Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-03 / 2. szám

4. oldal Megyei Körkép — Tamási És Környéke 1995. január 3., kedd Csöndes privát centenárium Méltó helyén a mű- Nagyon jó a szívem, azt mondják, meghaltam volna már, ha nem ilyen jó - mondja Örzse néni szája sarkában buj­káló mosollyal, élénk tekintet­tel.- Reggelente imádkozom, meg napközben is. Régebben egy ujjnyi bort is megittam, ma már nem esik jól. Azeló'tt na­gyon szerettem olvasni, de most nem látom már a betűket, egy­bemosódnak eló'ttem. Annyira unatkozom, régen minden nap elolvastam az újságot.- Szinte mindenre emlék­szem, de főleg a munkára. Saját földünket is, vitéttelkeket is munkáltunk, sok dolog volt. Bi­zony sokat küzdöttem, harcol­tam, a szőlőnket én műveltem. Örzse néni, túl a tizedik ikszen Mit vár az űjesztendó'től? - ez­zel a kérdéssel fordultunk né­hány tamási és Tamási kör­nyéki közéleti személyiséghez. Nehéz rá válaszolni - kezdték csaknem mindannyian, és ez nem csupán a kérdés kissé köz­helyes jellegének szólt: ezek szerint 1995 legalább ennyire kiszámíthatalan lesz. Annyira azért mégsem, hogy széttárva karjukat megválaszolatlanul hagyják kérdést, - talán akkor lenne igazán baj. Benkő András, a tamási vá­lasztókerület parlamenti képvi­selője:- Azt várom, hogy stabilizá­lódjék a gazdasági helyzet, és jövőre lehetőségünk lesz olyan költségvetést készíteni, ami ja­vít az életszínvonalon. Szeret­ném, ha továbbra is megma­radna a választópolgárokkal ki­alakultjó kapcsolatom, az okta­tásban pedig egy tisztességes Nemzeti Alaptantervet, és egy olyan közoktatási törvényt vá­1963-ban meghalt az uram, azóta itt vagyok a lányomnál. Mindenre szívesen emlékszem, hát a háborúra arra nem. Ak­kor nagyon nehéz volt. Az első­ben négy évig odavolt az uram, tizenkét évig menyecske voltam. A hosszú élet titka? Hála is­ten, volt egészségem. Voltam sokat beteg, mert sokat dolgoz­tunk, elfáradtunk, de valahogy mindig kipihentük. Több, mint negyven holdra dolgoztunk az urammal, mikor muszáj volt, én is mentem. Nagyon szerettem a parasztmunkát, ma is szeretném tenni a kertet, de már nem ne­kem való. Tudja Isten, énnekem a régi világ is jó volt, mert szerettem dolgozni, szórakozásra csak FOTÓ:ÓTÓS rok, amelyet a szakma is jó szívvel el tud fogadni. Pétervári Gábor, a Gyulaji Erdő- és Vadgazdaság vadá­szati igazgatója:- Azt várom, hogy ne le­gyen rosszabb, mint a tavalyi év volt. Az erdőgazdaságnak jó éve volt, ilyet már nem is kí­vánhatok. Kaszás Dezső, a Béri Balogh Adám Gimnázium tanára, ön- kormányzati képviselő:- Csak bizonytalanul tudok nyilatkozni, nehéz helyzetben vagyunk. A tamási önkormány­zat pénzügyi helyzete rossz, de talán lesz egy kis kibontakozás - gazdasági téren. Mint önkor­mányzati képviselő aggódom a közintézmények sorsáért, a legnagyobb gondot a saját szakmámban, az oktatásban a tárgyi feltételek folyamatos biz­tosításában látom. Vannak az oktatásnak pénzben ki nem fe­jezhető oldalai is, - e téren is javulást várok. A magánélet­vasámap jutott idő. Ez abból állt, hogy a lányokkal a mise után a téren föl-alá sétáltunk, a menyecskék felsorakoztak ve­lünk szemben a kis trafik felőli oldalon, és beszélgettek. Dél­után a litánia után valamelyik kocsmába mentünk táncolni, ahol a rezersbanda muzsikált. De a leányéletnek hamar vége szakadt, mert az akkori szokás szerint fiatalon, tizenhat éves koromban férjhez mentem. Bi­zony a mostani fiatalok már mások, nem nagyon szeretnek dolgozni. Én még hat osztályt jártam, tizenkét éves voltam ak­kor, napszámba jártam, kőmű­ves mellé, meg a pusztára, főleg Szemcsére cukorrépát művelni. Azért jó volt nekünk, az édesa­pám megkereste a kenyerét, az­tán mostohám volt, mert édesa­nyám meghalt 1905-ben, de jó mostoha volt.- Ferenc Józsefre? hogyne, emlékszem, huszonkét éves vol­tam, amikor meghalt, de hogy milyen ember volt ez a királi császár, azt nem tudom, nekünk nem volt vele dolgunk, az adót megfizettük, az én uram nem volt olyan, hogy benn lett volna valamibe, akkor csak nagy pa­rasztság volt itt Tamásiban.- Köszönöm megvagyok, menni már nemigen tudok, csak ha autóval visznek, de szellemi­leg még mindig frissnek érzem magam a koromhoz képest. Örzse néni, özvegy Gyenesei Györgyné, Tamási legidősebb polgára december 20-án töl­tötte be a századik életévét. tóth ben? Hogy két gyermekemet iskoláztatni tudjam. Zöld Attila, a simontomyai bőrgyár kereskedelmi igazga­tója:- December 29-én aláírtunk egy szerződést a Kereskedelmi Bankkal export-előfinanszíro­zási hitelről. Azt várom 1995-től, hogy reorganizációs programunk megél, ennél na­gyobb dolog azt hiszem, nem történhet velünk. Csellovszky Ferenc, Gyönk evangélikus lelkésze:- Szinte mindenben csupa rosszat várnak az emberek, az életszínvonal, a gazdaság terén, én optimista vagyok. Mindig azt mondom, hogy vegyük észre a kis örömöket, a jó dol­gokat, amelyek elfeledtethetik a rosszat. Ha a családnak össze is kell húznia a nadrágszíjat, egymásban megtalálhatják azt a pluszt, ami egyébként hiá­nyozna az életből.-tf­Hír-Sorok Nem volt csendes hét­végéjük a tamási rendőrök­nek, Újév napján több beje­lentés érkezett betörésekről. Január elsején egy simon- tornyai és egy tamási lakás- tulajdonos jelentkezett a tamási rendőrkapitánysá­gon, hogy otthonukban be­törők jártak. Betöréses lopás célpontjává vált az ünnepek alatt egy nagykónyi üzlet, és betörtek a felsőnyéki nap­köziotthonba is. A nyomo­zás folyamatban van, a ká­rok értéke előzetes felmérés alapján összesen megha­ladja a fél millió forintot. A tamási Vályi Péter Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola kollek­tívája az intézmény negyven éves fennállásának mélltó megemlékezésére készül. Az alkalomra egy jubileumi évkönyv megjelentetését tervezik, amelyben helyet kapnak az iskola hajdani életét felidéző személyes emlékezések is. F-kategória: törvény szerint Mint az várható volt, Tamási­ban is perelnek és nyernek a közalkalmazottak. Legalábbis azok, akiket intézményük veze­tője 1993-ban a „lehet-ágon”, azaz a jó munka alapján a leg­magasabb illetménykategóriába sorolt, majd kényszerű okokból visszasorolta őket. A munkaü­gyi perek nagy része lezajlott, kevés kivétellel a pedagógusok sikerével. A Béri Balogh Ádám Gim­náziumban-nyolc közalkalma­zott fordult a szekszárdi mun­kaügyi bírósághoz, közülük ha­tan nyerték meg a pert. A Vályi Péter Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tantestüle­tének négy tagja folyamodott a jogi megoldáshoz (többen eláll­tak a pereskedéstől), a bíróság három esetben hozott pozitív ítéletet. A legtöbben, tizenné­gyen a II. számú Általános Is­kola tanárai közül nyertek pert a december eleji tárgyaláson, és még tizenegyen perelik az in­tézményvezetőt. A sorból ki­maradt az I. számú Általános Iskola, a város két óvodájából pedig nem is várható, hogy bí­rósághoz forduljanak az alkal­mazottak, itt ugyanis nem vol­tak jó munka alapján F-kategó- riába sorolva. A pert nyert közalkalmazot­taknak visszamenőleg és húsz százalékos kamattal jár a kima­radt illetmény, amely becslések szerint összességében elérheti a húsz millió forintot. Várady Sándor: Madarak Új köztéri alkotással gazdago­dott Tamási belvárosa: a Buda­pest Bank új épülete előtt felál­lították a Munkácsy-díjas kép­zőművész, Várady Sándor Ma­darak című szoborkompozíció­ját. Az alkotás sorsa alighanem az enyészet lett volna, hiszen az egykor az Orion üzemegységé­FOTO: ÓTÓS nek területén díszelgett szobor, a cég megszűnése után a város költségvetési üzemébe került. A pénzintézet a térplasztika rendbehozásának és felállításá­nak költségeit fedezte. A buda­pesti művésznek Tamásiban a Madarak a harmadik köztéri al­kotása. Köszöntés helyett Még az újév harmadnapján is illenék valami édes-szép köl­teményt írni a jövendőről, megpendítve a remény húr­jait, vagy ha azt nem, hát telt színekkel festeni az előttünk állót, vért és verítéket ígérni, megjósolni a bukást, a fel- emelkedést, a jóslatoknak amúgy is feledés a sorsuk. Az illendőség legalábbis így kí­vánná. Jó évtizeddel ezelőtt meg­ismerkedtem egy nagyszájú, de teljesen megbízhatatlan csavargóval, Halálával. Ha- lala - nevét teli szájú dadogá­sáról kapta -, rossz választá­sok sorával próbálta megala­pozni életét, előbb az iskolá­ból rúgták ki, aztán a munka­helyéről, majd az apját is meglopta nagy igyekezeté­ben. Ma megélhetési bűnöző­nek hívnánk, depriváltnak és hajléktalannak. Világszemlé­letét a ciklikusság uralta, ami javarészt abban mutatkozott meg, hogy a nap meghatáro­zott órájában meghatározott embereket lejmolt le, és ha­sonlóképpen rendszerezte a kukákat, amelyek mellett na­gyobb dekkeket talált. Télen töményét ivott, nyáron sört. Egyik újévnapi délután a fia­tal városi kábeltévé két mun­katársa gondolt egyet, hogy kilépnek a magyar valóságba, megmutatják a cseppben a tengert. Témát keresvén az utcán, rátaláltak Halalára, és finoman arról érdeklődtek: hogy érzi magát, meg milyen lesz neki az újesztendő, mit hozott a régi. Halala csak né­zett a kamerába, mint a hal. Aztán megvonta a vállát, és egykedvűen rávágta, hogy ha eddig volt mit inni, ezután is lesz. Tíz év nagy idő, ha mától számoljuk visszafelé, akkor történelmi léptékkel mérünk. Halálának könnyű dolga volt. A hülye is látta, hogy egy helyben állunk. Ma ellenben úton vagyunk. A jólét, a tolerancia, vagy a koldulás, a züllés felé, a min­den oldalúan kiművelt ma­gyarság, a bérharc, az elfelej­tett öntudat, a korporáció út­ján. Hogy ebben az egy esz­tendő sok, vagy kevés, nem tudom. Lehet, hogy néhány tyúklépés, de az is lehet, hogy óriásmérföld. Tóth F. Mit hoz az újév? Kis örömök, nagy várakozások Befolyást, de nem a politikában Változás előtt áll és változást vár a Tamási Vállalkozók Klubja. Az 1990-ben hatvan­nyolc taggal megalakult klub jövőjéről, a helybéli vállalkozá­sok helyzetéről Lukács Tibor alelnököt kérdeztük, aki elöljá­róban leszögezte: természete­sen nem beszélhet az összes tamási vállalkozó nevében.- 1990-ben klub-jelleggel alakultunk meg - kezdte Lu­kács Tibor -, nem akartunk po­litikai szervezet lenni. Négy év eltelt, és elkezdtek változni a dolgok, a Vállalkozók Orszá­gos Szövetsége részéről is ér­keztek jelzések, hogy szívesen látnának minket a szövetség­ben. Hiába vagyunk civil szer­vezet, mindenki elvárja tőlünk, hogy a klub bejegyzett szerve­zet legyen.- Elégedettek voltak az előző önormányzat viszonyulá­sával a helyi vállalkozókhoz?- Nem. A decemberi ön- kormányzati választások előtt meghívtuk a jelölteket megbe­szélni a dolgokat, és mi voltunk az elsők, a választás után négy nappal, akik az egész testületet újra meghívtuk. Azért nem vol­tunk elégedettek az előző testü­lettel, mert azokat a gesztusokat nem tették meg, amit vártunk tőlük. Megpróbáltunk egy helyi adórendeletet kidolgozni, de nem számítottak a vélemé­nyünkre. Ereztük, hogy fizetjük a helyi adót, de igazán nem tud­tunk befolyással lenni a közé­letre. A régi polgármester ala­pító tagja volt a klubnak, de a polgármesterként már egészen másképp látott mindent.- Ez. azt jelenti, hogy na­gyobb befolyást szeretnének el­érni?- Igen, de nem politikai be­folyást. Civil szervezet va­gyunk, amely alkalmakkor ki­fejti a véleményét a város prob­lémáiról, és szeretnénk, ha ezt figyelembe vennék. Szeretnénk továbbá, ha az adók, közpénzek (és más, jótékonysági pénzek) elosztása nyilvános legyen.- Eddig ez nem volt így?- Nem. A válasz érdeklődé­sünkre mindig az volt, hogy a pénz beszedése az Apeh, az el­osztása a költségvetés dolga. Másrészt tagjaink sorában sok felkészült? pénzügyi, közgazda- sági és kulturális szakember van, akiknek a véleményét szí­vesen vennénk, ha kikérnék a bizottsági munkában.- Mekkora erőt képviselnek a tamási vállalkozók?- Nem túl erősek, ezt tudo­másul kell venni, ez a realitás. A körülményekhez kell viszo­nyítani. Fontos dolga lenne az önkormányzatnak, hogy erő­sebb vállalkozókat vonzzon a városba - így növelhetné az adókat -, és javítani lehetne a már meglévő vállalkozások po­zícióján, elsősorban a rugalma­sabb adminisztratív munkára gondolok.- A Vállalkozók Klubjának bővítését is tervezik. Hogyan ?- 1995 elején egyesületté alakulunk, amelyet úgy próbá­lunk regionálissá tenni, hogy nem ragaszkodunk a tagok ta­mási illetőségéhez, hanem a környékbelieket is szívesen lát­juk. Tóth Ferenc A mi autónk fotó:Degré Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents