Tolnai Népújság, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-14 / 294. szám

4. oldal Megyei Körkép 1994. december 14., szerda A közérdek lesz az elsődleges Göncz Árpád az önkormányzati választásokról Kedden megkezdődött az ön- kormányzati választások hiva­talos, végleges eredményeinek feldolgozása. Ennek során - jogorvoslati eljárások, illetve az esetleges hibás adatbevitel fel­derítése következeiében - az eddigi adatok még módosul­hatnak. A végérvényes hiteles adatokról az Országos Válasz­tási Iroda várhatóan a jövő hét közepén ad információt, addig a helyi és a megyei/fővárosi vá­lasztási bizottságoktól - a jog­orvoslati eljárások befejezése után - lehet adatokat kérni, mondta tegnap Tóth Zoltán, az Országos Választási Iroda ve­zetője. A szavazatok 98,1 %-ának feldolgozása utáni ada­tok bárki számára hozzáférhe­tőek az Országos Választási Irodán (Bp., V. kerület Kossuth tér 4. IV. emelet 27. szoba). Ha az első benyomások és ta­pasztalatok alapján meg kellene vonnia az önkormányzati vá­lasztások gyorsmérlegét, mi ke­rülhetne a mérleg serpenyőjébe - kérdezte a Ferenczy Europ- ress tudósítója Göncz Árpád köztársasági elnököt. — Valóban csak az első be­nyomásokról tudok szólni, mert teljes pontossággal nem isme­rem a végeredményt. Ami a részvételi arányt illeti: jóma­gam körülbelül 50 százalékot vártam - a tényleges részvétel ettől tehát mintegy 7 százalék­kal elmaradt. De ez az európai normáknak megfelel, s még mindig magasabb, mint az 1990-es volt. — Sok minden belejátszha­tott, hogy így alakult; például az időjárás vagy akár az ener­giaár-emelés. Nagyon tisztes­ségesnek tartom, hogy az ár­emelés bejelentését nem tarto­gatták a választás utánra. Megmondták előtte, ami sokkal jobb, mint egy rosszarcú mo­solypolitika. ÁM bízik a kor­mányban, így is bízik, aM nem, azt sem próbálják „etetni” ... — A lényeget illetően: az a benyomásom - és ezt a jelek szerint az eredmények sem cá­folják hogy ez a választás egészében emberközpontú volt. Ahol például az eddigi polgár- mester megfelelt a közösség igényeinek, ott hármas-né- gyes-ötös koalíciók, a legkü­lönbözőbb politikai erők álltak mögé, hogy továbbra is funkci­ójában maradjon. Gondolom, bár a statisztikákat még nem ismerem, a falusi polgármeste­rek jó részével a helyiek meg voltak elégedve, s ezek meg is maradtak. A választások tehát egészében nem politikai pártok határvonalain zajlott - a szava­zók személyeket választottak. — Egyértelmű, hogy a vá­lasztás nem rajzolta át az or­szág politikai térképét. Bizonyí­totta azt is, hogy az ellenzék egyesülve képvisel erőt. Kü- lön-külön az egyes pártok sze­repe szinte jelentéktelen, együtt viszont jelentékeny. Ennek nyilván meglesznek a maga belpolitikai következményei, például fölerősíti az ellenzéken belüli egységesülési folyama­tot. — A választások összeképe, ha a későbbiekben alaposan elemezni fogjuk, azt hiszem, két dolgot feltétlenül igazolni fog. — Az egyik, hogy az ön- kormányzati rendszer Mállta a gyakorlat próbáját, megsze­rezte az emberek bizalmát. Az önkormányzati vezetők jelentős hányada kijárta azt az iskolát, ahol megszerezte a tiszte betöl­téséhez szükséges tudást és ta­pasztalatot, amit a lakosság megfelelőnek tart. Ezek a veze­tők elég rugalmasak is ahhoz, hogy a különböző pártokkal együtt tudjanak dolgozni. — A másik: a szavazatok megoszlása szükségszerűen írja elő az önkormányzatokban a pártok közötti időleges vagy végleges kényszer-koalíciókat, a szakadatlan egyeztetési kény­szert. Ennek véleményem sze­rint Megyenlítő szerepe lesz, nem fog jobbra-balra „billegni” az önkormányzat. Olyan irányba fog haladni, hogy kö­vetni tudja a valóságos közér­deket és nem kell alkalmaz­kodnia a helyi pártnézetekhez. — Ha tehát egészében pró­bálom értékelni az önkormány­zati választásokat, nekem az a benyomásom: ennek a válasz­tásnak igazi nyertese a magyar nép. — Erre vall az is, hogy va­lamennyi párt győztesnek érzi magát. Ha pedig így van, akkor joggal állítható, hogy az ország lakossága a győztes. Adja Isten, hogy mindig győztesnek érez­zék magukat - fejezte be moso­lyogva nyilatkozatát a köztár­sasági elnök.- bajnok - Fotó: Gottvald Kislistás képviselők Dombóvár környékén Attala: Barkóczi Ernő, Düh Kálmánná, dr. Fabó Tibor, Kovács Imre, dr. Markó József, dr. Pentz Ferencné, Szíjártó Gyuláné. Csibrák: Borbáth Jánosné, Hurta János, Kerner János, Major József, Zomboriné Takács Mária. Csikóstöttős: Gombos Dénes, Horváthné Deli Katalin, Klein Rudolf, id. Kovács Lajos, Kutnyánszky Géza, Márta Istvánné Varga Ilona, Pintér Szilárd. Dalmand: Balaskó Péter, Fehér Tibor, Illésné Babati Edit, Kőműves Istvánné, dr. Mayer András, Nagy Lajos, Nagy László, Právics József, Zádori Józsefné. Döbrököz: Andikné Schmidt Mária, Árr Lajos, ifj. Bencze Já­nos, Farkas Tamás, Fehér János, Hegedűs Jenőné, dr. Holló Ist­ván, dr. Kelemen Lajos, Tölgyesi Gyula. Gyulaj: Dobos Károly, Dobos Károlyné, Fejes János, Juhász István, Kőműves Ferenc, Nemes László, Selmeci László. Jágónak: Balogh Ferenc, László János, Máté János, Máté Jó­zsef, Sebők József. Kapospula: Boda László, Fürdős Ernő, Jáhn Ignácné, Kocsis József, Kocsisné Kemler Regina, Simándi László Gábor, Újvári Zoltán. Kaposszekcső: Bauer Imréné, Erdősiné dr. Csongor Ágnes, Esküdt Mihály, Papp Nándor, Surján László, Szabó Zoltán, ifj. Tillmann Ferenc. (Jogorvoslat folyamatban van.) Kocsola: Borsi Zoltán, Hanczkó Antal, Hohner Imréné, dr. Kántor György, Piros Gyula, Schmidt József, Szabadosné Mercz Teréz, Tormási József, Zrínyi István, Orsós István (Szitu). Kurd: dr. Alkonyi Csongor, Bánya József, Erdélyi Melinda, Kiss Tibor, ifj. Lankó Ferenc, Lencse Sándor, Mile Gábor, Törő Ilona, Túri Tibor. Lápafő: Bognár Lajos, Fóris István, Kutas Emil, Takács Já­nosné, Verebi József. Nak: Jakab János, Kelemen Lászlóné, Nagy József, Polecsák Ernő, dr. Radulescu Radvan Doni, Szíjártó Miklósné, dr. Tóth Lajos. Szakcs: Apáti János, Balogh Vilmos, dr. Bálint Sándor, Bozso- nyi Gyula, Gábor István, Gulyás Ferenc, ifj. Őri József, László János. Várong: Dukai József, Falusi Lajos, Gyeszát Sándor, Nagyné Bánó Erzsébet, Sipos Tibor. A fenti adatok előzetesek, a választási bizottság még nem véglegesítette. Holnapi lapunkban a Paks környéki telepü­lések kislistás képviselőit ismerhetik meg olvasóink. A választási adatokról A pártok szerint ez a helyzet... A választás eredményeinek ismeretében több lényeges következtetés levonható, az át­fogó elemzéseket nyilván el is végzik az érintett, azaz a jelöl­teket indító pártok, illetve szervezetek. Addig is előze­tesként a hat parlamenti párt helyi, azaz Tolna megyei ve­zetőit, képviselőit kértük egy-egy mondatos értékelésre. Fiatal Demokraták Szö­vetsége, Németh Zsolt, a me­gyei szervezet elnöke: — A papírforma bejött, nagyjából ezt az eredményt vártuk, igaz, azért arra is szá­mítottunk, hogy egyéniben is elcsípünk néhány helyezést. Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, Barta Sándor, a megyei szervezet elnöke: — Ahol a pártszíneket hangsúlyoztuk, ott végül is alulmaradt jelöltünk, a függet­len jelöltséget viszont siker koronázta. Annak rendkívül örülünk, hogy a megyei köz­gyűlésben hét képviselőnk ta­lálható. A kormányzópártok­nak mindenesetre nem ellenfe­lei, hanem megállapodást ke­reső ellensúlyai szeretnénk lenni. Kereszténydemokrata Néppárt, Frank Ferenc, me­gyei kampányfőnök: — Azt hiszem, nemcsak mi vártunk többet, hanem más pártok is. Ennek ellenére van­nak eredményeink, a koalíció nagyjából azt hozta, amire számítottunk. Magyar Demokrata Fó­rum, Nyerges Tibor önkor­mányzati képviselő: — Várakozásunkhoz ké­pest szerényen, de növekedett a résztvételünk az önkor­mányzatokban. Reméljük, hogy ez a fajta szerény meg­erősödésünk az elkövetkező időszakban is várható. Magyar Szocialista Párt, Csáki Béla megyei alelnök: — A négy évvel ezelőtti helyzethez képest sikerült két­szeresére növelnünk képvise­lőink számát. A városokban a legnagyobb párt lettünk, a megyei közgyűlésben a man­dátumok 30 százalékával az MSZP a legerősebb frakció. Szabad Demokraták Szö­vetsége, Rózsa Sándor me­gyei irodavezető: — A megyeszékhelyen az Szabad Demokraták Szövet­sége adja a polgármestert, ez feltétlenül örvendetes fejle­mény. A megyét tekintve va­lamivel jobb eredményre szá­mítottunk, de azért elkesere­désre nincs okunk. A Mala­kuló három politikai pólus hozzávetőleges egyensúlya reményt ad arra, hogy felsőbb osztályba lépjenek a közélet szereplői.-szá­Viiághírek A párizsi Liberation írja A magyarországi önkor­mányzati választások meg­erősítették, hogy az egykori reformkommunisták által alapított MSZP továbbra is az ország első pártja - írta kedden a Libération című párizsi napilap. Az adatok ismertetése mellett megje­gyezte: a kormány meg­őrizte jó eredményét annak ellenére, hogy nemrégiben bejelentették a gáz- és a vil­lanyáram árának emelését. A lap szerint a választások nagy vesztesei a konzerva­tívok, s mindenekelőtt a Magyar DemoMata Fórum. A bécsi Der Standard írja Demszky Gáborról közölt portrét tegnap a Der Stan­dard című bécsi lap. Buda­pesti tudósítójuk arról ír, hogy első megválasztása után sokan kételkedtek benne, vajon éppen az ilyen humán beállítottságú széplé- lek fogja Budapestet a csőd­től megmenteni. A válasz­tók láthatóan honorálták azt, amit maga Demszky a leg­nagyobb érdemnek tart: hogy a város mégis megfe­lelően működik és sikerült fejlesztésre is tartalékolni valami pénzt. Berni vélemények A svájci Neue Züricher Zei­tung szerint az abszolút többséggel kormányzó szo­cialisták nem tudták meg­ismételni a tavaszi nagy vá­lasztási győzelmüket. Ugyanakkor az 1990-es helyhatósági választások eredményéhez képest lé­nyegesen sikerült növelniük a befolyásukat, olvasható a lap keddi számában. A szerző a pártpolitikai színs­kála három részre osztódá­sát (szocialista, konzervatív és liberális) tartja a helyha­tósági választások legfőbb mondanivalójának. Kiemeli, hogy az ország politikailag érettebb nyugati felében a választási részvételi arány 20 %-kal magasabb volt, mint a keleti részen. A lap úgy találta, hogy a választásokra való várako­zás az elmúlt hónapokban megbénította a kormányko­alíció politikáját, a gazda­sági szakértők tanácsa elle­nére visszamenőleg emelték a nyugdíjakat, a kellemetlen villamos áram díjának eme­lését bejelentették ugyan, de végrehajtásukat végül a jövő évre halasztották. Vida László és a Hubertus-kereszt Egy „igazi” erdész (Folytatás az 1. oldalról.) Innen Németkérre, majd 53-ban Bikácsra vitt útja, itt az erdészet vezetője lett. 14 szép év után Bátaszék volt a következő ál­lomás, a helyi tsz-nél, mint er­dészeti ágazatvezető, valamint a Báta-Bátaszéki Tsz-közi va­dásztársaságnál mint vadász- mester, később, mint elnökhe­lyettes titkár működött. 1986-ban ment nyugdíjba, de több, mint 25 esztendős vadász- tárasaságbeli funkciójáról csak jövőre tervezi a lemondást, ko­rára és egészségi állapotára te­kintettel. Évtizedek óta - köz- megelégedésre - a megyei bí­róság és a rendőrség erdészeti és vadászati szakértője, kár­becslője. 1995-re pedig az igaz­ságügyi minisztérium bízta meg az egész ország területére kiterjedő szakértői munkával. 5 éve a kölesdi mezőgazdasági szövetkezet erdészeti szaMrá- nyítója is. — Kik részesülhetnek ilyen elismerésben? - kérdeztük a M- tüntettől. — Ezt a kitüntetést több év­tizedes, eredményes vadgaz­dálkodási munka alapján adják. A vadászoknál jelenleg ez a legrangosabb elismerés. Ne­kem nem ez az első szakmai M- tüntetésem, korábban is több­ször részesültem elismerésben. — Törvényszerű az, hogy egy erdész a vadászat szerel­mese isr legyen? — Én, mint erdész azt mon­dom, hogy biológiailag is ösz- szefügg az erdészet és a vad­Vida László Fotó:Degré gazdálkodás, ezt a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Több, mint 50 éves vadgazdál­kodás után az a véleményem, hogy az az erdész nem igazi er­dész, aM nem szeret vadgaz­dálkodással foglalkozni. — Mi Vonzotta a vadgazdál­kodáshoz? — Szeretem a természetet, és ehhez feltétlenül hozzátarto­zik a vad szeretete. A mező- gazdasággal és az erdőgazda­sággal is össze kell, hogy függ­jön a vadgazdálkodás. A vadak komoly pénzbevételt hoznak, az állam számára is. — Gondolom, volt már va­dászpuska a kezében. Nem saj­nálja a vadakat, amelyeket pe­dig - mint mondta - szeret? — Az én felfogásom az, hogy nem az az igazi vadász, aM a vadat lövi, hanem aki vadgazdálkodik. Rám soha nem volt jellemző a kapzsiság, nem ragaszkodtam ahhoz, hogy so­kat lőjek, pedig lehetőségem . lett volna rá sokszor. 10-20-szor több agancsom le­hetne például, mint amennyi je­lenleg van. Mert az tény, hogy ha egy vadat lelövök, azzal egy életet veszek el. — Említette, hogy egészségi állapota is közrejátszik a va- dásztárasaságnál vállalt fiink- ciójáról való lemondásban, pe­dig nem látszik betegnek, és je­lenleg is aktívan tevékenykedik. — 30 éve magas a vérnyo­másom, idegi alapon. A főor­vosom véleménye volt, hogy a munkát ne hagyjam el, ameddig tudok, dolgozzak, persze nem szakadásig. Ezért is vállalom például a kölesdi szövetkezet erdeinek szakirányítását. Igaz, hogy csökkent a terület a kárpótlás következtében, de ők továbbra is ragaszkodnak hozzá, hogy maradjak. És az ottani új erdő- tulajdonosok is hozzám szoktak fordulni szaktanácsért. — Az Ón véleménye szerint a tulajdonos váltás veszélyez­teti-e a magyar erdőket? — Valamelyest igen, mivel annyira elhúzódik a tulajdonba vétel, az átírás, hogy éveMg nem üzemterv szerinti gazdál­kodás folyik ezekben az erdők­ben. Ha elintéződnek a papír­dolgok, és továbbra is üzemterv szerint fognak gazdálkodni az új tulajdonosok, akkor nem lesz probléma. Ettől függetlenül persze az emberek gyakran hozzá is nyúlnak az erdőkhöz. Az egyi­ket anyagi haszon reménye vi­szi erre, a másikat meg az, hogy fázik. Akik a haszonért csinál­ják, azoktól nem sajnálom a büntetést. Aki viszont azért lopja a fát, mert fázik a csa­ládja, azt sajnálom. — A magánéletéről még nem is beszéltünk. — A munkám leköt, van egy Ms telkem, abban tényke­dem, szőlészkedem, gyümölcs­fáim vannak. Két pedagógus lányom, és három unokám van, azokban szoktam gyönyörködni. Az erdőtől és a vadtól to­vábbra sem akarok elszakadni. A bolondjuk vagyok.-s-

Next

/
Thumbnails
Contents