosszú élet titka? Hála isten, volt egészségem. Voltam sokat beteg, mert sokat dolgoztunk, elfáradtunk, de valahogy mindig kipihentük. Több, mint negyven holdra dolgoztunk az urammal, mikor muszáj volt, én is mentem. Nagyon szerettem a parasztmunkát, ma is szeretném tenni a kertet, de már nem nekem való. Tudja Isten, énnekem a régi világ is jó volt, mert szerettem dolgozni, szórakozásra csak FOTÓ:ÓTÓS rok, amelyet a szakma is jó szívvel el tud fogadni. Pétervári Gábor, a Gyulaji Erdő- és Vadgazdaság vadászati igazgatója:- Azt várom, hogy ne legyen rosszabb, mint a tavalyi év volt. Az erdőgazdaságnak jó éve volt, ilyet már nem is kívánhatok. Kaszás Dezső, a Béri Balogh Adám Gimnázium tanára, ön- kormányzati képviselő:- Csak bizonytalanul tudok nyilatkozni, nehéz helyzetben vagyunk. A tamási önkormányzat pénzügyi helyzete rossz, de talán lesz egy kis kibontakozás - gazdasági téren. Mint önkormányzati képviselő aggódom a közintézmények sorsáért, a legnagyobb gondot a saját szakmámban, az oktatásban a tárgyi feltételek folyamatos biztosításában látom. Vannak az oktatásnak pénzben ki nem fejezhető oldalai is, - e téren is javulást várok. A magánéletvasámap jutott idő. Ez abból állt, hogy a lányokkal a mise után a téren föl-alá sétáltunk, a menyecskék felsorakoztak velünk szemben a kis trafik felőli oldalon, és beszélgettek. Délután a litánia után valamelyik kocsmába mentünk táncolni, ahol a rezersbanda muzsikált. De a leányéletnek hamar vége szakadt, mert az akkori szokás szerint fiatalon, tizenhat éves koromban férjhez mentem. Bizony a mostani fiatalok már mások, nem nagyon szeretnek dolgozni. Én még hat osztályt jártam, tizenkét éves voltam akkor, napszámba jártam, kőműves mellé, meg a pusztára, főleg Szemcsére cukorrépát művelni. Azért jó volt nekünk, az édesapám megkereste a kenyerét, aztán mostohám volt, mert édesanyám meghalt 1905-ben, de jó mostoha volt.- Ferenc Józsefre? hogyne, emlékszem, huszonkét éves voltam, amikor meghalt, de hogy milyen ember volt ez a királi császár, azt nem tudom, nekünk nem volt vele dolgunk, az adót megfizettük, az én uram nem volt olyan, hogy benn lett volna valamibe, akkor csak nagy parasztság volt itt Tamásiban.- Köszönöm megvagyok, menni már nemigen tudok, csak ha autóval visznek, de szellemileg még mindig frissnek érzem magam a koromhoz képest. Örzse néni, özvegy Gyenesei Györgyné, Tamási legidősebb polgára december 20-án töltötte be a századik életévét. tóth ben? Hogy két gyermekemet iskoláztatni tudjam. Zöld Attila, a simontomyai bőrgyár kereskedelmi igazgatója:- December 29-én aláírtunk egy szerződést a Kereskedelmi Bankkal export-előfinanszírozási hitelről. Azt várom 1995-től, hogy reorganizációs programunk megél, ennél nagyobb dolog azt hiszem, nem történhet velünk. Csellovszky Ferenc, Gyönk evangélikus lelkésze:- Szinte mindenben csupa rosszat várnak az emberek, az életszínvonal, a gazdaság terén, én optimista vagyok. Mindig azt mondom, hogy vegyük észre a kis örömöket, a jó dolgokat, amelyek elfeledtethetik a rosszat. Ha a családnak össze is kell húznia a nadrágszíjat, egymásban megtalálhatják azt a pluszt, ami egyébként hiányozna az életből.-tfHír-Sorok Nem volt csendes hétvégéjük a tamási rendőröknek, Újév napján több bejelentés érkezett betörésekről. Január elsején egy simon- tornyai és egy tamási lakás- tulajdonos jelentkezett a tamási rendőrkapitányságon, hogy otthonukban betörők jártak. Betöréses lopás célpontjává vált az ünnepek alatt egy nagykónyi üzlet, és betörtek a felsőnyéki napköziotthonba is. A nyomozás folyamatban van, a károk értéke előzetes felmérés alapján összesen meghaladja a fél millió forintot. A tamási Vályi Péter Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola kollektívája az intézmény negyven éves fennállásának mélltó megemlékezésére készül. Az alkalomra egy jubileumi évkönyv megjelentetését tervezik, amelyben helyet kapnak az iskola hajdani életét felidéző személyes emlékezések is. F-kategória: törvény szerint Mint az várható volt, Tamásiban is perelnek és nyernek a közalkalmazottak. Legalábbis azok, akiket intézményük vezetője 1993-ban a „lehet-ágon”, azaz a jó munka alapján a legmagasabb illetménykategóriába sorolt, majd kényszerű okokból visszasorolta őket. A munkaügyi perek nagy része lezajlott, kevés kivétellel a pedagógusok sikerével. A Béri Balogh Ádám Gimnáziumban-nyolc közalkalmazott fordult a szekszárdi munkaügyi bírósághoz, közülük hatan nyerték meg a pert. A Vályi Péter Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tantestületének négy tagja folyamodott a jogi megoldáshoz (többen elálltak a pereskedéstől), a bíróság három esetben hozott pozitív ítéletet. A legtöbben, tizennégyen a II. számú Általános Iskola tanárai közül nyertek pert a december eleji tárgyaláson, és még tizenegyen perelik az intézményvezetőt. A sorból kimaradt az I. számú Általános Iskola, a város két óvodájából pedig nem is várható, hogy bírósághoz forduljanak az alkalmazottak, itt ugyanis nem voltak jó munka alapján F-kategó- riába sorolva. A pert nyert közalkalmazottaknak visszamenőleg és húsz százalékos kamattal jár a kimaradt illetmény, amely becslések szerint összességében elérheti a húsz millió forintot. Várady Sándor: Madarak Új köztéri alkotással gazdagodott Tamási belvárosa: a Budapest Bank új épülete előtt felállították a Munkácsy-díjas képzőművész, Várady Sándor Madarak című szoborkompozícióját. Az alkotás sorsa alighanem az enyészet lett volna, hiszen az egykor az Orion üzemegységéFOTO: ÓTÓS nek területén díszelgett szobor, a cég megszűnése után a város költségvetési üzemébe került. A pénzintézet a térplasztika rendbehozásának és felállításának költségeit fedezte. A budapesti művésznek Tamásiban a Madarak a harmadik köztéri alkotása. Köszöntés helyett Még az újév harmadnapján is illenék valami édes-szép költeményt írni a jövendőről, megpendítve a remény húrjait, vagy ha azt nem, hát telt színekkel festeni az előttünk állót, vért és verítéket ígérni, megjósolni a bukást, a fel- emelkedést, a jóslatoknak amúgy is feledés a sorsuk. Az illendőség legalábbis így kívánná. Jó évtizeddel ezelőtt megismerkedtem egy nagyszájú, de teljesen megbízhatatlan csavargóval, Halálával. Ha- lala - nevét teli szájú dadogásáról kapta -, rossz választások sorával próbálta megalapozni életét, előbb az iskolából rúgták ki, aztán a munkahelyéről, majd az apját is meglopta nagy igyekezetében. Ma megélhetési bűnözőnek hívnánk, depriváltnak és hajléktalannak. Világszemléletét a ciklikusság uralta, ami javarészt abban mutatkozott meg, hogy a nap meghatározott órájában meghatározott embereket lejmolt le, és hasonlóképpen rendszerezte a kukákat, amelyek mellett nagyobb dekkeket talált. Télen töményét ivott, nyáron sört. Egyik újévnapi délután a fiatal városi kábeltévé két munkatársa gondolt egyet, hogy kilépnek a magyar valóságba, megmutatják a cseppben a tengert. Témát keresvén az utcán, rátaláltak Halalára, és finoman arról érdeklődtek: hogy érzi magát, meg milyen lesz neki az újesztendő, mit hozott a régi. Halala csak nézett a kamerába, mint a hal. Aztán megvonta a vállát, és egykedvűen rávágta, hogy ha eddig volt mit inni, ezután is lesz. Tíz év nagy idő, ha mától számoljuk visszafelé, akkor történelmi léptékkel mérünk. Halálának könnyű dolga volt. A hülye is látta, hogy egy helyben állunk. Ma ellenben úton vagyunk. A jólét, a tolerancia, vagy a koldulás, a züllés felé, a minden oldalúan kiművelt magyarság, a bérharc, az elfelejtett öntudat, a korporáció útján. Hogy ebben az egy esztendő sok, vagy kevés, nem tudom. Lehet, hogy néhány tyúklépés, de az is lehet, hogy óriásmérföld. Tóth F. Mit hoz az újév? Kis örömök, nagy várakozások Befolyást, de nem a politikában Változás előtt áll és változást vár a Tamási Vállalkozók Klubja. Az 1990-ben hatvannyolc taggal megalakult klub jövőjéről, a helybéli vállalkozások helyzetéről Lukács Tibor alelnököt kérdeztük, aki elöljáróban leszögezte: természetesen nem beszélhet az összes tamási vállalkozó nevében.- 1990-ben klub-jelleggel alakultunk meg - kezdte Lukács Tibor -, nem akartunk politikai szervezet lenni. Négy év eltelt, és elkezdtek változni a dolgok, a Vállalkozók Országos Szövetsége részéről is érkeztek jelzések, hogy szívesen látnának minket a szövetségben. Hiába vagyunk civil szervezet, mindenki elvárja tőlünk, hogy a klub bejegyzett szervezet legyen.- Elégedettek voltak az előző önormányzat viszonyulásával a helyi vállalkozókhoz?- Nem. A decemberi ön- kormányzati választások előtt meghívtuk a jelölteket megbeszélni a dolgokat, és mi voltunk az elsők, a választás után négy nappal, akik az egész testületet újra meghívtuk. Azért nem voltunk elégedettek az előző testülettel, mert azokat a gesztusokat nem tették meg, amit vártunk tőlük. Megpróbáltunk egy helyi adórendeletet kidolgozni, de nem számítottak a véleményünkre. Ereztük, hogy fizetjük a helyi adót, de igazán nem tudtunk befolyással lenni a közéletre. A régi polgármester alapító tagja volt a klubnak, de a polgármesterként már egészen másképp látott mindent.- Ez. azt jelenti, hogy nagyobb befolyást szeretnének elérni?- Igen, de nem politikai befolyást. Civil szervezet vagyunk, amely alkalmakkor kifejti a véleményét a város problémáiról, és szeretnénk, ha ezt figyelembe vennék. Szeretnénk továbbá, ha az adók, közpénzek (és más, jótékonysági pénzek) elosztása nyilvános legyen.- Eddig ez nem volt így?- Nem. A válasz érdeklődésünkre mindig az volt, hogy a pénz beszedése az Apeh, az elosztása a költségvetés dolga. Másrészt tagjaink sorában sok felkészült? pénzügyi, közgazda- sági és kulturális szakember van, akiknek a véleményét szívesen vennénk, ha kikérnék a bizottsági munkában.- Mekkora erőt képviselnek a tamási vállalkozók?- Nem túl erősek, ezt tudomásul kell venni, ez a realitás. A körülményekhez kell viszonyítani. Fontos dolga lenne az önkormányzatnak, hogy erősebb vállalkozókat vonzzon a városba - így növelhetné az adókat -, és javítani lehetne a már meglévő vállalkozások pozícióján, elsősorban a rugalmasabb adminisztratív munkára gondolok.- A Vállalkozók Klubjának bővítését is tervezik. Hogyan ?- 1995 elején egyesületté alakulunk, amelyet úgy próbálunk regionálissá tenni, hogy nem ragaszkodunk a tagok tamási illetőségéhez, hanem a környékbelieket is szívesen látjuk. Tóth Ferenc A mi autónk fotó:Degré Gábor
