Tolnai Népújság, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-24 / 303. szám

1994. december 24., szombat

9. oldal |

Ha nekem hatalmam volna! A betlehemi csillag

Nagy Tamás rajza

Kinek ne jutott volna még eszébe, hogy mi mindent csinálna, ha hatalma volna? Csakhogy a legtöbb ember csak álmodik erről. Akinek viszont megadatik a hatalom, vajon hogyan él vele? Mennyit tesz a közért és mit a saját boldogulásáért? Ki-ki számoljon el saját lelkiismeretével!

A szekszárdi Dienes Valéria általános iskola 4. b. osztályában, Ha nekem hatalmam volna címmel fogalmazást írtak a gyerekek. Kilenc-tíz éves kislányok, kisfiúk, akik alig pár éve ismerkedtek meg a betűvetéssel, gondolkodtak el azon, vajon mit tennének, ha rajtuk múlna minden. És a gyerekek ceruzát fogtak, leírták a gondolataikat.

Vélhetnénk, csokoládé halmokat és játék hegyeket kívántak, állandó iskolai szünettel. De nem. Ez a 23 emberpalánta komolyan eltöprengett a kérdésen és olyan válaszokat írt le, amelyeken a felnőtt csak csodálkozik és elszégyenli magát, miközben furcsa melegség tölti el a szívét.

Nagy Csaba: — Egyszer azt álmodtam, hogy hatalmam volt. Sok mindent kívántam: a szegények gazdagok legyenek, a gazdagok aranyosak, a bice-bócák ugrándozzanak, a fiatal halottak fölébredjenek. Sok mindent akartam kívánni, de felébredtem. Még éjszaka volt. Odamentem az íróasztalomhoz, fölkapcsoltam az éjjelilámpámat és elkezdtem írni. Folytattam az álmomat: árváknak szülőket adnék, szegényeknek ruhát, egy új vidámparkot nyitnék. Az öregeket megfiatalítanám, az özvegyeket összehoznám, az elváltakat szerelmessé tenném. A butákat okosságra tanítanám, a bűnözők ne bűnözzenek ... A természetből paradicsom legyen, mindenki boldoguljon. És még sok mást, de leginkább hogy mindenki okos legyen.

Fodor Enikő: — Ha nekem hatalmam volna, segítenék minden betegen, és a testvéremen, hogy tudjon járni és futni, mint mások. Azt szeretném, hogy minden ember boldog legyen a világmindenségben. A szabadidőmet avval tölteném, hogy elmennék a stúdióba, odaadnám a tévéseknek az ösz- szegyűjtött pénzemet azért,

hogy szerepelhessek a tévében és egy olyan műsort adnék, amiben kérném az embereket, hogy ne szennyezzék a környezetet, mert megmérgezik saját magukat.

Erős Andrea: — Azt kívánnám, hogy az emberek ne verekedéssel, veszekedéssel, csúfolódással éljék az életüket, hanem szeretettel, békességgel és megértéssel legyenek egymás iránt. Én magamnak semmit nem kívánnék, mert amire szükségem van és nem butaság megvenni, azt megkapom.

Pecze Zsófia: — Ha nekem hatalmam volna, akkor én azt szeretném, hogy ne haljon meg az ember és az állat, mert az ember és az állat akkor szép, ha él. Meg még azt is kívánnám, hogy minden gyerek járhasson iskolába és mindegyik jól és szorgalmasan tanuljon.

Buday Bence: — A politikusoknak jó agyat teremtenék. Az autókat és a büdös gyárakat füstszűrővel látnám el. Békességet szórnék szét minden országban.

Komáromi Balázs: — Kiirtanék minden betegséget. A munkanélkülieknek munkát adnék. Az atomfegyverek gyártását leállítanám és mindenféle fegyver gyártását is. A háborúkat megszüntetném. A világ az emberiség javát szolgálná.

Rappai József: — Azt kívánnám, hogy ne legyenek rosszak az emberek. Magyarország olyan nagy legyen, mint régen volt. A Dunából és az összes folyóból inni lehessen. Azt szeretném, legyen több élő bolygó és ne legyen árva senki.

Árki Eszter: — Béke legyen, ne legyen háború, mindenki szeresse egymást, a férj és feleség ne veszekedjen. Azt kívánnám, hogy mindenki higy- gyen Istenben, ne legyenek bűnözők. Az állatokat megvédeném, a szegényeket meggazdagítanám. A gazdagok aranyosak legyenek, az éhezők sokat ehessenek!

Horgos Ágnes: — Ha nekem akár egy kis ideig hatalmam volna, akkor legelőször megtisztítanám a környezetet, mert ha a környezet tiszta, akkor kevesebb a beteg ember. A gőgös, nagyképű gazdagoktól, akik csak magukkal törődnek és a szegényeket semmibe se veszik, elvenném egy időre a pénzüket és ha megtudnák, milyen rossz szegénynek lenni, visszaadnám. A rosszindulatú, irigy embereknek szeretetet tennék a szívükbe.

Elter Csaba: — Megépíteném azt a robotomat, ami elmenne minden országba a szegényeket gazdaggá tenni. A betegeket meggyógyítaná, az árváknak otthont és szülőt adna, a járványokat és a háborúkat megszüntetné. A gonosz embereket elfogná, átformálná és azokból is rendes emberek lennének. Az állattpusztítást beszüntetné, így minden állat nyugodtan élhetne. Az összes lerombolt, leégett házat felépíteném. Az ózonlyukat betapasztanám.

Kovács Kata: — A legjobban azt szeretném, ha mindenki szeretne mindenkit, mert szerintem ez megold szinte mindent. Azt hiszem, ezt kívánnám, ha nekem hatalmam volna.

Meczker Katalin: — A vadászoknak megmondanám, hogy ne lőjék le a vadakat, de félek, hogy nem lesz rá lehetőségem.

Ha nekem, - a gyerekek gondolatai tolmácsolójának - hatalmam volna, akkor azt tüstént átadnám ezeknek a kis emberkéknek, hogy megvalósíthassák mindazt, amit elképzeltek, és amire, úgy látszik, mi felnőttek nem vagyunk képesek.

F. Kováts Éva

Krisztus előtt 7 évvel, szeptember elején a babiloni papcsillagászok furcsa égi tüneményre lettek figyelmesek: a Jupiter és a Szaturnusz egybeolvadni látszott. Az együttálló csillagok megálltak az égen. Mivel a Jupiter a zsidók csillaga, a babiloni csillagászok elindultak Jeruzsálembe. November 12-én azt látták, hogy a csillagegyüttes pontosan a betlehemi út felett megállt, és kúp alakú fényö- zönt árasztott a Földre.

Konradin Ferrari d’Occhi- eppo osztrák csillagász egész életét a „Bölcsek csillagának” szentelte. A 2000 éves tünemény tudományos magyarázatát azóta a csillagászok elfogadták. A Biblia-magyarázók annak idején legendának tartották a betlehemi csillagot. „Nem hittem, hogy a négy evangélista kitalált volna egy ilyen égi jelenséget” - vélekedett d’Occhi- eppo. Miután a bécsi Uránia csillagvizsgáló vezetője lett, kutatni kezdte a jelenség okát. Az úgynevezett „differenciáldiagnózist” alkalmazta. Kizárta, hogy üstökösről lehetett szó, s azt is megállapította, hogy nem egy szupernóva robbant szét, ahogyan egyes tudósok gondolták. Tehát a Szaturnusz és a Jupiter együttállására került sor. Egyébként ezt már Johannes Kepler is feltételezte. A fényes égi jelenség magyarázatához d’Occhieppo segítséget kapott a véletlentől. „1941. január 20-án - írta - légvédelmi tüzérkáplár voltam Bretagne-ban. Éjszakai szolgálat közben azt vettem észre, hogy a Jupiter fényözönt bocsát a Földre. Ez az úgynevezett Zodiakal-fény úgy áll elő, hogy valamilyen égitest megvilágítja az űrben lévő finom porszemeket. Rögtön arra gondoltam, hogy így történt ez 2000 évvel ezelőtt is.”

A tudományos világ eleinte tartózkodó volt. 1948-ban azonban d’Occhieppo agyagtáblát talált a papok írásával. A táblát ma a British Múzeum őrzi, „Megtanultam a rovásírást” - mesélte az osztrák csillagász az újságíróknak. - Azt találtam, hogy a babiloni papok úgyanúgy magyarázták az égi tüneményt, mint én. D’Occhieppo elméletét ma már az egyetemeken tanítják. A csillagászt az osztrák akadémia tagjává választották. Legutóbb könyvet írt „A betlehemi csillag” címmel. A 87 éves csillagász ma is dolgozik. „A betlehemi csillag állandó munkára ösztönöz” - jelentette ki.

Megette a jegesmedve a karácsonyfát

Egy torkos jegesmedve csaknem ellopta a Medve-sziget lakóinak idei karácsonyát.

A Norvégiától északra található, 11 lakosú szigetnek mindössze egyetlen feldíszítésre alkalmas fenyőfája volt, amelyet a helyi meteorológiai és rádióállomás személyzete igen gondosan a hóba temetett, hogy az esedékes karácsonyi ünnepig friss maradjon. Amikor azonban később érte mentek, csupán néhány csupasz gallyat találtak féltve őrzött fájuk helyén. Feltételezik, hogy egy jegesmedve lopta el a fenyőt, amely fejedelmi ebédnek tűnhetett számára.

Mint a norvég NTB és annak nyomán az amerikai AP hírügynökségjelentette, az északi sarkkörtől 1000 kilométerre

északra fekvő sziget lakói már kezdtek beletörődni, hogy az idén fenyő helyett a nemrégiben ültetett gumifacsemetéjükre lesznek kénytelenek akasztani a karácsonyfadíszeket. Ám az utolsó pillanatban segítségükre siettek a 400 kilométerre még tőlük is északabbra fekvő Spitzbergák (Svalbarg-szigetek) lakói, akiknek valahogyan sikerült szert tenniük egy tartalék fenyőfára, és egy menetrend szerinti katonai szállítógéppel még időben el is tudták juttatni azt a Medve-sziget lakóihoz.

így a medve-szigetiek az idén is méltóképpen megünnepelhetik a karácsonyt, bár a szentestéig bizonyára úgy imádkoznak, hogy „mi aztán ne lássuk a medvét”.

A

mikor a Pali doktort elhívtuk hozzád, bevallom, azt reméltem, hogy bead neked egy injekciót, és aztán már nem kell tovább néznem rohamos testi és szellemi leépülésedet. De ő azt mondta, hogy nem szenvedsz, nincsenek fájdalmaid, maradjon tehát a végelgyengülés. Akkor még nem értettem egyet a Pali doktor azon törekvésével, hogy ha csak nem muszáj, nem szabad beleavatkozni a dolgok természetes rendjébe.

• Amikor dobáltuk rád a földet, pont, mint a hollywoodi filmekben szokás, eleredt az eső. Akkor csak Apa sírt, én csupán jó fél órával a temetésed után, és a semmibe meredve kerestem azt a valakit, vagy valamit, akinek elpanaszolhatnám, hogy ez a végső búcsú egy nagy igazságtalanság.

Persze lehet, hogy te akkor már rég a Paradicsomban csóváltad a farkad, vagy egy máÚtközben a bizonyosság felé

sik testbe költözött a lelked, de, tudod, a bizonyosság ...

Ilyen neveletlen kutyával, mint te, még életemben nem találkoztam. De igazi egyéniség voltál, és a felénk árasztott túláradó szereteted kárpótolt bennünket az összesározott előszobáért, a megrágott plédekért és az általános szófoga- datlanságodért.

Amikor belekaptál a lány szájába, aki figyelmeztetésem ellenére túl közel hajolt hozzád, akkor se nagyon haragudtam rád, inkább valami büszkeséggel vegyes elégtétel-félét éreztem: ha már én nem, legalább a kutyám képes arra, hogy bizonyos alapvető viszonyokat egyértelműen és határozottan tisztázzon. A hátránya csak

annyi volt a dolognak, hogy aznap este nem tudtunk csóko- lózni a lánnyal, de azért ettől nem estem kétségbe.

Azóta ő már biztosan mással csókolózik, és a szilvafa - aminek a tövébe temettünk téged - sincs már meg. Amikor beleraktam a csontsovány, merev, kihűlt tested a sírodba, eszembe jutott, hogy nem voltunk veled az utolsó perceidben, és hogy ez azért nem volt szép tőlünk. De te akkor már két hete bármikor meghallhattál volna ... Ám a lényeg, hogy nem őrködtünk feletted.

Megható, hogy pont a születésnapomon haltál meg. Ha viszont az volt a célod vele, hogy soha ne felejtselek el, hát ezt vissza kell utasítanom. Az csak

természetes, hogy mindig emlékezni fogok rád.

De azért el kell árulnom, hogy az utóbbi másfél évben nagy változások mentek végbe a családban. Most, hogy te nem vagy, egy másik lény próbál - igen eredményesen - a központba furakodni.

Időközben én Apává, Anya és Apa Nagymamává és Nagypapává, a Nagymama pedig Dédivé változott. Nem tudom, te milyen minőségben szerepelnél most itthon, de gyanítom, féltékeny lennél a kis emberre, aki hozzád hasonlóan szeretnivaló és még több törődést igényel, mint te. Külön kunsztja van neki, veled ellentétben ő még beszélni is tud, és ha a bájos pofija, vagy a mozdulatai nem elegendőek, hát a szavaival veszi le a lábáról az embert.

Érdekes, hogy pont abban az időszakban, amikor te meghaltál, találkoztam először személyesen a születés csodájával. Történetesen ettől kezdve számolom magam a felnőttek közé, az a világra jött kis görbelábú csoda az én DNS-eim- ből is hordoz egy fél tarisznyára valót. Amikor pedig már ennyire részese az ember egy varázslatnak, nagyon tudja szeretni.

Szóval a felelősség mértéke és arányai változtak. Rá kellett jönnöm, hogy az ilyen törpe méretű csodáknak nem begőzölt fejű, érzékeny lelkű, álmodozó, hős apákra van szükségük, hanem kiegyensúlyozott, megbízható, uram bocsá’: egyszerű szülőkre. Ez a felismerés persze járulékos haszonként arra is jó, hogy az ember meg tudja indokolni,

miért is nem viszi - hagyományos értelemben - túl sokra az életben.

De mondom neked, mások a hangsúlyok. A születéssel való első találkozásom óta egyre világosabbnak tűnik, hogy az effajta teremtmények túl nagyszerűek ahhoz, hogy egyszer- csak végük legyen, és kész. Szóval a Mindenható - legyen az Isten, vagy az Erő, Ami Mozgatja A Dolgokat, vagy mit tudom én - részéről nagyfokú pazarlás lenne végül csak úgy a semminek dobni a létrehozott csodákat. Annyira ugyanis még neki se mehet jól. Ha meg így van, akkor kell, hogy legyen valami célja velünk az Ismeretlen Hatalomnak.

T

ehát bizakodom, gondolom, ez a bizonyosság felé vezető út eleje lehet. Egy pár év meg talán adatik még arra, hogy a végén megtanuljak hinni is.

sk