Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-11 / 266. szám
4 NÉPÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1994. november 11., péntek Aki egyszer megszerette az agyagot... Nem sajnálatot várnak Immár nyolc éve annak, hogy először írtunk egy bonyhádi kislányról, aki Moszkvában volt két alkalommal injekciós kezelésen, mert látása 30 százalékosra csökkent. Akkor azt mondta, öt éves ez a kúra, amitől szemének javulását várják. — Sikerült hazahoznunk egy adag szérumot, analizás után kiderült, hogy csak vitaminokat tartalmaz. Hiába is vártunk volna javulást a gyógykezeléstől, így többször nem utaztunk ki - mondja az apuka. - Most egy lézeres módszerrel kísérleteznek, természetesen feliratkoztunk a várólistára, ha eredmény várható tőle, nem hagyhatjuk ki. Májusban a Bonyhádi Művelődési Központban kiállításon mutatkoztak be az itt működő kézműves iskola növendékei: fazekasok, szőnyegszövők, és bőrdíszművesek. Néhány szépen kivitelezett fűszertartó mellett találkoztam ismét Budi Melinda nevével. — Mi történt, amióta nem találkoztunk? - fordulok Melindához. — A hatodik osztályt Budapesten végeztem el, a gyengénlátók iskolájában. Sajnos ez semmiben nem különbözött egy „normális" általános iskolától. Elküldték logopédushoz, hogy nem tudok olvasni. Az nem jutott eszükbe, hogy nem látok! Akkor át akartak rakni a vakok iskolájába, de én inkább hazajöttem Bony- hádra. Egy év kihagyás után felvettek a Vörösmarty iskolába, itt fejeztem be az általánost. Gimibe is jártam egy évig, de nem igazán jól, hát felvételiztem az 505-ösbe könyvkötőnek. Miután a tanulmányi felvételim sikeres volt vették észre, hogy az áll a papíromon, állapota: vak. Nem vettek fel. Ezután ismét kimaradtam egy évet, ekkor hallottam a kézműves iskoláról. — Ide könnyen sikerült bejutnod? — A fazekasműhelyben azt mondta Kürthy György fazekasoktató, hogy rajzoljak valamit. Ez szerencsére jól megy nekem, így egyből felvettek testvéremmel együtt. A mester látott bennünk fantáziát, az első hurkázott edényeknél a tehetségünk is kiderült. Szuper egy iskola volt ez, rendesek a tanárok, segítőkészek voltak az osztálytársaink - például év végi vizsga előtt felmondták nekünk magnóra a tananyagot, így könnyen meg tudtuk tanulni. Óriási segítséget kaptunk, és mégsem kivételeztek velünk, ami számunkra nagyon fontos. — Hogyan tudsz megtanulni egy-egy formát? — A kezeimre, az érzékeimre vagyok utalva teljesen. Lemérem hány ujj magas, hány ujj széles, és addig dolgozom az anyagon, míg nekem is olyanra nem sikerül. Népi korongozást tanultunk, tájegységek szerint, és ezen belül mindenfélét csináltunk a boroskancsótól a vázán át a fűszertartóig. Itthon szobrokat is készítek néha, aztán mindig elajándékozom őket. Aki egyszer megszerette az agyagot, az nem Melinda a maga készítette korsóval bír meglenni nélküle pár napnál tovább. Egy éve költöztünk családi házba, hogy tudjunk dolgozni itthon, hiszen a látásunk miatt egyetlen fazekas sem fogad fel minket. Korongunk már van, még egy kemencére lenne szükségünk. Ez azonban 300 ezer forintba kerülne, most pályázatokkal próbálkozunk, hátha így sikerül megvalósítani álmunkat. Az országos bajnokságot a fazekas fiatalok között Melinda fiútestvére, Budi Ferenc nyerte meg Horváth Henrikkel párosban. Addig is, amíg nem sikerül otthonra kemencét szerezniük, Melinda még két évet tanulással tölt: elkezdte kitanulni a szőnyegszövő szakmát, mint mondja, a színeket is tudja többnyire érzékelni a fonal puhaságát tapintva. — Olyan barátaink vannak, akik nem sajnálnak minket, értékelik, hogy milyen életvidámak vagyunk. A barátnőm úgy rendezte be a szobáját, hogy nekem a legmegfelelőbb legyen a mozgás szempontjából. És ezek nagyon fontos dolgok a mi számunkra - mosolyog hálásan Melinda. — Nem vagyunk elkeseredve, sem a testvérem, sem én. Bízunk benne, hogy egyszer majd fejlődik annyit az orvostudomány, hogy legalább kismértékben javítani tudjanak a látásunkon. Addig is tanulni és dolgozni szeretnénk tovább, hiszen nagyon megszerettük a fazekasságot. Melinda látása mára 4 százalékosra csökkent, testvéréről hét éve derült ki, hogy ót is sújtja ez a rossz genetikai örökség. Melinda azt tervezi, hogy egyszer rendeznek egy kiállítást vakoknak és gyen- génlátóknak, ahol minden tárgyat meg lehet fogni, megismerni, „megnézni". Máté Réka Érthető üzenetek E hét hétfőjén nyílt tárlat Bonyhádon a művelődési ház első emeleti kiállítótermében Ligeti Erika szobrászművész alkotásaiból. Ezt december 2-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A megnyitót követően beszélgettünk a művésznővel, aki nem csak a művészetszeretők, hanem a szobrász kollégák elismerését is elnyerte, hiszen tavaly elsőként őt választották meg babérkoszorús szobrásszá.- Mit érez a Pegazus nyergében?- Nem vagyok harcos feminista, de egy nő nehezebben lovagolja meg az ihletett- séget, mint a férfiak, hiszen mi nők szétszórtabbak vagyunk, mindenfélére vágyunk. Igazán akkor érzem magam nyeregben, amikor különböző alkotótáborok, művésztelepek tagjaként dolgozom. Ez megfeszített munkát követel, de nagyszerű, amikor a művésztársak inspirálnak, s közöttünk egyfajta feszültség, serkentő vibrálás alakul ki.- Néhány kiállított munkáját el tudnám képzelni akár meseillusztrációnak is.- Szerintem a mese az élet eszenciája. A tragédiákkal félek is szembenézni. Célom az örömet adás. Úgy érzem, amíg van üzenetem, amíg az utakat keresem, addig élek. Az életnek ott van vége, amikor az ember úgy érzi, hogy megérkezett. Szerencsére én ezt még nem érzem.- Említette, hogy rendszeresen jár alkotótáborokba. Úgy tudom emiatt Tolna megyäiez is kötődik.- Tavaly és idén is munkálkodtam Szekszárdon Szatmári Juhos László alkotóműhelyében, ahol a viasz- vesztéses technológiával készítettük szobrainkat. Ez a tábor már majdnem olyan jó, mint a közel két évtizede működő nyíregyházi, ahol szintén jártam már néhányszor. Ezzel az eljárással egyébként kiválóan megjeleníthető a szobrász elképzelése, s elég gyorsan készülhetnek az alkotások ahhoz, hogy közben ne múljék el az ihletettség, hogy ne essen ki az alkotó az előbb említett nyeregből.- Ez az ihletettség sokszor humoros formában testesül meg. Mennyire fogadják el alkotásainak karikatúra jellegét a szemlélők?- Nem szeretem azt, ha egy művész többet bíz a befogadóra, mint amennyit el lehet várni. Úgy szeretek üzenni, hogy a gondolat érthetővé váljék, és a szobraim azt mutatják, amik. Érzem, hogy az emberek értik az üzeneteimet. ni - ótós Ligeti Erika szobrászművész munka közben idegen jár, a madár jelez A bonyhádi Madárbarát Kör az elmúlt hétvégén tartotta „évi rendes" bemutatóját a városi művelődési központban. A bonyhádi madár- és madarásztalálkozót - melyet tizenegyedik alkalommal tartottak - ma már az ország minden részén figyelemmel kísérik a „szakmabeliek". A bonyhádi szervezet vezetőjétől, Videcz Ferenctől - aki Hidason lakik és az 504. számú szakmunkásképzőben tanít - megtudtuk, hogy a kör nevében szereplő barát szó nemcsak a madarakhoz való viszonyulást jelzi: — Ez egy olyan baráti kör, amelyet nemcsak a madarak szeretete, hanem az egymás iránt barátság is összetart. Rendezvényeinkre tagjaink, elhozzák családtagjaikat, évente tollasbált is rendezünk a farsang utolsó hetében. Havonta találkozunk, megbeszéljük az tenyészeredményeket, a tapasztalatokat átadjuk egymásnak. — Vannak-e a madárbarátoknak támogató barátai? — Igen, szerencsére a művelődési központtól sok segítséget kapunk, már maga az sokat számít, hogy itt működhetünk. A ház ezért a rendezvényért sem kért bérleti díjat, így nekünk sem kell belépőt szednünk. Az önkormányzat is támogat bennünket, tavaly is, idén is kaptunk 15-15 ezer forintot. — A madártartás ma hobbi vagy üzlet? — Inkább hobbi. Valamikor talán valami nyereség is volt rajta, de ma örülünk, ha a madarak eltartják magukat. — Önnek hány madara van? — Tenyésztörzsállomány 60-70 darabból áll, nyáron a fiókákkal 150 darab.. — A szomszédait nem zavarják a madarak? — Itt, a kiállítóhelyen nagy tömegben hangzavart okoznak, de egy megszokott helyen kevesebbet is csiripelnek, másrészt nem a riasztó, hanem az egymás közötti társalgó hangjukat hallatják, ami kifejezetten nyugtató is. Amúgy pedig családi házban lakunk, tehát nem panaszkodtak a szomszédok. — Egyébként több madárfaj is jelzi, ha idegen jár az udvarban, tehát nem kell kutyát tartani. Hangyái Falugyűlés Mórágyon Több, mint száz polgár vett részt Mórágyon szerda este azon a falugyűlésen, amelyen az elmúlt négy esztendőben végzett önkormányzati munkáról hangzott el beszámoló. Ebből kiderült, hogy a község bevétele ez idő alatt megközelítette a 150 millió forintot. Ebből 37 milliót különböző pályázatokon nyert az ön- kormányzat. A beruházások alapját éppen ezek a pénzek adták. Igaz, hogy a település önkormányzata minden évben tervezett hitelfelvételt, ám erre egyszer sem került sor, így a következő testület adósság nélkül kezdheti meg működését. Felújítás Győrében Közhasznú munkások felújították Győrében a a korábbi általános iskola épületeinek tetőszerkezetét. A beruházás félmillió forintba került. Az egészségről a Vita Nova Klubban Kóstolóval egybekötött ételbemutatót tart az ÁNTSZ bonyhádi intézete és a Vita Nova Klub november 17-én 15 órától a városi művelődési központban. Ezt követően a gyógynövényeknek a táplálkozásban betöltött szerepéről, majd a száj- és fogápolásról lesz előadás. A Vita Nova klub másik rendezvényén Túri Ágnes számol be távol-keleti úti élményeiről. A Sathya Sai Baba-nál jártam című előadás november 18-án, 17 órakor kezdődik, ugyancsak a művelődési központban. Négyoktávos koncert November 15-én este hét órakor lép a bonyhádi művelődési ház színpadára Zámbó Jimmy - a négyoktávos dalnokként ismertté lett népszerű énekes. Tisztújítás a mozgássérülteknél A Mozgássérültek Bonyhádi Egyesülete november 17-én, délután kettőtől tartja közgyűlését a bonyhádi művelődési házban. Beszámoló hangzik el a szervezet munkájáról és gazdálkodásáról, a vezetőségi tisztségviselők választásáról. Márton nap Bonyhádon és Wernauban Wernauban ma este, Szent Márton napján lam- pionos felvonulás lesz - adja hírül a Wernauer Anzeiger legfrissebb száma. Az eseményen hagyomány szerint eljátsszák a város főterén, amint a szent felosztja köpönyegét a rászorulók között. Hasonló eseményre kerül sor Bonyhádon is: délután fél háromkor indul a búcsúfáért az Ifjúsági tánccsoport, majd 17 órakor a Rákóczi utcai Német Háztól indulnak el lampionokkal óvodások és általános iskolás gyerekek társaságában, hogy hírül adják a szombat esti Márton napi búcsút. Szombaton a Magyarországi Ifjú Németek Bonyhádi Szervezetének tagjai búcsúfát állítanak a Német Ház udvarán, majd lovasfogattal járják a várost, hogy hordóba gyűjtsék a búcsúbort. A bál a városi művelődési központban este hét órakor kezdődik. Itt a Német Ének-Zenei Egyesület tánccsoportjai és kórusa mellett a Bonyhádi Székely Kör kórusa is fellép, majd kezdetét veszi a Márton napi búcsúbál. A búcsúfát november 18-án délután bontják le, majd ássák el. A tükör adott képet Az elmúlt héten egyetlen esettől eltekintve nem volt bűnelkövetés a bonyhádi rendőrkapitányság körzetében. Az az egy sem a megszokott betörés, vagy lopás volt, hanem közlekedési bűncselekmény. Múlt hét szombaton este S. L., mórágyi lakos a Bonyhád-Bátaszék-i úton igyekezett hazafelé személy- gépkocsiján, s hét óra tíz perckor Kismórágy belterületén egy bal ívű kanyarban elütötte a triciklijét toló H. L. kismá- nyoki lakost. Az ütközést követően S. L. megállás nélkül továbbhajtott. A gázolás szenvedő alanyát pedig súlyos sérülésekkel szállították a bonyhádi kórházba a mentők. Természetesen rögtön megkezdődött a nyomozás a segítségnyújtást elmulasztó kiléte után. A helyszínen talált letört visszapillantótükörben talált kód alapján a rendőrök megállapították a gépkocsi évjáratát, márkáját és típusát is. A triciklin maradt festék alapján pedig a színt is könnyen meg lehetett határozni. Az adatokat számítógépre vitték, s a masina jónéhány ilyen gépjárművet birtokló személy adatait dobta ki. Az útirányt is figyelembe véve a rendőrök elsőként éppen az elkövetőt keresték fel, aki beismerte a gázolást. Ez nem egészen egy órán belül történt meg. Mint azt S. L. mondta: nagyon megijedt az ütközésnél, s fel sem fogta, hogy mi történt pontosan. Az illető egyébként 1972-ben szerzett jogosítványt, s azóta rendszeresen vezet. Nem követett el eddig még közlekedési kihágást, s az ütközés pillanatában sem hajtott túl gyorsan. nagy „Nincs egy hely" Egy ismerősöm - huszonéves srác - panaszkodott arról, hogy nem tud váltani. Nem kimerült valutakerete aggasztja, hanem az, hogy nem talál magának új törzshelyet. Ez a srác ugyanis, mint a legtöbb fiatal, helyben „utazik". A fiú éppen Bonyhádon. Társaságot, jó hangulatot, értelmes, de kikapcsolóan könnyed beszélgetések lehetséges színhelyét keresi a városban, de nem talál ilyet. így nap nap után betér kényszertörzshelyére, ahol lassan bútordarabbá válik maga is. Kocsmába szokik huszonévesen, de nem az ital miatt. Egy idő után persze amiatt is. Életvitele pedig nem számít egyedinek. Bonyhádon egyszerű volna olyan térképet készíteni, ami a tizen- és huszonévesek zömét csoportok szerint elhelyezné a városban. Nyáron az utcasarkok, a kiülőhelyek épp annyira jellemzőek, mint a kocsmák, ám tekintettel a hidegre mostanság inkább az utóbbi helyeken leledzenek a fiatalok. Az idejüket így agyoncsapóknak pedig esélyük sincs egymás megismerésére. A hatvanas-hetvenes évek ifjúsági klubjaiban - mint azt a név is jelzi - egy rendező elv, az életkor hozta össze a fiatalokat. Ezek helyett most nincs semmi. Az az idő már lejárt. A Piramis együttes meg Révész Sanyika csillagának fénye is megkopott már. Mégis, ha valahol Bonyhádon a magnóból megszólal a Piramis zenéje, meg Sanyika hangja, hogy „Nincs egy hely ahova mehetnél", akkor a kényszertörzshelyesek nemcsak azért éneklik a dal refrénjét, mert ismerik a dalszöveget. - nagy -
