Tolnai Népújság, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-17 / 297. szám
4. oldal Megyei Körkép 1994. december 17., szombat Tolna Es Környéke * Keszthelyi Márton nem haragszik az SZDSZ-re Az új polgármester: a régi A leghosszabb hajú Hír-Forrás A tolnai C aritas szolgálat december 20-tól minden kedden (9-től 13 óráig) és pénteken (14-től 18 óráig) a helyi művelődési ház melletti „kisházban” (Bajcsy-Zsilinszky utca 128.) várja a jószándékú emberek ruha-, illetve bármilyen adományait a rászorulók részére. Ugyanitt, ugyanekkor várják a rászorulókat is, az ajándékok átvételére. A szolgálat önkéntesek jelentkezésének is örülne, akik felajánlják segítségüket a szervezet munkájában való közreműködésre. Ők Lendvai István apátnál adhatják le jelentkezésüket. Az új szedrest ön- kormányzat december 20-án, kedden este tartja alakuló ülését. Biliárdversenyt hirdetett a tolnai Thelena Klub. A döntőre december 29-én, délután kerül sor a Napraforgó panzióban. „Disznóvágási akcióra” kerül sor december 30-án, a Thelena Klub szervezésében. A sertést a klubtagok vágják le, majd családtagjaikkal együtt a feldolgozás után el is fogyasztják. Este cigányzenés „elő”-évbúcsúztatót tartanak. Mulatságot szerveznek az év utolsó napján a thele- nások, a Pajtás étteremben. A bálra már egy hónapja minden jegy elkelt. A tavalyihoz hasonlóan most is lesz tűzijáték, reggel ötig a Swing együttes játszik, majd a bogyiszlói népitáncosok zenekarának muzsikájára folyik tovább a dí- nom-dánom. A tolnai művelődési központ ebben az évben első alkalommal karácsonyi meglepetéssel kedveskedik az intézmény csoportjainak. December 19-én 17.30-kor várnak minden klub- és szakkörtagot az ünnepi műsorra, melyen fellép a II. számú Általános Iskola színjátszócsoportja és a művelődési központ színjátszócsoportja. A ’’Négy évszak” című színdarabot mutatják be. A programot követően a művelődési ház klubhelyiségben lehetőség nyílik kötetlen beszélgetésre, barát- kozásra, a kapcsolatok elmélyítésére az intézmény dolgozói és használói, a csoportok között. A polgármester-választás némelyek számára meglepetést hozott Tolnán, de nyilván nem mindenki csodálkozik a végeredményen, hiszen a többségi akarat érvényesült. Keszthelyi Márton nyeregben maradt - öt vetélytárssal kellett küzdenie -, tehát megállapítható, hogy az új polgármester: a régi. — Korábban olyan kósza hírek jártak, hogy indulni sem akar. . . — Valóban úgy gondoltam - válaszolta -, hogy saját céljaim megvalósításához kezdek, ami más jellegű munkavégzést igényelne, de aztán megváltoztattam az elhatározásomat. Úgy éreztem, hogy legalább a jelöltséget vállalnom kell, ha nem is nyerek, ennyivel tartozom azoknak, akik kezdettől fogva támogattak. Erkölcsi okok miatt indultam tehát, és ilyen nagy arányú győzelemre még titokban sem számítottam. — Négy évvel ezeló'tt az SZDSZ támogatta önt, most viszont más mellé állt a párt. Hogyan értékeli ezt a „gesztust”, nem haragszik az SZDSZ-re? — Dehogyis haragszom, ők abban látták az álmaik megvalósulását, a választópolgárok másként döntöttek, ennyi az egész. Én ma sem lettem más, mint voltam négy évvel korábban, mikor felvállaltam az SZDSZ tette őket ezen időszak alatt, kedden és pénteken. Kedden, 12-én valóban nem rendelt Tengelicen Szabó doktor, az asszisztensek viszont dolgoztak. A kérdéses délelőttön egy(!) asszony érdeklődött a doktor úr felől. Ezen kívül azon a napon egy lázas beteghez hívták ki Szabó doktort Kölesdről, aki természetesen ki is ment, és ellátta a beteget. Dr. Szegedi Képzelheti, hogy ebben a nagy sárban, ebben a korban, milyen fizikai terhelést jelent egész nap a birka nyomában lenni. Nekem 24 órás a munkaidőm, hiszen már nyár óta megszakítás nélkül éjjel-nappal egyedül vagyok az állatokkal. Éstére kelve vasbódém közelében fektetném a nyájat. Én ilyenkorra bármilyen éhes vagy szomjas vagyok, szinte elájulva alszom el a jéghideg bodegában. A birkák mintha csak erre várnának, mert emlékezve nappalról a szövetkezet szépen zöldelő búzatáblájára, éjszaka indulnak csillapítani éhségüket. Képzelheti mit érzek, amikor felébredek és nem látom a nyájat. Ilyenkor aztán nyakam közé szedem a lábam és van úgy, hogy fél napot is kell keresgélnem. Tudja, nagyon kell iparkodnom, mert a gazdám szigorú és igencsak hirtelen haragú. Amíg mondta a mondókáját a bácsika, kétszer is rágyújtott a Munkás cigarettájára. Remegő kezében körömig égett az egyetlen melegség, ami nap-nap után társául szegődött. Már-már figyelmeztetni akartámogatását: liberális gondolkodású ember.- Elégedett az új testület összetételével? — Történtek személyi változások, úgy érzem pozitívak a korábbiakhoz képest. Alapvető célul ugyanazt kell kitűznünk magunk elé, mint eddig: próbáljunk a város érdekében, a lehetőségeinkhez képest, minél hatékonyabban munkálkodni. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a tolnai intézmények megfelelően működjenek, és hogy a döntések előkészítésébe, meghozatalába vonjuk be az adott szakterület szakembereit is. Wessely Aranka nem nagyon értette, mi volt ezen az eseten felháborító. Dr. Szabó Zoltán, kölesdi orvos elmondta, hogy megbeszélte a helyettesítést a tengeli- ciekkel, és abban állapodtak meg, hogy kedden, a helyettesítés utolsó napján már nem rendel. Természetesen hívásra bármikor kiment, így a keddi beteghez is, aki egyébként már három napja lázas volt. tam, hogy milyen kárt okoz a szövetkezetnek a búza lerágatá- sával, de letettem róla. Inkább azt kérdeztem, hogy ilyen korban és ilyen körülmények között miért csinálja? — Nincs nekem senkim! Aki volt az is elhagyott. Nincs hova mennem, nincs semmim. Egyik gazdától a másik gazdáig visz az élet. A gazdák általában egy kevés pénzért és teljes ellátásért fogadnak fel. Most is így vagyok. — Az előbb azt mondta, hogy étien, szomjan feküdt le. — Igen. A gazdámat már három napja nem láttam. Még akkor adott két szelet zsíroskenyeret, amit már két napja megettem. Az ivóvizem is elfogyott. Még az a szerencsém, hogy legalább az Isten velem, van és sok csapadékot adott mostanában. A pocsolyákból vagyok kénytelen inni, hogy csillapítsam a szomjamat. Több szó nem jött ki a bácsikából. Szeméből sűrű patakokban gördülő könnyekkel volt elfoglalva. Öklével egyenletesen szétkenve, lassan eláztatva szakállát. Varga András Sziegl Csilla haja 121 centi Termékbemutatóval egybekötött szaktanácsadást rendeztek a minap Tolnán, a Pajtás étteremben. A kiállításon több mint 360 féle - bőrápolási, hajápolási, autóápolási, kozmetikai és sminkelési cikkel, tisztítószerrel - ismerkedhettek a vásárlók. Aki akart, beülhetett a kozmetikai székbe és díjtalanul kisminkelték. Nagy sikerük volt a Tolnát az EGÉSZ-SÉG hónap rendezvényei a megye aktív szellemi műhellyé tették. Mása a program utolsó előadója volt. Szuggesztív egyénisége most is magával ragadta a szép számú hallgatóságot. Igyekezett meggyőzni a közönséget, hogy hit nélkül nincs értelme az életnek. A hitre támaszkodó energia az, ami meghatározza mindennapjainkat. Ezzel az energiával kell gazdálkodnunk. Ha van rászoruló, akkor adjunk át a miénkből és mi is meggyógyulhatunk. Ehhez az kell, hogy el tudjuk fogadni a másikat és mi se zárkózzunk el a másiktól, tehát minimálisan két ember kell a harmóniához. Ám vannak a életben olyan szituációk, amelyeken Mása sem tud segíteni. Egy fárasztó hétvégi napon több előadás után estére meglehetősen megéhezve sajtot kívánt venni Mása. Betérve egyik bio-főzőedényeknek is. Ezekben zsír és víz nélkül lehet egyszerre több ételt készíteni, úgy, hogy a táplálék értékes ásványi sói, vitaminjai megmaradnak. A bemutató napján zajlott a leghosszabb hajú tolnai hölgyek versenye is. A 18 éven aluliak kategóriájában Bérdi Nikolett, a 18 éven felüliek között Sziegl Csilla nyert. K.J. áruházba beállt a sorba. Kicsit akcentussal ugyan, de érthetően szólva 15 dkg trappista sajtot kért. Az eladó azonban nem „a kért sajthoz” nyúlt, hanem egy másik nem kedvelt „márkából” mérte ki a kért mennyiséget. Mása szólt, hogy ő trappistát kért, amit a mögötte állók is bizonyítottak. Erre az eladó szikrázó szemekkel, csapkodó kezekkel kimérte a 15 dkg trappistát és messziről belecsapta a bevásárló kosárba. Mása meg- alázottan, remegve távozott az áruházból. Hazament és kirakta az asztalra a sajtot. Csak nézte megaláztatásának tárgyát, végül a szemétbe dobta. Olyan tömegű mérgező energia került az eladótól a sajtba, hogy az ő felkent energiái sem tudták közömbösíteni a sok haragot. Azon az estén sokáig nem tudott elaludni, mert nagyon fázott . . . Varga András Ellátás nélkül nem maradt senki Tengelicről telefonáltak szerkesztőségünkbe. Felháborodott hangú olvasónk panaszolta, hogy a tengelici orvosi rendelőben kedden nem volt rendelés, pedig kellett volna lenni. Dr. Szegedi Aranka, Tenge- lic egyik orvosa elmondta, hogy férjével - a másik doktorral - december 5-től 13-ig szabadságon voltak, dr. Szabó Zoltán, kölesdi orvos helyettesíTalálkozás a ködben Az én pásztorom, Kölesdről Karácsony táján az idilli pásztoréletről, a betlehemi kisdedet gyámolító pásztorokról szokás írni, beszélni. Az élet azonban a legnagyobb rendező. Én is rátaláltam egy pásztorra. Általában ködben araszolva haladtam terepjáró gépkocsimmal a Kölesd környéki határban. Mintegy öt-tíz méterre az autó előtt lehetett csak felismerni egy alakot. Megálltam és érdeklődtem, hogy mi járatban van ilyen vigasztalan időben. Nehezen kezdett mon- dókájához és volt időm addig végignézni a ruházatát. Gumicsizmáját fél lábszárig csatakos sár fedte. Vékony ruháját katonai vegyvédelmi köpeny takarta. A ruházat alatt vékony, hatvan év körüli, hajlott hátú, kócos szakállú, hosz- szú hajú, megtört ember volt. — Az én dolgom 600 birka őrzése - kezdte az én pásztorom - és most is azokat keresem. Idáig jó időjárás volt és így minden gazdaság fel tudta szántani földjeit, emiatt összeszűkült az a terület, ahol lehet legeltetni a birkákat. Amióta szűk a mező, egész nap csak mennek a legelnivaló után. Mása és a trappista « Kopott karácsony. Az idei lesz az utóbbi évek legkopottabb karácsonya, Tolnán is. Beszélik, a ’95-ös még ennél is szegényesebbre fog sikerülni. Azonban, bár mindenki tudja, hogy a fenyőfák nem nőnek az égig, a karácsonyfához még mindenki ragaszkodik. Ebben pedig van valami felemelő, mondhatni reménytkeltő dolog. fotó: gottvai.d Az alkotás és a gatterfűrész Barátom már lelkes ijjúként rájött, hogy soha nem lehet belőle „nagy ember", művész, vagy efféle, mert tisztában volt képességeivel. Am, mint minden ember, ő is késztetést érzett arra, hogy alkosson, úgy vélte, ez teszi értelmessé az életét. A fához nem mint tüzelőanyaghoz vonzódott, először csak kedvtelésből farigcsált, később elszegődött egy Tolna környéki műhelybe, ahol szintén a fa megmunkálásával foglalkoztak. Igaz, hogy többnyire előírták neki, mit csináljon, ám gyakran nyílott rá lehetősége, hogy belecsempéssze önmagát egy-egy munkadarabba. Hanem egyszeresük kiderült, hogy az eddigi munkáikra túl kevés a vevő, a piac a kis, négyzet alakú csecsebecséket keresi. Nem volt mit tenni, a műhely átállt ezek gyártására. Felsivítottak az új gatterfű- részek, amelyek hosszú, vékony, egyenes csíkokat vágtak, majd keresztben is belemartak a fába, és már készen is voltak a kis négyzet alakú csecsebecsék. A görbe, kajla, göröngyös darabok a selejtet gyarapították, és bérlevonás járt értük. Barátom ekkortól összeszorult gyomorral járt be a munkahelyére. Örökösen attól félt, hogy nem tudja elkészíteni a norma szerinti számú kis négyzetalakú csecsebecsét. Idegességében már eszébe sem jutott az alkotás, csak gyártott, gyártott, megfeszített erővel. Egy napon aztán a régi derűvel ment be a műhelybe. Nem kapcsolta be a fűrészgépét, hanem előkotorta fiókja mélyéről régi, berozsdált bicskáját, és elkezdett faragni. Hullott a forgács, a munkaidő végére elkészült az alkotás. A műnek volt szomorú oldala, pajkos oldala, meghökkentő oldala, csúnya oldala, barátságos oldala, valamint helyet kapott benne a szögletes, a görbe, a cikkcakkos, a rücskös, a sima és természetesen az egyenes is. Még címet is adott a művének, (pedig szigorúan meg volt tiltva), és csak annyit írt rá: „Az alkotás öröme”. Megmutatta a főnökének, aki - szintén alkotó ember lévén - elismerte, hogy tetszik neki, „de tudod, nem ezért kapjuk a fizetést”. Azóta barátom otthon ül, és várja munkahelye elbocsájtó üzenetét. sk
